Trianon: hergelésre alkalmas össznépi trauma

Publikálás dátuma
2018.08.06. 11:00

Fotó: Roger Violett
Az első világháborút lezáró békeszerződést a magyar történelem legnagyobb tragédiájának tartja a megkérdezettek csaknem háromnegyede. Mégis: a többség szerint a kérdés csak politikai okokból kerül elő ilyen gyakran.
A válaszadók véleménye erősen megoszlik arról, hogyan kell viszonyulnunk Trianonhoz a Publicus Intézet reprezentatív felmérése szerint. Nagyjából ugyanannyian értenek egyet azzal az állítással, hogy soha nem szabad beletörődnünk a trianoni döntésbe, mint ahányan nem. Ha a politikai preferenciákat nézzük, akkor a „Nem, nem, soha!” táborát leginkább kormánypártiak gyarapítják. A fideszesek 61 százaléka gondolkodik így, a jobbikos szavazók körében ez az arány 43 százalék, az MSZP-sek esetében 39 százalék. A nagy többség, a megkérdezettek majdnem 75 százaléka egyetért – vagy „inkább egyetért” – azzal, hogy „Trianon Magyarország történelmének legnagyobb tragédiája”. Másfelől: kisebb arányban, de többségi támogatást tudhat maga mögött az a kijelentés is, hogy „Trianon kérdése csak politikai okból kerül ilyen gyakran elő, mert alkalmas a nemzeti érzelmek felszítására”. A vizsgálat készítői abból a feltevésből indultak ki, hogy Trianon ügyében alapvetően két narratíva létezik: a traumát még mindig nem dolgozta fel a magyar társadalom, miközben a politika (a jobboldal) eszközként használja fel a kérdést. A felmérés igazolta, hogy mindkét állítás megalapozott, és egyszerre érvényes – mondta lapunknak Pulai András, a Publicus Intézet igazgatója.
2020-ban lesz a trianoni szerződés megkötésének százéves évfordulója. Pulai szerint számítanunk kell rá, hogy a jobboldal még inkább rájátszik majd a nemzeti indulatok szítására, hergelni fogja az embereket. Kérdésünkre, hogy a „migránsozást” felválthatja-e „trianonozás”, közölte: a kettő nem kizárja, inkább jól kiegészítheti egymást a kormányzati propagandában. Hiszen Trianon is beépíthető a „nemzeti szuverenitás védelmének” témakörébe. Pulai szerint nem szabad eltagadni, hogy Trianonból máig megoldatlan problémák is adódnak. A baloldal eddig hátat fordított ezeknek a problémáknak, nem akart tudomást venni róluk – így teljesen átengedte a terepet a jobboldalnak. A Publicus igazgatója hangsúlyozta, hogy a hallgatás nem tartható álláspont. A baloldalnak olyan stratégiát kell kidolgoznia, amely tekintettel van az érzékenységekre, a konfliktusok kiélezése helyett a feszültségek tompítására fókuszál. Két évvel ezelőtt Pulai András még meglepődött volna azon, hogy a fideszes szimpatizánsok jóval nagyobb arányban gondolják úgy, „soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe”, mint a jobbikosok. Ma már nem csodálkozik. A mostani felmérés egybevág más kutatásokkal, amelyek arról tanúskodnak, hogy a radikális (szélsőséges) szavazók javarészben már nem a Jobbiknál, hanem a Fidesznél vannak. Éppen ezért az is elmondható – tette hozzá Pulai András –, hogy a kormánypárt a senki földjére navigálja a Jobbikból kivált Mi Hazánk Mozgalmat, amikor úgy tesz, mintha felkínálná számára a szélsőjobboldali tér elfoglalásának lehetőségét. A politikai spektrumnak azon a részén ugyanis jelenleg nincs számottevő szavazóréteg.

Kétharmados veszteség

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, amelyet az első világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A magyar politikai vezetés (1919 márciusáig a Károlyi-kormány) kezdetben optimizmussal tekintett a tárgyalásokra, de miután onnan csak további területek kiürítését követelő jegyzékeket kapott, végül belebukott ebbe a reménybe – olvasható a Rubicon történelmi folyóirat honlapján. A szerződést végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá. Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált.

