Nem állíthatnánk, hogy önfeledt lelkesedéssel ünnepelte volna Pakisztán kedden, függetlenségének 61. évfordulóját. Pedig az ország valóban történelmi napokat él át, szombaton beiktatják miniszterelnöknek Imran Khant, az egykori krikettjátékost, aki egykor igazi világfiként élt, drága kocsikban furikázott előkelő dámákkal az oldalán, ma már azonban a konzervatív, hithű muzulmánok kedvence.
A visszafogott ünneplés oka az, ha az új adminisztráció nem teszi meg a megfelelő lépéseket, az ország csődbe jut. Mielőbbi pénzügyi forrásokra van szükség. Két lehetőség van erre: a Nemzetközi Valutaalap (IMF), vagy Kína segíthet. Bár egyik sem látszik ideális megoldásnak, hiszen mind az IMF, mind Peking nagy árat kérhet a hitel fejében, más rövid távú megoldás nem képzelhető el. „Őrült módon vettük fel a hiteleket az elmúlt négy-öt év folyamán, most azonban el kell kezdenünk törleszteni. Csakhogy elfogytak a tartalékaink” – magyarázza a legfőbb probléma okát Fafeez Pasha a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
Imran Khan hadat üzent az adóelkerülésnek, ám ez nem látszik biztos bevételi forrásnak. Mértékét jól mutatja, hogy a 200 millió pakisztániból kevesebb mint egymillió fizet az államkasszába. Ezt a pénzösszeget pedig az adósságállomány csökkentésére kell fordítani. A költségvetési deficit a gazdasági teljesítmény tíz százalékára nőtt.
Miközben a világ számos olajtermelő állama megszenvedte a nyersanyag alacsony árát, Pakisztánt éppen az olaj lassan, de biztosan emelkedő ára hozza kellemetlen helyzetbe. Az sem jelent jelentős könnyebbséget, hogy Szaúd-Arábia 4,5 milliárd dollárral kevesebb olajpénzt követel Iszlámábádtól. A meglévő pakisztáni devizatartalékok ugyanis mindössze két hónapig biztosítják a nyersanyag behozatalát. A pénzügyi tranzakciókat nehezíti, hogy a pénzmosás és terrorizmus ellen küzdő nemzetközi szervezet, a Pénzügyi Akciócsoport (FATF), feketelistára helyezte Pakisztánt a nemzetközi terrorizmus támogatása miatt.
Iszlámábád azonban abban reménykedik, hogy Kínának nem áll érdekében a szomszédos ország gazdasági összeomlása, már csak geopolitikai okok miatt sem. Pakisztán ugyanis a kínai Új Selyemút kezdeményezés egyik fontos állomása. Peking összesen 62 milliárd dollárral segíti a pakisztáni infrastrukturális beruházásokat. A pakisztániak azonban attól félnek, Kína túl nagy befolyást szerez az országban. Iszlámábádnak azonban hátsó szándékai is vannak a kínai kapcsolattal: így próbálja sarokba szorítani a régi regionális rivális Indiát. Csakhogy a kínai beruházások révén nő Pakisztán államadóssága, így az ország elvileg az IMF-hez fordulhat. A Nemzetközi Valutaalap 1980 óta 14 alkalommal folyósított hitelt az államnak, legutóbb, 2013-ban 6,6 milliárd dollárt kapott. Kérdéses azonban, hogy a radikális iszlamistákkal kacérkodó Imran Khan számára szóba jöhet-e a nyugati hitel felvétele.
Khannak nehéz lesz teljesíteni ígéreteit, pedig óriásiak a vele kapcsolatos várakozások. Most azonban a tűzoltáson kívül másra aligha lehet lehetősége.
