Fába öntött érzelmek

Publikálás dátuma
2018.08.09 11:00
A bakterház mosdója és a kádárok faszárítói
Fotó: / BUJNOVSZKY TAMÁS
Egyetemi hallgatók néztek más szemmel Tokaj-Hegyaljára, s hagyták a falvakban fából készült, a hely szellemére reagáló munkáikat.
A Volt egyszer egy vadnyugat című film klasszikus, elnyújtott állomásjelenete s talán még Ennio Morricone felejthetetlen zenéje is eszébe juthatott a Képzőművészeti Egyetem szobrász hallgatóinak, amikor megálltak a kies golopi vasúti vécénél. Aki nem csak elefántcsonttoronyból szemléli a magyar valóságot, látott már ilyet: meszeletlen fal, bűzös belső, alkalmatlan mindarra, amire szánták valaha. Adódott a kihívás, s az egyetemisták meg is oldották azt, persze a maguk módján: noha a bakterház már rég az enyészeté, de az illemhely kimeszelve, rendbe téve, falain pedig a helyiektől kért, kapott tárgyak, hímzett, keretezett kép, sajtreszelő, mikor mi. A kis épület előtt fából készült installáció, amely magára a borvidékre reagál: egykori kádárok faszárítóit idézik a gúlák, egyikbe akár belülről is lehet menni, onnan nézni a lelassult világot Százötven egyetemi hallgató „szállta meg” egy hétig Tokaj-Hegyalját, immár másodjára, hogy a fával alkotó Hello Wood építész csoport mustráján különleges látásmóddal, új szemszögből közelítsék meg a borvidéket és fedezzék fel a régió rejtett értékeit. A munkából az összes hazai, építész képzést folytató egyetem – kiegészülve a képzőművészetisekkel - kivette a részét, a fiatalok pedig egy hét alatt építették fel a fél éven át szemináriumokon dédelgetett terveiket. 
Tavaly talán még gyanakodva fogadták az itteniek a bohém alkotókat, akik teljesen más szemmel néztek a dombokra, az épületekre, mit azok, akik nap mint nap elhaladnak mellettük. Akkor 11 projektet építettek fel a tábornak köszönhetően a régió 7 településén, idén pedig 10 projektet 8 településen: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon. A csapatok a térség településeivel és a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanáccsal egyeztetve választják ki évről évre azokat a helyszíneket, ahol installációkat helyeznek el. Úgy formálják a helyi környezetet, hogy az ott élők véleményét veszik alapul, bevonják őket a folyamatba, és drasztikus beavatkozások helyett olyan közösségépítésben gondolkoznak, hogy segíteni tudják a környék lakóinak életét.
Szerencsen például, miután kiderült, hogy a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelye egy fenyveserdő a város felett, ide, a fák alá építettek fel egy afféle pihenő-kilátót, amelynek periszkópszerű tornyából a égre látni. A hajdan híres cukorgyár bezárásának fájó sebét ma is őrző településen erre a veszteségre is született „wood-os” mű: a pusztuló gyárkémények távlati síkjába olyan „nézőkét” kreáltak, ahonnét egy adott ponton állva ismét olybá tűnik, mintha jönne füst a kéményből, mintha lenne újra élet a gyárban. Mondhatnánk, hogy mindez csak illúzió. Ám a helyieknek, akik úgy mennek el nap mint nap a cukorgyár mellett, hogy egy régi, idillibb élet is eszükbe jut róla, ez az alkotás inkább megnyugvást jelent, enyhe gyógyír a sebekre. Ebből is látszik, hogy az egyetemisták nem csupán esztétikai nyomokat hagynak a tájon, de érzelmeket kapnak, s adnak vissza. Az idei évnek például szomorú, mégis különösen megható alaphangot adott Fülöp gólya, a Bodrogkeresztúrban élő, s onnan 15 éven át el nem költöző kabalaállatának tragédiája: a madár a magasfeszültségű távvezetékekbe ütközött, s elpusztult. Rá most külön installáció emlékezik a Bodrog partján: csőrét a kilátón két pirosra festett, ég felé mutató faléc szimbolizálja. De épült az idén uszadékfából készült „víznéző”, befedték a tarcali focipálya lelátóját, egy szemétdombnak tűnő halomra nagy fakakast kreáltak, s olyan helyszíneken építettek kilátókat, ahonnét új szemszögből látszik a táj. 