Örökített sérelmek

 Az I. világháború éveitől eltekintve Magyarország prosperáló, felfelé ívelő időszakát élte, Trianonnal lezárult ez a korszak. Alapjaiban megrendült a fejlődésbe vetett hit, a magyarok, akik addig úgy érezték, hogy nagy és erős államhoz tartoznak, hirtelen egy kis országban találták magukat – szemlélteti Demeter András szociálpszichológus, milyen szakadék húzódik a Trianon előtti és utáni állapotok között.
A veszteség feldolgozását nehezíti, hogy a határon túl maradt magyarság helyzete az utóbbi száz év során nem rendeződött megnyugtatóan. A Kárpát-medencében ma is létezik „magyarkérdés” – jelentette ki Demeter András. Emlékeztetett rá, hogy a szocializmus idején Trianon tabutémának számított, de a magyarországi politika a pártállami évtizedekben sem ösztönözte (és azóta sem ösztönzi) a határon túli magyarokat arra, hogy költözzenek át az anyaországba. Oda-visszahatás működik. Magyarországon egyfajta idealizált kép él a határon túli magyarokról, akik Magyarországról alakítottak ki szintén idealizált képet. A kisebbségi helyzetből adódó sérelmek, az arról szóló történetek generációkon át öröklődnek, a magyarországi nacionalizmusnak pedig érdeke napirenden tartani az ügyet. Mindezek a tényezők együttesen nehezítik a múltbéli trauma feldolgozását. A történelmi megbékélés jellemző példájaként szokás emlegetni a jó francia-német viszonyt, amit annak ellenére sikerült kialakítani, hogy a két ország kapcsolatát területveszteségekkel járó háborús konfliktusok terhelték. Csakhogy Franciaország és Németország nagyjából egyformán erős hatalomként tárgyalhatott egymással – állapította meg Demeter András. Amikor két, hasonló státuszú országról van szó, könnyebb rendezni a kapcsolatokat. A magyar történelem is bizonyítja ezt – utalt a szociálpszichológus az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezésre, az Osztrák-Magyar Monarchia megszületésére. A trianoni szerződés jóval bonyolultabb feladat elé állította Magyarországot. Az erőforrásokat és a figyelmet többfelé kell osztani. Ahhoz – mondta Demeter András –, hogy a szomszédos államok esetében Magyarország érvényesítse az érdekeit, különösképpen jó diplomáciai érzékre van, lenne szükség. A híresen borús magyar néplélek létrejöttét azonban tévedés lenne Trianonnal magyarázni, már csak azért is, mert a „nemzethalál víziója” jóval korábbi eredetű. Ladányi János szociológus az Önpusztító nemzeti habitus című 2015-ös könyvében kitért rá, hogy az általánosan elterjedt vélekedéssel szemben a magyar nemzettudat kialakulása szempontjából Trianon legalább olyan mértékben következménynek, mint amennyire oknak tekinthető. Nemzetkarakter bizonyosan nincsen – jelentette ki Ladányi. Vannak azonban tipikusan ismétlődő, meglehetősen hasonló társadalmi szituációk, és az ezekre a szituációkra adott, meglehetősen hasonló társadalmi válaszok. A rossz történelmi beidegződések megváltoztatása nagyon nehéz, de – bizakodott a szociológus – nem lehetetlen feladat. Enélkül viszont mindenféle gyökeres fordulat elképzelhetetlen.
Szerző
Témák
Trianon
Frissítve: 2018.08.06. 12:57

Munkanélküliként élhetnek túl a nyugdíj előtt álló polgármesterek

Publikálás dátuma
2018.08.06. 09:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Körülbelül kétszáz polgármestert és helyettest érinthet, hogy ha nem indul jövőre a választáson, még mindig marad néhány éve a nyugdíjig. A problémát viszonylag kis összegből meg lehetne oldani, de a kormány egyelőre nem lép.
Nagyjából egymilliárd forintot jelentene évente a költségvetésnek a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) javaslata, amely szerint azok a főállású polgármesterek és alpolgármesterek, akik jövőre betöltik 60. évüket, és négy választási ciklust, de legalább 15 évet eltöltöttek tisztségükben, a nyugdíjkorhatár eléréséig kapják meg illetményük 80 százalékát. Az önkormányzati szervezet szerint ugyanis a nyugdíj, és így a visszavonulás előtt álló polgármesterek többsége a nyugállományba vonulásig nem tud elhelyezkedni a munkaerő-piacon, s veszélybe kerül az egzisztenciájuk. Mint arról a Népszava beszámolt, a kormány elvetette a javaslatot, amely nagyjából kétszáz településvezető sorsát könnyítette volna meg, így az érintettek komoly dilemma előtt állnak: nem indulnak a 2019-es helyhatósági voksoláson, vagy ismét megméretik magukat, s győzelem esetén végigviszik az újabb ciklust, illetve a nyugdíj-korhatárt elérve lemondanak. Utóbbi esetben viszont településüket hozzák nehéz helyzetbe, hiszen egy időközi választás legkevesebb 1,5-2 millió forint, amit az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia. Persze a polgármester szempontjából ez még mindig jobb, mint munka és jövedelem nélkül kibekkelni a nyugdíjig hátralévő éveket. – A foglalkoztatási törvényben szereplő álláskeresési támogatás lehet a menekülési útvonal – kereste meg a Népszavát Lechnerné Vadász Judit nyugdíjszakértő, aki lapunkban olvasott a településvezetők problémájáról. – A pozícióvesztés után az érintett, nyugdíj előtt álló polgármesternek regisztrálnia kell a munkaügyi központban, és három hónap után már kaphatja az álláskeresési támogatást, ami a mindenkori minimálbér 40 százaléka. Vagyis az idén 55 200 forint, ami még a kistelepülési polgármesteri bérekhez viszonyítva is kirívóan alacsony összeg, főleg, hogy levonják belőle a nyugdíj-járulékot. – Én sem állítom, hogy ideális megoldás, de a semminél több – jegyezte meg a nyugdíjszakértő. – Cseppet sem mellékesen beleszámít a szolgálati időbe, nem rontja le a majdani nyugdíj összegét, ráadásul az egészségügyi hozzájárulást sem kell fizetni mellette, amit amúgy saját zsebből kellene állnia az érintetteknek. Persze érthető, hogy a polgármesterek küzdenek a javaslat elfogadásáért, hiszen főleg a kistelepülésen élők, ahol nincs munkalehetőség vélhetően így is, úgy is komoly életszínvonal-romlásra számíthatnak.  
Szerző
Témák
polgármesterek
Frissítve: 2018.08.06. 09:41

