Az óbudai Szigetről a Kajmán-szigetekre zúdul az új tulajdonosok profitja

Publikálás dátuma
2018.08.10. 20:04

Fotó: rockstar photographers
Nem a közleményekben szereplő Providence Equity Partners, hanem az amerikai alapkezelő adózási vezetője, Sinisa Krnic a Sziget legnagyobb közvetett tulajdonosa.
Lapunk kutatásai szerint a Sziget Zrt. áttételes többségi tulajdonosa nem a másfél évvel ezelőtt bejelentett amerikai tőkealapkezelő, a Providence Equity Partners (PEP), hanem annak adózásért felelős vezetője, Sinisa Krnic. A Sziget 70 százalékát másfél éve birtokló, luxemburgi offshore-szerű cég 20 százaléka mögött, ha nem is a PEP, de valóban az általa kezelt alapok állnak. Sőt Sinisa Krnic állítólag a befolyó haszonról is lemondott a javukra. Bár a valós felállást az érintettek nem kürtölték világgá, szakértők szerint a bonyolult hálózat nem a Fidesz gazdasági csápjainak elfedésére szolgál. Másfél éve robbant a hír, hogy a PEP nevű amerikai "tőkealap" megvette az immár 26. alkalommal megrendezett Sziget Fesztivál lebonyolító cégének 70 százalékát az alapítóktól, Gerendai Károlytól és szervezőtársaitól, Takács Gábortól, Fülöp Zoltántól és Lobenwein Norberttől. Az se keltett különösebb hullámokat, hogy a cégbejegyzésben a bejelentéstől eltérően az LMF Luxco Sárl nevű luxemburgi cég jelent meg. Igaz, már akkor felhívtuk a figyelmet, hogy ez a társaság nem szerepel a PEP online dokumentumaiban, kapcsolatukra hivatalos iratok nem utalnak. Sokan emögött máris a Fidesz gazdasági köreit vélték felfedezni, amelyek kétségkívül előszeretettel vetik ki hálójukat - akár rejtett eszközökkel, strómanokon keresztül - különböző nyereséges hazai vállalkozásokra. A rejtély megfejtése A képet számos, tárgyilag téves tudósítás tarkította. A Sziget vevőjének többen az Edition Capital nevű brit céget kiáltották ki. E társaságnak kétségkívül van kapcsolata a fesztiválszervezővel, hisz tulajdonosa, Harry Heartfield, illetve - a könyveikben titkárként, honlapjukon nemügyvezető-elnökként bemutatott - Paul Bedford bekerült a tavaly zrt.-vé alakult Sziget igazgatóságába. Az LMF Luxco - következésképp a Sziget - tulajdonosai között azonban nem leltük az Edition Capitalt. Volt, aki a szintén brit Superstruct Entertainmentet nevezte ki vevőként. Ez némiképp közelít a valósághoz: a társaságot ugyanis a Szigethez hasonlóan az LMF Luxco birtokolja. Vagyis, ha nem is tulajdonosa, de testvérvállalata. Az amerikai PEP Llc. honlapja szintén közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. Ott ugyanis világosan kifejtik, hogy a PEP Llc. alapkezelő. Ugyan az alapok vagyonáról ők döntenek, a haszon azok - akár ismeretlen - tulajdonosait gazdagítja. Bár befektetési listájukon a Sziget nem szerepel, ám feltűnik a Superstruct Entertainment. Igaz, linkje a Szigetre irányul. Forrásaink megerősítették, hogy utóbbit a PEP fesztiválbefektetései egy fajta gyűjtőmárkájának szánja, ami nem feltétlenül jelent tulajdonlást. A Superstruct Entertainment két vezetője, Roderik Schlösser és Sinisa Krnic közül előbbi szintén beült a fesztiválszervező igazgatóságába. Volt, aki megkockáztatta, hogy az LMF Luxco a PEP leányvállalata lenne, de ez így szintén nem fedi a valóságot.