Szegények építésze

2016-ban Alejandro Aravena, chilei építész kapta az építészeti Nobel-díjként emlegetett Pritzker-díjat. Tom Pritzker, az alapítvány elnöke így indokolta a döntést az Építészfórum információja szerint: "A zsűri egy olyan építészt választott, aki munkáival segít a dizájnról alkotott tudásunk elmélyítésében. Aravena úttörőnek számít a XXI. század kihívásaira adott válaszaiban, amely rendkívül erős építészeti munkákban nyilvánul meg. Terveivel olyan gazdasági megoldásokat és lehetőségeket ad, melyek a szegényeknek is elérhetők, hiszen szívügye, hogy a jelenlegi lakhatási problémákra választ találjon. Munkáival a természeti katasztrófák által sújtott területek rehablitációjára is koncentrál. Nem csak az energia fogyasztást mérsékli, hanem barátságos közterületeket is biztosít mindenki számára. Aravena innovatív és inspiráló munkái megmutatják, hogyan képes az építészet jobbá tenni az emberek életét." - H. K.

A falvak és városok idén már szinte versengtek azért, hogy náluk is szülessen egy-egy újszerű, elgondolkodtató, vagy épp meghökkentő faépítmény. Huszár András, a Hello Wood egyik alapítója elmondta: a diákok szabad kezet kaptak a helyszínek kiválasztásában, hagyták, hadd ragadja meg őket egy-egy falu hangulata. Ezeket a választásokat alapos kutatómunka, helyszíni szemle, valamint kulturális tájékozódás előzi meg, amely különös tekintettel van az épített örökségre, a jelenlegi társadalmi összetételre, és a helyiek igényeire is. Az elkészült alkotásokat később sem hagyja magára a csapat, évről-évre visszatérnek a helyszínre, s ha ha valami javításra szorul, azt helyreállítják majd.

Tér és identitás kölcsönhatása

Komlósi Bence építész, a menenkültek élettereivel foglalkozó Architecture for Refugees nemzetközi szervezet és a hazai Közösségben Élni kezdeményezés társalapítója, aki a közösségi lakhatásról szóló PhD-jében a szociális életterekkel és építészettel is foglalkozik. - Mit jelent a fogalom: szociális építészet? - Alapvetően ellentmondás, hiszen nem szociális építészet nem létezik. Jobb híján annak megnevezésére használjuk az utóbbi években, hogy olyan embereknek nyújtunk minőségi élettereket, minőségi építészetet, akik ezt nem engedhetnék meg maguknak. Az oktatás szinte mindenhol kötelező a világban, alapvető emberi jogként fogadjuk el. Ugyanakkor a emberi és minőségi élettér nem az. Erről egyre több szó esik a világban. Hogyan válhat az építészet is alapvető emberi joggá? - Mikor kezdődött a szociális építészet története? - Olyan hullámzó ez, mint egy sinus görbe. Vannak olyan pillanatai a világnak, amikor mindenki a pénzre és a technológiára fókuszál, majd jön egy másik, amikor az ember kerül a középpontba, mint például a reneszánsz idején. Határpont az amerikai Rural Studio stúdió megalakulása. 1993-ban az alapítók, Samuel Mockbee és D.K. Ruth úgy döntöttek, hogy Alabama legszegényebb településeivel akarnak foglalkozni, és egy egyetemi csoporttal odatelepültek. 25 éve hoznak létre projekteket iszonyatosan kevés pénzből, ez a mai napig az egyetemi oktatásuk része. A 2008-as gazdasági válság idején sok alternatív projekt jött létre Magyarországon is, bizonyítva, hogy amikor nincs pénz, a közösség ereje, az összefogás, és az alternatív megoldások érvényesülnek. Ekkoriban jöttek létre például az első közösségi kertek is. A Hello Wood sem társasházak építésével indult, létrehoztak egy alternatív tábort, workshopokat, kiállításokat, szociális projekteket szerveztek, és alternatív pénzeket tudtak mozgósítani. - Biztos abban, hogy egy szegény település főterén lévő pad, vagy a vasútállomás mosdója érdemben befolyásolja az ott élők mindennapjait? - Igen. A tér és az identitás hatnak egymásra, amilyen minőségűek az ember terei, úgy alakul az önazonossága. Minél rosszabb a környezet, annál inkább visszafejlődik az egyén identitása, és minél rosszabb az identitása, annál rosszabbá alakulnak az egyén terei is. Ez a közösségre is igaz. A közösségi tér fejlesztésével sok ember életét lehet megváltoztatni, nagyobb hatást lehet gyakorolni, igaz sokkal kisebb mértékben, mintha az egyes emberek privát tere változna. Ma még inkább a top down gondolkodás a jellemző, azaz a megrendelő, jellemzően az önkormányzat „kitalálja, létrehozza, felújítja”. De változik a trend, tapasztalható, hogy minél jobban bevonják a használókat, azok annál inkább magukénak érzik a fő tér padját, vagy az állomás mosdóját. Vigyáznak rá, nem rongálják, vagy akár még javítják is a hibákat. És még ritkák ugyan, de egyre többször fordulnak elő alulról jövő kezdeményezések is, amelyekben a közösségek, egyének kezdeményeznek, fejlesztenek valamit és ezek mellé áll az önkormányzat, az állam, vagy az Európai Unió. - Mi a cél? - A szociális építészettel foglalkozó alkotóknak nem csak az az eszközük, hogy építenek valamit, hanem részt vesznek az építészeti diskurzusban, tárgyalnak a városfejlesztésről annak érdekében, hogy például a leszakadó részek is bekerüljenek a fejlesztésbe, vagy hogy az egyes lerobbant ingatlanok hogyan változzanak. És nagyon fontos, hogy egyre több párbeszéd jöjjön létre az igények és a fejlesztők között.  - Hompola Krisztina 

