Utolsó utáni esély - Véghajrában az átigazolások

Publikálás dátuma
2018.08.23 10:30

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Az angol és olasz labdarúgó-bajnokságban is bezárult a „transzfer ablak”, klub nélküli játékost azonban még mindig szerződtethetnek.
Egyes ligákban már lecsengett az átigazolási időszak, míg másutt a véghajrá közeleg. Augusztus 31-e után csupán már a szabadon igazolható játékosok találhatnak új klubot maguknak, köztük pedig akad egy-két jó név.
Gianluigi Buffon után a napokban egy másik korábbi meghatározó játékosától is megvált a Juventus: a 32 éves Claudio Marchisio 1993 óta állt a torinói klub alkalmazásában, a felnőttek között pedig 389 tétmeccs jutott neki. Egy-két jó szezon még lehet benne, Korábban az amerikai Montreal Impact illetve két francia csapat, a Nice és a PSG érdeklődött iránta, ám a legfrissebb hírek szerint a Monacóhoz szerződhet.
Szintén csapatot keres a szebb napokat is látott Samir Nasri, aki azonban csak november 1-től léphet pályára. Az Arsenal és a Manchesrer City egykori kiválósága egy 2016-ban elkövetett doppingvétség miatt bűnhődik, s majd csak hónapok múlva léphet pályára. A 31 éves, 41-szeres francia válogatott középpályás legutóbb a török Antalyasporban kergette a labdát.
Dzsudzsák Balázst a mértékadó Transfermarkt tegnapi rangsorában a nyolcadik legértékesebb szabadon igazolható játékosként tüntette fel.
Sorsa kísértetiesen hasonló, mint az imént említett Nasrié, noha a 96-szoros magyar válogatott játékost nem tiltották el, mindkettőjük pályafutása rossz irányt vett. A szintén 31 esztendős játékos iránt már a 2016-os Európa-bajnokság után sem kapkodtak, az egyesült arab emírségekbeli Al Vahdánál töltött időszakkal pedig könnyel lehet végképp letörölte magát a futballtérképről. A napokban a Mol Vidi FC-vel boronálták össze egyes sajtóorgánumok, de a havi cirka 48 millió forintos bérigénye alighanem túl sok lenne a magyar bajnoknak.
Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a közelmúltban ultimátumot adott Dzsudzsáknak, hogy gyorsan kerüljön játékba, más különben nem kap meghívót a Finnország elleni, szeptember 8-i, idegenbeli Nemzetek Ligája-mérkőzésre. Az olasz tréner pénteken hirdeti ki névsorát, amelyből minden bizonnyal hiányozni fog Dzsudzsák.
Jack Rodwell pályafutása sem úgy alakult, ahogyan tervezte. A 27 esztendős, háromszoros angol válogatott középpályás öt évet húzott le az Evertonnál, majd a Manchester Cityhez igazolt. A kékeknél kevés lehetőséget kapott, így 2014-ben csillagászati fizetésért a Sunderlendhez került. A fekete macskák két év leforgása alatt a harmadosztályban találták magukat, Rodwell bére pedig ugyan 40 százalékkal csökkent, ám így havi 176 ezer font ütötte a markát. Mindezt úgy, hogy a középpályás többször elmondta, nem akar már a Sunderlandben játszani, épp ezért a 2017/18-as idényben összesen három bajnokin lépett pályára. Végül felbontották Rodwell szerződését, akiért hasonló mód nem kapkodnak a csapatok.
Szintén klubot keres magának Hatem Ben Arfa és Yaya Touré is, így elmondható, hogy vannak jó nevű labdarúgók a szabadpiacon. A kérdés velük kapcsolatban csak az, olcsó húsnak híg-e a leve?
Frissítve: 2018.08.23 10:30

Az első lépések Köln felé – Négyes döntőbe juthatnak a magyar csapatok a kézilabda BL-ben

