Újra nő a szegény háztartások adóssága

Publikálás dátuma
2018.08.14. 06:00

Fotó: Vajda János / MTI
A lakossági rezsitartozások csökkennek, de a felújítási és vásárlási hitelek miatt megint nő a szegény háztartások adóssága. A kormány legfeljebb hitellel segít.
Hatszázezer magyar család legalább egyszer nem tudta kifizetni az utóbbi öt évben a lakbért, a hiteltörlesztést, a közműszolgáltatások díját vagy a közös költséget. A megdöbbentő adat úgy jön ki, hogy a 2016-os Mikrocenzus (kis népszámlálás) szerint 4 millió 21 ezer háztartás van Magyarországon, az egy évvel korábbi lakásfelmérés pedig azt mutatja, 15 százaléknak volt valamilyen hátraléka. A KSH lakásfelmérésének részletes eredményeit összegző nemrég megjelent tanulmánykötet rámutat, az állam alig segíti a rászoruló családokat, hogy könnyebben fenn tudják tartani otthonaikat. A Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivataltól (MEKH) származó táblázatok csökkenő lakossági tartozásokat mutatnak, de még így is nagyon magasak a számok. A Népszavának megküldött adatok szerint 2017 júniusában majdnem 20 ezer lakossági fogyasztónál volt kikapcsolva a villany, több mint 36 ezernél a gáz és ezernél a távhőszolgáltatás. Ők 60 napon túl sem tudták törleszteni tartozásaikat. Míg egyhónapos csúszásban 304 ezer áramfogyasztó volt, majdnem ugyanennyien, 298 ezren egy éven túl sem tudták kifizetni felgyűlt számlaelmaradásukat. Egy évvel ezelőtt összesen 893 ezer adós szerepelt az áramszolgáltatók listáján, ez a 4,9 millió villanyszerződés majdnem ötöde. A 3 millió 200 ezer lakossági gázfogyasztó közül több mint 363 ezren voltak az adóslistán. Ez a kör csökkent a leglátványosabban az utóbbi időben, öt év alatt megfeleződött. Nagyságrendekkel kisebb a távhőszolgáltatásba bekapcsolt háztartások száma, a 657 ezer fogyasztó közül mégis 169 ezer nem rendezett minden számlát és csak 20 ezerrel lettek kevesebben az utóbbi öt évben. A lakhatási szegénységgel foglalkozó Habitat for Humanity szerint az utóbbi hónapokban megtorpant a rezsitartozások csökkenése (következő éves jelentésüket a hazai lakáshelyzetről október első felében adják ki). 
Csakhogy itt még nincs vége a családok lakásfenntartással kapcsolatos bajainak. A jegybank februárban megjelent tavalyi összesítése szerint a magánszemélyek lakáscélú hitelfelvétele megint meglódult és már majdnem elérte a 2006-os szintet. A kormány túlhajtott propagandával a fiatal párok lakásvásárlását és építését támogatta a csok-on keresztül, és tavaly még szó sem volt az építőanyagok kedvezményes áfájának eltörléséről. A frissen csalódott sok ezer család tavaly még homokba dugta a fejét, és a Fidesz-kormány sem akar nagyon beszélni a lakáshiteleibe az utóbbi öt évben belebukott, végül otthonát elvesztő 47 ezer család sorsáról, meg arról az 1,6 millió élő lakossági részletfizetési tartozásról, amit a bankok nyilvántartanak. A portfolio.hu márciusi elemzése szerint a Magyar Nemzeti Bank „csodásan hangzó” összesítése igaz, valóban harmadára esett vissza a lakosság 90 napon túli banki hiteltartozása, de ebből csak 15 százalék azok aránya, akik akár lakásuk eladása árán is, de törlesztették adósságaikat. A tartozások 40 százaléka követeléskezelőknél landolt és innen már csak pár lépés a kilakoltatás megindítása. Érdemes arra is kitérni, hogy a társasházakban élő családok mindezeken túl újabb kihívásokkal szembesültek az utóbbi években. Sok lakóközösség ugyanis külső szigeteléssel, napelemek beépítésével próbálja csökkenteni a házban élők energiafogyasztását, ezeket a beruházásokat azonban az állam nem támogatja vissza nem térítendő pályázatokkal, csak nulla százalékos hitellel. A Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetségének elnöke szerint az utóbbi évek energiatakarékossági felújításainak már érződik a hatása, ezekben az épületekben kisebb lett az energiaigény, így a lakók rezsiköltsége is. Csakhogy cserében a banki hitelek visszafizetésekor mélyen a zsebükbe kell nyúlni, és azok a háztartások, amelyek korábban a közüzemi számlák kifizetésével sem boldogultak, most a rezsiszámlák csökkenése ellenére sem tudják rendszeresen fizetni a rájuk eső magas hiteltörlesztési önrészt – hangsúlyozta Vass Ferenc. Ez nagyjából 3 százalékkal emeli a társasházak hiteltartozásait. A szakember hozzátette: nincs országos vagy fővárosi összesítés arról, hányan és mekkora közös költséggel tartoznak, de az biztos, hogy nem csökkent jelentősen a kintlévőség, jó esetben stabilizálódott a hiány.    Szakemberek állítják, nincs összesítés az ország területén található lakásokról, legfeljebb helyi adatok vannak. Márpedig aki nem akarja ismerni a valóságot, az nem is akar változtatni a mostani zavaros helyzeten.

