Magu(n)kon röhögve

Publikálás dátuma
2018.08.03. 11:23

Fotó: DON EMMERT / AFP
Az amerikai Pop Art művészeinek kiállítása a fogyasztói társadalom kritikája egy a gazdagságot, fényűzést és eleganciát sugárzó városban.
Könnyed fricskának indult, kulturális mozgalomból a társadalmi ellenállás stílusává, a csalódottság és a lázadás jelképévé lett a múlt század közepének manhattani kultikus figurák által kialakított művészeti stílus, az amerikai pop-art. Andy Warhol, Keith Haring, Robert Indiana, Roy Lichtenstein és Robert Rauschenberg, az irányzat legfontosabb művészeinek alkotásait nézhetik meg a spanyolországi San Sebastian belvárosában bóklászók.  Mint annyi más művészeti stílus, a pop-art is szembenállásból, az üresnek és elitistának bélyegzett expresszionizmus kritikájából indult. A mindennapokat mutatta be, egyszerűen, de nem lebutítva. Az idealizált hollywoodi sztárok, a szupermarketek árui és a televízió tömegkulturális szerepe jelenik meg ezeken az alkotásokon, a legegyszerűbb hétköznapi áruk – Campbell, Heinz vagy Kellogs – költöztek galériafalakra a leginkább Andy Warhol nevével fémjelzett művészeti irányzatnak köszönhetően. A reklámok és a művészeti alkotások már nem váltak élesen el egymástól, bebizonyosodott, hogy képregény és poszter is lehet műalkotás. Terjedt a selyemfestés technikája, a gyorsaság vagy a művek sokaságának elkészítése pedig már nem jelentette feltétlenül gyári tömegtermékek készítését, sokkal inkább az amerikai álom és az igazságos, teljesítményre alapozó piacgazdaság hamis ígéretét leplezte le.  
„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”

Robert Rauschenberg

Roy Lichtenstein 1967-es Aspen Winter Jazz, Andy Warhol 1966-os Campbell Soup Shopping Bag, vagy Keith Haring 1986-os Andy Mouse című alkotása is a maga sajátos módján a fogyasztói társadalom gúnyképe. A türkíz tenger kagyló alakú öböl partján, ott ahol vásárlásra késztetnek az elegáns luxusüzletek, a designboltok és az előkelő kávézók, ahol tucatnyi Michelin csillagos étterem várja a gazdag ínyenceket, az emberek jól öltözöttek, és arcukról hiányzik a Közép-Európában oly ismerős gondokkal teli fásultság. És képesek amerikai/európai áloméletük kinevetésére. 

Kubo Kutxa Galéria

A Zurriola strand mellett található Kursaal épületben 2000 óta működő San Sebastian-i galéria a XX. századi és napjaink művészetek bemutatását tűzte ki céljául, mintegy ezer négyzetméternyi területen prezentálja kortárs alkotók műveit, legyen az a képzőművészet, építészet, deisgn; és kapcsolódva a város legfontosabb, évről évre zajló kulturális eseményéhez, a San Sebastian-i filmfesztiválhoz mozgóképes programokat is kínál. 