Publikálás dátuma
2019.04.24 13:10

Fotó: MTI/ Czeglédi Zsolt
A Veszprém szerdán Németországban, a Szeged pedig csütörtökön Észak-Macedóniában kezdi meg szereplését a férfi kézilabda BL negyeddöntőjében.
Ami a női Bajnokok Ligájában nem sikerült, a férfiak mezőnyében még összejöhet, hiszen mindkét magyar csapatnak reális esélye van arra, hogy bejusson a legjobb négy közé, azaz a kölni négyes döntőbe (a hölgyeknél ez csak a címvédő Győrnek sikerült, a Ferencvárosnak nem). Különböző okokból úgy alakult, hogy a magyar bajnok és kupagyőztes MOL-Pick Szeged és a tavalyi bajnoki ezüstérmes Telekom Veszprém is hétközi mérkőzést játszik: a veszprémiek azért szerdán lépnek pályára a Flensburg-Handewitt elleni első, flensburgi mérkőzésen, mert a németeknek vasárnap meccse lesz a helyi ligában, míg a Szeged azért játszik csütörtökön, mert ellenfele, az észak-macedón Vardar Szkopje az ortodox húsvét miatt nem szeretett volna a hétvégén pályára lépni.
A nehéz ősz után – a várakozásokat alulmúló eredmények miatt még a vezetőedzőt, Ljubomir Vranjest is menesztették – a szezon tavaszi felében újra magára találó, hat idei BL-meccséből hatot megnyerő Veszprém ellenfele Németországban abszolút dominál, 27 bajnoki mérkőzéséből csupán egyet veszített el, tehát jó eséllyel 2019-ben is bajnok lesz. A csoportkörben kétszer találkozott a Szegeddel az őszi idényben, Magyarországon kettővel kikapott, vendéglátóként viszont 27-25-re nyert. A két együttes eddig tízszer mérte össze erejét tétmeccsen, két döntetlen mellett a Veszprém ötször, a Flensburg háromszor nyert. 
„Kemény ellenfelünk védekezése és dinamikus a támadása. Ez teszi a Flensburgot igazán veszélyes csapattá”
– jellemezte a riválist a magyar klub honlapján a Veszprém vezetőedzője, David Davis, aki tanítványaitól magabiztos játékot vár, de nehéz összecsapásra számít.
Mióta a férfi BL végjátékát négyes döntős rendszerben rendezik (2010 volt az első alkalom), a veszprémi kézilabdacsapat 2014 és 2017 között megszakítás nélkül négyszer jutott be a végjátékba, ahova a tavalyi nyolcaddöntős kudarc után jutna el ismét. A bakonyi gárda az elmúlt években kétszer is az aranyéremért játszhatott, ám 2015-ben a 28-23-ra nyerő Barcelona, egy évvel később pedig a hetesek után győzedelmeskedő Kielce happolta el a serleget a veszprémiek elől. Utóbbi vereség azért volt különösen fájó, mert a rendes játékidő vége előtt 14 perccel még kilenc góllal vezetett a Veszprém.
A Szegedre csütörtökön az európai férfi kézilabdázás legutóbbi éveinek meghatározó csapata vár a Vardar Szkopje személyében, sokan mégis úgy tartják, hogy az első kölni szereplésére pályázó, Magyarországon is mind dominánsabb Szeged számára most jött el a nagy esély az áttörésre. A szegediek helyzetét javíthatja, hogy a legutóbbi két négyes döntőbe eljutó, jelenleg likviditási problémákkal küzdő Vardar orosz tulajdonosa, Szergej Szamszonyenko pénteken jelentette be, hogy hét sikeres év után idén nyártól nem támogatja tovább a klubot, amelynek életét bizonyára felforgatta a bizonytalanná váló helyzet.
A szegediek ünnepe egyébként munkával telt, a kézilabdázók szombaton, vasárnap és hétfőn is edzettek, szerdán utaznak el a párharc első mérkőzésének helyszínére.

Négy között a Veszprém és a Szeged is

Az Európai Kézilabda-szövetség legfrissebb, hétfőn közölt listáján a szakírók a Telekom Veszprémet a harmadik, a MOL-Pick Szegedet pedig a negyedik helyre rangsorolták a még versenyben lévők közül. Első a Paris Saint-Germain, második a Barcelona, míg a Vardar ötödik, a Flensburg hatodik. A Veszprém kapcsán kiemelték, hogy a Vranjest váltó David Davis érkezésével „új élet” köszöntött be a csapatnál, amelynek a szurkolók támogatására is szüksége lesz a Flensburg vendégeként, míg a veszprémieket legutóbb a kupadöntőben is legyőző Szegedről azt írták, hogy álomszezont fut. 

A negyeddöntők programja

Szerda Flensburg–Telekom Veszprém 19.00 (tv: Sport1) Visszavágó: május 4., Veszprém Nantes–Barcelona 20.45 Visszavágó: május 4., Barcelona Csütörtök Vardar Szkopje–Mol-Pick Szeged 20.00 (tv: Sport1) Visszavágó: május 5., Szeged Szombat Kielce–Paris Saint-Germain 18.00 (tv: Sport1) Visszavágó: május 5., Párizs

