Európa elindult az illiberalizmus útján

Publikálás dátuma
2018.08.10 11:00

Fotó: AFP/ Mauro Ujetto
Tény, hogy Európa egy ideje jobbra halad. Csakhogy egyes kormányon lévő politikai erők már szélsőjobboldali szólamoktól sem riadnak vissza.
A menekültválság idején, az osztrák, majd az olasz kormányváltás után azt gondolhattuk, ennél már nem jöhet rosszabb. Ám a szélsőséges politika tovább hódít Európában. Több párt, illetve populista politikus alighanem abból indul ki: ha a menekültválság szélsőséges megközelítésével ilyen gyorsan lehet népszerűségre szert tenni, akkor érdemes  tovább ütni a vasat más témák populista feldolgozásával is. A klasszikus példa az olasz Liga térnyerése. A párt a márciusi választáson még 17 százalékra tett szert, április végén már 22, május végén 26-28, július végén pedig már 30 százalék fölött mérték. Matteo Salvini pártjának gyors felemelkedése így olyan európai erők számára is minta lehet, amelyek a szélsőséges nézetekkel kokettálnak. Úgy is mondhatnánk, Salvini kiengedte a szellemet a palackból. Az agresszív, arrogáns, az emberek félelmére építő politikájával, a szélsőséges kijelentésekkel átalakíthatja  a társadalom gondolkodását is, nő az idegenellenesség, s amint az elmúlt hetek eseményei is igazolják, a rasszizmus már egyre többször erőszakba torkollik. Ám nincs megállás, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), illetve a Liga alkotta kormány nem retten vissza az újabb radikális lépésektől. Különösen a Liga politikusai vannak elemükben. Lorenzo Fontana olasz családügyi miniszter a Mancino-törvény megsemmisítését követelte. A jogszabály 1993-ban lépett életbe, és három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik az etnikai, erkölcsi vagy vallási alapon történő diszkriminációt hirdetik. Fontana szerint csak „a globalizáció támogatói és rabszolgái” állítják, hogy Olaszországban elburjánzott volna a rasszizmus. „A globalizációt akarók félnek a néptől, amely tudatában van saját identitásának és történelmének, mert tudják: nem lehet manipulálni az embereket” - fogalmazott. Ehhez képest a Liga szüntelenül a honfitársak manipulálására törekszik. Salvini azt közölte, nem tervezi a kormány a Mancino-törvény megszüntetését. Igaz, nem látszott igazán meggyőzőnek, elismerte ugyanis, hogy egy létező felvetésről van szó, ám ez „nem prioritás a kormány számára” - idézte a belügyminisztert az ANSA olasz hírügynökség. Hozzátette azonban azt is, hogy pártja a múltban többször is javaslatot tett a törvény felszámolására. A belügyi tárca irányítójának ténykedése leginkább ámokfutásra emlékeztet. Mivel a balközép Demokrata Párt (PD) ellenzékbe került, s a siralmas választási eredmény óta inkább csak a sebeit nyalogatja, az egyedüli ellensúlyt Sergio Mattarella elnök képezi. Az államfő rendre figyelmeztet arra, hogy egy demokratikus társadalomnak el kell utasítania mások megfélemlítését, s az idegengyűlöletet. Elképzelhető, hogy Giuseppe Conte miniszterelnöktől és a „csillagosoktól” is távol áll ez a szélsőség, ám egyikük sem meri nyíltan bírálni a koalíciós partnert, látván a Liga szédületes közvélemény-kutatási eredményeit. Conte azt közölte, sosem volt szó a Mancino-törvény visszavonásáról, ez a kormányban sosem merül fel. Mint fogalmazott, minden törvények adta eszközzel harcolna a propaganda- és a hecckampány, illetve a diszkrimináció minden formája ellen. Luigi di Maio szociális-ügyi miniszter, az M5S elnöke is bírálta Fontana felvetését. Kifejtette, a Mancino-törvény visszavonásáról szóló vitát olyan gyorsan le kell zárni, ahogy elkezdték.

A pápa népszerűségére is kihat

Az olasz társadalom jobbra tolódása Ferenc pápa népszerűségére is kihat. A La Repubblica által közölt felmérés szerint a katolikus egyházfőt 71 százalék tartja szimpatikusnak Itáliában, miközben ez az arány pápaságának elején, 2013-ban még 88 százalék volt – derül ki a Demos Coop felméréséből. Ilvo Diamanti olasz közvélemény-kutató szerint a pápa megnyilatkozásai nem tetszenek azoknak, akik falakat akarnak építeni. Matteo Salvini korábban többször is összerúgta a port a katolikus egyházzal. A népszerűség csökkenésének másik oka, hogy sokan úgy látják, megrekedt a Kúria reformja. A fiatalok fokozatosan idegenednek el az egyháztól, a 25-34 közöttiek körében például csak 55 százalék Ferenc pápa népszerűsége.  

