Macron inkább nyaralt a világháborús megemlékezés helyett

Publikálás dátuma
2018.08.09. 20:40
Macronra hiába várnak: Theresa MAy miniszterelnök és Vilmos herceg
Fotó: Sebastien COURDJI / AFP
A francia elnök arra hivatkozott, hogy egyszer már megszakította a pihenését. Brit miniszterelnök és trónörökös mellett sok magas rangú vendég várta hiába.
Némi megütközést keltett Franciaországban, hogy Emmanuel Macron francia elnök úgy döntött, nem szakítja meg nyaralását csak azért, hogy részt vegyen egy megemlékezésen. Szerdán ünnepelték az amiens-i csata megkezdésének századik évfordulóját. Macron úgy vélte, az évfordulót nélküle is meg tudják rendezni, emiatt nem volt hajlandó kimozdulni a francia Riviérán, Fort de Bréganconban található elnöki rezidenciáról – a Földközi-tenger egyik sziklás félszigetén található Bormes-les-Mimosas nevű településen emelkedő műemlék jellegű várkastély 1968 óta szolgál a francia elnökök nyári rezidenciájaként. Ami kissé kínossá tette az ügyet, hogy az észak-franciaországi megemlékezésre Nagy-Britanniából Vilmos herceg, valamint Theresa May miniszterelnök is ellátogatott, viszont Édouard Philippe francia kormányfő sem volt jelen. A francia elnöki hivatal azonban nem látott kivetnivalót ebben. Mint a Le Parisien az elnöki hivatalra hivatkozva írta, Macron egy ízben már megszakította nyaralását Theresa May miatt, amikor a múlt hét végén a Brexitről tárgyalt vele, most azonban nem kívánta elhagyni a Riviérát. Külön érdekesség, hogy Macron 1977 decemberében éppen Amiens városában született. Az eset nemcsak Párizsban, Londonban is feltűnést keltett. Már csak azért is, mert a megemlékezésen a britek mellett Ausztrália, Németország, Kanada, valamint Izland is magas rangú küldöttséggel képviseltette magát. A francia vezetés csak az utolsó pillanatban jelentette be, hogy Florence Parlyt küldik Amiens-be. A hadügyminiszter aligha volt elragadtatva a döntéstől, mert neki is meg kellett szakítania jól megérdemelt nyaralását. Mindez ürügyet adott a jobboldali Republikánusoknak Macronék támadására. Jacques Myard, a párt egyik politikusa a Twitteren azt írta, hogy a francia elnök és a kormányfő nem hajlandók tudomást venni hazájuk történelméről, ráadásul diplomáciai ballépést követtek el, mert „az Egyesült Királyság a legfontosabb katonai szövetségesünk” – írta.

A neves offenzíva

1918. augusztus 8-án kezdődött el az Amiens-i csata, mely nyitó mozzanata volt a később száznapos offenzíva néven elhíresült szövetséges támadásnak. Ez vezetett végül az első világháború befejezéséhez. A Wikipédia szerint a szövetséges csapatok több, mint 10 km-t tudtak előrenyomulni már az offenzíva első napján. Szintén említésre méltó, a csata hatására magukat megadó német erők nagy létszáma is. Továbbá ebben az ütközetben kaptak először kiemelt szerepet a páncélozott katonai járművek, maguk mögé utasítva a lövészárok-hadviselés jelentőségét.

