Európa elindult az illiberalizmus útján

Publikálás dátuma
2018.08.10 11:00

Fotó: AFP/ Mauro Ujetto
Tény, hogy Európa egy ideje jobbra halad. Csakhogy egyes kormányon lévő politikai erők már szélsőjobboldali szólamoktól sem riadnak vissza.
A menekültválság idején, az osztrák, majd az olasz kormányváltás után azt gondolhattuk, ennél már nem jöhet rosszabb. Ám a szélsőséges politika tovább hódít Európában. Több párt, illetve populista politikus alighanem abból indul ki: ha a menekültválság szélsőséges megközelítésével ilyen gyorsan lehet népszerűségre szert tenni, akkor érdemes  tovább ütni a vasat más témák populista feldolgozásával is. A klasszikus példa az olasz Liga térnyerése. A párt a márciusi választáson még 17 százalékra tett szert, április végén már 22, május végén 26-28, július végén pedig már 30 százalék fölött mérték. Matteo Salvini pártjának gyors felemelkedése így olyan európai erők számára is minta lehet, amelyek a szélsőséges nézetekkel kokettálnak. Úgy is mondhatnánk, Salvini kiengedte a szellemet a palackból. Az agresszív, arrogáns, az emberek félelmére építő politikájával, a szélsőséges kijelentésekkel átalakíthatja  a társadalom gondolkodását is, nő az idegenellenesség, s amint az elmúlt hetek eseményei is igazolják, a rasszizmus már egyre többször erőszakba torkollik. Ám nincs megállás, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), illetve a Liga alkotta kormány nem retten vissza az újabb radikális lépésektől. Különösen a Liga politikusai vannak elemükben. Lorenzo Fontana olasz családügyi miniszter a Mancino-törvény megsemmisítését követelte. A jogszabály 1993-ban lépett életbe, és három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik az etnikai, erkölcsi vagy vallási alapon történő diszkriminációt hirdetik. Fontana szerint csak „a globalizáció támogatói és rabszolgái” állítják, hogy Olaszországban elburjánzott volna a rasszizmus. „A globalizációt akarók félnek a néptől, amely tudatában van saját identitásának és történelmének, mert tudják: nem lehet manipulálni az embereket” - fogalmazott. Ehhez képest a Liga szüntelenül a honfitársak manipulálására törekszik. Salvini azt közölte, nem tervezi a kormány a Mancino-törvény megszüntetését. Igaz, nem látszott igazán meggyőzőnek, elismerte ugyanis, hogy egy létező felvetésről van szó, ám ez „nem prioritás a kormány számára” - idézte a belügyminisztert az ANSA olasz hírügynökség. Hozzátette azonban azt is, hogy pártja a múltban többször is javaslatot tett a törvény felszámolására. A belügyi tárca irányítójának ténykedése leginkább ámokfutásra emlékeztet. Mivel a balközép Demokrata Párt (PD) ellenzékbe került, s a siralmas választási eredmény óta inkább csak a sebeit nyalogatja, az egyedüli ellensúlyt Sergio Mattarella elnök képezi. Az államfő rendre figyelmeztet arra, hogy egy demokratikus társadalomnak el kell utasítania mások megfélemlítését, s az idegengyűlöletet. Elképzelhető, hogy Giuseppe Conte miniszterelnöktől és a „csillagosoktól” is távol áll ez a szélsőség, ám egyikük sem meri nyíltan bírálni a koalíciós partnert, látván a Liga szédületes közvélemény-kutatási eredményeit. Conte azt közölte, sosem volt szó a Mancino-törvény visszavonásáról, ez a kormányban sosem merül fel. Mint fogalmazott, minden törvények adta eszközzel harcolna a propaganda- és a hecckampány, illetve a diszkrimináció minden formája ellen. Luigi di Maio szociális-ügyi miniszter, az M5S elnöke is bírálta Fontana felvetését. Kifejtette, a Mancino-törvény visszavonásáról szóló vitát olyan gyorsan le kell zárni, ahogy elkezdték.