Mussolini szelleme

Salvini a közbeszédet is kezdi átalakítani. „Sok ellenség, sok becsület” - írta a Twitteren, ami egykor Mussolini kedvenc szólása volt. Odáig azért még nem süllyedt, hogy nyíltan éltesse Mussolini intézkedéseit, ám folyvást azt igyekszik sulykolni az emberekbe, hogy a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények súlyosabbak, mint az olaszok akciói a bevándorlókkal szemben.
Itáliában a második világháború után évtizedekkel is léteztek újfasiszta pártok, ám kormányzati szintre sosem emelték az ideológiát. A Nemzeti Szövetség nyíltan elhatárolódott saját múltjától, amikor Silvio Berlusconi koalícióra lépett velük. Most azonban nyílt titok, hogy jobboldali radikális aktivisták erőszakos cselekményekre készülnek, s a társadalomban egyre elfogadottabbakká válnak a menekültek elleni akciók.  Egy borzalmas, letűnt kor rémképe jelenik meg sokak előtt, amikor olyan hírekről olvasnak: egyesek úgy érzik, az ő dolguk az, hogy elégtételt vegyenek a menekülteken. Miután januárban feltehetően bevándorlók gyilkoltak meg bestiálisan egy olasz asszonyt, Maceratában egy neonáci lőtt találomra afrikai migránsokra, Firenzében pedig egy idős férfi lőtt agyon egy afrikai utcai árust. Tény azonban az is, hogy bizonyos tekintetben az olasz jóléti állam is csődöt mondott a bevándorlók integrálásánál. Több ezer migráns árul hamisított árukat, sokuk kábítószer-kereskedelemből él.

Orbán utat mutat Európának

Orbán Viktor szerint a 2019-es európai parlamenti választás egyetlen közös komoly európai kérdésről, a bevándorlásról szólhat. Legutóbbi tusványosi beszédében kifejtette, ha bevándorlásról dönt Európa, akkor az európai elitről is dönt, arról, hogy jól kezelte-e a bevándorlás kérdését. Arról is beszélt, hogy a liberális demokráciának van alternatívája: a kereszténydemokrácia. Csalinak nevezte azt a megközelítést, hogy a kereszténydemokrácia is lehet liberális. Kijelentette: a kereszténydemokrácia – ha úgy tetszik – illiberális.

Sokaknak fel sem tűnik, hová vezet

A fasizmus kultuszának ilyesfajta feltámasztása elképzelhetetlen lenne akár Németországban, akár Ausztriában. Ugyanakkor a folyamatok egyik országban sem adnak okot derűlátásra, hiszen Bécsben tavaly december óta erőteljesen jobboldali beállítottságú kormány van hatalmon. Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke ugyan kevésbé radikális, mint ellenzéki vezetőként volt, aminek az lehet az oka, hogy Sebastian Kurz kancellár némiképp idomult hozzá, az uniós miniszterelnökök közül az egyik legradikálisabb az Európai Unióban.
Ausztria egyik legnépszerűbb személyisége,. Wolfgang Ambros roppant találóan jellemezte a kialakult helyzetet a Süddeutsche Zeitung hasábjain: „Mivel a kormány folyamatosan a külföldiekről beszél, sok osztráknak fel sem tűnik, hová vezet ez az út”. A bécsi kormány szintén kezdi felismerni, hogy előbb-utóbb lecseng a menekültválság, ezért más témákat kell elővenni. Nem csekély visszhangot keltett Beate Hartinger-Klein szociális-ügyi miniszter megjegyzése, amely szerint 150 euróból is jól meg lehet élni. Jóllehet a tárcavezető némiképp finomította szavait, azért ez is jelzi: a Kurz-kabinet nem a szegények kormánya. A német Alternatíva attól még messze van, hogy kormányra kerüljön, ám olyan témákat is elővesz, amelyek a második világháború utáni évtizedekben tabunak számított Németországban. Bár a párt programjában nem szerepelnek antiszemita kitételek, egyes politikusai nem riadtak vissza a zsidóellenes megnyilvánulásoktól. A párt már 17 százalékon áll, s félő, hogy előbb-utóbb a szociáldemokratákat is megelőzi a közvélemény-kutatásokban, amivel Németország második legnagyobb politikai erejévé válna. Az üdítő kivételt az európai palettán Spanyolország és Portugália jelenti. Mindkét országban baloldali kormány van hatalmon, és Madrid igyekszik humánusan bánni az ország partjait mind nagyobb számban elérő menekültekkel.

