"Egyszer szívesen elmennénk nyaralni!"

Publikálás dátuma
2018.08.09 06:00

Fotó: Csortos Szabolcs
A kevés pénzből élő családok gyakran nem is gondolhatnak arra, hogy elutazzanak a nyáron. Számukra a szabadstrandok nemcsak ingyenességük, hanem az ott pihenők sorsközössége miatt is vonzó.
 – Húúúúúúú!!!! – rohan rettentő rikkantással a Drávába egy tizenéves fiú a barcsi szabadstrandon. A srác a hideg víz okozta sokkot akarta semlegesíteni jókedvű üvöltésével, de amint elmerül, megkönnyebbülten kiált vissza parton várakozó társainak: – Ez naggggyon jóóóó! Tényleg az. A sebes folyású Dráva máskor roppant friss vize most 24-25 fokos a part közelében. Aki belegázol és elmerül benne, ki se akar jönni. Kora délután háromszázan „ejtőznek” a Barcsról Horvátországba vezető híd közelében kialakított ingyenes fürdőben. A szabadstrand adottságai kiválóak: a part aprókavicsos homokján jó érzés mezítláb baktatni, a folyó homokpadokat rakott le, s azok között a víz veszélytelenül sekély, aki viszont úszni akar, a zátonyokon túl talál magának erőpróbára alkalmas sodrást. A víztől kőhajításnyira négy-öt emelet magas fűzfák borítanak terebélyes árnyékot a fűben pihenőkre, s a szemközti, horvát partot is mélyzöld, ártéri erdősáv szegélyezi. A strandot már-már artisztikussá varázsolja néhány letört ág, 8-10 méter hosszan elnyúló vagy épp égre mutató, szoborszerű teteme. – Nagyon szeretünk idejárni – mondja Eszter, aki épp most érkezett biciklivel a folyó partjára. Az asszonnyal együtt kerekezett ki a strandra 15 éves lánya és 10 éves fia. A lenszőke fiú már robog is a vízbe, az asszony eközben így folytatja: - A gyerekek azért is szeretik, mert nincs úszómester, és nagy a szabadság. Az is jó, hogy itt sok az ismerős, néha tíz-tizenöten összejövünk, nagyokat beszélgetünk, sokat nevetünk.
A 42 esztendős, széparcú barcsi asszony később elismeri, hogy a strand ingyenessége is vonzó: – Elvált vagyok, a Coopban eladóként dolgozok, az én fizetésemből nem telik arra, hogy a két gyerekkel belépőjegyes fürdőbe járjunk. A Balatonra talán három napra majd elmegyünk egy ismerőshöz, de az a két éjszaka is 20 ezer forint lesz. Többre nem telik, nekünk ez a strand a nyaralás. Meg az, hogy néha biciklizünk a gáton. Orsós László is bevallja, hogy az ő családjának a barcsi szabadstrand jelenti a nyaralást. Az 56 esztendős férfi asztalos, kezdetben a megyei építőipari vállalatnál dolgozott, aztán hogy a cég megszűnt, elment Németországba, s az ott keresett pénzből itthon indított egy asztalosműhelyt. Nyílászárókat és konyhabútort gyártott, s eleinte jól is ment, ám egyre több lett konkurencia, majd kitört a válság és elfogytak a munkák. Amikor hetekig összesen két kalapácsnyelet rendeltek tőle, bezárta a boltot, és elment megint külföldre. De nem bírta, hogy havonta-kéthavonta jöhetett haza, hiányzott a család, és hat év után hazajött. Most az önkormányzatnál dolgozik, felesége meg az öregek otthonában segédápoló. A barcsi önkormányzat 56 négyzetméteres lakását bérlő pár két, általános iskolás fiút nevel, a család teljes jövedelme 300 ezer forint.
