Hajók süllyedhetnek el a fecsegő ajkak miatt - figyelmeztet a szószátyárság veszélyére az egyik legismertebb amerikai világháborús plakát. Kizárt dolog, hogy Donald Trump ne látta volna, pláne, hogy katonai középiskolába járt. Annál érthetetlenebb, hogy miért nem tud uralkodni magán, miért fecseg rendszeresen többet annál, amennyi az ő helyzetében bölcs lenne. A hétvégén például azt írta ki a Twitterre, hogy legidősebb fia, az ifjabb Donald 2016 júniusában azért találkozott Natalija Veszelnyickaja orosz ügyvéddel, hogy az elnökválasztási kampányhoz Hillary Clintonra nézve kompromittáló adatokat kapjon.
Az idősebb Donald Trump szerint ez teljesen törvényes. De az Egyesült Államok elnöke téved: a kampány során a jelölteknek tilos elfogadniuk külföldi kormányok segítségét, márpedig Veszelnyickaja mögött eleve nem állhatott más, mint a Kreml. Vagyis ifjabb Donald minimum megpróbált bűncselekményt elkövetni, aztán pedig tweet-üzenetben - és alighanem az eskü alatt tett tanúvallomásában is - hazudott róla. A Twitteren például azt írta, hogy az orosz gyerekek amerikai örökbefogadásáról beszélgettek. Úgy tudni, hogy a szöveget az apja diktálta.
Vagyis nyilvánvaló, hogy a Trump-kampány össze akart játszani az oroszokkal, és elég nagy fantázia kell annak feltételezéséhez, hogy ez nem sikerült. Elvégre az oroszok számos titkos eszközt, például számítógépes betörésekkel megszerzett dokumentumokat bevetve segítették, ő pedig a maga részéről direkt fel is szólította erre Moszkvát: "Oroszország, ha hallasz, remélem, megtalálod a hiányzó 30 ezer e-mailt!"
Az elnök most is azt állítja, hogy nem tudott a lakhelyén, a New York-i Trump toronyházban létrejött találkozóról, ami bölcsességre vallana, mert különben ő is bűncselekménnyel lenne vádolható. Igaz, ügyvédje, Michael Cohen szerint mégiscsak előre tájékoztatták a dologról, de egyelőre nem tudni, hogy erre van-e bizonyíték.
Amit viszont tudni lehet, az az, hogy a fecsegő hajlamú elnök egyre mélyebbre ássa magát a slamasztikába. Ha a Demokrata Pártnak a november 6-i választásokon sikerülne többséghez jutnia a Kongresszus két házában, akkor bőséges jogi muníció állna rendelkezésre az elmozdítási eljárás, az impeachment megkezdéséhez. Még ez sem feltétlenül jelentené Trump bukását, hiszen ahhoz a Szenátusban kétharmados többség kellene, de már maga a procedúra is roppant kínos volna és ártana 2020-as újraválasztási esélyeinek. Tovább súlyosbítaná a helyzetet, ha az elnök elmozdítaná az összejátszási gyanút vizsgáló Robert Mueller különleges ügyészt vagy az őt felügyelő Rod Rosenstein helyettes igazságügyi minisztert. Richard Nixon 1973-ban utasította igazságügyi miniszterét, hogy váltsa le a Watergate botrányt vizsgáló Archibald Coxot. A miniszter nemet mondott, és helyettesével együtt lemondott. A bíróság törvénytelennek ítélte Cox leváltását , Nixon pedig kilenc hónappal később lemondott.
Persze minden párhuzam sántít, de kortársai amúgy remek politikusnak tartották Nixont. Trumpról ez nem mondható el.