2018.08.09 11:00
Frissítve: 2018.08.09 11:00

A digitalizáció sem segít a nők helyzetén

Publikálás dátuma
2018.10.10 14:10
A kép ilusztrció
Fotó: /
Bár korábban ennek ellenkezőjét jósolták, úgy tűnik, a digitalizáció nem enyhíti a nők munkaerőpiaci hátrányát. Ellenkezőleg: a rugalmas munkavállalás vagy a részmunkaidő csak felerősíti a jelenlegi szerepleosztásokat.
Bár most még a munkavállalók alig több mint harmada dolgozik világszerte rugalmas munkaidőben, becslések szerint 2020-ra az arányok megfordulnak, és a munkahelyek 70 százaléka lehetővé teszi majd munkavállalóinak, hogy munkaidejük legalább egy részében az általuk megválasztott helyen és időpontban dolgozhassanak. A rugalmas foglalkoztatás mindkét fél számára előnyökkel jár: a munkaadók spórolhatnak az irodaköltségeken, az alkalmazottak pedig jobban össze tudják egyeztetni munkájukat egyéb teendőikkel. Egyes korábbi munkaerőpiaci prognózisok épp ezért azt jelezték: a digitalizáció javít majd a nők munkaerőpiaci hátrányait jelző mutatókon, hiszen egyre inkább lehetővé teszi például a rugalmas munkavégzést. Egyelőre nem így történt, sőt, a nyugat európai országokban már inkább azt kezdik pedzegetni, hogy a Magyarországon még csak gyerekcipőben járó kötetlen munkarend, a távmunka és a részmunkaidő inkább újratermeli a különbségeket. A főként a nők által preferált részmunkaidőért ugyanis alacsonyabb bér, majd kisebb nyugdíj jár, ráadásul a rövidebb munkaidőt és a rugalmas munkavégzést a nők alapvetően a családi teendőkkel való összeegyeztetés miatt kérik. Vagyis sokszor azért egyeznek bele az alacsonyabb fizetésbe, hogy több fizetetlen házimunkát tudjanak végezni. A férfiak viszont karrierjük menedzselésére használják a rugalmas munkaidőt. Amíg tehát a családon belüli munkamegosztásról alkotott felfogás nem változik, a nők munkaerőpiaci helyzete a digitalizáció nyújtotta lehetőségek ellenére sem változik – összegezhető a Friedrich Ebert Alapítvány témában rendezett konferenciájának tanulsága. A digitalizáció terjedésével egyre elérhetőbbé váló kötetlen munkaidő persze kétségtelenül könnyebbé teszi a nők belépését, illetve visszatérését a munkaerőpiacra. Igaz, a munkahelytől távol is végezhető munkák jellegéből adódóan inkább csak a képzettebb rétegek számára. Általánosságban is számos előnyt jelent a dolgozóknak: csökken a munkahelyi stressz, kisebb a kiégés veszélye, így jobbak az egészségügyi mutatók is. Nehézséget jelent ugyanakkor a rugalmas munkaidőben dolgozók számára, hogy kikapcsoljanak; a mobiltelefon és az e-mail éjjel-nappal utoléri őket, a munkaidő 24 órából áll, ha nem szabják meg a kereteket - sorolta a digitalizáció pozitív és negatív hozadékait Yvonne Lott, a németországi Hans Böckler Alapítvány kutatója. Mint mondta: a dolgozók számára előny, hogy eldönthetik, mikor dolgoznak, de