Görögország;hitelmegállapodás;

2018-08-14 08:00:00

A csőd után demográfiai csapdahelyzet fenyeget Görögországban

Véget ért a mentőprogram, de nagy ára volt: privatizálták a nemzeti vagyon jelentős részét, a gazdaság pedig csak nagyon lassan nő. Közben fokozódik a kivándorlás és öregszik a társadalom, ami szintén nem segíti a kilábalást.

Augusztus 20-án kerül ki Görögország a hitelmegállapodás hatálya alól, így az állam kikerül a nemzetközi piacokra.

A trojkának nevezett hitelezők, az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Bizottság, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) összesen 274 milliárd eurót utalt át az országnak a három hitelmegállapodás során. Athén kikerül ugyan a nemzetközi piacokra, happy endről azonban nem beszélhetünk, hiszen még nem látszik a görög dráma vége. A megállapodások alapján ugyanis az országnak legalább 2060-ig kell visszafizetnie adósságait. Csakhogy amikor meghatározták azt, hogy az ország évekre lebontva mennyit fizessen vissza, s ez a folyamat mennyi ideig tart, a jelenlegi demográfiai viszonyokat vették alapul. A válság kitörése óta ugyanis becslések szerint több mint félmillió ember intett búcsút hazájának. 2011-ben még 11,1 millióan éltek az országban, mára pedig nem egészen 10,7 millióan maradtak. Persze jól tudjuk: ez elvándorlás nem kizárólag görög sajátosság.

Egyes modellek szerint 2050-ben már csak 8,3-10 millió közöttire tehető a Görögországban élők száma. Manapság a lakosság 21 százaléka 65 év feletti, 2050-re az idősek aránya már meghaladja a 30 százalékot. Mindennek az a drámai következménye van, hogy az egy főre jutó adósság folyamatosan emelkedik. A megoldás ugyan a fiatal görög munkaerő kiáramlásának megakadályozása lenne, vagy az, hogy a kivándoroltakat hazacsábítsák, a kormány azonban egyelőre nem tud mutatni számukra olyan jövőképet, ami miatt hosszabb távon is szülőhazájukban képzelnék el a következő évtizedeket. Más demográfiai adat is siralmasnak nevezhető. Az egy nőre jutó élve születések száma 1,4, ami az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Ha mindez így folytatódik, akkor jelentősebb gazdasági növekedés nélkül hosszabb távon is elképzelhetetlen az életszínvonal emelkedése. Ahhoz, hogy az ország magára találjon, évi 4-5 százalékos GDP emelkedésre lenne szükség. Ehhez képest 2017-ben 1,4 százalékkal gyarapodott a gazdaság, az idei évre pedig két százalékos bővülést jövendölnek.

Mindez azért különösen aggasztó, mert – mint a Spiegel emlékeztet rá – Görögország 2008-2018 között a bruttó hazai terméke mintegy negyedét vesztette el, és az utóbbi évtizedek legsúlyosabb gazdasági válságát élte át. Ám miközben a többi bajba jutott ország, így balti államok, Izland vagy Portugália már túl van a nehezén, Görögországban még mindig nem látni az alagút végét.

A görög válságot az idézte elő, hogy az állam többet költött, mint amennyit a bevételei alapján megengedhetett volna magának. A hitelezők azonban azzal a feltétellel folyósították az eurómilliárdokat, hogy a kormányzat jelentősen visszafogja a költekezést. Csakhogy a gazdaságélénkítéssel nem törődtek kellőképpen. Felmérések szerint a görög gazdaság jóval kevésbé tekinthető szabadnak, mint a válság előtt. A görög munkaerőpiacot is jobban szabályozták tíz éve, mint most – állítják szakértők. Ennek az az oka, hogy az utóbbi egy évtized folyamán alig alapítottak új vállalatokat.

A hitelprogramnak azonban akadnak pozitívumai, és nem csak az, hogy az állam elkerülte a csődöt. A hitelezők nyomására felgyorsították a privatizációt, ami persze országszerte számos bírálatot váltott ki, sokan ugyanis a németeket nem befektetőknek, hanem megszállóknak tartják. A frankfurti repülőteret üzemeltető cég négy görögországi légikikötőt vett át. A vasúttársaságot egy olasz cég vette meg, és jövőre megépíti a gyorsvasutat Athén és Thesszaloniki között. A pireuszi kikötő egy része kínai kézbe került, és a forgalmat már most megsokszorozta. A turizmus is legszebb napjait éli. Üröm az örömben, hogy a privatizáció sem hozta meg a várt eredményt. Ebből 50 milliárd eurót reméltek, de csak 8 milliárd folyt be az államkasszába.