Egyharmad bajban van

A KSH már említett lakásfelmérését feldolgozó tanulmánykötetben a 2015-ben elvégzett országos lakásfelmérés adatait elemezve a Városkutatás Kft. munkatársai a lakás megfizethetőségének problémáival küzdő háztartásokat három tipikus csoportba osztották. Hegedüs József és Somogyi Eszter az első körbe azokat sorolja, akiknek a lakásfenntartás költségeinek kifizetése után nem marad elég pénzük a tisztességes megélhetésre. A második csoport tagjai rossz minőségű, vagy társadalmi státusuknak nem megfelelő lakásba kényszerülnek, míg a harmadik csoport tagjai jövedelmük több mint 40 százalékát költik lakásukra. Összesítve a háztartások 31,8 százalékáról mondják a kutatók, hogy a lakhatásuk megfizetése gondokat okoz nekik. Az átlagnál is nagyobb a baj, ha valaki vidéki kistelepülésen, családi házban él, de egyedül maradt idős korára, vagy egyedül neveli gyermekeit, ahogy az is hátrány, ha tanulatlan. A felmérés meglepetése, hogy a panel lakótelepeken élők az átlagnál jobb és főleg stabil feltételek mellett használják lakásaikat. Az viszont nem meglepő eredmény, hogy az államnak sokkal több segítséget kellene adni a lakásfenntartási nehézségekkel küzdő családoknak, de a „családbarát” kabinet épp tőlük fordítja el a fejét évek óta.