A pápa népszerűségére is kihat

Az olasz társadalom jobbra tolódása Ferenc pápa népszerűségére is kihat. A La Repubblica által közölt felmérés szerint a katolikus egyházfőt 71 százalék tartja szimpatikusnak Itáliában, miközben ez az arány pápaságának elején, 2013-ban még 88 százalék volt – derül ki a Demos Coop felméréséből. Ilvo Diamanti olasz közvélemény-kutató szerint a pápa megnyilatkozásai nem tetszenek azoknak, akik falakat akarnak építeni. Matteo Salvini korábban többször is összerúgta a port a katolikus egyházzal. A népszerűség csökkenésének másik oka, hogy sokan úgy látják, megrekedt a Kúria reformja. A fiatalok fokozatosan idegenednek el az egyháztól, a 25-34 közöttiek körében például csak 55 százalék Ferenc pápa népszerűsége.  

Mussolini szelleme

Salvini a közbeszédet is kezdi átalakítani. „Sok ellenség, sok becsület” - írta a Twitteren, ami egykor Mussolini kedvenc szólása volt. Odáig azért még nem süllyedt, hogy nyíltan éltesse Mussolini intézkedéseit, ám folyvást azt igyekszik sulykolni az emberekbe, hogy a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények súlyosabbak, mint az olaszok akciói a bevándorlókkal szemben.
Itáliában a második világháború után évtizedekkel is léteztek újfasiszta pártok, ám kormányzati szintre sosem emelték az ideológiát. A Nemzeti Szövetség nyíltan elhatárolódott saját múltjától, amikor Silvio Berlusconi koalícióra lépett velük. Most azonban nyílt titok, hogy jobboldali radikális aktivisták erőszakos cselekményekre készülnek, s a társadalomban egyre elfogadottabbakká válnak a menekültek elleni akciók.  Egy borzalmas, letűnt kor rémképe jelenik meg sokak előtt, amikor olyan hírekről olvasnak: egyesek úgy érzik, az ő dolguk az, hogy elégtételt vegyenek a menekülteken. Miután januárban feltehetően bevándorlók gyilkoltak meg bestiálisan egy olasz asszonyt, Maceratában egy neonáci lőtt találomra afrikai migránsokra, Firenzében pedig egy idős férfi lőtt agyon egy afrikai utcai árust. Tény azonban az is, hogy bizonyos tekintetben az olasz jóléti állam is csődöt mondott a bevándorlók integrálásánál. Több ezer migráns árul hamisított árukat, sokuk kábítószer-kereskedelemből él.

Orbán utat mutat Európának

Orbán Viktor szerint a 2019-es európai parlamenti választás egyetlen közös komoly európai kérdésről, a bevándorlásról szólhat. Legutóbbi tusványosi beszédében kifejtette, ha bevándorlásról dönt Európa, akkor az európai elitről is dönt, arról, hogy jól kezelte-e a bevándorlás kérdését. Arról is beszélt, hogy a liberális demokráciának van alternatívája: a kereszténydemokrácia. Csalinak nevezte azt a megközelítést, hogy a kereszténydemokrácia is lehet liberális. Kijelentette: a kereszténydemokrácia – ha úgy tetszik – illiberális.

