A macska és az egerek

Most, hogy Simicska Lajos bedobta a törülközőt, éppen a Hír TV-t cafatolja szét a NER...
A Nemzeti Együttműködés Rendszere úgy rángatja a magyar médiát, mint macska az egeret. Pontosabban: a NER úgy cincálja a hazai nyilvánosságot, ahogyan neki tetszik, mert a nyilvánosság még nem ismerte fel, mennyire fontos neki a szabadság.
Most, hogy Simicska Lajos bedobta a törülközőt, éppen a Hír TV-t cafatolja szét a NER, s céltudatosan egyetlen kormányzati hírtelevíziót gründol. Megteszi, mert megteheti: egy olyan hibrid-országban - ez a legújabb jelzője –, amelyben fellelhetőek még a demokrácia jelei, de már alig felismerhetőek a szabad piac kulisszái, az állam nem szabályozza a szabad piacot, hanem felszámolta azt. Miért volna hát szabad piaca a legveszélyesebb terrénumnak, az eszméknek? Nem a hírpiacról beszélünk, hanem az értelmezés szabad piacáról, ahol a fogyasztó elfogadhatja, vagy elutasíthatja a hírek magyarázatait. Arról az apróságról nem beszélve, hogy mit tartunk hírnek: a herevasalást, a nem létező menekültek szörnytetteit, vagy a hétköznapi magyar valóságot. És akkor még az arányokról nem is szóltunk.
Nem állítjuk, hogy a Hír TV G-nap előtti tevékenysége nekünk rokonszenves lett volna, mint ahogyan sem gondoljuk követendőnek a hirtelen politikai pálfordulásokat sem. Viszont továbbra is mi leszünk az utolsó utániak, akik a másként gondolkodók és a híreket tőlünk eltérően magyarázók száját be akarnánk fogatni. Csak mert a szólásszabadságot és a tájékozódás szabadságát alapvető emberi jognak gondoljuk. Ezért a Népszava munkatársai mindenkivel szolidárisak, akit politikai okból eltávolítanak, vagy aki emiatt távozni kényszerül bármely szerkesztőségből. Ez érvényes a Hír TV-re és minden munkatársára is.
Szabadságra mentem, ne keressenek – üzeni Orbán Viktor a Facebookon. A pihenés joga őt is megilleti. És: meg sem próbáljuk keresni.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2018.08.01. 16:36

Nyilas Misi utódai

Én nem akarok, én nem akarok debreceni diák lenni - mondta a Móricz Zsigmond gondolatait  tolmácsolva Nyilas Misi, másodikos kisdiák csaknem száz esztendeje. Abban a Debrecenben, ahol a rendszerváltás időszakában sorra zártak be az üzemek. Igaz, hogy itt történt meg az a csoda is, hogy egyeseket közülük több esztendeig tartó, barna mezős szunnyadás után újranyitottak. S lassacskán beérett az az általános tapasztalat, hogy egy település, amelyet elérnek az autópályák, sőt a nemzetközi légiforgalomba bekapcsolódó repülőtere is van, esélyessé válik arra, hogy a külföldi befektetések célpontjává váljék. 
Szinte közhelyszámba megy, hogy a magyar gazdaság - és a kivitel - húzóágazata a gépjárműipar. Nemcsak a négy működő autógyár, hanem az elmúlt két esztendőben Debrecenben is megtelepedett alkatrészgyárak, valamint hogy Magyarország az idők során gumiabroncs nagyhatalommá vált, előrevetítette annak a lehetőségét, hogy egy újabb nagy szereplő bejelentkezik nálunk. Sőt az sem volt kérdéses, hogy ezt valahol Kelet-Magyarországon teszi, hiszen itt talán még akad hadra fogható munkaerő.
A bajor felső kategóriás autókat gyártó cég be is jelentkezett Debrecenben, abban a reményben, hogy sikerül ezer munkatársat toborozniuk, kiképezniük. Újabb összeszerelő üzemmel bővülünk - fanyaloghatnánk -, kevés hozzáadott értékkel. S bár ez az iparág az átlagosnál jobban dotálja munkavállalóit, a magyar alkalmazottak még mindig töredékét keresik majd annak, amennyit a BMW többi gyárából hazavihetnek a dolgozók.
Ez az a pillanat, amikor újra kell gondolnunk a Debrecen jövőjéről alkotott elképzeléseket. Büszke vagyok arra, hogy Debrecenben élhetek - áradozott a beruházás bejelentésekor a város polgármestere. De vajon akarnak-e napjaink Nyilas Misijei a Nagytemplom árnyékában diákok lenni?
Szerző
Bonta Miklós