Végső haszonhúzó Kérdésünkre se a Sziget-szervezők, se a PEP, se a kapcsolattartóként ajánlott Paul Bedford nem mutatta be a PEP és az LMF Luxco közötti tulajdonosi kapcsolatot. Egyedül a fesztiválszervezők reagáltak, annyit üzenve, hogy a PEP az LMF Luxcót jelölte ki vevőnek. Néhány, térítés ellenében megszerezhető luxemburgi cégkivonat viszont arról tanúskodik, hogy a tavaly januári hivatalos közlemény sugallatával szemben nem a PEP Llc. a Sziget Zrt. áttételes többségi tulajdonosa. Az LMF Luxco 80 százaléka ugyanis a HV Holding nevű luxemburgi cég, 20 százaléka pedig az ugyanott bejegyzett LMF Holdco tulajdona. A Sziget 70 százalékának 80 százalékát birtokló HV Holding 100 százaléka pedig Sinisa Krnicé. Bár a név már feltűnt a Superstruct igazgatójaként, lényegesebb, hogy ő a PEP adózási vezetője. Valójában tehát az Oxfordban fizikusként végzett, dél-szláv hangzású neve ellenére brit Sinisa Krnic a Sziget áttételes többségi tulajdonosa. Ezt persze az érintettek is pontosan tudják. A különböző állami szerződésekhez ugyanis a Szigetnek be kell mutatnia "végső haszonhúzóját". Ezen az íven pedig ismereteink szerint - a valósághoz híven - nem a bejelentésben szereplő PEP, hanem Sinisa Krnic áll. Mindezt ugyanakkor egyik fél se tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni. Legalább ilyen fontos az LMF Luxco fennmaradó 20 százalékát birtokló LMF Holdco háttere. Itt az offshore-struktrúrákra jellemző hosszú cégláncot találtunk, amely felmérésünk idején 54-46 százalékban két kajmán-szigeteki társaságba, a Providence Equity Partners VII-A-ba és Providence VII Global Holdingba torkollott. A térítéses cégkivonatoknál itt még a nyilvános dokumentumok is beszédesebbek. Ebből kiderül, hogy ezek már valóban az - egyenként is több milliárd dollár értékű - "alapok". Az amerikai médiafelügyelet, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság korábbi dokumentumai szerint a két alap tulajdonosa - további offshore-jellegű áttételeken keresztül - a PEP három csúcsvezetője, Jonathan M. Nelson alapító-elnök, valamint Glenn M. Creamer és Paul J. Salem rangelső igazgatók. Bár eme áttételek feltárása se lenne haszontalan, az amerikai hatóság nyilatkozata arra utal, hogy az alapok hozama végül is a PEP-vezetők zsebébe kerül. Cikk-tervezetünk olvastán a Sziget részéről jelezték: az ilyen céghálózatok az alapok és kezelőjük szokásos velejárói. (Ez igaz, de a vagyon tulajdonosaként nem a kezelőt, hanem a valóságnak megfelelően az alapokat szokás feltüntetni.) Másrészt egy belső megállapodásuk értelmében Sinisa Krnic 80 százalékos áttételes befolyása dacára a hálózatba kerülő haszonból nem részesül: a pénz csak a 20 százalék mögött álló PEP-alapokat gazdagítja. Tehát érdemben, illetve a nyereségelosztás vonalán mégis csak igaz, hogy a Szigetből származó haszon a PEP által kezelt alapokhoz folyik be - közölték.
Védernyő a Sziget fölött Kutatásaink mindenesetre azt bizonyítják, hogy a Sziget áttételes többségi tulajdonosa nem a PEP Llc., hanem annak vezetői. Kevés ugyanakkor az esély, hogy a Sziget Zrt. mögött álló kusza céghalmaz Fidesz-közeli háttérbefektetőket fedne. Ezt erősíti a Sziget kommunikációja is, amely idén kifejezetten az emberi jogokra, a menekültekkel való együttérzésre épít. Igaz, az ezzel szögesen ellentétes Fidesz-politikát közvetlenül nem bírálják és irányukba a kormánypárt részéről is határozott türelem mutatkozik. Sőt, szakmai alapon - elsősorban a turizmus terén - a kormányzat ki is kéri a véleményüket. Állítólag komoly védernyőt von föléjük, hogy náluk gyakornokoskodott Orbán Viktornak az ország turisztikai döntéseire egyre nagyobb befolyással bíró lánya, Orbán Ráhel. Igaz, az érdekeltek azt se tagadják, hogy a hálózat szerkezete bármikor változhat: a cégeladást ugyanis semmilyen megállapodás nem korlátozza. Így a Sziget VIP-ben akár erről is eshet néhány szó az azt előszeretettel látogató NER-tőkések és az amerikai "öltönyösök" között.