Témák
pop-art

Könyvmentés emigráns jeligére

Publikálás dátuma
2018.08.02. 15:35
illusztráció
Fotó: Shutterstock
Egyetemi oktatók egy csoportja könyvgyűjtő akciót indított, kivándorlók bölcsészeti témájú könyveit őriznék meg letétben.
„Kedves Emigráns! Ön visz magával néhány, magának oly fontos könyvet az újhazába. A többit ne kótyavetyélje el” – e meglehetősen szokatlan felhívást tette közzé Hammer Ferenc, szociológus, az ELTE Média Tanszékének vezetője néhány napja Facebook oldalán. A leírás szerint médiával, kommunikációval, kultúrtörténettel és más bölcsészeti témákkal foglalkozó könyveket várnak, melyeket aztán letétben megőriznek a Mikes Raktárban, és egyetemi diákok használják őket tanulmányaik során. A könyveket vissza is adják a tulajdonosnak, ha az bármikor hazajönne. Hammer Ferenc, az ötletgazda lapunknak elmondta, nem volt hátsó gondolat a felhívást mögött, azt ki-ki saját élethelyzete alapján értelmezheti. Fel lehet fogni kényelmi szolgáltatásként is, ha valaki ösztöndíjra készül, és átmenetileg meg akar szabadulni száz kiváló szakkönyvétől, vagy lehet szívszorító kiáltás is azokért, akik most pakolásszák a könyveiket, és hamarosan végleg elhagyják az országot. Az oktató elmondta, az ötlet saját tapasztalatain alapul: az elmúlt időszakban több embert látott a környezetében, akik költözéskor a könyveiket pakolásszák egyik dobozból a másikba. Akadnak, amelyeket magukkal visznek Berlinbe, Párizsba, Bécsbe, míg más darabok egy rákoskeresztúri tárolóhelyen landolnak. Már többen is jelentkeztek, sokan szeretnék a könyveiket nekik adni, mivel azonban nem mindnek tudják hasznát venni, és tárolási kapacitásuk sem korlátlan, így előbb felmérik, ki mit tudna adni, és utána kezdődik majd meg a tényleges gyűjtés. Az egyetemisták külföldi kivándorlásával kapcsolatban Hammer Ferenc kiemelte, ez az adott szaktól is függ. Saját oktatói tapasztalatai alapján úgy gondolja, a mostani médiaszakosok vagy a tíz éve végzettek jóval kevésbé mennek külföldre, mert a szak nyelvi beágyazottsága miatt olyan tudást szereznek, amit az adott idegennyelvű környezetben kevésbé tudnak hasznosítani, mint egy matematikus, vagy egy orvos. Azonban úgy véli, nem egyértelműen eldönthető miért vándorol ki valaki külföldre.
„Úgy látom, hogy elég sokan vannak, akikre nagy hatást gyakorolt az a fajta értelmiségellenes gyűlöletkampány, ami mostanában a kormánypárti propagandagépezetben folyik. Nem gondolom, hogy csak emiatt mennének el, de ez is fontos argumentum lehet”

– véli Hammer, hozzátéve, mindez nem új jelenség, a XX. századi magyar történelem tele van ilyen történetekkel. Nem csak a ’30-as években, amikor a zsidók próbáltak menekülni, vagy a századforduló után volt hasonló a helyzet. „Az Aczél Györgyhöz köthető kultúrpolitikai kör  is igyekezett megszabadulni az értelmiségiektől, akiket egyszerűen ki akartak rugdosni az országból. Volt, aki emigrált, de sokan nem mentek, Konrád György is egy azok közül, aki itt maradt. Ebben tehát sok újdonság nincs, az azonban mindenképpen új, hogy a rendszerváltás óta nemigen volt ilyenre példa” – hangsúlyozta. Hammer Ferenc kiemelte, többek közt azért is kezdték el ezt a könyvmentő akciót más egyetemi oktatókkal együtt, mert úgy látják, az egyetemeknek nem csupán munkaerőképző intézményként kell működniük: meghatározott értékek megőrzésére is szerződtek. „Olyan értékek felmutatásáról van szó, mint a szabadság vagy a tolerancia, csupa olyan eszmény, amelyeket a kormány ellenségesen és megvetéssel kezel.”

Régiós probléma az elvándorlás

Magyarországról több százezren vándoroltak el uniós csatlakozásunk óta, ugyanis az uniós polgárokat megillető szabadságjogok egyike a munkavállalók szabad mozgása. A kivándorlás különösen 2010 után gyorsult fel. Ám nemcsak Magyarországon jelent komoly gondot az elvándorlás, az egész közép-európai régiót is érzékeny veszteség érte, főként a fiatal diplomások, illetve a szakképzett munkaerő kivándorlása miatt. Tavalyi adatok alapján valószínűsíthető, hogy az öt legnépszerűbbnek tekinthető célországban (Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Svédország és Írország) több mint 3,7 millió kelet-európai (magyar, lengyel, cseh, szlovák és román) élhet, a legtöbben Lengyelországból vándoroltak ki. A valós szám azonban még ennél is magasabb lehet, becslések szerint csak Romániából több mint 3 millióan vándorolhattak el.  