ez általában azzal jár, hogy jóval többet is dolgoznak, és csökken a családra jutó idő. A rugalmas munkaidőt ráadásul a dolgozók és a munkaadók is egyfajta ajándéknak tekintik, ezért úgy érzik, valamit vissza kell adni, többet kell dolgozni. Yvonne Lott megjegyezte: a nők és a férfiak másképp használják ki a rugalmasságot, előbbiek több feladatot vállalnak otthon, míg a férfiak karrierjüket menedzselik. A távmunka így végeredményben a családon belüli feladatok amúgy is egyenlőtlen felosztását csak újratermeli.  
Nyilván nem független a családon belüli munkamegosztástól, hogy az elmúlt tíz évben a nők és a férfiak foglalkoztatási rátája közti különbség csak minimális mértékben csökkent a 2004 előtt csatlakozott uniós országokban, és az is csak azért, mert a válság során sok férfi elvesztette munkáját. A közép-kelet európai tagállamokban pedig még nőtt is a szakadék. A hazai adatok sem festenek szebb képet: a magyar nők foglalkoztatási rátája az elmúlt 10 évben 50,7 százalékról 62,4 százalékra, a férfiaké pedig 63,3 százalékról 76,5 százalékra emelkedett. Vagyis miközben általánosan bővült a foglalkoztatottság, a nők hátránya 12,6 százalékról 14,1 százalékra nőtt. A magyar nők bruttó átlagkeresete eközben 15 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Ha pedig vezető pozícióba kerülnek - amire persze a férfiakhoz képest kisebb esélyük van -, harmadával kevesebbet keresnek, mint azonos beosztásban lévő férfi kollégáik. Ez egyébként az EU-ban a legnagyobb nemek közti bérszakadék. Ugyanakkor az unió átlagát tekintve is negyedével kisebb a női vezetők bére, mint a férfiaké.  A vállalkozók körében hasonló a helyzet, vagyis az önfoglalkoztatás sem javítja az esélyeket, különösen, ha a nők még gyermeket is nevelnek. A fizetésbeli lemaradás ugyanis a 6 évnél fiatalabb gyermeket nevelő vállalkozó nők esetében a legnagyobb. Mindebben szerepet játszhat az is, hogy az önfoglalkoztatás a kisgyermekes nők esetében inkább egyfajta kényszerpálya, semmint szabad választás. Míg a gyermektelen férfiak és nők nagyjából hasonló arányban mondják azt, hogy saját elhatározásukból lettek vállalkozók, addig a gyermeket nevelő nőknél már jelentősen megnő a „nem volt más lehetőség” típusú válaszok aránya a hasonlóan kisgyermekes férfiakhoz képest – mutatott rá a gyermekvállalás után a nők előtt tornyosuló munkaerőpiaci akadályokra Agnieszka Piasna. A brüsszeli Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kutatója mindezek alapján úgy véli: ha a technológiai változás a társadalmi kapcsolatokat és elvárásokat érintetlenül hagyja, akkor a nemek közti különbség változatlan marad a munkaerőpiacon is.  Vagyis a digitalizáció csak akkor hoz érdemi előrelépést a nők számára, ha az alapvető társadalmi egyenlőtlenségeket előbb felszámolják.

Legyen-e Bélából gyógytornász?

