Tíz nap alatt szerzett magyar papírokat Aszad pénzembere

Publikálás dátuma
2018.08.21. 12:07

Fotó: AFP-Népszava
A belassult karácsonyi hivatali tempó sem gátolta meg, hogy a szír diktátor pénzembere a 2014. december 19-én igényelt tartózkodási engedélyt december 29-én pedig már meg is kapja. Nem tudni, miképp világították át.
Csak tíz nap kellett a szíriai diktátor pénzemberének, hogy magyar papírokat szerezzen – írja a Direkt36. A cikkben felidézik, hogy Atiya Khoury még 2014-ben vásárolt magyar letelepedési kötvényt, amivel így szabadon tartózkodhatott és üzletelhetett Magyarországon és az EU-ban. Korábban azt is megírták: Khoury részt vett a Rogán Antal által kezdeményezett, számos korrupciós és biztonsági kockázatot felvető kötvényprogramban. Demeter Márta LMP-s képviselő júliusban tett feljelentést tett: szerinte a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) törvényt sért azzal, ha nem vizsgálja felül és nem vonja vissza Khoury letelepedési engedélyét. A képviselő feljelentése nyomán az ügyészség hivatali visszaélés gyanúja miatt rendelt el nyomozást, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) pedig augusztus 1-jén nyomozást indított az ügyben, amit két hét alatt megszüntettek bűncselekmény hiányában. Demeter azt mondta a Direkt36-nak, hogy a határozat ellen panaszt fog beadni az ügyészségre. 

Tíz nap is elég volt

Az eljárás megszüntetéséről szóló NNI-s határozatból több részlet is kiderül arról, hogy hogyan jutott magyar papírokhoz Khoury. Az NNI azt írja, hogy a férfi valóban szerepel az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának szankciós listáján, emiatt amerikai vagyonát befagyasztották, és amerikai cégek vagy állampolgárok nem üzletelhetnek vele. A határozat idézi, hogy az amerikai pénzügyminisztérium szerint Khoury pénzügyi támogatást nyújt a szír kormányzatnak, beleértve a szír jegybankot is. Az NNI szerint azonban Khrouy az amerikain kívül nem szerepel más országok vagy nemzetközi szervezetek – például az EU vagy az ENSZ – tiltólistáján, és a vele szemben fennálló amerikai pénzügyi intézkedések „nem jelentenek kizáró okot a magyar nemzeti letelepedési engedély megszerzésére, illetve visszavonására”. Sőt, ha a szankciós listán való szereplést kizáró oknak is tekintenék, a BMH akkor sem követne el törvénysértést azzal, hogy letelepedési engedélyét nem vonja vissza. Az NNI szerint ugyanis a kötvényprogramot szabályozó törvény csak néhány esetben kötelezi a BMH-t arra, hogy visszavonja a korábban kiadott letelepedési engedélyt – például ha a külföldi állampolgár hamis adatokat szolgáltatott, vagy ha kiutasítják az országból, de Khoury esetében ilyet nem tárt fel a nyomozás. Vannak olyan esetek, amikor a törvény ugyan nem kötelezi, de felhatalmazza a BMH-t az engedély visszavonására. Ilyen például, ha „az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek olyan jelentősen megváltoznak, hogy ez az engedély kiadását már kizárná”. Az NNI szerint Khoury esetében ez a kategória „merülhet fel, hiszen a feljelentő vélelmezett álláspontja szerint” a szankciós listán való szereplés a „jelentős körülmény”. Az NNI viszont megjegyzi, hogy a törvény „szóhasználatából az következik, hogy a BMH-nak mérlegelési jogköre van” ilyen esetben, így nem követ el jogsértést, ha nem vonja vissza az engedélyt. A magyar hatóságok szerint miden kérvényező szigorú, négy szűrős biztonsági átvilágításon esett át, az ellenőrzés pontos folyamatáról azonban nem közöltek részleteket. Korábban két forrásuk is arról beszélt, hogy az ellenőrzésekkel nem volt minden rendben, egyikük szerint a programban részt vevő külföldiek mennyisége és az idő rövidsége miatt nem folyhatott valódi felderítés. Az NNI nyomozását megszüntető határozatból pedig kiderül, hogy Khoury 2014. december 19-én igényelt először magyar tartózkodási engedélyt, amikor még nem szerepelt az Egyesült Államok szankciós listáján. Az engedélyt tíz nap múlva, december 29-én kapta meg. A dokumentum azt nem részletezi, hogy ez idő alatt mely hatóságok és milyen átvilágítást folytattak.