Bajomi Anna

Sokba kerül a lakásfenntartás

A szilárd tüzelést használó magyar háztartások hét éve létező szociális tüzelőanyag-támogatása ma már az egyetlen központi segítség a lakásfenntartáshoz a rászoruló családoknak. A Habitat for Humanity Magyarország a tavasszal részletes elemzést készített az alacsony, mindössze 3-4 milliárd forintos keret felhasználásáról. Bajomi Anna szociálpolitikus lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az elosztás igazságtalanságai főként a települések között jelentkeznek. Ráadásul a kormány nem kért az unió egyszeri vissza nem térítendő fűtéskorszerűsítési keretéből.  – Mi okoz feszültséget a tűzifa támogatás szétosztásakor? – Kutatásaink azt igazolták, hogy azok a települések kapják a keret kisebbik részét, ahol nagyon sok lenne a segítségre szoruló család. Ebből következően a szegényebb térségekben az egy rászoruló családra jutó támogatás jóval alacsonyabb, mint a jobb helyzetű településeken. Ráadásul a helyi rendeletek változó rászorultsági feltételeket szabnak,  az elosztáskor szerepet játszhatnak a segélyosztáskor megjelenő helyi függőségi viszonyok, konfliktusok. – Az elosztás központi elvein kellene változtatni? – Át kellene alakítani a települések rászorultsági szabályait, mert nem törvényszerű, hogy ahol több a közmunkás, ott több a támogatásra jogosult család. Ugyanígy torz feltétel az is, hogy hány 80 év feletti idős ember lakik helyben, hiszen egy friss nyugdíjas, de akár egy aktív korú munkanélküli is jogosan kérhetne segítséget, ha nagyon alacsony a család jövedelme. És az sem igaz, hogy csak az ötezer fő alatti kisebb településeken élők lehetnek bajban, márpedig jelenleg ennél nagyobb városok nem kapnak egy fillért sem fűtéstámogatásra. – Az áprilisi választás előtt a tűzifa-támogatási keret egymilliárdos megemeléséről beszélt a kormány. Ez mekkora segítséget jelent? – Az emelés a tavalyi évhez hasonlóan, az induló 3 milliárdos keretet emelte 4 milliárd forintra. Fontos volna, hogy a nagyobb települések rászorulói is hozzáférhessenek a támogatáshoz, ehhez nagyobb keretre volna szükség. Az elosztás feltételeinek átalakítása is javítana a rászorulók helyzetén. – A szociális tűzifa támogatás csak tűzoltás? – Igen, a lakhatási szegénységgel foglalkozók, így a Habitat is a lakásfenntartási támogatás megszüntetésének pillanatától, vagyis 2015 márciusától követelik vissza ezt a támogatási formát, ami rászorultsági alapon mindenkinek járna, függetlenül attól, hogy mekkora településen él és milyen fűtési módot használ. – Más programok segítik a legszegényebbeket, hogy olcsóbban fűthessenek? – A korszerűbb fűtőberendezések és a házak megfelelő szigetelése is csökkentené a családok kiadásait, de most csak egy nulla százalékos hitelkeret érhető el, ha valaki ilyen energiatakarékossági beruházásra szánja rá magát. A kormány történelmi tévedése szerintem, amikor nem élt a lehetőséggel, hogy a jelenlegi ciklusban uniós pénzből vissza nem térítendő támogatást adjon erre a célra. Azokban az országokban, ahol kiterjedt szociális bérlakás rendszer működik, jelentős számú háztartáshoz érhetnek el az ilyen programok. Az uniós forrás nélkül régiónkban korszerűsítés csak akkor tud megvalósulni, ha a tulajdonosoknak van elegendő tőkéjük, vagy létezik valamilyen jelentősebb állami program. Hazánkban a panel program óta ilyenre nem volt példa. – Aki nem tud fát venni, nem tud hitelt sem felvenni. – A magánhitel felvétel belépő költsége nagyságrendileg százezer forint, hiszen energetikai tanúsítványt kell szerezni és vannak ügyintézési költségek is. Emellett a hitelfelvétel, még ha kamatmentes is, a lakásfenntartási gondokkal küzdő, alacsony jövedelmű családoknak egy kockázatot jelent. Tehát ez a hitel a lakásfenntartás nehézségeivel legnehezebben megbirkózó családoknak nem megoldás. A másik energiatámogatási rendszer, az Otthon melege program kiírása kiszámíthatatlan és a gyakorlatban az épületek megújítására szóló pályázatok csak a megtakarítással rendelkező háztartások számára érhetők el, mert előbb ki kell fizetni a beruházást és csak utólag kapja vissza a tulajdonos a felhasznált összeg felét. Ha kiszámítható lenne a kiírás és társulna mellé egy hitelprogram a visszatérítésig várható hónapokra, az már nagy segítség lenne egy újabb rétegnek, de még mindig nem a legrosszabb körülmények között élőknek.  

