Ukrajna feje felett egyezkedik Merkel és Putyin

Publikálás dátuma
2018.08.17. 17:28
Merkel és Putyin egy korábbi találkozón FOTÓ: Pool/Getty Images
Három hónap elteltével újra megbeszélést tart szombaton Angela Merkel és Vlagyimir Putyin, ezúttal a német kormány Berlin melletti vendégházában. Van mit megbeszélniük, és lehet, hogy elmozdulnak a holtpontról.
Májusban az orosz elnök a Fekete-tenger partján fekvő Szocsiban hatalmas virágcsokorral fogadta a német kancellárt, de a rózsás hangulatban sem tudtak egymással megállapodásra jutni a szíriai és az ukrajnai válság ügyében, így ezek a kérdések most a mesebergi kastélyban is napirenden lesznek, de szó lesz az Északi Áramlat-2 orosz gázvezeték ügyéről is. Ez utóbbi projekt lényege, hogy az orosz földgázt Ukrajna és Lengyelország megkerülésével, a Balti-tenger alatti csővezetéken szállítanák Németországba. Erről a tervről a berlini vezetésnek sokáig az volt az álláspontja, hogy tisztán üzleti alapú, politikai vonatkozásokat nélkülöző beruházás. Merkel azonban, miután április elején tárgyalt a Berlinbe látogató Petro Porosenko ukrán elnökkel, már szükségesnek tartotta hangsúlyozni: olyasmi nem fordulhat elő, hogy az Északi Áramlat-2 miatt Ukrajnának semmilyen szerepe ne legyen az orosz gáz továbbításában. Az orosz földgáz tranzitja stratégiai ügy, illetve Ukrajnának bevételi forrást jelent, ezért Ukrajna további szerepének tisztázása nélkül nem lehetséges a beruházás megvalósítása – vélekedett a kancellár, és úgy fogalmazott, hogy ez nem csak gazdasági projekt, hanem politikai tényezőket is figyelembe kell venni.
A Meseberg Kastély
Fotó: Wikipedia
Ukrajna csak akkor enyhítene az Északi Áramlat-2 ellenzésén, ha garanciát kapna arra, hogy az Ukrajnán keresztül Európába vezető csöveken továbbra is szállítanak majd orosz gázt, tehát nem marad el a tranzitbevétel. Azt már kevésbé hangsúlyozzák Kijevben, hogy az Ukrajnán keresztül történő szállítással az ukránok bizonyos értelemben túszul ejthetik Európát, és erre volt is példa a korábbi években: ha az ukránok nem fizetnek rendesen a nekik szánt orosz gázért, akkor az oroszok elzárhatják az Európába irányuló vezetéket is, mondván, ha azt nem tennék, akkor az ukránok „megcsapolnák” a csövet. Merkel és Putyin már Szocsiban is beszélt arról, hogy meg kellene őrizni bizonyos ukrán szerepet az Északi Áramlat-2 üzembe helyezése után is. Az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz azonban azóta sem tudott megállapodni egymással. A problémát bonyolítja, hogy ha az Északi Áramlat-2 kiegészíteni és nem helyettesíteni fogja az ukrajnai transzfert, akkor az a gáz iránti európai kereslet nagymértékű növekedésre utal. Ha viszont így áll a helyzet, akkor miért nem az Egyesült Államoktól vesz Európa több cseppfolyósított gázt, miért az oroszokkal bővíti üzleti kapcsolatait, miközben Moszkvával szemben éppenséggel nyugati szankciókat kellene érvényesíteni, az agresszív ukrajnai fellépés miatt? - teszi fel a kérdést Donald Trump amerikai elnök az európai szövetségeseknek, elsősorban Angela Merkelnek. Ami Ukrajnát illeti, a média nem nagyon lát bele a felek kártyáiba. Csak annyit tudni, hogy Merkel Szocsiban tett májusi látogatása után a kancellár Berlinben fogadta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, valamint Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, akit egyébként előbb átmenetileg mentesíteni kellett azon tilalom hatálya alól, amelynek értelmében be sem léphetne az unió területére, az Ukrajna elleni agresszióban játszott szerepe miatt. Ma még nem tudni, hogy ez valamilyen elmozdulásra utal-e a patthelyzetből. Szíriában a polgárháborút minden jel szerint átvészelő Bassár el-Aszad elnök és az ő rendszerét támogató Oroszország azt szeretné, ha mielőbb megkezdődhetne az ország újjáépítése. Putyin nyilván megpróbálja rávenni Merkelt arra, hogy oldják fel a damaszkuszi rezsimmel szemben elrendelt uniós szankciókat, az viszont nem világos, hogy cserébe mit ajánlhat fel a kancellárnak.