Letelepedési engedélyt is kapott

Letelepedési engedélyt 2016. szeptember 23-án kért Khoury, két hónappal azután, hogy az amerikai szankciós listára került. Ez az eljárás jóval tovább tartott, mint a tartózkodási engedély kiadása. A Bevándorlási Hivatal három szervtől (az Alkotmányvédelmi Hivatal Migrációs Főosztályától, a Terrorelhárítási Központ Felderítési Igazgatóságától és a Budapesti Rendőr-főkapitányság Kiemelet Ügyek FőosztályátólI kért állásfoglalást arról, hogy Khoury veszélyezteti-e Magyarország nemzet- illetve közbiztonságát. Emellett a Bevándorlási Hivatal a „vonatkozó adatbázisokban”, többek közt a Schengeni Információs Rendszerben ellenőrizte, hogy Khoury nem áll-e kiutasítás vagy beutazási tilalom hatálya alatt. Khoury igazolta, hogy magyar lakhatása és megélhetése biztosított, és tudja fedezni az egészségügyi ellátásának költségeit is. Emellett „hiteles magyar nyelvű fordításban állampolgársága és tartózkodási helye szerinti igazolást is becsatolt arról, hogy büntetlen előéletű, és a magyar és a magyar bűnügyi nyilvántartásban sem szerepelt” – írta az NNI. Miután egyik állami szerv sem emelt kifogást a biztonsági átvilágítás során, Khoury 2017. május 25-én kapta meg a magyar letelepedési engedélyt.
Szerző

