titkosszolgálat;Szilvásy György;kémper;Laborcz Sándor;

Kampányt csinálnak a bukott kémperből

Nincs olyan bírói ítélet, amelyik szerint lenne kémper, ám az ügyészség sokadszorra is bizonyítani akarja, hogy a titkosszolgálatok vezetői kavartak valamit. Valami oroszokkal.

Hiába mentette fel a bíróság tavaly jogerősen azt a három (a szocialista kormányok alatt a nemzetbiztonsági szervezeteket felügyelő és irányító) embert, akit az úgynevezett kémperben citáltak bíróság elé, és hiába hagyta helyben a döntést a Kúria, a Polt Péter vezette ügyészség nem hagyja, hogy nyugvópontra kerüljön a kormánypártnak súlyos veszteséget okozó ügy. Mint azt a Magyar Idők megírta: a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) a titkosszolgálatokhoz fordult, azt kérve: vizsgálják felül az iratok államtitok-minősítését. A KNYF a Legfőbb Ügyészség utasítására döntött így – tájékoztatta lapunkat levélben a szervezet. A hivatalos indoklás szerint noha a „kémper” jogerősen lezárult, „a közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében” lenne szükség az ügy iratainak (pontosabban egy részének) nyilvánossá tételére.     

Molnár Zsolt a parlament nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s tagja (és volt elnöke) azt gyanítja, hogy a kormánypártok politikai célokra akarják használni a dokumentumokat. „Miután az ügy bíróság előtt nem állt meg, most politikai kommunikáció keretében hasznosítanák az egyes részleteket" – magyarázza mondta Molnár Zsolt. Aki csak remélni meri, hogy a szolgálatok nem lesznek partnerek egy ilyen akcióban.

Egyébként maga az eljárás, azaz titkosított iratok minősítésének utólagos feloldása nem teljesen szokatlan a szocialista politikus szerint: korábban anonimizált változatban közzétették a politikusi lehallgatások körül kavargó UD-ügy dokumentumait, illetve így kaptak nyilvánosságot a romagyilkosságok bizonyos papírjai is. Az azonban egy lényegi különbség, hogy a mindez évekkel az adott ügyek lezárása után történt. A kémper-esetében viszont az ügyészség a bíróságok döntése után azonnal előállt az ügy titkosításának a megszüntetésével, ami Molnár szerint igencsak furcsa eljárás, illetve politikai szándékra utal.

Tény, az ügyben már régóta készíti elő a terepet a kormánysajtó: a Magyar Idők sajátos módon már tavaly tavasszal kész tényként számot be arról, hogy az érintettek már felülvizsgálták az ügy titkos minősítését, a dokumentációról pedig egyedül a titokgazda, a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) illetékesének aláírása hiányzik. A sajtóhír azonban mást tud, mint az ügyészség: a szervezett említett leveléből ugyanis az derül ki, hogy még csak most kezdődött el a felülvizsgálati folyamat így, az ügyészség egyelőre csak a saját maga által – bűnüldözési okokból – minősített iratait nézi át.

Az ügyben megkerestük a megvádolt titkosszolgálati vezetők közül Szilvásy György volt szakminisztert, aki annyival kommentálta az ügyet:

„ők már 2011-ben kezdeményezték az ügyük titkosításának a feloldását. Ám akkor a hatóságok még ezt lehetetlennek látták.”

Emlékeztetőül: az ügyészség még 2011-ben emelt vádat kémkedés és más bűncselekmények miatt Szilvásy György volt titkosszolgálati miniszter, Galambos Lajos és Laborcz Sándor, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) jogelődjének számító Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatói, illetve egy magánszemély ellen. Az ügy titkosszolgálati mivolta miatt a tárgyalás mindvégig zárt ajtók mögött zajlott, illetve iratait 2041-ig titkosították, így az érintettek a nyilvánosság előtt nem tudtak érdemben védekezni a kormánysajtóba rendre kiszivárogtatott vádakkal szemben. Amelyek előbb hazaárulásról szóltak, mondván: a magyar energiaszektor egy részét az oroszoknak próbálták átjátszani.

Miután a hazaárulási ügy képtelensége hamar kiderült, az ügyészség egy furcsa, 2007-es poligráfos történetet vett elő. Utóbbi lényege, hogy Galambos főigazgatóként egy orosz kötődésűnek tudott magyar céggel világíttatta át az NBH egyes vezetőit. A gyanú szerint az átvilágítás során több, magát bolgárnak álcázó orosz hírszerző is bejutott az NBH épületébe. Az ügyre éppen a menesztett Galambos helyébe lépő Laborc Sándor derített fényt, majd erről tájékoztatta az akkori szakminiszter Szilvásy Györgyöt. Az estről akkor jelentés készült.

Úgy hírlik, a kormányváltás után a teljes elszámoltatást ígérő Orbán-kormány nagy lendülettel indított hajtóvadászatot a szocialista-éra ügyei után. Így az Alkotmányvédelmi Hivatal, és a frissen létrehozott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) elővette a Laborc-féle jelentést 2010 után, majd fordítottak egyet az ügyön: az újraértelmezett verzióban éppen Szilvásyt és Laborcot vádolták meg azzal, hogy ők „bujtották fel” Galambost a poligráfos vizsgálatra.

Később, ahogy csillapodott a kémper körüli médiahírverés, a vád csöndben előbb bűnpártolásra, végül már csak a feljelentés elmulasztására szelídült. Első fokon a Debreceni Törvényszék 2013-ban még Galambost és Szilvásyt egyaránt két év tíz hónapos börtönbüntetésre, Laborcot pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, ám kiderült, a bíróság az eljárás során igen súlyos hibákat követett el. Úgy tudni, olyan megállapítások kerültek a jegyzőkönyvbe, amelyek el sem hangzottak a tárgyaláson. Emiatt a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a debreceni ítéletet, majd az újabb eljárásban előbb a Kaposvári Törvényszék, végül a Fővárosi Ítélőtábla bűncselekmény hiányában már jogerősen is felmentette a vádlottakat. Az ítélettel szemben akkor Polt Péter Legfőbb Ügyész a Kúriához fordult, ám a végül tavasszal a Kúria is helyben hagyta az ítélőtábla döntését.