Szerző
Témák
könvy akció

Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet! – megkezdődött a kultúrharc

Publikálás dátuma
2018.08.02. 12:33
Prőhle Gergely FOTÓ: NÉPSZAVA
Maga az érintett, Prőhle Gergely még nem tud arról, hogy leváltották volna, de a kormánysajtó már tényként közölte azt is, miért kell távoznia a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről.
Pelikán József gátőrhöz hasonlóan érezhette magát Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, amikor a kormányhoz több szálon, és meglehetősen erősen bekötött Demokrata, illetve a Magyar Idők világgá röpítette a hírt: Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter leváltotta az intézmény vezetését 2017 óta ellátó hajdani berlini, majd berni követet, és korábbi helyettes államtitkárt. A miniszter állítólag egy, a kormánypárti sajtóban nagy vihart kavart – a Magyar Idők bő 10 ezer karakter szánt a PIM fennhatósága alatt álló Kassák Múzeum rendezvényére –, az 1919-es Tanácsköztársasággal foglalkozó kiállítást kért számon Prőhlén, aki a tárlat hivatalos kiadványát szerkesztette, ám nem valószínű, hogy csak ez vezetett a menesztéséhez, hiszen a Magyar Idők tavaly ősz óta, a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatban többször is támadta a PIM főigazgatóját, mert szerintük ellenzéki írókat és művészeket támogat, amikor teret ad előadásaiknak, estjeiknek, műveiknek.

Mi a bűne?

„Prőhle főigazgató úr műhelyében ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből. Prőhle Gergely 2017. január óta vezeti az intézményt, amelynek működése azóta több milliárd forintjába kerül a magyar államnak. A szervezet kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk. Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral szidni Magyarországot” – írta Szakács Árpád a Magyar Időkben bő három hónapja.

Kerestük az Emberi Erőforrások minisztériumát, hogy erősítsék meg vagy cáfolják a menesztés hírét, de egyelőre nem kaptunk választ. Maga az érintett, Prőhle Gergely a Népszava kérdésére azt mondta: nincs információja arról, hogy leváltották volna. Az igaz, hogy valóban járt a miniszternél, de a beszélgetésnek szerinte nem az volt a konklúziója, hogy távoznia kellene. Arra a kérdésünkre, hogy mit gondol a Demokrata, illetve ennek nyomán a Magyar Idők tényként megírta a távozását, annyit válaszolt: nagy tisztelője és elkötelezett híve a sajtószabadságnak. Ugyanezt mondta a Magyar Időkben megjelent cikksorozat őt érintő részéről is. Kulturális körökben már hónapokkal ezelőtt úgy értelmezték a Magyar Idők cikkét, hogy a kormány a sajtóján keresztül megküldte a selyemzsinórt Prőhlének, aki azonban elutasította a vádakat. Olyannyira, hogy még a hétvégén, Tusványoson is az intézmények szabadságáról beszélt az L. Simon László korábbi kulturális államtitkárral, a parlament kulturális bizottságának alelnökével, illetve Orbán János Dénessel, a Magyar Idők kulturális rovatvezetőjével, a kormány által milliárdos szinten kistafírozott Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetőjével, aki szerint nem tabletet, hanem latin könyvet kellene a gyerekek kezébe adni. Prőhle a vitában úgy érvelt, hogy arról, ki mit gondol egy íróról vagy költőről, nem intézményi szinten kell megjelennie, egy olyan intézménynek, mint a PIM, az egyenlő esélyek megteremtése a feladata, s a tehetségnek és alkalmasságnak felül kell tudni emelkedni azon, hogy az adott írónak vagy költőnek milyenek a politikai nézetei – vitapartnerei ebben nem értettek egyet vele, bár L. Simon azért számon kérte a Magyar Időkön, mi alapján osztályozzák az írókat, mi alapján döntik el, hogy valaki jobb-, vagy baloldali? Viszont a PIM főigazgatójával sem értett egyet, a hajdani államtitkár szerint egy állami intézmény nem lehet értéksemleges, nem az a feladata, hogy egyenlő esélyeket teremtsen, és nincs is autonómiájuk. 
Alig néhány nappal a vita után aztán a Demokrata állítólag „az érintetthez közelálló forrásból” értesült a Petőfi Irodalmi Múzeumot 2017 óta vezető hajdani berlini és berni követ leváltásának híréről. A lap – melynek értesülését azonnal átvette a Magyar Idők is – információi szerint Prőhle Gergelyt Kásler Miklós miniszter a hét elején rendelte be magához, s bár a főigazgató eleinte ragaszkodott posztjához, sőt, kifejezte együttműködési szándékát, a beszélgetés azzal zárult, hogy le kell mondania posztjáról. A miniszter állítólag egy, a kormánypárti sajtóban nagy vihart kavart, a Tanácsköztársasággal foglalkozó kiállítást kért számon Prőhlén, aki a tárlat hivatalos kiadványát szerkesztette. 
– Hírlapi kacsákkal nem foglalkozom – felelte Prőhle Gergely leváltásával kapcsolatos megkeresésünkre L. Simon László. – Majd akkor hiszem el, ha a miniszter úr mondja. Hasonlóképpen reagált Orbán János Dénes is, aki erdélyi szabadsága alatt a sajtóból értesült a hírről: – Semmi bizonyosat nem tudok, hiszen a sajtóhírek ellentmondásosak. Nem tudtam semmilyen leváltási szándékról, amikor Tusványoson vitatkoztunk, és most sem tudok semmit. Várjuk meg, amíg bizonyosat tudunk, mert ha vaklárma az egész, akkor felesleges azt találgatnunk, hogy mi volt az oka. Maga az érintett, Prőhle Gergely is hasonlóan nyilatkozott a Népszava kérdésére. Állította, nincs információja arról, hogy leváltották volna. Az igaz, hogy valóban járt a miniszternél, de a beszélgetésnek szerinte nem az volt a konklúziója, hogy távoznia kellene. Arra a kérdésünkre, hogy mit gondol a Demokrata, illetve ennek nyomán a Magyar Idők tényként megírta a távozását, annyit válaszolt: nagy tisztelője és elkötelezett híve a sajtószabadságnak. A Demokrata szerint amúgy már csak a szükséges adminisztratív teendők vannak hátra, és Prőhle Gergely szeptembertől már biztosan nem lesz az irodalmi múzeum vezetője. 