Zara: agresszív adótervezés

Agresszív adótervezés jeleit véli felfedezni a Sziget-többség feletti tulajdonosi hálóban Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke. - Mennyire általános, hogy egy cég a nyilatkozatokban szereplő alapkezelő helyett annak vezetői és alapjai tulajdonában áll? - Az ön által vázolt céghálózat agresszív, de törvényes adótervezés jeleit mutatja. Különösen a luxemburgi és a Kajmán-szigeteki székhelyek miatt. - Miért kedvelt e két bejegyzési helyszín? - Luxemburg EU-tagállam, így nem számít tisztán offshore helyszínnek. Ugyanakkor továbbra is kedvező adómérséklési környezetet kínál, amerikai szemmel akár kiemelten is. Azt se csodálom, hogy a több milliárdos alapokat már a Kajmán-szigetekre jegyezték be, hisz ebben az adóparadicsomban egyáltalán nem kell a hozam után adót fizetni. - Mi lehet az oka annak, ha a 80 százalékos tulajdonos, aki amúgy végső haszonhúzóként szerepel a papírokban, lemond a hasznáról a 20 százalékos tulajdonos számára? - Itt némi ellentmondást érzek. A végső haszonhúzó az, aki a nyereséget felélheti. A két állítást csak úgy lehet egy lapra hozni, ha a 80 százalékos tulajdonos valamely más vonalon mégis csak hozzájut a profithoz. A részesedések ilyen arányú megosztása a helyi szabályokra vezethető vissza: a rá eső osztalékról lemondó többségi tulajdonost is számos jog illeti. - Ön szerint lehetséges, hogy egy hasznát offshore-hálózatban forgató normál piaci vállalkozás ebbéli képességeit szolgáltatásként külső feleknek kínálja? - Nemigen tudom elképzeli: egy ilyen jellegű céghálózat legtöbbször az abban részvevő magánszemélyek adózási érdekeit szolgálja.