Frissítve: 2018.08.14. 06:21

Radnóti és az emlékezet utcakövei

Publikálás dátuma
2018.08.12. 17:35

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Az elmúlt héten több mint ötven munkaszolgálatos egykori lakóhelyén helyeztek el botlatóköveket. Köztük van Radnóti Miklós is.
„Mikor háromnegyed 5-kor felkeltünk, már régóta, talán egész éjjelen át ébren voltunk. Alig volt háromórányi nyugta szegény Szívemnek. Ez az elbocsátás ilyen hajnalokon, ezt nem lehet kifejezni, és kár is beszélni róla. Csak az érti, aki éli. 7 felé aludtam el, csak folyton az kínzott, milyen nehezet cipelt. Olyan volt hátulról nézve, mint egy egész kis erőd, minden a hátára szerelve. Édes szép, sima bőrű finom háta hogyan fogja bírni, és meleg nap is a mai. Aztán, mikor 10 felé felébredtem, hát bőgni kezdtem, akkor kezdődött a szörnyűség.” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 1944. május 20-án e sorokkal írta le a naplójában, hogy szerelmetes férje, az akkor harmincöt éves költő miként hagyta el otthonukat a „táborozás”, azaz a munkaszolgálat kedvéért. Még egyikük sem tudhatta: örökre. A költő és múzsája akkor már kilenc éve élt a Pozsonyi út 1. szám alatt. A kis, egyszobás újlipótvárosi lakásban pezsgő élet folyt, a barátok, rokonok jöttek-mentek. Abban a félelmetes korban is akadtak derűs pillanatok. Az újabb munkaszolgálatos behívóval a kétség ismét átlépte a küszöböt. „Hogy fogja bírni ilyen testtel azt, ami még jön? Az utolsó, tegnap kezdett verse csak borzasztó töredék maradt. Mikor fogja tudni befejezni? Így csupa nyers borzalom” – jegyezte fel a bevonulás napján Gyarmati Fanni. „Oly’ korban éltem én e földön” – a napló május 20-i oldalain nemcsak arról lehet olvasni, miként született meg Radnóti Miklós megrendítő verse, a prózai gondokról is részletes képet adnak. Például: milyen nehézségekkel jár egy finom gyapjútakaró rögzítése a hátizsákra. A drága bőrszíjakat egy korábbi munkaszolgálat idején ellopták.
A Pozsonyi út 1. falán 1999 óta hirdeti Kiss György szobrászművész domborműve, hogy itt élt és alkotott Radnóti Miklós. Szombat délben egy újabb mementó került a bejárat elé: Gunter Demnig német képzőművész mintegy kétszáz emlékező jelenlétében helyezett el botlatókövet Radnóti Miklós emlékére. Járdába süllyesztett, rézzel bevont kis betonkockák – rajtuk a holokauszt egy-egy áldozatának bevésett nevével − sok újlipótvárosi ház előtt találhatók, Magyarországon több száz. Demnig csak az elmúlt héten több mint ötven ilyen mementót helyezett el Magyarországon. Járt Pincehelyen, Szentgálon, Veszprémben, Kisteleken, Tiszakesziben, Nyírbátorban és Szentendrén is. Az áldozatok, akikre e kövek emlékeztetnek, nagy többsége meggyilkolt zsidó. Az Európában fellelhető több mint hatvankilencezer botlatókő és botlatóküszöb sok roma áldozat, politikai vagy vallási okokból elhurcolt ember nevét is megörökítette. 
Megbotlani egy gondolatban, amely emlékeztet egy-egy áldozatra az utolsó, szabadon választott lakóhelyénél: Demnig az első ilyen követ 1994-ben helyezte el Kölnben. Azóta megszállottként utazza be Európa országait, hogy nyomot, jelet hagyjon mindazoknak is, akiknek talán sírjuk sincs. Demniget az sem hátráltatja, hogy időnként zsidó közösségek, máskor a radikális jobboldali párt, az Alternatíva Németországért tagjai kritizálják a tevékenységét. És az sem, hogy a botlatóköveket időnként ellopják: az első ilyen szégyenteljes eset épp Magyarországon történt. Radnóti Miklós maradványait az abdai tömegsírból 1946-ban helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti nemzeti sírkertben. Mégis, mintha szombaton újratemették volna. Mint egy gyászszertartáson, a prózai mozzanatok egybefolytak a megrendítő pillanatokkal. Demnig a szokásos cowboykalapjában, farmeringben, vödrökkel a kezében érkezett meg, és miután a véső és a kalapács kevésnek bizonyult, fúrógéppel törte meg a térkőburkolatot. A szeretteink temetésén is felbukkanó, profán gondolatok megkísérhették a jelenlévőket: a „sír” körül szorgoskodó szívvel dolgozik. Szépen és gyorsan. Vázsonyi János szaxofonművész és Gálffi László Kossuth-díjas színművész közreműködése hessentette el e gondolatokat.
Radnóti Miklós (1930)
Fotó: Wikipedia
És két emlékező. „Már arrafelé is őszül, ahol / a szabadság zászlai hullanak.” – A XIII. kerület alpolgármestere, Borszéki Gyula az Elégia kezdő sorát választotta mottóul a beszédéhez. „Jó hetven évvel a vészkorszak után kell-e emlékeztetnünk az elhurcolt, meggyilkolt áldozatokra, kell-e hivatkoznunk a nemzet lelkiismeretére? Régi ordas eszmék új köntösben, vagy régi, rongyos ruhájukban ismét közöttünk cicáznak, közöttünk tetszelegnek. Sokan nem gondolnak bele, hogy az idegengyűlölet, a vallási, felekezeti, származási alapon szított kirekesztés, a társadalmi csoportok szembeállítása, az állandó harckészültség érzésének növelése, a Megvédelek benneteket! hamis illúziójának keltése, vagy a kultúrharc hova vezet. A botlatókő a mának szól, aktuális üzenetet hordoz” – hangsúlyozta az alpolgármester. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, Kirschner Péter arra emlékeztetett, Radnóti Miklós volt az egyik legnemzetibb érzelmű költőnk. A pribékek, akik agyonlőtték, ezzel sem lehettek tisztában. A kamaszok ma is lelkesen olvassák a verseit, de lehet, hogy sorsát, életpályáját nem ismerik. A Pozsonyi úti botlatókő ennek áll az útjába. „Itt lakott Radnóti Miklós. Sz. 1909. Munkaszolgálatosként halálmenetben megölték 1944. XI. 9-én a Győr melletti Abdában” – olvasható a kövön, amelyre pár szál virág, néhány kavics került. Idén a Honvédelmi Minisztérium támogatásával valósult meg, hogy Gunter Demnig magyar munkaszolgálatosok egykori lakóhelyén helyezett el emlékezőköveket. A Radnóti-megemlékezésen Papp Ferenc ezredes is jelen volt.