Le lehet-e cserélni a kulturális elitet?

– A kormánytól nem távol állók jelezték már nekem Prőhle Gergely leváltását a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről – válaszolta a Népszava kérdésére Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó vezetője, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) volt elnöke, aki idén januárig vezette a szervezetet. - Számomra nem volt meglepő, ami az elmúlt hónapokban történt, mégis megdöbbentem a kulturális élet meghatározó szereplői elleni támadásokon. Prőhle Gergellyel sokat dolgoztam a MKKE elnökeként, úgy tapasztaltam, hogy szerepét hozva mindig elment a végső határig, próbált lojális lenni a kormányhoz, ugyanakkor kellően nyitott is volt. Próbálta tompítani a kultúrharcot és híd szerepet betölteni az irodalmi szempontból értelmezhetetlen jobb és bal oldal között. Nagyon felkészült européerként E. Csorba Csilla után igyekezett folytatni a hagyományt és az irodalmi és kulturális élet sajátos központjává tenni a Petőfi Irodalmi Múzeumot – mondta Prőhle Gergelyről a kiadóvezető. – Elhűlve hallgattam, amit Orbán János Dénes Tusnádfürdőn mondott és végtelenül károsnak tartom a kultúra jobb- és baloldal szerinti stigmatizálását. A kormányhoz közeli sajtóban megjelent vád, miszerint a Kassák-kiállítás a Tanácsköztársaságot mentegető és történelemhamisító tárlat volt mondvacsinált indok. A ma megjelent hírnek pedig akkor is van üzenetértéke, ha végül nem történik meg Prőhle menesztése, amit a minisztériumnak kellene bejelentenie. De érdemes tudni: semmiféle kormánynak nem sikerült eddig a kulturális elit lecserélése – figyelmeztetett Kocsis András Sándor. 

A Wikipédia szerkesztői amúgy néha meglepően gyorsan reagálnak. Néhány órával az után, hogy a Demokrata megszellőztette Prőhle Gergely távozását, egy szerkesztő csütörtök reggel már módosította is az igazgatóról szóló szócikket, vagyis egyszerűen múlt időbe tette a korábbi változatot: „2017 és 2018 között Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt.”

A klasszikus jelenet, emlékeztetőül:

Szerző
Frissítve: 2018.08.02. 20:28