Sokaknak fel sem tűnik, hová vezet

A fasizmus kultuszának ilyesfajta feltámasztása elképzelhetetlen lenne akár Németországban, akár Ausztriában. Ugyanakkor a folyamatok egyik országban sem adnak okot derűlátásra, hiszen Bécsben tavaly december óta erőteljesen jobboldali beállítottságú kormány van hatalmon. Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke ugyan kevésbé radikális, mint ellenzéki vezetőként volt, aminek az lehet az oka, hogy Sebastian Kurz kancellár némiképp idomult hozzá, az uniós miniszterelnökök közül az egyik legradikálisabb az Európai Unióban.
Ausztria egyik legnépszerűbb személyisége,. Wolfgang Ambros roppant találóan jellemezte a kialakult helyzetet a Süddeutsche Zeitung hasábjain: „Mivel a kormány folyamatosan a külföldiekről beszél, sok osztráknak fel sem tűnik, hová vezet ez az út”. A bécsi kormány szintén kezdi felismerni, hogy előbb-utóbb lecseng a menekültválság, ezért más témákat kell elővenni. Nem csekély visszhangot keltett Beate Hartinger-Klein szociális-ügyi miniszter megjegyzése, amely szerint 150 euróból is jól meg lehet élni. Jóllehet a tárcavezető némiképp finomította szavait, azért ez is jelzi: a Kurz-kabinet nem a szegények kormánya. A német Alternatíva attól még messze van, hogy kormányra kerüljön, ám olyan témákat is elővesz, amelyek a második világháború utáni évtizedekben tabunak számított Németországban. Bár a párt programjában nem szerepelnek antiszemita kitételek, egyes politikusai nem riadtak vissza a zsidóellenes megnyilvánulásoktól. A párt már 17 százalékon áll, s félő, hogy előbb-utóbb a szociáldemokratákat is megelőzi a közvélemény-kutatásokban, amivel Németország második legnagyobb politikai erejévé válna. Az üdítő kivételt az európai palettán Spanyolország és Portugália jelenti. Mindkét országban baloldali kormány van hatalmon, és Madrid igyekszik humánusan bánni az ország partjait mind nagyobb számban elérő menekültekkel.

Dánia is jobbra tolódott

A társadalom jobbra tolódására az egyik legjobb példa Dánia. A skandináv országban már a szociáldemokraták is inkább jobboldali politikát folytatnak. A közgondolkodást egyre jobban áthatja a nacionalizmus, ami részint arra vezethető vissza, hogy már 3 százalék a muzulmánok aránya, a katolikusoké mindössze 0,6 százalék. A lakosság túlnyomó része protestáns. A jobbra tolódásban nagy szerepe volt Anders Fogh Rasmussennek, aki 1998-ban került a kormány élére. Nemzeti konzervatív kurzusával, a multikulturalizmus elleni fellépésével sokak szemében népszerűvé vált. Kerek-perec kijelentette: Dánia nem multikulturális ország és nem is akar az lenni. A jobboldali kurzus oka az volt, hogy kormánya a nacionalista Dán Néppárt támogatására volt utalva. S ugyanez magyarázza a hivatalban lévő kormányfő, a kisebbségi kabinetet irányító Lars Lökke Rasmussen politikáját is. A szociáldemokraták menekült- és bevándorláspolitikája egyértelműen jobboldali. Az országban betiltották a burkát. 2030-ig felszámolnák az összes, bevándorlók lakta gettót. A menekültek gyermekei számára kötelező a dán nyelv elsajátítása. A 2019-es választás kimenetele jórészt attól függ, melyik párt képes harmonikusabb együttműködésre a radikális néppárttal. 

2018.08.10 11:00
Frissítve: 2018.08.10 11:53

Orbánék gondoskodásnak hívják a leépítést

Publikálás dátuma
2018.10.18 06:00

Fotó: MTI/ Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Szecsődi Balázs
Nincs magyarázat, miért küld el a kormány sok ezer államigazgatásban kipróbált szakembert, ha a feladataik nem szűnnek meg. A dolgozók nevetségesnek tartják a megmentésükre összeírt terveket.
A hónapokkal ezelőtt bejelentett őszi kirúgások miatt a közszféra központi intézményeiben dolgozók körében teljes a bizonytalanság. A munkatársak csak erről beszélnek, méregetik egymást: ki marad, ki megy. Senki, a szakszervezeti vezetők sem kaptak részletes információt a kormány bürokráciacsökkentő terveiről, de a dolgozók tudták, hogy a velük szomszédos irodákban négy változatot dolgoznak ki helyi vezetőik a kirúgásra ítélt munkatársakról. A bizonytalanság miatt tömegesen menekülő dolgozók és a hónapok óta tartó létszámstop miatt sok helyen az eredeti létszám fele, kétharmada végzi már ma is a munkát, mégis további embereket kell elküldeniük. A Népszava információi szerint a legelkeserítőbb helyzetben az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozói vannak, ahol összesen 2800 státuszt szüntetnek meg, ebből ezret a minisztérium apparátusában. Úgy tudjuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy ennyi ember veszíti el a munkáját januártól, elsősorban a már most is betöltetlen helyeket szüntetik meg, és a nyugdíjas korú munkatársakat küldik el nyugállományba. A Külgazdasági- és Külügyminisztériumban pedig azt közölték több dolgozóval, hogy megszűnik a munkaviszonyuk, de továbbra is a minisztériumban dolgozhatnak, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez.

