Orbán Viktorral csocsózni a civil szférában

Publikálás dátuma
2018.08.14. 13:49

Fotó: Draskovics Ádám
A vezetők csapatában érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya.
Bár a civil szó hazánkban az elmúlt években szitokszóvá vált, a különféle szervezetek és tagjaik nem adtak alább lelkesedésükből. A Sziget Fesztivál évek óta teret ad a civileknek, így különféle programokkal, kampányokkal ismerkedhetünk meg a koncerteket megelőző szabad órákban. Gondolhatnánk, hogy nem mindenki nyitott az effajta kezdeményezésekre egy zajos fesztiválon, azonban nagyot tévednénk, mert állandó a nyüzsgés a sátrakban. Van, ahol játékos, kreatív feladatokat kell megoldani, máshol teszteken, beszélgetéseken keresztül tudhatunk meg információkat az adott területről.
A már jól ismert, nagy, piros, civil feliratos szív körül botladozva számos ismerős projektre is bukkanhatunk. Találkozhatunk a nők elleni erőszakkal szemben fellépő jogvédő egyesületekkel - NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) , és Patent Egyesület - amelyek sátraiban tesztekkel szembesülhetünk önmagunkkal. A kérdésre, hogy mi az oka, hogy a nőkről mint áldozatokról, a férfiakról pedig mint elkövetőkről beszélünk, a helyes válasz persze nem az, hogy azért, mert az egyesület utálja a férfiakat, vagy hogy a feministáknak kell még egy ok, ami miatt elégedetlenkedhetnek. Hanem az, hogy az esetek 95 százalékában nő az áldozat, férfi az elkövető.
A tesztek kitöltését követő, vagy megelőző beszélgetések az egyes szervezetek tagjaival gyakran felemelőek, és ha felszabadultabb szórakozásra vágyunk, érdemes ellátogatni a Down szindrómások sátrához, ahol hatalmas molinókra festhetünk szabadon. Az autizmussal élők sátránál pedig azt is megtudhatjuk, hogy bár nem is olyan régen állapították meg e diagnózist, korábban már Einstein és Newton is mutatott erre utaló jeleket. Az Amnesty International standjánál is a játéké a főszerep. Csocsóban a vezetők csapatában – köztük Orbán Viktorral, Recep Tayyip Erdogannal, Vlagyimir Putyinnal, Kim Dzsong Unnal – érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya. Ha esetleg ilyen esélyekkel mégsem szeretnénk indulni, kaphatunk ideiglenes betű tetoválást az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első mondatából. Rám a soron következő 49., E betű jutott, ami a héten már a második tetoválásom. Ugyanis miközben az egyik megelőzést célzó sátorban a mellrák és a vastagbélrák kiváltó okairól beszélgettem az ott lévő aktivista hölggyel, kislánya rózsaszín csillámos remény szalag-tetoválást varázsolt a karomra.  
A Svéd Intézet és a Raoul Wallenberg Akadémia együttműködésének köszönhetően két fekete kocka is áll a téren, amelyekbe bebújva a BMSZC Neumann János Számítástechnikai Szakgimnázium és a Szerb Antal Gimnázium diákjainak projektjeivel ismerkedhetünk meg. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. és 7. cikkelyét dolgozták fel egy család és különféle egyének történetein keresztül. Ahogy az első cikkellyel foglalkozó kockában írják, nem az a célja a projektnek, hogy megváltsa világot: “Csak annyit kérünk, hogy gondolkozz.” A tükörre festett hidzsábba nézve azonban a saját tekintetünkkel találkozhatunk, s így nem is olyan nehéz megérteni, mit jelent az, hogy nincs különbség bőrszínek, vallások és nemek között.
A United sátrában is hasonló gondolatokkal találkozhatunk, korábbi kampányuk kiállított képei rávilágítanak, ha csokoládéról, pizzáról, vagy épp sörről van szó, nincs problémánk a sokszínűséggel. Felvetődik tehát: miért zavar mégis, ha a másik különbözik tőlünk? Az ehhez hasonló kérdések száma végtelen, és már néhány sátorba belépve közelebb kerülhetünk a saját válaszainkhoz. Köztük ahhoz, hogy civilnek lenni nem csupán egy címke, amit magunkra ragaszthatunk, ha kedvünk tartja. Mert ez a hét épp arról is szólt, hogy felejtsük el a címkéket.
Csocsóban a vezetők csapatában – köztük Orbán Viktorral, Recep Tayyip Erdogannal, Vlagyimir Putyinnal, Kim Dzsong Unnal – érdemes játszani, ugyanis ők kétszer annyian vannak, mint az aktivisták, 2-0-ról indul a játék, és nekik lejt a pálya.

