NDK;Stasi;

2018-08-23 12:00:00

"Szocialista szellem" az üres koporsóban

Németországban napok óta egy nehezen megválaszolható kérdés foglalkoztatja a közvéleményt: elképzelhető, hogy az NDK-ban az állambiztonság, a Stasi több újszülöttet halottnak nyilvánított, hogy így vegyék el a gyermeket szüleiktől.

Eddig csak rebesgették ennek a lehetőségét, ám a minap közvetett bizonyítékot is találtak erre. Az „NDK Elrabolt Gyermekeinek Érdekközössége” nevű csoport közbenjárására felnyitották egy olyan újszülött koporsóját, aki az NDK-ban állítólag meghalt. Csak ruhákra bukkantak, földi maradványokra nem. Az érdekközösség egyik elnökségi tagja, Andreas Laake szörnyű bűncselekményt sejt a háttérben. Szerinte az történhetett, hogy egy Stasi-tiszt elintézte a szülész orvosnál, a gyermeket születése után azonnal nyilvánítsák halottnak. A csecsemőt ezután a rezsim által „megbízhatónak” tartott szülőknek továbbíthatták, és „szocialista nevelésben” részesíthették.

Bár a berlini fal lebontása óta egy esztendő híján három évtized telt el, az ilyen esetek feldolgozása még mondhatni gyerekcipőben jár. Azt eddig is tudni lehetett: előfordult, hogy a rendszer ellenségeinek kikiáltott személyektől elvették a gyermekeiket, akiket a rezsim kegyeltjeinek számító elvtársak nevelhettek fel. A gyermekből „szocialista személyiséget” akartak faragni.

Két kereszténydemokrata képviselő, Stephan Harbarth és Arnold Vaatz foglalkozik ezekkel az esetekkel. Az ügyvéd Harbarth szerint feldolgozzák „az NDK igazságtalanságának talán utolsó fejezetét”. (Harbarthot esélyesnek tartják arra, hogy Andreas Vosskuhle mandátumának lejárta után megválasszák a német alkotmánybíróság elnökének.) Törvénnyel akarják biztosítani, hogy az ilyen szörnyűségekre vonatkozó adatokat ne semmisíthessék meg. Fel akarják tárni, pontosan hány személyt vettek el erőszakkal szüleiktől politikai-ideológiai okokból.

Sok esetben nem is kellett orvos közbenjárása a nyilvánvaló bűncselekmények végrehajtásához. A Stasi ügynökeinek segítségére volt az NDK büntető törvénykönyve, amely kimondta: azokat a szülőket, akik „szociális viselkedésükkel veszélyeztetik a fennálló rendet”, legfeljebb két évig tartó börtönbüntetéssel sújthatják, és elvehetik tőlük gyermekeiket, sőt az államnak ahhoz is joga volt, hogy akár más szülőknél helyezzék el a gyermekeket.

Ilyen esetet jegyeztek fel 1972. február 7. hajnalán, amikor betuszkolták egy fekete autóba a két gyermekét egyedül nevelő anyát. Kislányának, a keservesen síró négyéves Katrin Behrnek azt ígérte, este viszontlátják egymást, de nem így történt. Elítélték, börtönbe zárták. 1960 és 1989 között az NDK-ban a 280 ezer politikai elítélt közül 130 ezret minősítettek "társadalmilag alkalmatlannak" a büntető törvénykönyv 249-es paragrafusa alapján.

Katrin és fivére gyermekotthonba került, nagyanyjuknak megtiltották, hogy kapcsolatban maradjon az unokákkal, mert veszélyeztette volna „szocialista nevelésüket”. Katrint egy házmester és a felesége akarta magához venni, ám a kislány mindenképpen vissza akart térni az otthonba a testvéréhez. Teljesítették az óhaját, ám amikor visszament, bátyja hűlt helyét találta. A fiút áthelyezték egy másik otthonba, és ezzel Katrint múltjának utolsó darabkájától is megfosztották. A lány később egy párttitkár asszonyhoz került.

Anyja azért volt veszélyes a hatalom szemében, mert gyermekeit egyedül nevelte, nem tanult ki szakmát, két gyermeke két apától volt, legnagyobb bűnéül azonban azt rótták fel neki, hogy testvérei 1961-ben nyugatra menekültek, még a berlini fal megépítése előtt. Katrin Behr könyvben számolt be megpróbáltatásairól.

Az NDK-ban a kényszeradoptálásokat „inkognitó örökbe fogadásnak” is nevezték, mert a családjuktól elszakított gyermekeknek teljesen új életet kellett kezdeniük, nem léphettek kapcsolatba biológiai szüleikkel.

Az NDK-beli kényszer-örökbefogadásokról 1975-ben értesülhettek az NSZK-ban, a Spiegel akkori cikke alapján. A cikk miatt rövid időre még fagyosabbá vált az NDK és az NSZK viszonya, később azonban a kapcsolatok normalizálása reményében mindkét állam igyekezett szőnyeg alá söpörni az ügyet. 2011-ben Erich Honecker néhai pártvezető harmadik felesége, Margot Honecker beszélt ezekről az esetekről. Szerinte senkit sem vettek el erőszakkal a szülőktől, éppen ellenkezőleg, a szülők hagyták cserben gyermekeiket.