A munkaerőpiaci előrejelzések és az eddigi tapasztalatok alapján a robotizáció és a digitalizáció hatására bizonyos munkahelyek eltűnnek majd, mások megmaradnak. Előbbiek körébe tartoznak az alacsony hozzáadott értékű, könnyen automatizálható, mechanikus munkakörök. Utóbbiak körébe pedig az olyan, emberi jelenlétet igénylő gondoskodó és szolgáltató munkakörök, mint például az ápolónő vagy a gyógytornász, amelyeket zömmel nők töltenek be. Kérdés, a férfiak hajlandóak lesznek-e a digitalizáció hatására váltani, és belépni nőiesnek tartott munkakörökbe, és persze mit szól majd ehhez a társadalom? Egy ezzel kapcsolatos kutatásról tartott előadást „Legyen-e Bélából gyógytornász?" címmel Fodor Éva, a Közép-Európai egyetem rektorhelyettese. A kutatásban résztvevő 1000 főnek tíz, néhány ponton különböző történetről kellett véleményt mondania. „Bezárt a cipőgyár, a dolgozóknak pályamódosítást javasol a munkaügyi központ.” Ebben az alaptörténetben változott a munkavállaló neme, származása, gyermekei száma, a várható fizetés nagysága, a felkínált munka férfias vagy nőies jellege. A kutatásban résztvevők válaszai alapján egyértelmű: a nemi sztereotípiák léteznek, a férfiaktól többen várják a férfias, a nőktől a nőies állások elfogadását, a nőkre vonatkozóan ez még erőteljesebb. Ha azonban magasabb fizetésről van szó, a sztereotípiák lényegében köddé válnak. A férfiaknak akkor is elnézik a nőiesnek tartott munka – például egy bölcsődei konyhai kisegítő állást – elvállalását, ha sok gyereket kell eltartaniuk, a nők és a férfias munka esetében ez kevésbé „mentség”. A romáktól ugyanakkor minden esetben azt várják: fogadják el a felkínált állást. Fodor Éva szerint mindez arra utal: nem a társadalmi megítélés fogja meggátolni, hogy a férfiak nőies munkát vállaljanak, ha a digitalizáció úgy hozza, ám kérdés: krízis helyzetben mit cselekszenek majd az érintettek.          

Összemosódik a munka és a szabadidő

Világszerte még mindig hagyományos munkarendben, irodában dolgozik a munkavállalók 68 százaléka, ugyanakkor a munkavállalók 44 százaléka szerint már kezdenek elterjedni a rugalmas lehetőségek mind a munkavégzés helyét, mind az időbeosztást tekintve – derül ki a Randstad Workmonitor 33 országra kiterjedő, a munkavállalói attitűdöket vizsgáló legutóbbi felméréséből. Magyarország e tekintetben le van maradva: a munkavállalók 74 százaléka dolgozik hagyományos munkarendben, és mindössze 30 százalékuk tapasztal elmozdulást a rugalmasság irányába. A régiót tekintve egyébként Ausztria jár az élen, náluk már minden második megkérdezett munkavállaló távmunkában, illetve rugalmas időbeosztásban dolgozik. A munkavállalók egyébként támogatnák a rugalmas munkavégzést: tízből nyolcan egyetértenek azzal, hogy az hozzájárul a munka és magánélet egyensúlyának biztosításához, emellett növeli a munka hatékonyságát, a kreativitást és az elégedettséget is. Tízből négy munkavállaló ugyanakkor attól tart: magánéletük megsínyli a távmunkát, illetve a rugalmas időbeosztást, hiszen összemosódik a munka és a szabadidő határa, így hivatalosan soha sincsenek munkaidőn kívül.  