A „Karrier Híd Programnak” nevezett kormányhatározati javaslat a tervek hátterére változatlanul nem ad magyarázatot, csak azokat az ötleteket sorolja, hogy mit tenne a kormány az utcára küldött munkatársak „megmentésére”. Az Indexen tegnap megszellőztetett terv azt vetíti előre, hogy nincsenek biztonságban a minisztériumok és központi hivatalok, háttérintézmények 60 évet betöltött dolgozói sem. Az őket újra foglalkoztató munkahelyek szociális hozzájárulási adó kedvezményt kapnának. Az elküldött dolgozók állítólag egy igazolást vihetnek, amivel a következő munkahely automatikusan érvényesítheti a kedvezményt.  Csakhogy, aki próbált munkát találni magának ebben a korosztályban, az pontosan tudja, hogy lehetetlen vállalkozás a végzettségének és korábbi munkájának megfelelő szintű újabb állást találni. Ugyanez a helyzet a programcsomag már korábban kiszivárgott átképzési terveivel is. Főként szociális és egészségügyi hiányszakmákra, például kisgyermeknevelővé, óvodai dajkává, gyógypedagógiai segítővé, családsegítővé, gyermekvédelmi ügyintézővé, ápolóvá, terápiás munkássá, műtőssegéddé, vagy segédkönyvtárossá képeznének át jogászokat, közgazdászokat, államigazgatási szakembereket egyéves OKJ-s képzések keretében.
A terület szakszervezeti vezetői teljesen irreálisnak tartják az elképzelést, több dolgozó is is inkább a nevetséges szót használta. A csomag azt is tartalmazza, hogy 500 elküldött szakember majd vállalkozásba kezd, amit hitellel támogat az állam, de nem tudni, mire alapozzák, hogy tömegek akarnak céget alapítani a hobbijukra. A legtöbb kirúgott dolgozót mégis a versenyszférába irányítaná a kormány. Uniós forrásokat használnának fel olyan munkaerőpiaci képzésekre, mint például életrajz- és motivációs levélírás, karriertervezés.
Arra az előterjesztés semmilyen magyarázatot nem ad, hogy mi indokolja a létszámleépítést, pontosan milyen alapon választják ki azokat, akiknek a munkájára a továbbiakban nem lesz szükség, valóban felesleges-e, vagy mással kiváltható a megszűnő munkahely feladata és mi a garancia arra, hogy a kormányzati ciklus további időszakában nem duzzad fel újból a létszám, ahogyan azt az utóbbi évtizedek számtalan hasonló terve esetében is előfordult.
A közszféra munkavállalóit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) kedden szövetségi tanács ülést tartott, ahol minden szakma képviselője kétségbeejtő állapotokról számolt be – tájékoztatta a Népszavát Földiák András elnök. Mindenki fél a minisztériumokban és a központi háttérintézményekben, legyen szó adószakemberről, statisztikusról vagy nemzetbiztonsági szakértőről – jellemezte a hangulatot Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke. Elmondása szerint az utóbbi hetekben nagyon sok nem szakszervezeti tag is hozzájuk, pontosabban a jogsegélyszolgálatukhoz fordult, hogy megtudják, milyen jogaik vannak, ha rákerülnek a kirúgási listára. Az elnök szerint az előző évtizedekben lezajlott leépítéseknél a szakszervezet bevonásával született egy megállapodás, most azonban még annyit sem válaszolt a kancellária az előírt 30 napon belül a leveleikre, hogy elnézést, majd küldünk érdemi választ is. Minden információtól elzárták az érdekvédőket. Taskovics István, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetének (TBDSZ) vezetője elképesztőnek tartja, hogy még a leépítésben érintett hivatalok listáját sem adta meg a kormány.