Sötétlő árnyak

Az „illiberális fordulatok” magyarázata mögött a Nyugat mintafelmutató szerepének delegitimálódását is láthatjuk. Ahhoz tehát, hogy Orbán képzelő- és politikai ereje gyengüljön, valószínűleg a Nyugatnak is változnia kell – írja a tegnapi Népszavában Böcskei Balázs, az IDEA Intézet vezetője, amihez csak annyi hozzáfűznivalónk lenne, hogy egy kicsit megerősítenénk az „is”-t és mellőznénk a „valószínűleget”.
Piszkos nagyot téved az – Böcskei nem esik ebbe a hibába –, aki a kormányfő szombati tusványosi beszédét besorolja a hagyományos orbániádák közé. A beszédnek ugyan voltak tragikomikus elemei, de Orbán Viktor a 2009-es kötcsei beszéd óta nem volt ennyire nyílt és koherens, mint most, amikor bejelentkezett a Kárpát-medence, Közép-Európa és – ha bejönnek az Unió jobbratolódását előrejelző számításai – Európa megújító vezetőjének. Olyan koherens jobboldali Európa-képet vázolt fel, amely arra kellene hogy kényszerítse a magyar ellenzéket, hagyja végre abba az elveszett áprilisi választások feletti nyafogást, és álljon elő saját Európa-képével.
A történelem megmutatta már, hogy a liberális parlamentarizmus – a Nyugat - lomhasága, kényelmessége, önimádata miatt képtelen szembenézni saját fogyatékosságaival, hogy meg tudja teremteni a szélsőséges jobb- és baloldal felemelkedését, a radikális féligazságok virágzását és hatalomra jutását. A magyar kormányfő világosan látja, hogy az Európai Unió politikai berendezkedése képtelen az új, nagyon is valóságos problémák kezelésére. Az már más kérdés, hogy amit megoldásként ajánl, vonzó zsákutca, mert a nemzetállamok felgerjesztett nacionalizmusa nevében megy neki a mélyebb integrációnak.
Orbán magyar hegemóniával építené újra – szellemileg is – új korszakot teremtve Közép-Európát. Ezzel megnyomta a vészcsengőt. Mert miből gondolja, hogy ha a magyar emlékezetben Trianon élő fájdalom, akkor a magyar hegemónia nem ugyanolyan taszító történelmi emléke a Monarchia egykori nemzetiségeinek? Túl kevés méz a madzagon a „kölcsönös tisztelet”, Közép-Európa szükséges infrastrukturális – sztrádák, vasúti összeköttetés - fejlesztése. Mert a madzag végén nemcsak a magyar hegemónia árnya mutatkozik meg, hanem Moszkva – Orbán által nyíltan vállalt – biztonsági érdeke is, hogy a térség ismét ütközőzóna legyen Nyugat-Európa és Oroszország között, ami a Balti-tengertől az Adriáig élők számára vállalhatatlan.
Igaza van Orbánnak: az Uniónak közvetlenül tárgyalnia kell Moszkvával: el kell ismernie az orosz biztonsági szempontokat, szilárd XXI. századi biztonsági és együttműködési rendszert kell javasolnia, akár a NATO által nyújtott XX. századi „erőegyensúly” helyett. A kereskedelmi szankciók is értelmetlenek, mint ahogyan a Trump által meghirdetett kereskedelmi háború is az. Ezek nem XXI. századi eszközök. Az Unió döntéshozatali mechanizmusa is komoly átalakításra szorul. Ami ebből a munkából a magyar ellenzékre vár: egyértelmű Európa-képet adni mielőbb, mert végleg elveszti annak esélyét, hogy beleszólhasson a földrész – és benne Magyarország - jövőjébe.
Szerző
Friss Róbert