Leépül a tagság - A kormány játszadozik a szakszervezetekkel

Publikálás dátuma
2018.08.21. 12:00

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Ha nem változtatnak módszereiken a szakszervezetek, nem lehet megállítani a tagság leépülését. Egyre többen keresik a megoldást, hamarosan online képzés is indul.
Miközben a tikkadt hétköznapokban annyi látszik a hazai szakszervezetek munkájából, hogy többnyire jócskán lemaradva futnak a kormány váratlanul eléjük lógatott ötletei után, addig a háttérben velük együttműködő és független társadalomtudósok is hónapok óta ontják a tanulmányokat, azt kutatva: miként lehetne feléleszteni a magyar dolgozók érdekvédelmét. Eredmény ugyan még nem látszik, de legalább tart az ötletbörze és egy reális énkép felvázolása. Néhány napja jelent meg az Új Egyenlőség online társadalomelméleti magazin honlapján a Szakszervezetek Ifjúsági Szövetsége (SZISZ) Policy Agenda közreműködésével készített nem reprezentatív felmérése a fiatalok munkahelyi problémáiról. A többség szerint alacsonyak a bérek, sérelmezik, hogy az előmenetelben nem a tudás és a rátermettség számít, hanem csakis a kapcsolati tőke. Az iskolákban szinte semmit nem hallanak az érdekvédelemről, mégis régimódi, avitt szervezetre asszociáltak a kifejezés hallatán. A legnagyobb baj azonban, hogy még a fiatal aktivisták is azt gondolják, az érdekvédelem jogi háttere rendben van Magyarországon. Nehéz jövőképet találni a szakszervezeteknek a munkahelyeken, ezt erősíti az Európai Alapítvány az Élet és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) legfrissebb, júliusban megjelent kutatási jelentése is a szociális párbeszéd állásáról. A Liga Szakszervezetek honlapján ismertetett tanulmány hazánkat a gyengébben fejlett szociális párbeszéddel rendelkező országok közé sorolja, ahol tréningekkel, a szakértelem fejlesztésével kellene segíteni a munkavállalói érdekképviseletek munkáját. Kifejezetten sokan keresték a szakszervezetek megerősítésének lehetséges útját az áprilisi választást megelőző hetekben, hónapokban. Márciusban jelent meg Pásztor Miklósnak a szolgáltató szakszervezeti modell lehetőségeit taglaló írása a Munkástanácsok internetes oldalán. A szerző emlékeztet rá, hogy szemben a skandináv országok 90-95 százalékos szervezettségével, nálunk 15-20 százalékos a szakszervezeti tagok aránya (a KSH 2015-ös adatai szerint csak 9 százalékos). Hozzánk hasonlóan alacsony a szervezettség az Egyesült Államokban, Franciaországban, és Ázsiában is, de ott más közösségekhez csatlakoznak az emberek, itt pedig nem. Az EUROSTAT adatai szerint az évi egy civil akcióban résztvevők számát tekintve hazánk az uniós országok között a 21. helyen áll. A szakszervezetekkel szembeni bizalom elúszott, mert túl sokszor nem tudták megvédeni a tagságot a munkáltatókkal vagy az állammal szemben – fogalmaz a szerző. Pásztor Miklós szerint a tagság visszaszerzése illúzió, de a további elvándorlás megállítása talán lehetséges, ha sikerül karizmatikus vezetőket találni és javítani az alapszervezetek eredményeit. A szakszervezetek próbálnak elmozdulni a szolgáltatások irányba, de a hozadéka eddig kicsi. (Kedvezménykártyákat adnak, képzéseket és jogi tanácsadást kínálnak.) Az előrelépést többen is a civil szféra más szervezeteivel való együttműködésben, egyfajta „árukapcsolásban” látnák, amikor helyi civil szolgáltatókkal, vagy akár az önkormányzattal együttműködve például egyedi gyermekellátásokat segítene a helyi szakszervezet. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) meghatározó vezetői a szervezet Dolgozók Lapja című internetes újságjának egyik legutóbb számában úgy fogalmaztak, az eddigieknél sokkal határozottabb és demonstratívabb összefogásra, mellé magas színvonalú szakmai háttéranyagokra van szükség. A Vasas Szakszervezeti Szövetséget vezető Balogh Béla és a Vasutas Szakszervezet elnöke, Meleg János szerint csak így lehet sikeres tüntetéseket, sztrájkokat szervezni. Mindegy, ki melyik konföderációhoz tartozik, a bérkérdések, szociális ügyek, Munka törvénykönyve módosítása vagy a nyugdíjba vonulás feltételei minden dolgozót egyformán érintenek – hangsúlyozzák. Lehangoló összehasonlításuk szerint ma még a szakszervezeteknek több tagjuk van, mint az ellenzéki pártoknak összesen, de az előny vészesen csökken. Folyamatosan teret veszítenek, az egymással versengő túl sok konföderáció saját túlélésével van elfoglalva. Az ágazati vezetők olyan törvényt sürgetnek, amely rögzítené, hogy a megkötött kollektív megállapodások csak a szervezett dolgozókra legyenek érvényesek, a „potyautasok” pedig csak díjfizetés után élvezhetnék annak előnyeit.      A Munkástanácsok titkárságvezetője, a munkajogász Szabó Imre Szilárd is jogi eszközökben látja az előrelépés lehetőségét. Szintén az Új Egyenlőségnek írt tanulmányában azt fejtette ki, hogy segítené a szakszervezetek szerepének erősödését, ha mondjuk közbeszerzési pályázatok elbírálásánál előnyt élvezne az a cég, ahol kötöttek kollektív szerződést, de kaphatna ezért állami támogatást, vagy adókedvezményt is. Apró ötletek sokasága gyűlt össze a szakszervezeti mozgalom továbblépéséhez, de az alaphelyzet nem változott. A túl sok szövetség ereje szétforgácsolt, a kormány ugyanúgy játszik velük, mint a civilekkel, vagy olyan köztestületekkel, mint az MTA. Márpedig amíg nem sikerül törvényi szinten változtatásokat generálniuk, addig nem fog nőni az elismertségük, s az új munkavállalók már azt sem kérdezik meg, mit kapnak a befizetett tagdíjukért cserébe.  

Veszélyes állami támogatás

A tagdíjak kérdése már csak azért is fontos, mert ez csökkentheti a szakszervezetek függőségét a mindenkori kormányoktól. Kora tavasszal a Policy Agenda vezető elemzője annak a 702 szervezetnek a pénzügyi jelentését vizsgálta, amelyek benyújtották a 2016-ra vonatkozó dokumentumot az Országos Bírósági Hivatalnak. Kiss Ambrus kimutatta, hogy a legalább egy fős parlamenti képviselettel rendelkező pártok tagdíjbevétele összesen 226 millió forint volt 2016-ban, míg a tíz legnagyobb ágazati szakszervezeti szövetségé 2,6 milliárd forint. Emellett bérleti díjakkal, pályázati pénzekkel és normatívnak tekinthető állami támogatásokkal bővül a konföderációk kerete. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban és a versenyszféra fórumán jelenlévő szervezetek együtt összesen 600 millió forintot kapnak évente. A támogatás legnagyobb veszélye Kiss Ambrus szerint, hogy a kormány bármikor, egyetlen tollvonással elveheti azt, a bizonytalanság ott lebeg a konföderációk feje felett még akkor is, ha ez szakmai munkájukban nem érződik. A kutató szerint a pénzek elosztási mechanizmusát sarkalatos törvényben kellene rögzíteni és esetleg a civil szervezetekhez hasonlóan gyűjthetnék az 1 százalékos támogatásokat is.  