Jelképes sírok is

Gunter Demnig kölni képzőművész az 1990-es évek közepe óta szinte minden napját annak szenteli, hogy botlatókövekkel és botlatóküszöbökkel emlékeztessen a nácizmus üldözöttjeire. − Mintegy negyedszázada fektet le botlatóköveket szerte Európában. Elszántságát látva adódik a kérdés: vannak személyes indíttatásai is? − A családomban sem tettesek, sem áldozatok nem voltak. Az apám egyszerű katona volt Franciaországban a légvédelemnél, sosem járt a keleti fronton. Tőle nem sokat hallottam a második világháborúról, a gimnáziumban sem esett szó a náci rémtettekről. Ezzel a borzalmas történelmi korszakkal igazából csak az 1960-as évek végén, berlini művészeti főiskolásként szembesültem. Hogyan lehet erről beszélni? – ez a kérdés erősen foglalkoztatta az 1968-as nemzedéket Németországban, így engem is. Innen a motivációm. − A megemlékezésen a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, Kirschner Péter úgy fogalmazott, hogy ön versenyt fut az idővel, az emlékezet kopásával. Mit gondol, milyen esélyei vannak a felejtéssel szemben? − A nácizmus sok millió áldozata közül mindenkire emlékeznünk kellene, de tudom, hogy ez lehetetlen. „Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha a nevét is elfelejtik” − ez a mottóm. Ez a mondat valójában nem tőlem származik, bár akadnak, akik nekem tulajdonítják. Eddig mintegy hetvenezer botlatókövet helyeztem el huszonnégy európai országban, Norvégiától Görögországig. Azoknak a neve, akikre a kövek emlékeztetnek, már biztosan nem merül feledésbe. 2015-ben egy alapítványt hoztam létre, a Stiftung Spuren biztosítja, hogy legyen, aki a helyembe lép, ha már a munkámat nem tudom folytatni.  − A művészeti akcióit tekinthetjük jelképes temetési szertartásoknak is?  − Sokaknak jut ez az eszébe. Rengeteg áldozatnak nincs valódi sírja. Különösképp az ő esetükben tekinthetők jelképes síroknak is a botlatókövek.