2018.10.10 14:10
Frissítve: 2018.10.15 13:16

Megbukott a referendum, de marad a kirekesztés

Publikálás dátuma
2018.10.09 14:38

Fotó: AFP/NurPhoto/
Csúfos bukás lett a romániai népszavazás a család definíciójáról. Abban viszont biztos segített a voksolás, hogy az európai uniós szégyenpadon együtt ülő magyar és román kormány egyre közelebb kerüljön egymáshoz.
Nem érte el a 30 százalékos érvényességi küszöböt a hétvégi, a „keresztény család védelmének” céljából kiírt romániai referendum. A részvétel 20,41 százalékos volt, 3.731.704 szavazó jelent meg az urnáknál, alig 700 ezerrel több, mint ahányan a kezdeményezést aláírták.   De nem a kormányon múlott, amely az utolsó száz méteren, amikor már kezdtek sokasodni a mindenféle civil bojkottfelhívások, sürgősségi kormányrendelettel tette kétnapossá a referendumot. A lebonyolításhoz pedig 163,712 millió lejt (11,5 milliárd forint) biztosított. Az eredmény tekintetében nincs meglepetés, a megjelentek 91,61 százaléka szavazott igennel, csak 6,42 mondott nemet arra. Arról kellett dönteni, hogy az alkotmányban szereplő „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapszik meghatározásban a házastársak helyett a „férfi és a nő” szerepeljen. Bár úgy tűnik, győzött a józan ész, a tolerancia és a szekularizáció Romániában, ez a kép kissé idealizáltnak tűnik. Első olvasatra valóban azt üzeni, hogy a román társadalom többsége toleráns, nem kíván részt venni egy, a nyilvánvalóan melegek ellen irányuló jogfosztásban és azt sem szeretné, hogy az egyházaknak akkora befolyásuk legyen a 21. századi társadalomban, hogy alkotmányba tudjanak foglalni bármiféle diszkriminációt. Ez az érvelés azonban kissé sántít, hiszen felmérések sokasága bizonyítja évről-évre, hogy Romániában a melegek az első négy leginkább visszautasított közösség közé tartoznak az AIDS-fertőzöttekkel, a romákkal és a szellemi fogyatékosokkal együtt. Az ország a melegjogok szabályozása terén is rosszul áll, hiszen  a melegházasságot törvény tiltja, az együttélésre nincs konkrét jogi keret. A homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetésének tilalmát is csupán a 2001-es diszkriminációellenes törvény rögzítette először. Ez a törvény alkalmazta először esetükben is az Európai Unió jogrendszerét, tette lehetővé számukra a csoportos felvonulásokat és a szabad véleménynyilvánítást. Ezért szervezték az első bukaresti Pride-ot csak 2005-ben, amelyet persze minden évben hangosan ellenez a román ortodox egyház, a szélsőjobb újfasiszta Noua Dreapta/Új Jobboldal pedig rendszerint ellentüntetést szervez, nem egyszer próbáltak rátámadni a Pride résztvevőire. Az alakulat ugyanilyen következetesen és agresszíven lép fel minden magyar ünnepen, minden magyar közösségi megmozdulással szemben is. A korlátozott melegjogok ellenére az államegyháznak tekinthető ortodox felekezet és a neoprotestáns egyházak kebelén egyre erősödnek a homofób, szélsőjobb mozgalmak, mint amilyen a mostani referendumot kezdeményező Koalíció a családért. Mivel a jelzett jelenség ellen különösebben széles civil társadalmi tiltakozás sem volt eddig tapasztalható, valószínűsíthető, hogy a családrefendum kapcsán tanúsított érdektelenség is inkább a politikum és az egyházak felé küldött lakossági üzenet, mintsem az elfogadás jele. A romániai lakosság alig 10 százaléka bízik a politikai pártokban, a demokratikus jogállam intézményeinek a tekintélye is mélyponton van. Tudják ezt a parlamenti politikai pártok is, nem véletlen, hogy pártként egyikük sem merte sem nyíltan felvállalni az igenek támogatását, s vezető politikusaik is inkább csak maszatoltak a kérdésben, részvételre és lelkiismeret szerinti szavazásra buzdítottak. Ám alig zárultak az urnák, máris megkezdődött az egymásra mutogatás és a kudarc felelőseinek keresése. Most már elhangzik az is, hogy pártvezetői hiba volt kiállni a referendum mellett, mert ezzel szavazókat idegenítettek el. Ám ezek a politikusi bíráló hangok a kampányban hiányoztak, minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy maguk is túlértékelték az ortodox egyház társadalmi befolyásolási erejét. Ugyanez történt a romániai magyar kisebbségi társadalomban is. Az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai két kivétellel megszavazták az alkotmánymódosító törvényt, a szervezet részvételre buzdított és lelkiismeret szerinti szavazásra. Kelemen Hunor RMDSZ elnök voksa leadása után azt állította, „Azért szavaztam ma, mert a demokrácia részvételt jelent”. (Magyar civilek sokasága azonban másképpen látta, bojkottra szólítottak, azt is demokratikus állásfoglalásnak tekintették. És az ő szavukat hallgatták meg