Magu(n)kon röhögve

Publikálás dátuma
2018.08.03 11:23

Fotó: AFP/ DON EMMERT
Az amerikai Pop Art művészeinek kiállítása a fogyasztói társadalom kritikája egy a gazdagságot, fényűzést és eleganciát sugárzó városban.
Könnyed fricskának indult, kulturális mozgalomból a társadalmi ellenállás stílusává, a csalódottság és a lázadás jelképévé lett a múlt század közepének manhattani kultikus figurák által kialakított művészeti stílus, az amerikai pop-art. Andy Warhol, Keith Haring, Robert Indiana, Roy Lichtenstein és Robert Rauschenberg, az irányzat legfontosabb művészeinek alkotásait nézhetik meg a spanyolországi San Sebastian belvárosában bóklászók.  Mint annyi más művészeti stílus, a pop-art is szembenállásból, az üresnek és elitistának bélyegzett expresszionizmus kritikájából indult. A mindennapokat mutatta be, egyszerűen, de nem lebutítva. Az idealizált hollywoodi sztárok, a szupermarketek árui és a televízió tömegkulturális szerepe jelenik meg ezeken az alkotásokon, a legegyszerűbb hétköznapi áruk – Campbell, Heinz vagy Kellogs – költöztek galériafalakra a leginkább Andy Warhol nevével fémjelzett művészeti irányzatnak köszönhetően. A reklámok és a művészeti alkotások már nem váltak élesen el egymástól, bebizonyosodott, hogy képregény és poszter is lehet műalkotás. Terjedt a selyemfestés technikája, a gyorsaság vagy a művek sokaságának elkészítése pedig már nem jelentette feltétlenül gyári tömegtermékek készítését, sokkal inkább az amerikai álom és az igazságos, teljesítményre alapozó piacgazdaság hamis ígéretét leplezte le.  
„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”
Robert Rauschenberg
Roy Lichtenstein 1967-es Aspen Winter Jazz, Andy Warhol 1966-os Campbell Soup Shopping Bag, vagy Keith Haring 1986-os Andy Mouse című alkotása is a maga sajátos módján a fogyasztói társadalom gúnyképe. A türkíz tenger kagyló alakú öböl partján, ott ahol vásárlásra késztetnek az elegáns luxusüzletek, a designboltok és az előkelő kávézók, ahol tucatnyi Michelin csillagos étterem várja a gazdag ínyenceket, az emberek jól öltözöttek, és arcukról hiányzik a Közép-Európában oly ismerős gondokkal teli fásultság. És képesek amerikai/európai áloméletük kinevetésére. 

Kubo Kutxa Galéria

A Zurriola strand mellett található Kursaal épületben 2000 óta működő San Sebastian-i galéria a XX. századi és napjaink művészetek bemutatását tűzte ki céljául, mintegy ezer négyzetméternyi területen prezentálja kortárs alkotók műveit, legyen az a képzőművészet, építészet, deisgn; és kapcsolódva a város legfontosabb, évről évre zajló kulturális eseményéhez, a San Sebastian-i filmfesztiválhoz mozgóképes programokat is kínál. 

Témák
pop-art
2018.08.03 11:23

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten koncertezett Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32
Frissítve: 2019.02.17 18:11