Akit akart, már elért a Fidesz-média

Publikálás dátuma
2018.08.06. 09:00

A hangos, összehangoltan működő, kérdőjelek nélkül a Fideszt kiszolgáló gépezetnél nem is az a legérdekesebb, hány embert érnek el, hanem az, hogy a közönség minden célcsoportját elérik.
Minden potenciális Fidesz-szavazót, illetve azokat a bizonytalanokat, akiket „migráncsozással” meg lehet fogni, a kormánypárti média már az áprilisi választás előtti időszakban is elérte – vélekedett lapunknak Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjét azért kerestük meg, mert bár a hazai média fideszes ledózerolásáról már többször írtunk mi is, arról kevesebb információ látott napvilágot, hogy konkrétan hány emberhez jutnak el a kormánypárti kiadványok, rádióadók, tévécsatornák, illetve portálok. Ez annak fényében nem meglepő, hogy kevés nyilvános adat áll rendelkezésre. A G7 portál még április végén írt arról saját becslései alapján, hogy a teljes hazai médiafogyasztás több mint harmada a Fideszhez közeli médiavállalkozók ellenőrizte felületeken történik. Ha csak a közügyekkel is foglalkozó médiát vesszük, akkor még nagyobb számot, a médiafogyasztás több mint felét kapjuk meg. A nyomtatott sajtóban – a G7 számításai alapján - a havi átlagos példányszám csaknem harmadát a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló Mediaworks adja el, de a második helyen is Fideszhez köthető kiadó áll. A korábban Russmedia néven ismert céget Heinrich Pecina, a Népszabadságot bezárató osztrák stróman vette át, a cég új neve Inform Média. A két cég a napilapokban igen erős, ahogy az Andy Vajna kezében lévő, ötödik helyen álló Lapcom is. A Fideszhez köthető vállalkozók tulajdonában álló honlapok illetve a közmédia oldalai összességében csak a teljes magyar internetes forgalom 19 százalékát tették ki áprilisban. A szám azonban csalóka: ha lehagyjuk azokat a portálokat, amelyek nem foglalkoznak politikával, már a teljes forgalom 41 százalékát adják a kormánypárti weblapok. A tévécsatornák esetében is igaz, hogy a többségük csak szórakoztató tartalmat sugároz, és a közéletet és a politikát érintő kérdésekkel nem foglalkozik, az ilyen profilú adók ráadásul nem népszerűek. A vajnásított TV2 még mindig lemarad az RTL Magyarország mögött. Közélettel az újra Fidesz-fennhatóság alá tartozó Hír Tv, az ATV és az alig kimutatható Echo Tv foglalkozik. Ha csak ezeket a tévéket vizsgáljuk, a nézettség fele a Fidesz-közeli cégeké. A rádiós piacnál a G7 még érdekesebb számokat közölt: a hallgatottság alapján 73 százalék a kormánypárthoz köthető vállalkozók vagy a közmédia adóit hallgatja. Polyák Gábor szerint a hangos, összehangoltan működő, kérdőjelek nélkül a Fideszt kiszolgáló gépezetnél nem is az a legérdekesebb hány embert érnek el, hanem az, hogy kimondhatjuk: a közönség minden célcsoportját elérik. – A zenerádiókon keresztül a fiatalabbakat, a Magyar Időkben a hardcore politikafogyasztókat, a TV2 Tényekben, pedig a legkevésbé politikailag határozott állásponttal rendelkezőket érik el – ugyanerre jók a megyei lapok és az Origo is – hangsúlyozta a szakértő. 

Esett a HírTV nézttsége

Csaknem húszezerrel kevesebben nézték a NER-kompatibilis Hír Tv-t, mint a G-nap utánit - tudta meg a Népszava. Információnk szerint kedden - egy nappal a csatorna visszafoglalása előtt - Kálmán Olga műsorát csaknem 59 ezren nézték. Szerdán, ugyanebben a műsorsávban a Magyarország élőben című műsor - amelyben már Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető és Huth Gergely, valamint Gajdics Ottó kormánypárti újságírók voltak a meghívottak - már csak alig negyvenezer nézőt vonzott a képernyő elé.  

Szerző
Témák
média HírTV
Frissítve: 2018.08.06. 09:01