Ahol tudnak, trükköznek

A létszámcsökkentésre ítélt hivatalok keresik az utakat, hogy a lehető legkevesebb aktív dolgozótól kelljen megválniuk. A Külgazdasági és Külügyminisztériumban például információink szerint a múlt héten a dolgozók egy csoportját – jellemzően azokat, akik a minisztérium mint szervezet működéséért felelősek, adminisztratív vonalon dolgoznak, gondnokok, csomagolók, karbantartók – összehívták a klubhelyiségbe, ahol egy államtitkár egyszerűen közölte velük, hogy holnaptól megszűnik a munkaviszonyuk. Viszont van egy lehetőségük továbbra is a minisztériumban dolgozni, ha munkaviszony-létesítési kérelmet adnak be a KKM Oktatási és Rekreációs Kft.-hez. Ez a minisztérium saját háttércége, ami rendezvények-, oktatási programok, tanfolyamok, rekreációs programok, csapatépítő tréningek szervezésével foglalkozik. Itt három hónapos próbaidővel létesíthetnek új munkaviszonyt, nyilván már nem köztisztviselőként. Úgy tudjuk, a minisztérium üzemeltetésében résztvevő minden munkavállalót ilyen választás elé állították, „néhány csókos kivételével” - mint egy forrásunk fogalmazott. Egy kiskaput azért nyitva hagytak a döbbent dolgozóknak, bárki pályázhat külszolgálatra. Igaz, ez valószínűleg az érintettek töredékének jelent reális lehetőséget, de így papíron akár több száz státuszt is meg lehet szüntetni. A külügyes létszámleépítéseket egyébként többen is kritizálták lapunknak, volt, aki azt mondta, nem sok szakmaiságot lehet felfedezni a döntésekben. „A politikai lojalitás nagyon fontos szempont” - mondta egy forrásunk.  - KÓSA ANDRÁS

Választási kényszer: vízdíj vagy nyelvvizsga?

- Évek óta borzalmas a hangulat, amióta először meglebegtették, hogy tömeges leépítés várható a közszférában, mindenki attól retteg, mikor következik be – mondta a Népszavának az egyik központi hivatal dél-dunántúli dolgozója, aki évtizedek óta dolgozik a „cégnél”. És persze ehhez jön még a nevetséges fizetés, illetve a megalázó teljesítményértékelési rendszer. Utóbbi a szakember szerint egyáltalán nem tükrözi a valós munka nívóját, ugyanis nem az elvégzett munka minősége alapján sorolják kategóriákba a dolgozókat, hanem a meglévő anyagi források, egészen pontosan azok hiánya számítanak. - A beosztottak tudják, száz százalékot senki sem teljesíthet, mert nincs rá pénz, hogy a fizetésekben is látszódjon, ha valaki jobban dolgozik – magyarázta a szakember dolgozója. – A többséget időtlen idők óta a legalacsonyabb kategóriában, a C-ben tartják, s hiába van félévente teljesítményértékelés, szinte szóról szóra ugyanaz szerepel benne, mint korábban. El lehet képzelni, ez milyen motivációt jelent. Kitörési lehetőség tehát nincs, ahogyan az elmúlt tíz évben béremelést sem kaptak az alkalmazottak, így középfokú végzettséggel 140 ezer forintot lehet keresni havonta. - Húsz éve még normálisan meg voltunk fizetve – jegyezte meg informátorunk. – Ha mai árakon számolok, nagyjából 220-250 ezer forint nettónak felelt meg a bérünk, s ehhez normális cafetéria is társult, volt olyan időszak, amikor 700 ezer forintot kaptunk évente. Most 200 ezer jár. Egyedül nevelem a gyerekemet, aki az egyetemi felvételije miatt nyelvvizsgázni szeretne. Csakhogy a fizetésemből egyszerűen nem tudtam kigazdálkodni az árát, így el kellett döntenem, a vízdíjat fizetem be vagy a vizsga költségét. Végül szégyenszemre segélyt kellett kérnem. Mindehhez komoly munkamegterhelés járul, az igazgatóságokon a kelleténél sokkal kevesebben dolgoznak, s nyáron, amikor a napi, heti és negyedéves adatok mellett az évesek is megérkeznek, a hivatal dolgozói egyszerre több ember munkáját kénytelenek elvégezni. Ennek ellenére a beosztott dolgozók még az alacsony fizetéssel járó állásukat is féltik, mert a régióban a versenyszférában meglehetősen nehéz elhelyezkedni, főleg az ötven év felettieknek. - Senki sem tudja, milyen szempontok alapján dől el, kit rúgnak ki, s ki maradhat – állította a neve letitkolását kérő alkalmazott. – Állítólag a teljesítményértékelés mellett az egészségügyi és szociális állapot is számít, és az osztályvezetők tesznek javaslatot az elbocsátandókról. Csakhogy az én közvetlen főnököm például egy másik városban dolgozik, a főosztályvezetőm pedig Győrben, vagyis nincs napi nexus köztünk. Hiába a legjobb a minősítésem a kollégák közül, egyáltalán nem biztos, hogy nem kerülök rá a listára. És akkor nem az lesz a legnagyobb gondom, hogy víz- vagy nyelvvizsgadíjat fizessek, hanem, hogy mit eszünk a következő nap. - Vas András
2018.10.18 06:00
Frissítve: 2018.10.18 06:00

