Nem tudnak továbbhaladni a menekültek Boszniából tovább, Nyugat felé, mivel Horvátország jelentősen megerősítette a határszakasz védelmét. Több százan olyan „épületekben” leltek menedékre, amelyeket még a délszláv háborúk során lőttek rommá.
A balkáni útvonal lezárása után sok menekült fedezte fel, hogy Bosznián keresztül juthatnak el az ígéret földjére, az Európai Unióba. Látszólag idilli környezetben haladhatnak előre, egykor megannyi filmet forgattak a boszniai hegyekben, csodálatos fák sorjáznak itt, valójában azonban minden egyes lépés halálos lehet. Számos a háborúban elhelyezett taposóakna jelent végzetes veszélyt az ide tévedtek számára. Április óta azonban egyre több menekült próbál átkelni az erdős vidéken. Ők is tudják, végzetes játszma ez, ezért is nevezik angol szóval „game”-nek. Nem biztos azonban, hogy győz az, aki eljut a határig. A zordon horvát határőrök ugyanis visszaküldik Boszniába őket. Ezzel „game over”, véget ér a játszma.
Becslések szerint mintegy négyezer menekült – szíriaiak, irániak, afgánok, pakisztániak – lelhettek menedékre a boszniai romokban, a senki földjén. Hajléktalanokként élnek, nem éppen emberhez méltó körülmények között. Bosznia képtelen ellátni őket, négy éve éhséglázadások is voltak az országban, ahol az 1995-ös daytoni egyezmény után - hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a nemzetiségeknek - roppant bonyolult állami struktúrát hoztak létre három államfővel és 13 regionális kormányzattal. A 3,6 milliós országban 155 miniszter szolgál, a bevételek majdnem kétharmada csak az államapparátus fenntartását emészti fel.
A több ezer menekült már csak emiatt is megoldhatatlan feladat elé állítja a helyi városvezetőket. „Ha a Földközi-tengeren egy hajó halad 200 menekülttel a fedélzetén, annak egész Európában visszhangja van. Ha a kisvárosomba hetente érkezik 150 menekült, az persze senkit sem érdekel” – panaszkodott a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain Bihac polgármestere, Suhret Fazlic.
A település sokat szenvedett a történelem folyamán. Az óvárost a második világháborúban a földdel tették egyenlővé, de évtizedekkel később a délszláv háborút is megszenvedte. Szerb, horvát és bosnyák paramilitáris erők vették körbe, és csak a háború lezárásának volt köszönhető, hogy nem történt olyan tragédia, mint Srebrenicában. A várost lehető legrosszabb pillanatban érte utol a menekültek áradata. Kezdett magára találni, nyaranta egyre több turistát vonzott, hiszen az Una-folyó valóban különleges élményt nyújt, s horvátok is szívesen átruccantak, hogy beleszippanthassanak a boszniai levegőbe. Megannyi házon díszeleg a „Szabad szoba” felirat.
Tavasz óta azonban minden megváltozott. Eleinte néhány száz, ma már több ezer külföldi lepte el a várost. A polgármester úgy döntött, az egykori diákszálláson és más nem használt épületekben kell elszállásolni őket. Mivel azonban a menekültek száma csak gyarapszik, már nem férnek el a kijelölt helyeken. Sokan ezért a szabad ég alatt vertek tanyát. A diákotthonban mintegy ezer menekült tengődik. Az építmény olyan állapotban van, hogy a tetőszerkezet nem véd meg a beázástól, az égi áldás miatt időnként minden vízben áll. A bűz az elviselhetetlenség határát súrolja.
Bosznia nyugati része a legjobb példája annak, mi történik akkor, ha az Európai Unió egyes országai nem hajlandóak a szolidaritásra, és egykedvűen szemlélik azt, hogy egy amúgy is siralmas gazdasági mutatókkal rendelkező ország még kilátástalanabb helyzetbe kerül. Herbert Kickl osztrák szabadságpárti belügyminiszter már néhány hónapja „új menekültáradatra” figyelmeztetett, és arra, hogy Albánia, illetve Bosznia felől érkezhetnek a menekültek. Anne-Christine Eriksson, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) boszniai különmegbízottja azonban inkább hangulatkeltést lát ebben. „Ez az útvonal semmiképpen sem nevezhető újnak” – mondja hozzátéve, a bevándorlók mostani számát össze sem lehet hasonlítani azzal, mennyien áradtak az EU felé 2015-ben. Ugyanakkor – mutat rá – a mostani állapotok komoly kihívást jelentenek a szarajevói kormányzat számára függetlenül attól, hogy az országban nyilvánvalóan senki sem kíván letelepedni. A helyi hatóságok július 22-ig összesen 9076 migránst regisztráltak, miközben a teljes 2017-es év folyamán csak 755 menekült tévedt Bosznia területére.
A fővárosban a helyi hatóságok már kezdenek urai lenni a helyzetnek. Szarajevó csomóponttá vált a menekültek számára, sokuk itt száll buszra, és haladt tovább a nyugati országrész felé. Ám akadtak olyanok is, akik megpihentek, sátrakat állítottak fel. Őket menekülttáborokba szállították tovább.
Bosznia tehát új kihívásokkal küzd, az ország azonban egyelőre vajmi kevés együttérzést tapasztalhat az uniós tagországok részéről.