Múzeum nincs, emlékszoba van

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 2014. február 15-én hunyt el. Néhány hónappal később a sajtó egy része arról kezdett el cikkezni, hogy a Radnóti-hagyatékot elherdálják − teljesen alaptalanul. Gyarmati Fanni ugyanis azokat a dokumentumokat, amelyekről úgy gondolta, a nyilvánosság szempontjából jelentősek, a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Vagyonának többi része végrendeletben az örököseire szállt. Kifejezetten nem akarta, hogy a Pozsonyi úti lakásukban múzeumot rendezzenek be. Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni számos személyes tárgyát a XIII. kerületnek ajándékozta az örökös-unokahúg, Vári Györgyné Milch Hermina. Kezdeményezésére 2015. márciusában nyílt Radnóti-emlékszoba a Radnóti Miklós Művelődési Központban. Az emlékszoba Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni Pozsonyi úti lakásának dolgozósarkát és hálóját mutatja be, az eredeti tárgyak segítségével.

Az óbudai Szigetről a Kajmán-szigetekre zúdul az új tulajdonosok profitja

Publikálás dátuma
2018.08.10. 20:04

Fotó: rockstar photographers
Nem a közleményekben szereplő Providence Equity Partners, hanem az amerikai alapkezelő adózási vezetője, Sinisa Krnic a Sziget legnagyobb közvetett tulajdonosa.
Lapunk kutatásai szerint a Sziget Zrt. áttételes többségi tulajdonosa nem a másfél évvel ezelőtt bejelentett amerikai tőkealapkezelő, a Providence Equity Partners (PEP), hanem annak adózásért felelős vezetője, Sinisa Krnic. A Sziget 70 százalékát másfél éve birtokló, luxemburgi offshore-szerű cég 20 százaléka mögött, ha nem is a PEP, de valóban az általa kezelt alapok állnak. Sőt Sinisa Krnic állítólag a befolyó haszonról is lemondott a javukra. Bár a valós felállást az érintettek nem kürtölték világgá, szakértők szerint a bonyolult hálózat nem a Fidesz gazdasági csápjainak elfedésére szolgál. Másfél éve robbant a hír, hogy a PEP nevű amerikai "tőkealap" megvette az immár 26. alkalommal megrendezett Sziget Fesztivál lebonyolító cégének 70 százalékát az alapítóktól, Gerendai Károlytól és szervezőtársaitól, Takács Gábortól, Fülöp Zoltántól és Lobenwein Norberttől. Az se keltett különösebb hullámokat, hogy a cégbejegyzésben a bejelentéstől eltérően az LMF Luxco Sárl nevű luxemburgi cég jelent meg. Igaz, már akkor felhívtuk a figyelmet, hogy ez a társaság nem szerepel a PEP online dokumentumaiban, kapcsolatukra hivatalos iratok nem utalnak. Sokan emögött máris a Fidesz gazdasági köreit vélték felfedezni, amelyek kétségkívül előszeretettel vetik ki hálójukat - akár rejtett eszközökkel, strómanokon keresztül - különböző nyereséges hazai vállalkozásokra. A rejtély megfejtése A képet számos, tárgyilag téves tudósítás tarkította. A Sziget vevőjének többen az Edition Capital nevű brit céget kiáltották ki. E társaságnak kétségkívül van kapcsolata a fesztiválszervezővel, hisz tulajdonosa, Harry Heartfield, illetve - a könyveikben titkárként, honlapjukon nemügyvezető-elnökként bemutatott - Paul Bedford bekerült a tavaly zrt.-vé alakult Sziget igazgatóságába. Az LMF Luxco - következésképp a Sziget - tulajdonosai között azonban nem leltük az Edition Capitalt. Volt, aki a szintén brit Superstruct Entertainmentet nevezte ki vevőként. Ez némiképp közelít a valósághoz: a társaságot ugyanis a Szigethez hasonlóan az LMF Luxco birtokolja. Vagyis, ha nem is tulajdonosa, de testvérvállalata. Az amerikai PEP Llc. honlapja szintén közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. Ott ugyanis világosan kifejtik, hogy a PEP Llc. alapkezelő. Ugyan az alapok vagyonáról ők döntenek, a haszon azok - akár ismeretlen - tulajdonosait gazdagítja. Bár befektetési listájukon a Sziget nem szerepel, ám feltűnik a Superstruct Entertainment. Igaz, linkje a Szigetre irányul. Forrásaink megerősítették, hogy utóbbit a PEP fesztiválbefektetései egy fajta gyűjtőmárkájának szánja, ami nem feltétlenül jelent tulajdonlást. A Superstruct Entertainment két vezetője, Roderik Schlösser és Sinisa Krnic közül előbbi szintén beült a fesztiválszervező igazgatóságába. Volt, aki megkockáztatta, hogy az LMF Luxco a PEP leányvállalata lenne, de ez így szintén nem fedi a valóságot.