Dánia is jobbra tolódott

A társadalom jobbra tolódására az egyik legjobb példa Dánia. A skandináv országban már a szociáldemokraták is inkább jobboldali politikát folytatnak. A közgondolkodást egyre jobban áthatja a nacionalizmus, ami részint arra vezethető vissza, hogy már 3 százalék a muzulmánok aránya, a katolikusoké mindössze 0,6 százalék. A lakosság túlnyomó része protestáns. A jobbra tolódásban nagy szerepe volt Anders Fogh Rasmussennek, aki 1998-ban került a kormány élére. Nemzeti konzervatív kurzusával, a multikulturalizmus elleni fellépésével sokak szemében népszerűvé vált. Kerek-perec kijelentette: Dánia nem multikulturális ország és nem is akar az lenni. A jobboldali kurzus oka az volt, hogy kormánya a nacionalista Dán Néppárt támogatására volt utalva. S ugyanez magyarázza a hivatalban lévő kormányfő, a kisebbségi kabinetet irányító Lars Lökke Rasmussen politikáját is. A szociáldemokraták menekült- és bevándorláspolitikája egyértelműen jobboldali. Az országban betiltották a burkát. 2030-ig felszámolnák az összes, bevándorlók lakta gettót. A menekültek gyermekei számára kötelező a dán nyelv elsajátítása. A 2019-es választás kimenetele jórészt attól függ, melyik párt képes harmonikusabb együttműködésre a radikális néppárttal. 