Szerző
Frissítve: 2018.08.14. 16:36

Hírek egy folyékony társadalomból

Publikálás dátuma
2018.08.14. 13:00
Umberto Eco
Fotó: Leonardo Cendamo / AFP
Populizmus, rasszizmus és antiszemitizmus, babonák, összeesküvés-elméletek, hamis hírek kártékonysága Umberto Eco esszéiben
A 2016-ban elhunyt tudós író a L’Espresso című hetilapba évtizedeken át írta miniesszéit korunk legkülönfélébb társadalmi jelenségeiről. A Pape Satan című kötet a 2000 és 2015 keletkezettekből közöl Barna Imre fordításában bőséges válogatást. A talányos cím, mint erre bevezetőjében a szerző is utal, az Isteni színjátékból vett idézet. Plutus, a Pokol negyedik körének őre kiált fel ezen a Dante által kitalált nyelven, senki sem tudja tehát, mit is jelent (Nádasdy Ádám persze még ezt is megfejti, szerinte a szörny urát, a sátánt figyelmezteti, hogy látogatók közelednek.) E nyelvi játék is jelzi: ezek az írások nagyon friss, így körvonalazatlan, ennyiben tehát még szinte egyezményes jelentés nélküli ügyekre reflektálnak, ezek mélyebb összefüggéseit keresik, gyors értelmezésükhöz néhány vázlatos szempontot kívánnak nyújtani. Plutus halandzsa szavai – Eco szerint – egyszersmind híven kifejezik korunk zavarosságát. Az alcím – Hírek egy folyékony társadalomból – Zygmunt Bauman fogalmát alkalmazza, szemléletesen utalva arra, hogy olyan világban élünk, melyben a korábban sziklaszilárdnak hitt intézményeink fokozatosan „cseppfolyóssá” váltak, elveszítettük bevált kapaszkodóinkat, bizonytalanság övez bennünket, ami növeli a kiszolgáltatottság élményét – kedvezve ezzel természetesen az önjelölt megváltóknak, prófétáknak és a védelmet kínáló, acélos akaratú vezéreknek. Lehetetlenség itt felsorolni, mi mindennel foglalkoznak a kötet írásai, esélyünk mindössze néhány nagyobb témakör kiemelésére nyílik. Több cikkben szól a populizmus világszerte növekvő fenyegetéséről, a rasszizmus és az antiszemitizmus újabb hullámainak változatlan kártékonyságáról, képviselőinek korlátoltságáról. Vissza-visszatérően ír a babonák, tévtanok, áltudományos zagyvaságok, az összeesküvés-elméletek, a hamis hírek hatékony leleplezésének égető szükségességéről. Eco professzor urat magától értetődően foglalkoztatja, hogy milyen új utakat nyit meg, egyúttal milyen gondokat okoz az oktatás, a kultúraközvetítés szférájában a digitális kommunikáció, a számítógép, az okostelefon, az internet. Folytathatnánk, hiszen a könyv fontos problémáink és lehetséges kezelésük, megoldásuk kimeríthetetlen tára. Még a sajátosan olasz témáknak is bőven van általános referenciája. A mese rólunk, magyarokról – is – szól. Infó:  Umberto Eco: Pape Satan Európa Könyvkiadó 576 oldal  
Szerző
Témák
Umberto Eco