A digitalizáció sem segít a nők helyzetén

Publikálás dátuma
2018.10.10 14:10
A kép ilusztrció
Fotó: /
Bár korábban ennek ellenkezőjét jósolták, úgy tűnik, a digitalizáció nem enyhíti a nők munkaerőpiaci hátrányát. Ellenkezőleg: a rugalmas munkavállalás vagy a részmunkaidő csak felerősíti a jelenlegi szerepleosztásokat.
Bár most még a munkavállalók alig több mint harmada dolgozik világszerte rugalmas munkaidőben, becslések szerint 2020-ra az arányok megfordulnak, és a munkahelyek 70 százaléka lehetővé teszi majd munkavállalóinak, hogy munkaidejük legalább egy részében az általuk megválasztott helyen és időpontban dolgozhassanak. A rugalmas foglalkoztatás mindkét fél számára előnyökkel jár: a munkaadók spórolhatnak az irodaköltségeken, az alkalmazottak pedig jobban össze tudják egyeztetni munkájukat egyéb teendőikkel. Egyes korábbi munkaerőpiaci prognózisok épp ezért azt jelezték: a digitalizáció javít majd a nők munkaerőpiaci hátrányait jelző mutatókon, hiszen egyre inkább lehetővé teszi például a rugalmas munkavégzést. Egyelőre nem így történt, sőt, a nyugat európai országokban már inkább azt kezdik pedzegetni, hogy a Magyarországon még csak gyerekcipőben járó kötetlen munkarend, a távmunka és a részmunkaidő inkább újratermeli a különbségeket. A főként a nők által preferált részmunkaidőért ugyanis alacsonyabb bér, majd kisebb nyugdíj jár, ráadásul a rövidebb munkaidőt és a rugalmas munkavégzést a nők alapvetően a családi teendőkkel való összeegyeztetés miatt kérik. Vagyis sokszor azért egyeznek bele az alacsonyabb fizetésbe, hogy több fizetetlen házimunkát tudjanak végezni. A férfiak viszont karrierjük menedzselésére használják a rugalmas munkaidőt. Amíg tehát a családon belüli munkamegosztásról alkotott felfogás nem változik, a nők munkaerőpiaci helyzete a digitalizáció nyújtotta lehetőségek ellenére sem változik – összegezhető a Friedrich Ebert Alapítvány témában rendezett konferenciájának tanulsága. A digitalizáció terjedésével egyre elérhetőbbé váló kötetlen munkaidő persze kétségtelenül könnyebbé teszi a nők belépését, illetve visszatérését a munkaerőpiacra. Igaz, a munkahelytől távol is végezhető munkák jellegéből adódóan inkább csak a képzettebb rétegek számára. Általánosságban is számos előnyt jelent a dolgozóknak: csökken a munkahelyi stressz, kisebb a kiégés veszélye, így jobbak az egészségügyi mutatók is. Nehézséget jelent ugyanakkor a rugalmas munkaidőben dolgozók számára, hogy kikapcsoljanak; a mobiltelefon és az e-mail éjjel-nappal utoléri őket, a munkaidő 24 órából áll, ha nem szabják meg a kereteket - sorolta a digitalizáció pozitív és negatív hozadékait Yvonne Lott, a németországi Hans Böckler Alapítvány kutatója. Mint mondta: a dolgozók számára előny, hogy eldönthetik, mikor dolgoznak, de ez