Weizmann Intézet – A tudomány játszótere

Olyan ez, amelyben a "játékosok" munkájukkal előre viszik nemcsak a tudományos megismerést, hanem a társadalmakat is.

A kilencedik hely, mondjuk egy futball-világbajnokságon vagy egy teniszversenyen nem túl előkelő, ám a világ tudományos műhelyeinek megméretésén nagyszerű pozíciót jelent. Ez az állítás érvényes például a hollandiai Leiden University technikai és természettudományos tanulmányok központja (Centre for Science and Technology Studies - CWTS) által közreadott világméretű egyetemi rangsorolás esetében is. A CWTS 2007 óta évente publikálja különféle paraméterek szerint elemzett és összeállított helyezési listáját, az úgynevezett Leiden Rankinget (Rangsort), a világ csaknem ezer tudományos intézetét és kutatásokat is folytató egyetemét értékelve.

Az idén az izraeli Weizmann Intézet a kilencedik helyre került a ranglistán. Az ifjú, most hetven éve alapított állam első elnökéről elnevezett oktató és kutató intézet már tavaly is szép eredményt ért el, akkor a tizedik volt. Egyébként a névadó, Chaim Weizmann nemcsak Izrael első államelnöke volt, hanem kiváló kémikus is, aki jeles munkát végzett és komoly eredményeket ért el Angliában, egyebek között Ernest Rutherford mellett. Politikusi tevékenységén túl figyelemreméltó, hogy az intézetnek is egyik alapítója volt. Voltaképpen az intézetet még jóval az államalapítás előtt, 1934-ben hozták létre, de csupán kicsiny laboratóriumként, a lényegi megalakulásuk egy időben történt az államalapítással. Érdekes momentum, hogy Weizmann egy Nobel-díjas tudóst, Fritz Habert invitált első igazgatónak, ám Haber útban Palesztina felé meghalt. (Még egy érdekesség: Haber Nobel-díjas kémikus volt, akinek nemcsak a nitrogén műtrágya kifejlesztését köszönheti az emberiség, az ipari méretű ammónia-szintézis kidolgozása révén, hanem sajnos az első világháborúban a szörnyű mérges-gázos hadviselés megalapozását is.)

A Leideni Rangsort a tudományos publikációk értékei szerint állítják össze. A meglehetősen bonyolult értékelés egy összetett, többdimenziós indikátor-rendszer alapján történik. Nyilván fontos a számosság, vagyis az, hogy egy adott intézményből évente hány publikáció kerül ki. Ennél sokkalta lényegesebb azonban, hogy milyen szintű, vagyis a tudományos világban hogyan értékelt folyóiratban publikálták, minthogy a publikációs helyeknek is megvan a maguk rangsoruk. Előkelő helyen szerepelnek az olyan fórumok, mint például a brit Nature és az amerikai Science, vagy, hogy saját szakmámból is idézzek, a villamos és elektronikus mérnökök nemzetközi szervezetének Proceedings sorozatai. Ezek szinte kivétel nélkül angol nyelvű kiadványok. (Nem tudom megállni, hogy ne gondoljak arra: a második világháború előtt a természettudományokban ezt a kiemelkedő szerepet elsődlegesen a német tudományos folyóiratok birtokolták. De jött a hitleri diktatúra és nemcsak a tudósok legjobbjait - sőt, az átlagosan jókból is nagy tömeget - sikerült elüldözni, vagy akár megölni, hanem a tudományos publikációk súlypontja is átkerült az Egyesült Államokba, egy része Angliába.) Az értékelésben további nagyon fontos szempont az is, mekkora visszhangot kelt egy adott cikk a nemzetközi tudományos közösségben, vagyis milyen az úgynevezett hivatkozási (citációs) indexe.

Mindez az alap- és alapozó kutatásokra vonatkozik a természet- és részben a műszaki tudományok terén. Mert amint egy kutatási eredményt átvesz a vállalkozási szféra, mondjuk így, amikor alkalmazási, hasznosítható eredménnyé válik, attól kezdve más szabályok uralkodnak (védettségek, szabadalmi és üzleti titkok). A Leideni Rangsor azonban, mint említettem, a természettudományi és műszaki alapkutatásokra vonatkozik. Nyilván a társadalomtudományokban is léteznek hasonló értékelések, rangsorok, ezek azonban túlnyúlnak az én ismereteimen és szakmai érdeklődésemen. Ám rendkívül fontos lenne, ha e témákban járatos szakemberek róluk is be tudnának számolni, ezzel is orientálva a közvéleményt és az e téren döntéseket hozókat.

De miért is érdemes említésre az izraeli intézet kilencedik helye ebben a sokdimenziós értékelésben? A válaszhoz nézzük meg az idei első tizenhat helyezett listáját! Az első hét intézmény kivétel nélkül mind az Egyesült Államokban működik, az izraelit megelőző nyolcadik helyezett pedig angol. És ha lejjebb folytatjuk a rangsor listáját, a tizedik helytől indulva is hasonló a helyzet: öt amerikai és két angol, köztük például olyan hírességek, mint a tizenkettedik pozíción a Yale vagy a tizenhatodikon az angliai University of Cambridge.

"A mi intézetünk egy tudományos játszótér" – jelentette ki némi humorral Daniel Zajfman, az intézet elnöke, amikor három éve nálunk járt. Olyan játszótér ez, amelyben a "játékosok" munkájukkal előre viszik nemcsak a tudományos megismerést, hanem a társadalmakat is. Nem termékeket, esetleg szolgáltatásokat céloznak meg, hanem a világ megismerését, új ötletek kidolgozását. Természetesen seregnyi kutatási eredmény valósulhat meg belőlük a gazdaságban. Az intézet már 1959-ben létrehozott egy saját önálló részleget, a Yeda Kutatási és Fejlesztési Társaságot, éppen a találmányai megvalósításának előmozdítására. Azóta seregnyi hasznosult találmány kíséri a tevékenységüket.

Gyakorta újból és újból felvetődik nálunk a kérdés, érdemes-e, szabad-e egy olyan kis országnak, mint Magyarország, pénzt költenie alapkutatásokra? Vagy költsük kevéske pénzünket olyan témák előmozdítására, amelyekből nagy biztonsággal és, mondhatni, azonnal keletkezik a piacon értékesíthető termék vagy szolgáltatás? A kérdés látszólag egyszerű, ám a válasz, sőt válaszok bonyolultak, többdimenziósak. Ráadásul nincs egyszeri és mindenkorra érvényes válasz, mert csak az eredmények állandó követése, elemzése, értékelése, az ezek alapján történő korrekciók adhatnak biztosítékokat. És alapvetően nem politikai szempontok alapján, hanem a nemzetközi tudományos értékelés, befogadás az, ami megfelelő válaszokat adhat. Ilyen válaszok egyike például az itt bemutatott Leideni Rangsor is. Amely valós, jól megfogható és értékelhető adatok alapján sorolta igen előkelő helyre egy kis ország tudományos intézményét.

Kis ország, bizony. Izrael területe csak valamivel több, mint ötöde hazánkénak, mintegy 21 ezer négyzetkilométer (Magyarországé kereken 93 ezer négyzetkilométer). Lakossága körülbelül egymillióval kevesebb, mint a mienk. Ám az egy főre jutó nemzeti jövedelemben ugyancsak éles a különbség: Izraelé mintegy tízezer dollárral magasabb a magyar fajlagos jövedelemnél. Lehetséges, sőt nagyon is valószínű, hogy e jelentős különbségben szerepet játszik az is, ahogyan a tudományos kutatással és a felsőoktatással bánnak.