többen.) Helyettese, Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök volt az egyetlen vezető tisztségben lévő RMDSZ-es politikus, aki a kampány során diszkriminatívnak és homofóbnak nevezte a referendumot, jelezve, hogy nem vesz részt azon. RMDSZ politikusok sora buzdított az igenre, a hagyományos, keresztény család védelmére. Hasonlóképpen tettek a magyar egyházak is, az aláírásgyűjtésben és az igen melletti kampányban is a magyarbarátnak nem mondható ortodox egyház mellé álltak. Az unitárius egyház főjegyzője (püspökhelyettese) egyedüli magyar egyházi vezetőként állt ki a nagyközönség elé azzal, hogy: „Ha valakinek a faji, a nemzeti, a vallási önmeghatározása szabad, akkor a szexuális orientációjára vonatkozó önmeghatározása is az. Ha a hit Isten ajándéka, a nemi identitás és a szexuális orientáció is Isten ajándéka", az embernek szabadnak kell lennie szexuális orientációjának megélésében, kinyilvánításában és megmutatásában is, beleértve a párválasztást, a családalapítást és a házasságot. A magyarlakta megyék a részvétel tekintetében utolsók lettek. Legkevesebben Kovászna megyében voksoltak, 8,5 százalék, Hargita megyében pedig 11,12 százalék. És ez nemcsak az RMDSZ és a magyar egyházak irányába, hanem Budapest felé is üzenet értékű. Az Orbán-kormány általában minden határon túli szavazás esetében állást foglal, most  visszafogottabb volt. Az nem volt kérdés, hogy mind az RMDSZ, mint az erdélyi egyházak a budapesti „nemzeti kormánynak” akart tetszeni, amikor besorolt az ortodox fundamentalisták mögé, de egyedül Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár buzdított szavazásra Erdélyben. Nagyváradon, egy a helyi püspökökkel közösen tartott sajtótájékoztatón Soltész úgy érvelt, Európa-szerte az egyik legnagyobb kihívás a demográfia, amire Brüsszel és több ország is a migrációt látta megfelelő megoldásnak, ám egyre többen ismerik fel, hogy ez tévút, ezért szembefordulnak ezzel, és belátják, hogy a megoldást a család, a családok megerősítése jelenti. A magyar állam képviselője gratulált a referendumot kezdeményező Koalíció a Családért csoportnak, hangsúlyozva, hogy „a közös cél összehozta az egyházakat” és a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea szavait idézve állította, ha azért vallási fanatikusnak minősül, mert hagyománytisztelő ember, keresztény, aki szerint a családot egy férfi és egy nő alkotja, akkor vállalja a vallási fanatikus jelzőt is. Az államtitkár rámutatott, vannak feszültségek Románia és Magyarország között, de vannak olyan kérdések, amelyeket meg tudtak oldani az elmúlt évek, elmúlt hónapok során. És valóban, egyre látványosabban közeledik a bukaresti baloldali és budapesti jobboldali kormány, Bukarest szorgalmasan másolja a budapesti unortodox, illiberális receptet mind a sorosozás, mind a migráció, mind a család kérdésében. Talán az is megelőlegezhető, hogy az érvénytelen, de az igenek többségével zárult homofób népszavazás eredményét ugyanúgy győzelmi zászlóra tűzi, mint tette azt a Fidesz kormányzat a 2004-es kettős állampolgársági és a 2016-os migrációról szóló magyar referendummal.  A Koalíció a családért pedig máris jelezte, folyatja a harcot a „genderideológia” elleni harcot.

Melegjogok az Európai Unióban

Az Európai Unió 28 tagállama közül 14 engedélyezi a melegházasságot. Azonos neműek házasságát engedélyezi Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britannia, Szlovénia. Ausztriában 2019. január elsejétől lép hatályba Azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát engedélyezi Ausztria, Belgium, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Magyarország , Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Szlovénia, Nagy-Britannia. Alkotmány zárja ki azonos neműek házasságát Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia  

Minket nem kérdeztek

Az Országgyűlés 2009. április 20-án fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvényt. Az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv viszont egyaránt rögzíti, hogy házasságot csak egy nő és egy férfi köthet. Magyarországon az Orbán-kormány referendum nélkül módosította ilyen irányba az alkotmányt, arra hivatkozva, hogy a 2010-es kétharmados győzelem egyben referendum is volt, felhatalmazás az alkotmánymódosításra. Az „alaptörvény” szerint „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját”. Vagyis a magyar család fogalmából kimaradnak a regisztrált élettársi kapcsolatok, az élettársi kapcsolatok (az együttélések), az egyszülős családok, az élettársi viszonyban élő mozaikcsaládok, az egyneműek és gyermekeik által alkotott családok. Azaz a mai magyar családok nagyobb része.  

2018.10.09 14:38