Végső haszonhúzó Kérdésünkre se a Sziget-szervezők, se a PEP, se a kapcsolattartóként ajánlott Paul Bedford nem mutatta be a PEP és az LMF Luxco közötti tulajdonosi kapcsolatot. Egyedül a fesztiválszervezők reagáltak, annyit üzenve, hogy a PEP az LMF Luxcót jelölte ki vevőnek. Néhány, térítés ellenében megszerezhető luxemburgi cégkivonat viszont arról tanúskodik, hogy a tavaly januári hivatalos közlemény sugallatával szemben nem a PEP Llc. a Sziget Zrt. áttételes többségi tulajdonosa. Az LMF Luxco 80 százaléka ugyanis a HV Holding nevű luxemburgi cég, 20 százaléka pedig az ugyanott bejegyzett LMF Holdco tulajdona. A Sziget 70 százalékának 80 százalékát birtokló HV Holding 100 százaléka pedig Sinisa Krnicé. Bár a név már feltűnt a Superstruct igazgatójaként, lényegesebb, hogy ő a PEP adózási vezetője. Valójában tehát az Oxfordban fizikusként végzett, dél-szláv hangzású neve ellenére brit Sinisa Krnic a Sziget áttételes többségi tulajdonosa. Ezt persze az érintettek is pontosan tudják. A különböző állami szerződésekhez ugyanis a Szigetnek be kell mutatnia "végső haszonhúzóját". Ezen az íven pedig ismereteink szerint - a valósághoz híven - nem a bejelentésben szereplő PEP, hanem Sinisa Krnic áll. Mindezt ugyanakkor egyik fél se tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni. Legalább ilyen fontos az LMF Luxco fennmaradó 20 százalékát birtokló LMF Holdco háttere. Itt az offshore-struktrúrákra jellemző hosszú cégláncot találtunk, amely felmérésünk idején 54-46 százalékban két kajmán-szigeteki társaságba, a Providence Equity Partners VII-A-ba és Providence VII Global Holdingba torkollott. A térítéses cégkivonatoknál itt még a nyilvános dokumentumok is beszédesebbek. Ebből kiderül, hogy ezek már valóban az - egyenként is több milliárd dollár értékű - "alapok". Az amerikai médiafelügyelet, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság korábbi dokumentumai szerint a két alap tulajdonosa - további offshore-jellegű áttételeken keresztül - a PEP három csúcsvezetője, Jonathan M. Nelson alapító-elnök, valamint Glenn M. Creamer és Paul J. Salem rangelső igazgatók. Bár eme áttételek feltárása se lenne haszontalan, az amerikai hatóság nyilatkozata arra utal, hogy az alapok hozama végül is a PEP-vezetők zsebébe kerül. Cikk-tervezetünk olvastán a Sziget részéről jelezték: az ilyen céghálózatok az alapok és kezelőjük szokásos velejárói. (Ez igaz, de a vagyon tulajdonosaként nem a kezelőt, hanem a valóságnak megfelelően az alapokat szokás feltüntetni.) Másrészt egy belső megállapodásuk értelmében Sinisa Krnic 80 százalékos áttételes befolyása dacára a hálózatba kerülő haszonból nem részesül: a pénz csak a 20 százalék mögött álló PEP-alapokat gazdagítja. Tehát érdemben, illetve a nyereségelosztás vonalán mégis csak igaz, hogy a Szigetből származó haszon a PEP által kezelt alapokhoz folyik be - közölték.
Védernyő a Sziget fölött Kutatásaink mindenesetre azt bizonyítják, hogy a Sziget áttételes többségi tulajdonosa nem a PEP Llc., hanem annak vezetői. Kevés ugyanakkor az esély, hogy a Sziget Zrt. mögött álló kusza céghalmaz Fidesz-közeli háttérbefektetőket fedne. Ezt erősíti a Sziget kommunikációja is, amely idén kifejezetten az emberi jogokra, a menekültekkel való együttérzésre épít. Igaz, az ezzel szögesen ellentétes Fidesz-politikát közvetlenül nem bírálják és irányukba a kormánypárt részéről is határozott türelem mutatkozik. Sőt, szakmai alapon - elsősorban a turizmus terén - a kormányzat ki is kéri a véleményüket. Állítólag komoly védernyőt von föléjük, hogy náluk gyakornokoskodott Orbán Viktornak az ország turisztikai döntéseire egyre nagyobb befolyással bíró lánya, Orbán Ráhel. Igaz, az érdekeltek azt se tagadják, hogy a hálózat szerkezete bármikor változhat: a cégeladást ugyanis semmilyen megállapodás nem korlátozza. Így a Sziget VIP-ben akár erről is eshet néhány szó az azt előszeretettel látogató NER-tőkések és az amerikai "öltönyösök" között.