Frissítve: 2018.08.10 11:53

Ukrajnában már nem hisznek a csodában

Publikálás dátuma
2019.03.18 11:00
Zelenszkij mögött is egy oligarcha áll
Fotó: AFP or licensors/ SERGEI SUPINSKY
Igen furcsa, nehezen megmagyarázható jelenség zajlik az ugyancsak elnökválasztásra készülő Ukrajnában. Az, hogy a komikus színész Volodimir Zelenszkij vezeti az elnökjelöltek népszerűségi rangsorát jelzi, hogy az ukrán lakosság sem bízik politikusaiban, politikai pártjaiban. A kampány „furcsasága” azonban nem is Zelenszkij vezető pozíciójában, hanem Petro Porosenko hivatalban lévő államfő hétről-hétre erősödő népszerűségében rejlik. A március 15-én nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint továbbra is a komikus vezeti az elnökjelöltek rangsorát, támogatottságát az utóbbi két hétben is növelni tudta. Zelenszkijre most a biztos szavazók 28 százaléka voksolna, viszont tovább erősödött Porosenko is, aki már 19,6 százalékon áll, Julija Timosenko pedig, aki az utóbbi két évben töretlenül vezette a politikusok népszerűségi listáját, már csak 14,8 százalékra számíthat. Február végén Porosenko és Timosenko támogatottsága még fej-fej mellett, 16,6 illetve 16,2 százalékon állt. (Az elnököt tavaly év végéig, a Kercsi-szorosban történt orosz agresszió előtt még 10 százalék alatt mérték.) Mindezek ellenére a különböző intézetek felméréseiben egybehangzóan az választói vélemény kerül többségbe, hogy az elnökválasztást végül Petro Porosenko fogja megnyerni. Az okokat csak találgatni lehet. Az ukrán többség vagy nem hisz a voksolás tisztaságában vagy azzal számol, hogy a hagyományos politikai elit a második fordulóban minden köztük lévő ellentét dacára összefog a „kibic” Zelenszkij ellen. (Az első fordulót március 31, a másodikat április 21-én rendezik.) Hogy ez mennyire valószínű? A kampányban eddig Timosenko elsődlegesen Porosenkot és nem Zelenszkijt támadta. A színész kapcsán a volt miniszterelnök úgy vélekedett, semmit nem jelent az, hogy pillanatnyilag ő vezet. Szerinte az emberek kiábrándultak a jelenlegi hatalomból, sokan a létminimum alatt tengődnek, arra voksolnak majd, hogy boldogabbak legyenek Ukrajnában. Timosenkonak vélhetően csak részben van igaza. Ezt a kiábrándultságot tükrözik éve óta a felmérések, csakhogy a teljes politikai osztályból való kiábrándultságot, hiszen alig akadt olyan párt és politikus, akinek sikerült kétszámjegyű népszerűséget elérnie. Zelenszkij szilveszterkor jelentette be hivatalosan indulását az elnökválasztáson, azóta hétről hétre erősödik. Az ő népszerűsége kétségtelenül politikán kívüliségéből adódik, Porosenko felemelkedésére azonban nincs igazán magyarázat. Miért és mitől gondolkodnak hirtelen másképpen az ukrán szavazók, akik az utóbbi években ritkán taksálták 10 százalék fölé a csokoládékirály elnököt? A minden ukrán választás esetében levegőben lógó orosz beavatkozás veszélye sem magyarázat rá, hiszen a jelöltek közül Moszkvának épp Porosenko a legrosszabb, mert egyértelműen ő az Európai Unió és az Egyesült Államok favoritja határozott európai és euroatlanti integrációs elkötelezettsége miatt. A kezdeti figyelmeztetések is arról szóltak, hogy a Kreml mindent megtesz Porosenko győzelmének megakadályozása érdekében, de úgy tűnik, e téren Putyin alulmaradt a nyugattal szemben. Timosenko mára elveszítette nyugat-európai támogatottságát ellenzékben tanúsított populista megnyilvánulásai, illetve a nemzetközi hitelek feltételének számító reformok mögüli kihátrálása miatt, az Egyesült Államok pedig attól is tart, hogy ő kiegyezne Putyinnal az Ukrajnán keresztüli gázszállítások kapcsán, ami az Északi Áramlat ez év végi megnyitásával párosulva igencsak rontaná az amerikai palagáz európai értékesítési esélyeit. Porosenko és a hatalmi gépezet viszont egyértelműen Zelenszkijre összpontosít. Rendőrségi lehallgató készülék elemei kerültek elő irodája közelében, nem engedték fellépni társulatával,  nemrég pedig azt jelezte a színész, hogy rendőrségtől származó információi szerint őt és humorszínházát pénzmosással próbálja hamisan megvádolni a regnáló hatalom. Zelenszkij azonban, bármennyire kívülálló, esetleges győzelme mégsem ugyanazt jelentené Ukrajnában, mint Zuzana Caputováé Szlovákiában. Caputova és a Progresszív Szlovákia önerőből nőtt ki, Zelenszkij mögött viszont ugyanúgy egy erős oligarcha áll, mint az ukrán politika más szereplői mögött. A humorista felemelkedéséhez kellett a maga is oligarcha Porosenko egyik ellenfele, Igor Kolomojszkij is, ami azt sugallja, bárki nyerje meg ezt a viadalt, alapvető változásra aligha lehet számítani Ukrajnában.  

Ukrán pártok népszerűsége

Ukrajnában idén ősszel rendeznek parlamenti választást. A  három legnépszerűbb elnökjelölt pártja is élen áll,  a szélsőséges és radikális nacionalista formációk meggyengültek. - a Nép Szolgája párt 21,5 százalék (Zelenszkij) - Batykivscsina 18,7  (Timosenko) - Porosenko Blokk 14,2 százalék - Oleh Ljasko Radikális párt 4 százalék - Szvoboda 3 százalék - Nemzeti Hadtest 1 százalék