Szerző
Frissítve: 2018.08.10. 21:19

Európa elindult az illiberalizmus útján

Publikálás dátuma
2018.08.10. 11:00

Fotó: Mauro Ujetto / AFP
Tény, hogy Európa egy ideje jobbra halad. Csakhogy egyes kormányon lévő politikai erők már szélsőjobboldali szólamoktól sem riadnak vissza.
A menekültválság idején, az osztrák, majd az olasz kormányváltás után azt gondolhattuk, ennél már nem jöhet rosszabb. Ám a szélsőséges politika tovább hódít Európában. Több párt, illetve populista politikus alighanem abból indul ki: ha a menekültválság szélsőséges megközelítésével ilyen gyorsan lehet népszerűségre szert tenni, akkor érdemes  tovább ütni a vasat más témák populista feldolgozásával is. A klasszikus példa az olasz Liga térnyerése. A párt a márciusi választáson még 17 százalékra tett szert, április végén már 22, május végén 26-28, július végén pedig már 30 százalék fölött mérték. Matteo Salvini pártjának gyors felemelkedése így olyan európai erők számára is minta lehet, amelyek a szélsőséges nézetekkel kokettálnak. Úgy is mondhatnánk, Salvini kiengedte a szellemet a palackból. Az agresszív, arrogáns, az emberek félelmére építő politikájával, a szélsőséges kijelentésekkel átalakíthatja  a társadalom gondolkodását is, nő az idegenellenesség, s amint az elmúlt hetek eseményei is igazolják, a rasszizmus már egyre többször erőszakba torkollik. Ám nincs megállás, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), illetve a Liga alkotta kormány nem retten vissza az újabb radikális lépésektől. Különösen a Liga politikusai vannak elemükben. Lorenzo Fontana olasz családügyi miniszter a Mancino-törvény megsemmisítését követelte. A jogszabály 1993-ban lépett életbe, és három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik az etnikai, erkölcsi vagy vallási alapon történő diszkriminációt hirdetik. Fontana szerint csak „a globalizáció támogatói és rabszolgái” állítják, hogy Olaszországban elburjánzott volna a rasszizmus. „A globalizációt akarók félnek a néptől, amely tudatában van saját identitásának és történelmének, mert tudják: nem lehet manipulálni az embereket” - fogalmazott. Ehhez képest a Liga szüntelenül a honfitársak manipulálására törekszik. Salvini azt közölte, nem tervezi a kormány a Mancino-törvény megszüntetését. Igaz, nem látszott igazán meggyőzőnek, elismerte ugyanis, hogy egy létező felvetésről van szó, ám ez „nem prioritás a kormány számára” - idézte a belügyminisztert az ANSA olasz hírügynökség. Hozzátette azonban azt is, hogy pártja a múltban többször is javaslatot tett a törvény felszámolására. A belügyi tárca irányítójának ténykedése leginkább ámokfutásra emlékeztet. Mivel a balközép Demokrata Párt (PD) ellenzékbe került, s a siralmas választási eredmény óta inkább csak a sebeit nyalogatja, az egyedüli ellensúlyt Sergio Mattarella elnök képezi. Az államfő rendre figyelmeztet arra, hogy egy demokratikus társadalomnak el kell utasítania mások megfélemlítését, s az idegengyűlöletet. Elképzelhető, hogy Giuseppe Conte miniszterelnöktől és a „csillagosoktól” is távol áll ez a szélsőség, ám egyikük sem meri nyíltan bírálni a koalíciós partnert, látván a Liga szédületes közvélemény-kutatási eredményeit. Conte azt közölte, sosem volt szó a Mancino-törvény visszavonásáról, ez a kormányban sosem merül fel. Mint fogalmazott, minden törvények adta eszközzel harcolna a propaganda- és a hecckampány, illetve a diszkrimináció minden formája ellen. Luigi di Maio szociális-ügyi miniszter, az M5S elnöke is bírálta Fontana felvetését. Kifejtette, a Mancino-törvény visszavonásáról szóló vitát olyan gyorsan le kell zárni, ahogy elkezdték.
Matteo Salvini

A pápa népszerűségére is kihat

Az olasz társadalom jobbra tolódása Ferenc pápa népszerűségére is kihat. A La Repubblica által közölt felmérés szerint a katolikus egyházfőt 71 százalék tartja szimpatikusnak Itáliában, miközben ez az arány pápaságának elején, 2013-ban még 88 százalék volt – derül ki a Demos Coop felméréséből. Ilvo Diamanti olasz közvélemény-kutató szerint a pápa megnyilatkozásai nem tetszenek azoknak, akik falakat akarnak építeni. Matteo Salvini korábban többször is összerúgta a port a katolikus egyházzal. A népszerűség csökkenésének másik oka, hogy sokan úgy látják, megrekedt a Kúria reformja. A fiatalok fokozatosan idegenednek el az egyháztól, a 25-34 közöttiek körében például csak 55 százalék Ferenc pápa népszerűsége.  