Zara: agresszív adótervezés

Agresszív adótervezés jeleit véli felfedezni a Sziget-többség feletti tulajdonosi hálóban Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke. - Mennyire általános, hogy egy cég a nyilatkozatokban szereplő alapkezelő helyett annak vezetői és alapjai tulajdonában áll? - Az ön által vázolt céghálózat agresszív, de törvényes adótervezés jeleit mutatja. Különösen a luxemburgi és a Kajmán-szigeteki székhelyek miatt. - Miért kedvelt e két bejegyzési helyszín? - Luxemburg EU-tagállam, így nem számít tisztán offshore helyszínnek. Ugyanakkor továbbra is kedvező adómérséklési környezetet kínál, amerikai szemmel akár kiemelten is. Azt se csodálom, hogy a több milliárdos alapokat már a Kajmán-szigetekre jegyezték be, hisz ebben az adóparadicsomban egyáltalán nem kell a hozam után adót fizetni. - Mi lehet az oka annak, ha a 80 százalékos tulajdonos, aki amúgy végső haszonhúzóként szerepel a papírokban, lemond a hasznáról a 20 százalékos tulajdonos számára? - Itt némi ellentmondást érzek. A végső haszonhúzó az, aki a nyereséget felélheti. A két állítást csak úgy lehet egy lapra hozni, ha a 80 százalékos tulajdonos valamely más vonalon mégis csak hozzájut a profithoz. A részesedések ilyen arányú megosztása a helyi szabályokra vezethető vissza: a rá eső osztalékról lemondó többségi tulajdonost is számos jog illeti. - Ön szerint lehetséges, hogy egy hasznát offshore-hálózatban forgató normál piaci vállalkozás ebbéli képességeit szolgáltatásként külső feleknek kínálja? - Nemigen tudom elképzeli: egy ilyen jellegű céghálózat legtöbbször az abban részvevő magánszemélyek adózási érdekeit szolgálja.

Szerző
Frissítve: 2018.08.10. 21:19