általában azzal jár, hogy jóval többet is dolgoznak, és csökken a családra jutó idő. A rugalmas munkaidőt ráadásul a dolgozók és a munkaadók is egyfajta ajándéknak tekintik, ezért úgy érzik, valamit vissza kell adni, többet kell dolgozni. Yvonne Lott megjegyezte: a nők és a férfiak másképp használják ki a rugalmasságot, előbbiek több feladatot vállalnak otthon, míg a férfiak karrierjüket menedzselik. A távmunka így végeredményben a családon belüli feladatok amúgy is egyenlőtlen felosztását csak újratermeli.  
Nyilván nem független a családon belüli munkamegosztástól, hogy az elmúlt tíz évben a nők és a férfiak foglalkoztatási rátája közti különbség csak minimális mértékben csökkent a 2004 előtt csatlakozott uniós országokban, és az is csak azért, mert a válság során sok férfi elvesztette munkáját. A közép-kelet európai tagállamokban pedig még nőtt is a szakadék. A hazai adatok sem festenek szebb képet: a magyar nők foglalkoztatási rátája az elmúlt 10 évben 50,7 százalékról 62,4 százalékra, a férfiaké pedig 63,3 százalékról 76,5 százalékra emelkedett. Vagyis miközben általánosan bővült a foglalkoztatottság, a nők hátránya 12,6 százalékról 14,1 százalékra nőtt. A magyar nők bruttó átlagkeresete eközben 15 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Ha pedig vezető pozícióba kerülnek - amire persze a férfiakhoz képest kisebb esélyük van -, harmadával kevesebbet keresnek, mint azonos beosztásban lévő férfi kollégáik. Ez egyébként az EU-ban a legnagyobb nemek közti bérszakadék. Ugyanakkor az unió átlagát tekintve is negyedével kisebb a női vezetők bére, mint a férfiaké.  A vállalkozók körében hasonló a helyzet, vagyis az önfoglalkoztatás sem javítja az esélyeket, különösen, ha a nők még gyermeket is nevelnek. A fizetésbeli lemaradás ugyanis a 6 évnél fiatalabb gyermeket nevelő vállalkozó nők esetében a legnagyobb. Mindebben szerepet játszhat az is, hogy az önfoglalkoztatás a kisgyermekes nők esetében inkább egyfajta kényszerpálya, semmint szabad választás. Míg a gyermektelen férfiak és nők nagyjából hasonló arányban mondják azt, hogy saját elhatározásukból lettek vállalkozók, addig a gyermeket nevelő nőknél már jelentősen megnő a „nem volt más lehetőség” típusú válaszok aránya a hasonlóan kisgyermekes férfiakhoz képest – mutatott rá a gyermekvállalás után a nők előtt tornyosuló munkaerőpiaci akadályokra Agnieszka Piasna. A brüsszeli Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kutatója mindezek alapján úgy véli: ha a technológiai változás a társadalmi kapcsolatokat és elvárásokat érintetlenül hagyja, akkor a nemek közti különbség változatlan marad a munkaerőpiacon is.  Vagyis a digitalizáció csak akkor hoz érdemi előrelépést a nők számára, ha az alapvető társadalmi egyenlőtlenségeket előbb felszámolják.