Mussolini szelleme

Salvini a közbeszédet is kezdi átalakítani. „Sok ellenség, sok becsület” - írta a Twitteren, ami egykor Mussolini kedvenc szólása volt. Odáig azért még nem süllyedt, hogy nyíltan éltesse Mussolini intézkedéseit, ám folyvást azt igyekszik sulykolni az emberekbe, hogy a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények súlyosabbak, mint az olaszok akciói a bevándorlókkal szemben.
Itáliában a második világháború után évtizedekkel is léteztek újfasiszta pártok, ám kormányzati szintre sosem emelték az ideológiát. A Nemzeti Szövetség nyíltan elhatárolódott saját múltjától, amikor Silvio Berlusconi koalícióra lépett velük. Most azonban nyílt titok, hogy jobboldali radikális aktivisták erőszakos cselekményekre készülnek, s a társadalomban egyre elfogadottabbakká válnak a menekültek elleni akciók.  Egy borzalmas, letűnt kor rémképe jelenik meg sokak előtt, amikor olyan hírekről olvasnak: egyesek úgy érzik, az ő dolguk az, hogy elégtételt vegyenek a menekülteken. Miután januárban feltehetően bevándorlók gyilkoltak meg bestiálisan egy olasz asszonyt, Maceratában egy neonáci lőtt találomra afrikai migránsokra, Firenzében pedig egy idős férfi lőtt agyon egy afrikai utcai árust. Tény azonban az is, hogy bizonyos tekintetben az olasz jóléti állam is csődöt mondott a bevándorlók integrálásánál. Több ezer migráns árul hamisított árukat, sokuk kábítószer-kereskedelemből él.

Orbán utat mutat Európának

Orbán Viktor szerint a 2019-es európai parlamenti választás egyetlen közös komoly európai kérdésről, a bevándorlásról szólhat. Legutóbbi tusványosi beszédében kifejtette, ha bevándorlásról dönt Európa, akkor az európai elitről is dönt, arról, hogy jól kezelte-e a bevándorlás kérdését. Arról is beszélt, hogy a liberális demokráciának van alternatívája: a kereszténydemokrácia. Csalinak nevezte azt a megközelítést, hogy a kereszténydemokrácia is lehet liberális. Kijelentette: a kereszténydemokrácia – ha úgy tetszik – illiberális.

Sokaknak fel sem tűnik, hová vezet

A fasizmus kultuszának ilyesfajta feltámasztása elképzelhetetlen lenne akár Németországban, akár Ausztriában. Ugyanakkor a folyamatok egyik országban sem adnak okot derűlátásra, hiszen Bécsben tavaly december óta erőteljesen jobboldali beállítottságú kormány van hatalmon. Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke ugyan kevésbé radikális, mint ellenzéki vezetőként volt, aminek az lehet az oka, hogy Sebastian Kurz kancellár némiképp idomult hozzá, az uniós miniszterelnökök közül az egyik legradikálisabb az Európai Unióban.
Fotó: AFP/Helmut Fohringer
Ausztria egyik legnépszerűbb személyisége,. Wolfgang Ambros roppant találóan jellemezte a kialakult helyzetet a Süddeutsche Zeitung hasábjain: „Mivel a kormány folyamatosan a külföldiekről beszél, sok osztráknak fel sem tűnik, hová vezet ez az út”. A bécsi kormány szintén kezdi felismerni, hogy előbb-utóbb lecseng a menekültválság, ezért más témákat kell elővenni. Nem csekély visszhangot keltett Beate Hartinger-Klein szociális-ügyi miniszter megjegyzése, amely szerint 150 euróból is jól meg lehet élni. Jóllehet a tárcavezető némiképp finomította szavait, azért ez is jelzi: a Kurz-kabinet nem a szegények kormánya. A német Alternatíva attól még messze van, hogy kormányra kerüljön, ám olyan témákat is elővesz, amelyek a második világháború utáni évtizedekben tabunak számított Németországban. Bár a párt programjában nem szerepelnek antiszemita kitételek, egyes politikusai nem riadtak vissza a zsidóellenes megnyilvánulásoktól. A párt már 17 százalékon áll, s félő, hogy előbb-utóbb a szociáldemokratákat is megelőzi a közvélemény-kutatásokban, amivel Németország második legnagyobb politikai erejévé válna. Az üdítő kivételt az európai palettán Spanyolország és Portugália jelenti. Mindkét országban baloldali kormány van hatalmon, és Madrid igyekszik humánusan bánni az ország partjait mind nagyobb számban elérő menekültekkel.

