Németországból bírálatokat lehetett hallani annak kapcsán, hogy Donald Trump a duplájára emelte a török acélra kirótt importvámokat. Sokatmondó az is, hogy Angela Merkel telefonon beszélt Recep Tayyip Erdogannal, s nemcsak arról állapodtak meg, hogy a kancellár szeptember 28-án fogadja a török államfőt, hanem arról is, hogy előtte a két ország pénzügy- és gazdasági miniszterei is tárgyalnak. Merkel hétfőn aggodalmának adott hangot a török helyzet miatt, s utalt arra, hogy hazája is egy stabil Törökországban érdekelt.
A német tőzsdeindex, a DAX is érzékenyen reagál a törökországi folyamatokra: a július eleji szintre süllyedt vissza. Berlin Ankarával kapcsolatos érzékenységének elsődlegesen mégsem gazdasági vagy pénzügyi, inkább politikai okai vannak. Németország számára a 2016 márciusában megkötött menekültügyi megállapodás miatt fontos partner Ankara. Az sem elhanyagolható, hogy Németországban 2,8 millió török gyökerekkel rendelkező ember él, akik ma is ezer szállal kötődnek az anyaországhoz. Ezzel a legjelentősebb bevándorló nemzetiségről van szó. A lengyelek száma csak 2,1 millió, az orosz gyökerűeké 1,4 millió, s talán némi meglepetésre a kazah közösség a negyedik legnagyobb 1,2 millió fővel. A románok és az olaszok számát egyaránt 900 ezerre becsülik. A német statisztikai hivatal augusztus elején közzétett adatai szerint a németországi törökök mintegy fele már itt született, így nem is számítanak bevándorlóknak. Ez viszonylag nagy arány, hiszen a lengyelek, vagy az oroszok esetében ez mindössze 20 százalék.
A németországi törökök különösen figyelik a szülőhazájukban zajló eseményeket, s igen érzékenyek arra, hogy a német szövetségi kormány miként kezeli a helyzetet. A korábbi törökországi választások is megmutatták, hogy a németországi törökök, bár egy más világban élnek, bizonyos tekintetben Ankarához lojálisak. A júniusi török parlamenti választáson 65 százalékuk voksolt Recep Tayyip Erdogan elnök pártjára, az AKP-re, amely Törökországban alig kapott többet 40 százaléknál. Igaz, a korábbi választásokon az AKP szintén a kétharmadot súrolta a németországi törökök körében. Egyes vélemények szerint ezt az otthon maradtak iránti félelemből teszik, ám az is lehet, hogy kirekesztettnek érzik magukat Németországban, s emiatt kötődnek annyira Erdoganhoz és politikai tömörüléséhez. A németországi törökök Ankara bírálatát magukra veszik, mintha őket sértették volna meg – írja a Die Welt –, még akkor is, ha az adott személy már Németországban nőtt fel és ott is szocializálódott. Különösen rossz néven veszik az olyan kijelentéseket, amelyek szerint Törökország nem tartozik Európához.
A német-török kereskedelmi viszony hagy még némi kívánnivalót maga után, hiszen Németország összes exportjának mindössze 1,7 százaléka irányul Törökországba. Ugyanakkor a politikai kapcsolatok az említett okok miatt nagyon is jelentősek. Erdogan számára azért is különösen fontos a németországi török közösség, mert egy 2012-es felmérés szerint évi mintegy egymilliárd eurót küldenek haza. Annyira azonban ők is pragmatikusak, ha látják, mekkora a baj hazájukban, akkor többször is meggondolják, mennyi pénzzel segítsék az otthoniakat, beváltsák-e lírára az eurójukat. Erdogannak aggasztó lenne, ha a németországi és más uniós országokban élő törökök kevesebb valutát utalnának haza.
A külföldi beruházások már eddig is komolyan visszaestek. Míg a 2007-es rekordévben 22 milliárd dollárnyi volt ez az összeg, 2017-ben már a felére esett vissza, s a válság miatt idén további csökkenés várható. Ez pedig olyan folyamatokat indít el, amelyekből nehéz lesz kikecmeregni. Ha menekül a külföldi tőke, nő a folyó fizetési mérleg hiánya, csökken a devizatartalék, ez pedig a líra újabb leértékelését vonhatja maga után. Mint a Spiegel írja, Németország segíthet Törökországnak, de azzal a feltétellel, hogy javítson az emberi jogok helyzetén.
Ankara esetleges csődje tehát elsősorban nem kereskedelmi okok miatt lenne aggasztó fordulat Németország számára, hanem azért, mert senki sem tudja megjósolni, milyen hatással lenne a legrosszabb forgatókönyv a török közösségre.