Vissza a kezdetekhez

Hamarosan elindul az első magyar szakszervezeti online képzés, amelynek nem titkolt célja, hogy katalizátora legyen a hazai mozgalom megújításának. A program szakmai vezetője Karácsony Szilárd szervezetfejlesztési szakértő.   Felkészületlenek a mai szakszervezeti vezetők? Hiányzik a profizmushoz szükséges tudás, mert 1990-ben megszűnt az országos szakszervezeti képző intézmény. Szakmai szervezetek és konföderációk is tartanak oktatásokat, évente összehívják 2-3 napra a tisztségviselőket, hogy az akut problémákat megbeszéljék, de rendszerezett tudás átadására ilyen rövid idő alatt nincs lehetőség. Szeptember 17-én elindul az online kurzus, milyen érdeklődésre számítanak? Főként a munkahelyi tisztségviselőket várjuk, mert minden az alapoknál dől el. Az alaptanfolyamunk például a szakszervezetekkel szemben fennálló tévhiteket akarja tisztázni. A 14 részes kurzus onnan indul, hogy mi a szakszervezet. Még ezt is el kell magyarázni? Igen, mert ma a legelterjedtebb az a tévhit, hogy a szakszervezet dolga a szolgáltatás, üdültetés, segélyosztás és az évenkénti béremelés kiharcolása. A legtöbb konföderáció szerint ez a túlélés kulcsa. Eleve baj, hogy ennyi szakszervezet működik nálunk, s ezek versenyben vannak egymással is a tagokért. Ezért egymásra licitálnak, hol magasabb a segély, jobb a munkajogi szolgáltatás. Mit tesz ilyenkor a tag? Befizeti a tagdíjat és azt kérdezi: mit is kapok én ezért? Ez a szolgáltató szemlélet nagyon káros! A jó kérdés az lenne, mit tudunk mi magunkért közösen elérni? De az utóbbi hetek cafetéria körüli vitájában hiányzott a hajtóerő, a tagság aktivitása. Azért nincsenek nagy demonstrációk, csak sajtótájékoztatók, mert nem tanítottuk meg az embereket, hogy ki kell állni magukért. Ez a hiány a szakszervezetek döntéshozatali rendszeréből fakad? Igen. Ma a tagok saját vezetőik megválasztásán kívül szinte semmiről nem dönthetnek. Ha a konföderáció vezetése tiltakozni akar a cafetéria megváltoztatása ellen, de erről nem kérdezte meg a tagság véleményét, ne csodálkozzon, ha az illető azt mondja: csináljátok, de én itthon maradok. Ha ő döntötte volna el, hogy tenni kell a kormány lépése ellen, akkor kimenne az utcára tiltakozni. Macerás megoldás a tagság véleményét kikérni minden fontos kérdésben. Igen, de ezt nem lehet megspórolni, különben marad, ahová jutottunk: az emberek mindenbe beletörődnek vagy elmennek Nyugatra. Szerintünk lenne harmadik út: csináljunk erős szakszervezeteket aktív tagokkal, ami fárasztó, de meghozná az eredményt. Csak akkor, ha közben változna a jogi háttér is. Nem, ez fordítva van. A szakszervezetek soha nem kapták ajándékba a nekik kedvező feltételeket, azt mindig ki kellett harcolniuk. Fel vagyunk háborodva, mert a Munka törvénykönyve rossz, de amikor megváltoztatták, a szakszervezetek nem tudták kiharcolni, hogy ne így legyen. A MASZSZ vezetői azt mondják, hogy szakszervezeti törvény kellene. Tegyék le az asztalra a koncepciót? A szöveg nem elég. Ki kéne dolgozni, megvitatni a tagsággal és csak utána lehet elkezdeni bombázni a kormányt. Amíg az emberek nem érzik magukénak, egyik kormány se lesz rákényszerítve, hogy vegye komolyan a követeléseket. A tervezett tanagyag a különböző szakszervezeti szintek feladatait is tisztázza. Ez sem evidens egy érdekvédelmi vezetőnek? Nem, nálunk elcsúszott ez az egész. Egyrészt a kollektív szerződéseket nálunk munkahelyi szinten kötik, Nyugaton ágazati szinten, így a juttatások ott az egész ágazatra érvényesek. Egy-egy területen rengeteg szakszervezet működik, ezek versengenek egymással, lehetetlen az egységes fellépés. Pedig nincs eltérő munkavállalói érdek, csak eltérő szakszervezeti érdekek vannak. Az sem egészséges, hogy a tagdíjak nagy része helyben marad, miközben a tagság komoly munkát vár el a konföderációk vezetésétől, ahol meg alig van pénz. Tisztázni kellene, mit várunk a szakszervezetek különböző szintjeitől és ennek megfelelően szétosztani a pénzt. A