Témák
Ukrajna
Frissítve: 2019.03.18 11:00

Nemet mondtak a szlovákok a populizmusra

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:40
Zuzana Caputova és Maros Sefcovic
Fotó: AFP/ VLADIMIR SIMICEK
Szlovákia demokrácia leckét ad a régiónak. Az államfőválasztáson két igazi demokrata került az élre.
Ötödjére választott közvetlenül államfőt Szlovákia, 1999-ig a parlament döntött az elnök személyéről. A  szombati első fordulóban a liberális Progresszív Szlovákia jelöltje, Zuzana Caputova került az élre a szavazatok 40,57 százalékával, aki a két hét múlva esedékes második fordulóban a szociáldemokrata Smer jelöltjével, az Európai Bizottság alelnökével, a 18,66 százalékot elérő Maros Sefcoviccsal fog megméretkezni. Ez egyben a legnagyobb arány, amit szlovák elnökjelölt elért, s azt sugallja, aligha hoz változást a második forduló. Caputova ugyanis minden megyét megnyert, a városokban tarolt, Pozsonyban 60 százalék fölött teljesített. Igaz, hogy 2014-ben Robert Fico is megnyerte az első fordulót, a másodikban viszont alulmaradt a független Andrej Kiskával szemben, amikor Kiska 59,38, Fico pedig 40,61 százalékot ért el. A mostani állás igen sok mindent jelez. Mindenekelőtt azt, hogy a szlovákok kiábrándultak ugyan a politikából, de a legutóbbi választáson parlamenti erővé vált populistákból is, megtörték a nyíltan neonáci Marian Kotleba szárnyalását is. Ha az ő illetve, ugyancsak keményvonalasnak számító független jelölt, Stefan Harabin főbíró eredményét összeadjuk, akkor sem éri el a kritikus szintet, kevesebb, mint a lakosság egynegyede szavazott rájuk. Bugár Béla 3,1 százaléka egyértelműen azt jelzi, hogy a felvidéki magyar lakosság is hitt Caputovában – több magyarlakta járásban is nyert a jogásznő, és sok helyen második lett Bugár mögött -, az ő nyitottsága lehetővé tette, hogy nyugodt szívvel tudjanak az esélyesre szavazni, nem kényszerültek az etnikai keretek között mozogni. 2014-ben az MKP magyar jelöltje 5,1 százalékot kapott, de akkor sem Fico, sem Kiska nem nyitott a magyarok felé. Az is kétségtelen, hogy sem a szlovák politikai osztály hitelvesztése, sem az irányváltás nem ezzel a választással kezdődött. Kiska győzelme is ezt jelezte, a Fico-kormány tavalyi megbuktatása, valamint a tavaly őszi pozsonyi polgármester választás is, amikor már az alig egy éves Progresszív Szlovákia párt jelöltje győzni tudott a fővárosban. A változáshoz nyilván nagymértékben hozzájárul a tragikus újságíró gyilkosság, de az is, hogy a szlovák politikát évtizedek óta uraló Fico erőszakmentesen visszalépett. Fico megszelídítésében kétségtelenül szerepet játszott, hogy első kormányzása idején, amikor a szélsőséges nacionalista Jan Slotával koalícióra lépett, saját európai pártcsaládja felfüggesztette a Smer tagságát. A szlovák vezér mindent megtett, hogy visszakerüljön és bár kacérkodott a határokkal, soha többé nem lépte azt át látványosan.  A liberális, demokratikus ellenzék szlovákiai térhódítása ugyanakkor nem csak azt jelzi, hogy a társadalom kezdi kinőni a demokrácia gyermekbetegségeit, hanem azt is, hogy a jogállamiság intézményeibe vetett bizalom is helyreállítható.  

Eredmények százalékban

Zuzana Caputová 40,57 Maros Sefcovic 18,66 Stefan Harabin 14,34 Marian Kotleba 10,39 Frantisek Miklosko 5,72 Bugár Béla 3,1 Milan Krajniak 2,77 Eduard Chmelár 2,74 Öt jelölt nem érte el az 1 százalékot.  

Zuzana Caputova

A 45 éves jogász, civil aktivista 2017-ben alakult Progresszív Szlovákia mozgalom alelnöke. Civil aktivistaként, környezetvédőként, a Pozsony melletti Pezinok szemétlerakó leállításával vált ismertté, amiért 14 éven át harcolt jogászként. Véleménye szerint a legmagasabb hatalmi pozíciók egyöntetű férfiképviseletét ellensúlyozni kellene a „női elemmel”, mert ez is a megegyezéshez járulna hozzá. Támogatja az azonos neműek házasságát és azt is, hogy az ilyen párok gyermeket is örökbe fogadhassanak.  Február elején még csak 4-5. volt, az utolsó felmérések – ezt két héttel a voksolás előtt lehet közzétenni Szlovákiában – közül egyesekben már az 50 százalékot is meghaladta. Népszerűségével egyenarányosan durvult az ellene irányuló kampány is. A lekicsinylő szexista megnyilvánulások mellett megjelent a „túl liberális”, a Soros-bérenc, illetve a „támogatja a homoszexuális őrültséget". A nők többségét így is maga mögé állította, a Focus mérése szerint az ő választóbázisában van a legtöbb nő -64,7 százalék nő és 35,3 férfi -, és Sefcovicra is több nő készült szavazni, mint férfi, esetében ez az arány 17,6 – 15,8 százalék volt. A keményvonalas, radikális és szélsőséges jelöltek hívei között viszont magasabb a férfiak aránya. Caputova a magyarok körében is népszerű nyitottsága miatt. Bugár Béla után, aki 30,3 százalék magyar voksaira számíthatott, az aktivista jogász állt második helyen 13,5 százalékkal.