Frissítve: 2019.04.24 13:10

Álom a tavasz a magyaroknak az európai klubtornán

Publikálás dátuma
2019.04.24 12:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Negyvenöt éve az Újpest elődöntőt játszott a labdarúgó Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BL elődje), azóta egyszer sem élték meg a tavaszt a magyar klubok ebben a sorozatban.
Csatoljuk be az öveket, és még így is fogóddzunk meg: negyvenöt esztendeje történt meg legutóbb, hogy magyar labdarúgó-klubcsapat megérte a tavaszt az első számú európai klubtornán. A mindmáig utolsó magyar érdekeltségű BEK- vagy BL-mérkőzés szomorú jubileumát ma üljük: 1974. április 24-én (ahogyan most, akkor is szerda volt) rendezték a Bayern–Újpest visszavágót Münchenben. 
Egyáltalán nem mellesleg: a döntőbe jutásért.
De gyászos hangulatban, mert egy héttel azelőtt Dortmundban az NSZK válogatottja 5-0-ás csapást mért címeres mezes honfitársainkra úgy, hogy Grabowski tizenegyesét Mészáros kapus kivédte. 
Abban az évben a világbajnokságot is a szövetségi köztársaságban rendezték, ám immár másodszor fordult elő az, ami 1970-ig egyszer sem történt meg: a nemzeti együttes, bár nevezett, nem kvalifikálta magát a vb-re. Hogy a selejtezőcsoportban veretlen maradt, az senkit sem érdekelt, és Puskás Ferenc keserűen állapította meg 1973-ban, a kiesés után: „A magyar labdarúgás mélyponton van. Hihetetlen, hogy a válogatott, amelyet 1954-ben csak egy hajszál választott el a világbajnoki címtől, most sem tudott bejutni a legjobb tizenhat közé.” Igaz, Baróti Lajos már 1971 novemberében azt mondta: „Magyarországon jelen pillanatban mélyponton van a futballjáték.” 
A Magyar Nemzetben pedig ez jelent meg: „Marseille után, 1969-ben emlegettük először, hogy mélyponton van a magyar labdarúgás. Az értelmező szótár szerint a mélypont »valamire vonatkoztatva a legalacsonyabb fok, mérték, helyzet«. Olyasmi, mint az abszolút nulla, a mínusz 273 fok, amelynél lejjebb már nem lehet menni. A mi labdarúgásunk úgy mozdult el a mélypontról, hogy még lejjebb süllyedt. Hol voltunk 1969-ben az igazi mélyponttól?!” 
A süllyedés során 1972-ben sikerült bekerülni az Európa-bajnokság legjobb négy csapata közé, míg 1974-ben BEK-elődöntőt vívni és utánpótlás Eb-aranyérmet nyerni. (Aztán hetvenötben az FTC KEK-döntőt játszott.) Az Újpest ebben az összetételben kezdett a bajor városban: Szentmihályi – Kellner, Harsányi, Horváth, Noskó – Dunai III, Zámbó, Tóth András – Fazekas, Bene, Nagy László. (Fekete „Golyó” csere volt.) 
A Megyeri úti szurkolók nemrégiben megválasztották az utóbbi harminc év legjobb lila-fehér tizenegyét. Ez így néz ki: Balajcza – Fehér, Urbán, Sebők, Szlezák – Véber, Erős, Tóth Norbert – Kovács, Rajczi, Kabát. Mit gondolnak, hány poszton „nyernének” az utódok?
Az elődök – a pesti 1-1 után – 3-0-ra kikaptak Münchenben. Mindkét találkozónak 80 ezer nézője volt. S a súlyos kritikák ellenére hagymázas álmokban sem került elő, hogy negyvenöt abszolút nullás tavasz következik a BEK-ben. 
Az elődöntő tizenötödik évfordulóján már a legrosszabbat is lehetett sejteni. Ez látott napvilágot 1989-ben: „Húsz évvel Marseille után továbbra is egy helyben topogunk, s közben mind több ország hagy bennünket állva. Két évtized távlatából megállapítható: a kezdeti sokk után minden maradt a régiben.” Majd 1993-ban azt írták a magyar futballról: „Tetőponton a válság, mélyponton a színvonal.” A rozoga szánkó felgyorsult a dermesztő lejtőn. Sárközy Tamás professzor 2007-ben kijelentette: „A labdarúgás szakmai, gazdasági és erkölcsi válsága az egész magyar sportot devalválja a lakosság, az üzleti világ és a nemzetközi közvélemény előtt egyaránt.” 
Így érkeztünk el minden idők legnyomasztóbb évtizedéhez, a mostanihoz. Újabban már nemhogy jövő tavasz nincs, de – egy-két kivétellel – már a nyár végére nem marad magyar csapat az európai kupák selejtezőiben. E dekádhoz fűződik minden idők holtversenyes csúcsveresége, a 2013-ban elszenvedett hollandiai 1-8, amely után a Nemzeti Sport hatalmas betűkkel jelenítette meg a legutóbbi vb-szereplés, 1986 óta bekövetkezett kudarcokat, és valamennyi megrázó eredmény után azt a kérdést tette fel: „Mikor lesz itt futball?
Négy évvel később ugyanez a lap arról értekezett: „Csak három csapat égett így a világfutballban Magyarország előtt.” Merthogy ugyanabban az évben csupán Albánia, Fehéroroszország és Macedónia legjobbjai voltak képesek kikapni Andorra és Luxemburg válogatottjától. Meg hazánk fiai. Akik e szörnyűséget hamarosan „megfejelték” a kazahok elleni hazai vereséggel. Egri Viktor ez után írta: „A válogatott minden kétséget kizáróan szintet lépett lefelé. Az, hogy nanocsapatok technikai, fizikai és labdabirtoklásbeli dominanciára tesznek szert ellene, Luxemburggal kezdődött.
A tavasz meg – bizonyos értelemben, de annál hosszabb időre – 1974-ben ért véget.
Frissítve: 2019.04.24 12:00