Könyvmentés emigráns jeligére

Egyetemi oktatók egy csoportja könyvgyűjtő akciót indított, kivándorlók bölcsészeti témájú könyveit őriznék meg letétben.

„Kedves Emigráns! Ön visz magával néhány, magának oly fontos könyvet az újhazába. A többit ne kótyavetyélje el” – e meglehetősen szokatlan felhívást tette közzé Hammer Ferenc, szociológus, az ELTE Média Tanszékének vezetője néhány napja Facebook oldalán. A leírás szerint médiával, kommunikációval, kultúrtörténettel és más bölcsészeti témákkal foglalkozó könyveket várnak, melyeket aztán letétben megőriznek a Mikes Raktárban, és egyetemi diákok használják őket tanulmányaik során. A könyveket vissza is adják a tulajdonosnak, ha az bármikor hazajönne. Hammer Ferenc, az ötletgazda lapunknak elmondta, nem volt hátsó gondolat a felhívást mögött, azt ki-ki saját élethelyzete alapján értelmezheti. Fel lehet fogni kényelmi szolgáltatásként is, ha valaki ösztöndíjra készül, és átmenetileg meg akar szabadulni száz kiváló szakkönyvétől, vagy lehet szívszorító kiáltás is azokért, akik most pakolásszák a könyveiket, és hamarosan végleg elhagyják az országot.

Az oktató elmondta, az ötlet saját tapasztalatain alapul: az elmúlt időszakban több embert látott a környezetében, akik költözéskor a könyveiket pakolásszák egyik dobozból a másikba. Akadnak, amelyeket magukkal visznek Berlinbe, Párizsba, Bécsbe, míg más darabok egy rákoskeresztúri tárolóhelyen landolnak. Már többen is jelentkeztek, sokan szeretnék a könyveiket nekik adni, mivel azonban nem mindnek tudják hasznát venni, és tárolási kapacitásuk sem korlátlan, így előbb felmérik, ki mit tudna adni, és utána kezdődik majd meg a tényleges gyűjtés.

Az egyetemisták külföldi kivándorlásával kapcsolatban Hammer Ferenc kiemelte, ez az adott szaktól is függ. Saját oktatói tapasztalatai alapján úgy gondolja, a mostani médiaszakosok vagy a tíz éve végzettek jóval kevésbé mennek külföldre, mert a szak nyelvi beágyazottsága miatt olyan tudást szereznek, amit az adott idegennyelvű környezetben kevésbé tudnak hasznosítani, mint egy matematikus, vagy egy orvos. Azonban úgy véli, nem egyértelműen eldönthető miért vándorol ki valaki külföldre.

– véli Hammer, hozzátéve, mindez nem új jelenség, a XX. századi magyar történelem tele van ilyen történetekkel. Nem csak a ’30-as években, amikor a zsidók próbáltak menekülni, vagy a századforduló után volt hasonló a helyzet. „Az Aczél Györgyhöz köthető kultúrpolitikai kör is igyekezett megszabadulni az értelmiségiektől, akiket egyszerűen ki akartak rugdosni az országból. Volt, aki emigrált, de sokan nem mentek, Konrád György is egy azok közül, aki itt maradt. Ebben tehát sok újdonság nincs, az azonban mindenképpen új, hogy a rendszerváltás óta nemigen volt ilyenre példa” – hangsúlyozta.

Hammer Ferenc kiemelte, többek közt azért is kezdték el ezt a könyvmentő akciót más egyetemi oktatókkal együtt, mert úgy látják, az egyetemeknek nem csupán munkaerőképző intézményként kell működniük: meghatározott értékek megőrzésére is szerződtek. „Olyan értékek felmutatásáról van szó, mint a szabadság vagy a tolerancia, csupa olyan eszmény, amelyeket a kormány ellenségesen és megvetéssel kezel.”