Frissítve: 2018.08.09. 21:21

Elbukni látszik az amerikai új baloldal forradalma

Publikálás dátuma
2018.08.09. 18:30

Fotó: Alex Edelman / AFP
Sorra elmaradnak a választási, előválasztási sikerek az amerikai Demokrata Párt balszárnyát képviselő Bernie Sanders politikai táborában. Ez történt a keddi választási napon is, így egyelőre meglehetősen borúsak a 76 éves vermonti szenátor kilátásai arra, hogy ő lehessen a republikánus jelölt demokrata ellenfele a 2020-as elnökválasztáson.
Sanders 2016-ban egy ideig egészen jól állta a sarat Hillary Clintonnal szemben a demokrata elnökjelöltségért folytatott versenyben, ahhoz képest, hogy az egészségügyi ellátás, valamint a felsőoktatás ingyenessé tételének a követelésével messze túlment balra azon a határon, amit az amerikai gondolkodásmód még fősodorbeli áramlatnak hajlandó tekinteni, és nem bélyegzi „szocialistának” a hirdetett politikát. Sanders ezek után nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megújítja a Demokrata Pártot és a hozzá hasonló elveket való embereket küld a kongresszusba. Hívei azonban azóta sorra bukták el a különböző megmérettetéseket szerte az Egyesült Államokban. Az amerikai „új baloldal” számára az egyetlen lelkesítő eset idén júniusban történt, amikor az egyik New York-i választókerületben tartott demokrata előválasztáson a 28 éves Alexandria Ocasio-Cortez legyőzte a nála pontosan kétszer idősebb Joe Crowleyt, a demokraták képviselőházi frakciójának negyedik legfontosabb tagjaként számon tartott politikust, a frakcióvezetői tisztség addigi legesélyesebb várományosát. Ocasio-Cortez sikere alaposan felbolygatta a kedélyeket a Demokrata Pártban, és egyre szélesebb körben kezdték hangoztatni, hogy ez nem csupán a nemzedékváltás, hanem a több pragmatizmus iránti igényt is jelezte. A fiatal politikusnő azonban nem Sanders politikai „istállójából” került ki, hanem mondhatni autodidakta módon fejlesztette magát a közép-amerikai gyökerű New York-i bevándorlók szószólójává. Ezen a kedden két olyan voksolás is volt, amihez Sandersék vérmes reményeket fűztek. Egy kansasi kongresszusi demokrata előválasztáson a párt balszárnyának jelöltje, Sanders korábbi kampánycsapatának egyik volt oszlopa, Brent Welder indult meglehetős magabiztossággal, és azt hangoztatta, olyan embert kell küldeni a washingtoni törvényhozásba, aki szembeszáll a Wall Streettel és a politikusokat megvásárló nagytőkével. Weldert azonban megverte egy Sharice Davids nevű jogász, aki majd novemberben mérkőzhet a képviselőségért republikánus riválisával. Még fájóbb volt a kudarc a Michigan állambeli kormányzói demokrata előválasztáson. Ott Sanders oldalán Ocasio-Cortez is vehemensen kampányolt Abdul El-Sayed 33 éves orvos mellett, aki a balszárny reményei szerint az Egyesült Államok első muszlim kormányzója lehetett volna. A michigani demokraták azonban 20 százalékpontnyi, vagyis igen meggyőző különbséggel Gretchen Whitmer volt szenátort választották meg a párt kormányzójelöltjének.

Argentína nem írt történelmet, marad a szigorú abortusztilalom

Publikálás dátuma
2018.08.09. 16:23

Fotó: EITAN ABRAMOVICH / AFP
Június közepén még úgy tűnt, követik az ír példát, de a szenátus egy maratoni ülésen elutasította az abortusztörvény lazítását.
Csalódottság és öröm egyszerre lett úrrá az utcákon Argentínában csütörtökre virradóra, miután a szenátus 12 órás ülés után nemet mondott az abortusz legalizálására. Sokan bíztak az írországihoz hasonló politikai földrengésben, miután az alsóház június közepén megszavazta az igen szigorú abortusztörvény lazítását. Akkor úgy tűnt, hogy a témában egyébként igen megosztott latin-amerikai országban is esély nyílhat arra, hogy a nők a várandósság 14. hetéig indok nélkül megszakíthassák a terhességet, utána pedig akkor, ha erőszak történt vagy az anya és/vagy a magzat élete veszélyben forog. A szenátus helyi idő szerint szerdai – 38 nemmel és 31 igennel meghozott – döntése értelmében azonban érvényben marad az 1921-es törvény, amely a terhesség megszakítását csak erőszak esetén engedélyezi, valamint akkor, ha az anya és/vagy a magzat életét, egészségét veszély fenyegeti. A maratoni ülést az esős idő ellenére sokan az utcákon, a szenátus épülete közelében izgulták végig Buenos Airesben – emlékeztetett a Clarín argentin napilap. Akárcsak a korábbi tüntetéseken, az egyik oldalon a választáspártiak foglaltak helyet, míg a másikon az abortuszt ellenzők. Miután nyilvánosságra hozták a döntést, az előbbiek körében úrrá lett a szomorúság és a düh. Több összetűzés is akadt a rendőrök és a demonstrálók között, ám a hajnali órákra feloszlott a tömeg. Az abortusztörvény lazítására tett erőfeszítések aligha szűnnek meg, ám legközelebb 2019-ben lehet benyújtani a parlamentben a törvénymódosítást. Az igen befolyásos katolikus egyház álláspontja azonban addig aligha változik. „Az egyház rendkívül fontos szerepet tölt be, nagy nyomást gyakorol, ráadásul sok olyan egészségügyi, vallási és politikai intézmény fölött rendelkezik, amelyeknek nagy szavuk van ebben az országban” – mondta Agustina Paz Frontera, a LatFem nevű argentin feminista portál társigazgatója a szenátusi szavazás előtt a Népszavának. Az aktivista hozzátette: akadnak azért olyan katolikus szervezetek, amelyek támogatják a választás szabadságát, ám az egyházi elit tagjai nem: ők sok szállal kötődnek a kormányzó neoliberális jobboldalhoz, így az ő érdekeik mentén cselekednek.