Dánia is jobbra tolódott

A társadalom jobbra tolódására az egyik legjobb példa Dánia. A skandináv országban már a szociáldemokraták is inkább jobboldali politikát folytatnak. A közgondolkodást egyre jobban áthatja a nacionalizmus, ami részint arra vezethető vissza, hogy már 3 százalék a muzulmánok aránya, a katolikusoké mindössze 0,6 százalék. A lakosság túlnyomó része protestáns. A jobbra tolódásban nagy szerepe volt Anders Fogh Rasmussennek, aki 1998-ban került a kormány élére. Nemzeti konzervatív kurzusával, a multikulturalizmus elleni fellépésével sokak szemében népszerűvé vált. Kerek-perec kijelentette: Dánia nem multikulturális ország és nem is akar az lenni. A jobboldali kurzus oka az volt, hogy kormánya a nacionalista Dán Néppárt támogatására volt utalva. S ugyanez magyarázza a hivatalban lévő kormányfő, a kisebbségi kabinetet irányító Lars Lökke Rasmussen politikáját is. A szociáldemokraták menekült- és bevándorláspolitikája egyértelműen jobboldali. Az országban betiltották a burkát. 2030-ig felszámolnák az összes, bevándorlók lakta gettót. A menekültek gyermekei számára kötelező a dán nyelv elsajátítása. A 2019-es választás kimenetele jórészt attól függ, melyik párt képes harmonikusabb együttműködésre a radikális néppárttal. 

Frissítve: 2018.08.10. 11:53

Fába öntött érzelmek

Publikálás dátuma
2018.08.09. 11:00
A bakterház mosdója és a kádárok faszárítói
Fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS
Egyetemi hallgatók néztek más szemmel Tokaj-Hegyaljára, s hagyták a falvakban fából készült, a hely szellemére reagáló munkáikat.
A Volt egyszer egy vadnyugat című film klasszikus, elnyújtott állomásjelenete s talán még Ennio Morricone felejthetetlen zenéje is eszébe juthatott a Képzőművészeti Egyetem szobrász hallgatóinak, amikor megálltak a kies golopi vasúti vécénél. Aki nem csak elefántcsonttoronyból szemléli a magyar valóságot, látott már ilyet: meszeletlen fal, bűzös belső, alkalmatlan mindarra, amire szánták valaha. Adódott a kihívás, s az egyetemisták meg is oldották azt, persze a maguk módján: noha a bakterház már rég az enyészeté, de az illemhely kimeszelve, rendbe téve, falain pedig a helyiektől kért, kapott tárgyak, hímzett, keretezett kép, sajtreszelő, mikor mi. A kis épület előtt fából készült installáció, amely magára a borvidékre reagál: egykori kádárok faszárítóit idézik a gúlák, egyikbe akár belülről is lehet menni, onnan nézni a lelassult világot Százötven egyetemi hallgató „szállta meg” egy hétig Tokaj-Hegyalját, immár másodjára, hogy a fával alkotó Hello Wood építész csoport mustráján különleges látásmóddal, új szemszögből közelítsék meg a borvidéket és fedezzék fel a régió rejtett értékeit. A munkából az összes hazai, építész képzést folytató egyetem – kiegészülve a képzőművészetisekkel - kivette a részét, a fiatalok pedig egy hét alatt építették fel a fél éven át szemináriumokon dédelgetett terveiket. 
Tavaly talán még gyanakodva fogadták az itteniek a bohém alkotókat, akik teljesen más szemmel néztek a dombokra, az épületekre, mit azok, akik nap mint nap elhaladnak mellettük. Akkor 11 projektet építettek fel a tábornak köszönhetően a régió 7 településén, idén pedig 10 projektet 8 településen: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon. A csapatok a térség településeivel és a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanáccsal egyeztetve választják ki évről évre azokat a helyszíneket, ahol installációkat helyeznek el. Úgy formálják a helyi környezetet, hogy az ott élők véleményét veszik alapul, bevonják őket a folyamatba, és drasztikus beavatkozások helyett olyan közösségépítésben gondolkoznak, hogy segíteni tudják a környék lakóinak életét.
Szerencsen például, miután kiderült, hogy a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelye egy fenyveserdő a város felett, ide, a fák alá építettek fel egy afféle pihenő-kilátót, amelynek periszkópszerű tornyából a égre látni. A hajdan híres cukorgyár bezárásának fájó sebét ma is őrző településen erre a veszteségre is született „wood-os” mű: a pusztuló gyárkémények távlati síkjába olyan „nézőkét” kreáltak, ahonnét egy adott ponton állva ismét olybá tűnik, mintha jönne füst a kéményből, mintha lenne újra élet a gyárban. Mondhatnánk, hogy mindez csak illúzió. Ám a helyieknek, akik úgy mennek el nap mint nap a cukorgyár mellett, hogy egy régi, idillibb élet is eszükbe jut róla, ez az alkotás inkább megnyugvást jelent, enyhe gyógyír a sebekre. Ebből is látszik, hogy az egyetemisták nem csupán esztétikai nyomokat hagynak a tájon, de érzelmeket kapnak, s adnak vissza. Az idei évnek például szomorú, mégis különösen megható alaphangot adott Fülöp gólya, a Bodrogkeresztúrban élő, s onnan 15 éven át el nem költöző kabalaállatának tragédiája: a madár a magasfeszültségű távvezetékekbe ütközött, s elpusztult. Rá most külön installáció emlékezik a Bodrog partján: csőrét a kilátón két pirosra festett, ég felé mutató faléc szimbolizálja. De épült az idén uszadékfából készült „víznéző”, befedték a tarcali focipálya lelátóját, egy szemétdombnak tűnő halomra nagy fakakast kreáltak, s olyan helyszíneken építettek kilátókat, ahonnét új szemszögből látszik a táj. 