Legyen-e Bélából gyógytornász?

A munkaerőpiaci előrejelzések és az eddigi tapasztalatok alapján a robotizáció és a digitalizáció hatására bizonyos munkahelyek eltűnnek majd, mások megmaradnak. Előbbiek körébe tartoznak az alacsony hozzáadott értékű, könnyen automatizálható, mechanikus munkakörök. Utóbbiak körébe pedig az olyan, emberi jelenlétet igénylő gondoskodó és szolgáltató munkakörök, mint például az ápolónő vagy a gyógytornász, amelyeket zömmel nők töltenek be. Kérdés, a férfiak hajlandóak lesznek-e a digitalizáció hatására váltani, és belépni nőiesnek tartott munkakörökbe, és persze mit szól majd ehhez a társadalom? Egy ezzel kapcsolatos kutatásról tartott előadást „Legyen-e Bélából gyógytornász?" címmel Fodor Éva, a Közép-Európai egyetem rektorhelyettese. A kutatásban résztvevő 1000 főnek tíz, néhány ponton különböző történetről kellett véleményt mondania. „Bezárt a cipőgyár, a dolgozóknak pályamódosítást javasol a munkaügyi központ.” Ebben az alaptörténetben változott a munkavállaló neme, származása, gyermekei száma, a várható fizetés nagysága, a felkínált munka férfias vagy nőies jellege. A kutatásban résztvevők válaszai alapján egyértelmű: a nemi sztereotípiák léteznek, a férfiaktól többen várják a férfias, a nőktől a nőies állások elfogadását, a nőkre vonatkozóan ez még erőteljesebb. Ha azonban magasabb fizetésről van szó, a sztereotípiák lényegében köddé válnak. A férfiaknak akkor is elnézik a nőiesnek tartott munka – például egy bölcsődei konyhai kisegítő állást – elvállalását, ha sok gyereket kell eltartaniuk, a nők és a férfias munka esetében ez kevésbé „mentség”. A romáktól ugyanakkor minden esetben azt várják: fogadják el a felkínált állást. Fodor Éva szerint mindez arra utal: nem a társadalmi megítélés fogja meggátolni, hogy a férfiak nőies munkát vállaljanak, ha a digitalizáció úgy hozza, ám kérdés: krízis helyzetben mit cselekszenek majd az érintettek.          

Összemosódik a munka és a szabadidő

Világszerte még mindig hagyományos munkarendben, irodában dolgozik a munkavállalók 68 százaléka, ugyanakkor a munkavállalók 44 százaléka szerint már kezdenek elterjedni a rugalmas lehetőségek mind a munkavégzés helyét, mind az időbeosztást tekintve – derül ki a Randstad Workmonitor 33 országra kiterjedő, a munkavállalói attitűdöket vizsgáló legutóbbi felméréséből. Magyarország e tekintetben le van maradva: a munkavállalók 74 százaléka dolgozik hagyományos munkarendben, és mindössze 30 százalékuk tapasztal elmozdulást a rugalmasság irányába. A régiót tekintve egyébként Ausztria jár az élen, náluk már minden második megkérdezett munkavállaló távmunkában, illetve rugalmas időbeosztásban dolgozik. A munkavállalók egyébként támogatnák a rugalmas munkavégzést: tízből nyolcan egyetértenek azzal, hogy az hozzájárul a munka és magánélet egyensúlyának biztosításához, emellett növeli a munka hatékonyságát, a kreativitást és az elégedettséget is. Tízből négy munkavállaló ugyanakkor attól tart: magánéletük megsínyli a távmunkát, illetve a rugalmas időbeosztást, hiszen összemosódik a munka és a szabadidő határa, így hivatalosan soha sincsenek munkaidőn kívül.  

2018.10.10 14:10
Frissítve: 2018.10.15 13:16