A Cofidistől kértek hitelt a dzsihádisták

Publikálás dátuma
2018.08.17. 14:35

Fotó: JAVIER SORIANO / AFP
A barcelonai terroristasejt viszonylag kevés pénzből hajtotta végre a tavalyi akcióját, de mégiscsak szükségük volt forrásokra. A nyomozók mára felderítették, milyen módszerekkel jutottak pénzhez.
A 16 halálos áldozatot követelő, tavaly augusztusi katalóniai merényletek után egy évvel közzétett rendőrségi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az Iszlám Állam nevében cselekvő dzsihádistáknak viszonylag kevés pénzből sikerült véghez vinniük az akciót.   Bár a szélsőségesek a tömegbe hajtva gyilkoltak a népszerű La Ramblán majd Cambrilsban, eredetileg robbantani akartak. Csakhogy a házi készítésű bomba napokkal korábban véletlenül felrobbant az egyik búvóhelyükön. A „Sátán anyjaként” emlegetett robbanószer alapanyagaira 1225 eurót költöttek. Ezen kívül csupán a mozgásukhoz használt autók, és a ramblai gázoláshoz használt kisbusz bérleti díját kellett finanszírozniuk. Ez az El País spanyol napilap összefoglalója szerint 1161 euróba került. Alig több mint 2300 eurót (mintegy 730 ezer forintot) kellett tehát előzetesen összeszedniük. A nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy ennél valamivel többet, mintegy 2530 eurót igen egyszerűen, ékszerek eladásából szerezték meg. Három alkalommal, két boltban bonyolították le az üzletet. Állítólag lett volna egy negyedik próbálkozás is, ám az ékszerész gyanút fogott az arany eredetét illetően, és nem akart többet üzletelni a dzsihádistákkal. Ezen kívül a Caixabankban vezetett számlájukról is leemeltek összegeket a terrorista sejt tagjai. 
A gázoláshoz használt furgon
Fotó: JOSEP LAGO / AFP
A harmadik forrásukat a hitelszolgáltatók jelentették. Az egyik terrorista, Mohamed Hihami a merénylet előtti hónapban több alkalommal is felhívta a személyi kölcsönöket kínáló Cofidist. Végül Junesz Abujakub és három családtagja volt az, aki hitelt vett fel – nem világos, hogy a francia cégtől vagy egy másik intézettől. Mohamed Huli pedig a Moneyman és a Dinerorapid nevű vállalkozástól kérvényezett – a Nelu Daniel álnevet használva – több alkalommal hitelt, egyenként maximum 300 eurót. A Moneyman elismerte, hogy érkezett ezen a néven kérelem, de hangsúlyozta, hogy elutasították a hitelkérelmet, miután kiderült, hogy a személyazonosságot igazoló papír lopott.

Morzsolódik Le Pen birodalma

Publikálás dátuma
2018.08.17. 12:30

Fotó: Francois Mori / AFP
Franciaországban még él az egykori államfő, De Gaulle hagyatéka. Legalábbis abban az értelemben, hogy szilárd a köztársaság, bár pártjai sokszor inognak.
A francia sajtóban továbbra is kiemelt téma a május elsején verekedő testőrtiszt ügye, ami egyáltalán nem tett jót a köztársasági elnök megítélésének. Ennek is köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásokban jelenleg 42 százalék körül van Emmanuel Macron népszerűsége. Tény, az államfő szeszélyes természetének is szerepe van abban, hogy honfitársai neheztelnek rá. Nem javította megítélését például az, hogy nemrég - kényelemből - távol maradt a nagy nemzeti ünnepről, beosztott miniszterét küldte el maga helyett.  Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök mégis rokonszenves egyéniség, nem véletlenül győzött magabiztosan a tavalyi választáson. Ráadásul azóta elérte azt is, hogy már csak agonizál a nyugati világ egyik legerősebb szélsőjobboldali tömörülése, Marine Le Pen pártja. A kényszerből átkeresztelkedett mozgalmat, az egykori Nemzeti Frontot - magyar ikerpárjához, a Jobbikhoz hasonlóan - pénzszűke gyötri. A bíróságok megvonják forrásait, több millió euró hiányzik a büdzséjükből. Szinte utánozva Vona Gábor kezdeti kísérletét, gyűjtést indítottak a tagok között, hátha így sikerül talpon maradni, de kiderült, ott is tekintélyes összegek tűntek el ellenőrizhetetlenül. A hívek hamar észrevették, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj, menekülni kezdtek. Akad olyan megyei szervezet, amely egyetlen hónap alatt úgy 20-30 ezer tagjától volt kénytelen búcsúzni. Ezek előbb csupán a tagdíjfizetésről „szoktak le”, később feledtetni igyekeztek azt is, hogy valaha is jártak a mozgalom környékén.  A korábbi vezető szélsőséges erő hanyatlásával új fölállás kezd kirajzolódni. A klasszikus baloldal - hasonlóan a tehetetlen magyar ellenzékhez - a közeli újjászületés esélye nélkül mondhatni romokban vergődik. A sztálini önkényuralmat majmoló kommunista párt már rég eltűnt. Az egykori köztársasági elnök, Francois Hollande kapálózik, célja most az, hogy a mitterrandi nosztalgiával a 2022-es elnökválasztásokra visszaszivároghasson. Arra törekszik, hogy a demokratikus konzervatívok ne nyerhessenek teret, s ne az orbánihoz hasonló illiberális jobboldal, az ugyancsak volt elnök, Nicolas Sarkozy vezetésével alakíthassa a maga képére Európát. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó jelentős része kíméletlenül ostorozza az orbáni gyakorlatot, mert a demokrácia legnagyobb veszedelmét látja benne. Mindent megmozgatnak tehát, hogy a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választáson a Macron-Merkel tipusú Európa kerekedhessen fölül. Nem könnyen elérhető cél, mégsem kilátástalan. 

Hogyan tovább?

Macron irányításával él a De Gaulle-i hagyaték, a háromnegyed évszázada szilárdan álló Ötödik Köztársaság töretlenül őrzi demokratikus hagyományait, átvészelte pillanatnyi üzemzavarait. Hasonlóan az Angela Merkel vezette Németországhoz inog, de nem süllyed el. Közben viszont torzul Európa egésze. Az orbánista politika hatására lassan, de makacsul terjednek  a harmincas évek illúziói, s bomlasztanák az integrációt. A kicsinyek túlfűtött öntudata mozaikjaira tördelné a kontinenst, a régi-új rendet támasztaná föl. Ez a tétje a közelgő közösségi parlamenti választásoknak.

Szerző