Szegények építésze

2016-ban Alejandro Aravena, chilei építész kapta az építészeti Nobel-díjként emlegetett Pritzker-díjat. Tom Pritzker, az alapítvány elnöke így indokolta a döntést az Építészfórum információja szerint: "A zsűri egy olyan építészt választott, aki munkáival segít a dizájnról alkotott tudásunk elmélyítésében. Aravena úttörőnek számít a XXI. század kihívásaira adott válaszaiban, amely rendkívül erős építészeti munkákban nyilvánul meg. Terveivel olyan gazdasági megoldásokat és lehetőségeket ad, melyek a szegényeknek is elérhetők, hiszen szívügye, hogy a jelenlegi lakhatási problémákra választ találjon. Munkáival a természeti katasztrófák által sújtott területek rehablitációjára is koncentrál. Nem csak az energia fogyasztást mérsékli, hanem barátságos közterületeket is biztosít mindenki számára. Aravena innovatív és inspiráló munkái megmutatják, hogyan képes az építészet jobbá tenni az emberek életét." - H. K.

A falvak és városok idén már szinte versengtek azért, hogy náluk is szülessen egy-egy újszerű, elgondolkodtató, vagy épp meghökkentő faépítmény. Huszár András, a Hello Wood egyik alapítója elmondta: a diákok szabad kezet kaptak a helyszínek kiválasztásában, hagyták, hadd ragadja meg őket egy-egy falu hangulata. Ezeket a választásokat alapos kutatómunka, helyszíni szemle, valamint kulturális tájékozódás előzi meg, amely különös tekintettel van az épített örökségre, a jelenlegi társadalmi összetételre, és a helyiek igényeire is. Az elkészült alkotásokat később sem hagyja magára a csapat, évről-évre visszatérnek a helyszínre, s ha ha valami javításra szorul, azt helyreállítják majd.
Bodrogkeresztúr Fülöpöt, a kabalagólyát idézi meg
Fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS

Tér és identitás kölcsönhatása

Komlósi Bence építész, a menenkültek élettereivel foglalkozó Architecture for Refugees nemzetközi szervezet és a hazai Közösségben Élni kezdeményezés társalapítója, aki a közösségi lakhatásról szóló PhD-jében a szociális életterekkel és építészettel is foglalkozik. - Mit jelent a fogalom: szociális építészet? - Alapvetően ellentmondás, hiszen nem szociális építészet nem létezik. Jobb híján annak megnevezésére használjuk az utóbbi években, hogy olyan embereknek nyújtunk minőségi élettereket, minőségi építészetet, akik ezt nem engedhetnék meg maguknak. Az oktatás szinte mindenhol kötelező a világban, alapvető emberi jogként fogadjuk el. Ugyanakkor a emberi és minőségi élettér nem az. Erről egyre több szó esik a világban. Hogyan válhat az építészet is alapvető emberi joggá? - Mikor kezdődött a szociális építészet története? - Olyan hullámzó ez, mint egy sinus görbe. Vannak olyan pillanatai a világnak, amikor mindenki a pénzre és a technológiára fókuszál, majd jön egy másik, amikor az ember kerül a középpontba, mint például a reneszánsz idején. Határpont az amerikai Rural Studio stúdió megalakulása. 1993-ban az alapítók, Samuel Mockbee és D.K. Ruth úgy döntöttek, hogy Alabama legszegényebb településeivel akarnak foglalkozni, és egy egyetemi csoporttal odatelepültek. 25 éve hoznak létre projekteket iszonyatosan kevés pénzből, ez a mai napig az egyetemi oktatásuk része. A 2008-as gazdasági válság idején sok alternatív projekt jött létre Magyarországon is, bizonyítva, hogy amikor nincs pénz, a közösség ereje, az összefogás, és az alternatív megoldások érvényesülnek. Ekkoriban jöttek létre például az első közösségi kertek is. A Hello Wood sem társasházak építésével indult, létrehoztak egy alternatív tábort, workshopokat, kiállításokat, szociális projekteket szerveztek, és alternatív pénzeket tudtak mozgósítani. - Biztos abban, hogy egy szegény település főterén lévő pad, vagy a vasútállomás mosdója érdemben befolyásolja az ott élők mindennapjait? - Igen. A tér és az identitás hatnak egymásra, amilyen minőségűek az ember terei, úgy alakul az önazonossága. Minél rosszabb a környezet, annál inkább visszafejlődik az egyén identitása, és minél rosszabb az identitása, annál rosszabbá alakulnak az egyén terei is. Ez a közösségre is igaz. A közösségi tér fejlesztésével sok ember életét lehet megváltoztatni, nagyobb hatást lehet gyakorolni, igaz sokkal kisebb mértékben, mintha az egyes emberek privát tere változna. Ma még inkább a top down gondolkodás a jellemző, azaz a megrendelő, jellemzően az önkormányzat „kitalálja, létrehozza, felújítja”. De változik a trend, tapasztalható, hogy minél jobban bevonják a használókat, azok annál inkább magukénak érzik a fő tér padját, vagy az állomás mosdóját. Vigyáznak rá, nem rongálják, vagy akár még javítják is a hibákat. És még ritkák ugyan, de egyre többször fordulnak elő alulról jövő kezdeményezések is, amelyekben a közösségek, egyének kezdeményeznek, fejlesztenek valamit és ezek mellé áll az önkormányzat, az állam, vagy az Európai Unió. - Mi a cél? - A szociális építészettel foglalkozó alkotóknak nem csak az az eszközük, hogy építenek valamit, hanem részt vesznek az építészeti diskurzusban, tárgyalnak a városfejlesztésről annak érdekében, hogy például a leszakadó részek is bekerüljenek a fejlesztésbe, vagy hogy az egyes lerobbant ingatlanok hogyan változzanak. És nagyon fontos, hogy egyre több párbeszéd jöjjön létre az igények és a fejlesztők között.  - Hompola Krisztina 

Szerző