– Ebből csak a napi életre telik, nyaralásra semmiképp – morogja a férfi, felesége és két fia bólogatásával kísérve.
- Nőnek a fiúk, egyre több a költségünk, minden évben nehezebb számunkra az élet. Egész nap dolgozunk, még se visszük semmire. Szerencse, hogy van ez strand. Hozunk magunkkal szendvicset, üdítőt, így nem kell elmenni a büfébe. De tudja mit mondok? Van, aki még ezt se engedheti meg magának.
- Ismerek olyan családot, aki azért nem jön ki, mert nem tudna mást hozni csak zsíros kenyeret meg vizet, és szégyelli a szegénységét, ezért inkább otthon marad.
Barcson és környékén sokan vannak nehéz helyzetben, mert errefelé a melósoknak alig van rendesen fizetett állás. Ha megszólítjuk a dél-dunántúli szabadstrandok közönségét, akkor a kérdezettek gyakran elismerik, hogy nekik bizony az ingyenes fürdő nemcsak felüdülést jelenti a kánikukában, hanem a nyaralást is. Ez különösen igaz a kisgyermekes családokra. – Egyelőre nincs esélyünk arra, hogy nyaralni menjünk - véli a 40 éves Várhelyi Béla, aki feleségével és három kicsi gyermekével a Pécsvárad melletti Dombay-tó partján terítette le a fűre takaróját. Várhelyikék korábban Budapesten, a férfi szüleinél laktak, de szerettek volna önálló házat, ezért leköltöztek a Pécsváraddal szomszédos Lovászheténybe. Megvettek egy öreg portát 11 millióért, ám milliók kellenének még az épület felújítására és bővítésére. A szakállas, kékszemű férfi festőként dolgozik, de most épp felmondott, mert alkalmazója „lenyelte” a pénze egy részét. Várhelyi biztos abban, hogy hamar talál munkát, de azt is felmérte, hogy dolgozhat bármennyit, a festésből meggazdagodni vagy módosan élni sosem fog. A férfi így fogalmaz:
- Jó nekünk ez a tó, nem vágyok én többre, kellemes homokos a partja, a gyerekeknek nagyon jó ez, szép a környék és csendes. De azért, ha lenne pénzünk, egyszer szívesen elmennénk nyaralni. Kipróbálnám, milyen is az…
Öt méterrel odébb egy másik háromgyermekes família pihen. A családfőnek, Lászlónak a bőrén mindenütt tetoválások. Motoros volt egykor, a tetkók arra emlékeztetnek, de motorja már nincs a férfinak. Eladta, s abból indítottak kisvállalkozást egy közeli faluban. Házat vettek, meg legelőt és két tehenet. László és párja úgy gondolták, hogy a tehenek tejéből készítenek sajtot, így nem függenek senkitől, s otthon maradva minél több időt tölthetnek egymással és a gyerekekkel. A napi hatvan liter tejből hat kiló sajt érlelődött, amit mindig hét végén vittek be a pécsi termelői piacra. 2500 forintért kínálták a sajt kilóját, ám 1500-ért ment el, s ez már kevés volt a megélhetéshez, ráadásul a két tehén ellátása folyamatosan leterhelte a párt, ezért feladták a vállalkozást, és László beállt postásnak. Az állami fizetésből és a feleség gyeséből nem telne nyaralásra, László és asszonya azonban nem bánkódik: – Nekünk jó ez a tó – mondja a férfi. – A gyerekek szeretnek itt lenni. Szép a táj, árnyék van és csend, a víz tiszta és itt nincs a sok árus, aki ránk akarja sózni a kínai cuccokat. Nem is vágyunk máshová.