mostanitól teljesen eltérő alapállást akarnak megtanítani? Igen. Most érdekvédőknek mondják a szakszervezeteket, holott valójában érdekérvényesítőnek kellene nevezni őket. Nagy a különbség, mert érdekvédő az, aki a munkáltató negatív intézkedései ellen tiltakozik, az érdekérvényesítő pedig megnézi, milyen gondjai vannak a tagságnak és ezeken akar javítani, vagyis proaktív. Azt akarjuk megtanítani, hogy milyen kérdéseket lehetne elővenni és milyen tervet kellene készíteni a cél eléréséhez. A legfontosabb stratégiai kérdés a tagszervezés. Miért nem sikerül megállítani a létszám fogyatkozását? 2003-11 között a vasutasok szakszervezeti alelnöke voltam, ott is képzést tartottunk arról, hogy kell tagot szervezni. Ezt is meg lehet tanulni. Tudni kell azonban, hogy a társadalom hozzáállásának változása nem egy-két év alatt történik meg, ez egy hosszú tanulási folyamat. A felkészültebb szakszervezeti vezetőket komolyabban vennék a cégek vezetői és a kormány is? A helyi szerződéseknél fontos lenne, hogy a dolgozók képviselője ne illúziókat kergessen, másrészt ne lehessen becsapni és érje el, hogy ha aláírja a megállapodást, később nem fordulnak ellene a többiek. Az alapszervezetek ehhez képest nagyrészt panaszkezeléssel vannak elfoglalva. Igen, de ezt sem csinálják jól. A legtöbb panasz nem egyedi, hanem sokakat érint, ezt kellene kihasználni és közéleti témát, életet vinni a hétköznapi munkába, de ma megállnak az egyedi problémánál. Profibban kellene csinálni. Norvégiában külön nyomtatványt töltenek ki minden panaszról, iktatják, nyomon lehet követni, mi lett a sorsa. Nálunk a folyosói beszélgetést vagy elfelejtik, vagy nem, a tag egy ideig vár, aztán kilép, ha semmi nem történik.   Hiányoznak a tömeges megmozdulások? Igen, nagyon. A legjobb akció persze az, amit nem kell megtartani, mert a kormány tudja, hogy képesek lennénk rá. Ezt kell elérni. De ahhoz, hogy kénytelenek legyenek megváltoztatni a gyülekezési törvényt vagy a sztrájktörvényt, fel kell tudni mutatni az akarategységet. Ezért is kell a képzés. Ha egy konföderáció demonstrációt akar szervezni, haza kell menni és megkérdezni a tagságot, hogy benne vannak-e és nem arra várni, hogy majd az elnök elintézi. Ehhez kell a közösségépítés? Ha valaki ott kezd dolgozni, ahol sok a szervezett tag, akkor ő is szívesen csatlakozik, de ha csak 3-4 tagú a csoport, akkor meggondolja, hogy belépjen-e. Általános lett a szakszervezeti vezetők kirúgása, de ha gyárkapun kívül megszervezik magukat és mindenki belép, akkor nem tudnak semmit tenni a cégvezetők. Vissza a kezdetekhez? Igen, mert olyanok a körülmények. Meg kell tanulni megvédeni a szakszervezeti vezetőket, és meg kell ismerni a mozgalom nemzetközi szintjét is, a multiknál az anyavállalat szakszervezetével kapcsolatot kell tartani, miközben a mi embereink el vannak foglalva a művezetővel vívott küzdelemmel. Az online oktatás anyagai ezen az oldalon érhetők el. 
Témák
szakszervezetek
Frissítve: 2018.08.22. 11:44

Csak ott javították ki a járdát, ahol lefestették a kétfarkúak

Publikálás dátuma
2018.08.21. 10:28

Fotó: Magyar Kétfarkú Kutya Párt / Facebook
A többi repedés maradt, azok nem voltak színesek.
Azonnal szedjétek fel, ami színes! A többi maradhat széttörve” – címmel tett közzé egy albumot a Kétfarkú Kutyapárt a Facebook-oldalán, hozzátéve, hogy a fotók „a fehérvári önkormányzat mérhetetlen intelligenciáját mutatják be”. A Kétfarkú Kutyapárt ugyanis színesre pingálta Székesfehérváron a repedező járda egy részét. Erre reagálva feltörették és sötétebb aszfalttal kijavították a színesre festett részeket, ám a nem sokkal távolabb található, de nem kifestett repedések maradtak.
Forrás: Facebook / Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Forrás: Facebook / Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Forrás: Facebook / Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Forrás: Facebook / Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Szerző