Közmunkások vigyázzák a rendet

Azok az önkormányzatok, amelyek fürdésre alkalmas folyószakasszal vagy tóval rendelkeznek, általában odafigyelnek szabadstrandjuk állapotának megőrzésére, javítására. A jelek szerint ők is érzik, hogy e fürdők sajátos értéket jelentenek, és létük sokak számára kedélyjavító. A 4 hektáros barcsi szabadstrand mostani, legális formáját 2007-ben alakította ki a Somogy megyei város. Az elmúlt években öltözőt, mosdót, büfét épített az önkormányzat, tudom meg városgazdálkodási igazgatóság vezetőjétől, Ungvári Zoltántól. A strand vízszámlája, a terület füvének kaszálása, az ingatlan – közmunkásokkal történő - őrzése és a karbantartási munkák kijönnek évente 2 millió forintból. A Drávából rendszeresen vízmintát vesznek, s azt a szakhatóság eddig mindig kifogástalannak találta.

Frissítve: 2018.08.09 06:00

Nem elég a sok milliárd közpénz: újabb százmilliókkal drágul egy pesti és egy paksi stadion

Publikálás dátuma
2019.03.18 17:11

Fotó: vasasfc.hu
Pakson egy támfalra kell 2 milliárd mellé újabb 99 millió, a Vasas létesítménye pedig 175 millióval lesz drágább, 8 milliárdnál állhat meg a végösszeg.
A közbeszerzési értesítő szerint a Market Zrt. és a KÉSZ által épített budapesti Illovszky stadion 175 millió forint közpénzzel drágul, a Pharos '95 által kivitelezett paksi stadion pedig 99 millióval, szúrta ki a hvg.hu.
5,851 milliárdos tétel nőtt 6,026 milliárd forintra a Vasas Illovszky stadionjának esetében. Ez persze nem a teljes beruházás ára; azt eddig 8,1 milliárd forintra becsülték. A tervek szerint egyúttal múzeumként és szórakoztató központként is működő komplexum nyárra lesz kész.
A Paks stadionjának esetében - amin a felcsúti Pancho Arénát is füvesítő Pharos dolgozik - 1,997 milliárdról ugrott a költség 2,096 milliárdra. A 99 millió forint egy támfalra kell.

Megszűnhet a Magyar Krónika, Bencsik Gábor levélben kér pénzt a folytatásra

Publikálás dátuma
2019.03.18 16:30

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
A lap 2014-ben fideszes pénzből indult, két éve még közpénzek tízmillióit kapta az államtól, de a tavaly létrehozott kormánypárti médiaóriásból már kimaradt.
Bizonytalan a Magyar Krónika sorsa, írja az Index.hu egy februári levél nyomán, amit Bencsik Gábor főszerkesztő aláírásával küldtek ki a lap előfizetőinek. A levélben az áll, "kétségessé vált a Magyar Krónika hosszú távú finanszírozása", ezért csak 2019. áprilisig tudnak garanciát vállalni a megjelenésre. A fideszes kulturális havilap jövő havi száma még meg fog jelenni, de a levélben Bencsik arra kéri az előfizetőket, hogy fizessenek be csekken a lapnak 650 forintot, amennyiben továbbra is igényt tartanak a folyóiratra.
"Még nem tettem le minden reményről, de kénytelen voltam az előfizetőknek jelezni, hogy mi az, amiért felelősséget tudok vállalni"
- nyilatkozta Bencsik az Indexnek. A főszerkesztő szerint február óta keresik a folytatás lehetőségét. Szerinte a lap azért szorul támogatásra, mert a megjelent példányok többsége díjmentesen iskolákhoz, közkönyvtárakhoz és közintézményekhez kerül.
A Magyar Krónika 2014-ben indult, létét Kerényi Imrének köszönheti a világ. Az első három lapszámot a Fidesz alapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány finanszírozta, majd három hónap után állami hirdetéseket is kaptak (Magyar Posta, Magyar Nemzeti Bank, Szerencsejáték). A Magyar Krónika 2017-ben 50 millió forintos állami támogatást kapott.
A lap kimaradt a tavaly létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványból, ami a fideszes média nagyját, közel 500 sajtóterméket fog össze. Szintén hétfőn jelentette be a KESMA, hogy áprilissal megszünteti az Echot TV-t, melyből csak néhány, a hírtévére átkerülő műsor marad.