New Orleans magyar hangjai

Publikálás dátuma
2018.08.23. 16:00
Bényei Tamás és Nicole Rochelle, a nagyszabású Josephine Baker-emlékest létrehozói
Glenn Miller, Josephine Baker és George Gershwin. A múlt század első évtizedeinek karizmatikus alkotó- és előadóművészei előtt tiszteleg a Müpa hagyományos, augusztus végi programja, a New Orleans Swingfesztivál.
„Az az elementáris erő és magabiztosság, ami Glenn Miller játékából és szerzeményeiből sugárzik, még ma, 73 évvel a halála után is lenyűgöző” – mondja a Népszavának Arató Sándor zenei menedzser, az In The Mood – Utazások Glenn Millerrel című program kitalálója. „Miller produkciói egyszerre voltak kifinomultak és elsöprő lendületűek – nem véletlen, hogy az amerikai katonák is ezt hallgatták a harctéren.” Biztos, hogy Millernél voltak virtuózabb harsonások, sőt akár kreatívabb komponisták is az Egyesült Államokban, de zenekarvezetőként és „művelődésszervezőként” zseniális volt, maradandót alkotott, muzsikája százmilliókhoz jutott el – véli Arató. A rá emlékező produkcióban három énekesnő – Koós Réka, Fehér Adrienn, Tunyogi Bernadett – mellett Lázár István trombitás, valamint Molnár Gyula klarinétos-szaxofonos (a legendás Molnár Dixieland Band névadója) lesz a hangszeres szólista; emellett közreműködnek a Dixie Kings of Hungary zenekar tagjai. „Pontosan kilencven éve, 1928 májusában járt Budapesten a jazz-korszak bronz vénusza, a modern kor első, igazi nagy női világsztárja, Josephine Baker” – meséli Bényei Tamás trombitás, énekes, hangszerelő, a Bakerre emlékező Az én babám egy fekető nő című produkció művészeti vezetője. „Hogy milyen is lehetett őt élőben megcsodálni akkoriban? Hogy eleink miként gondolkodtak a Baker-jelenségről? Hogy miért is érzünk valami ellenállhatatlan nosztalgiát az 1920-as évek iránt? Ezekre a kérdésekre is igyekszünk választ találni a szombat esti koncerten” – mondja Bényei, aki a felkészülés során az Országos Széchényi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is tanulmányozta a magyarországi Baker-kultuszra vonatkozó dokumentumokat. A Müpa-beli időutazáson Baker szerepére a Párizsban élő afro-amerikai világsztárt, Nicole Rochelle-t kérték fel (ld. keretes írásunkat); míg a korabeli magyar sajtóból válogatott szemelvényeket Kautzky Armand olvassa fel. A produkcióban közreműködik a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (ez a Hot Jazz Band kibővített változatának tekinthető), valamint vonósnégyes és a Keep Swinging táncegyesület. Gershwin, a slágergyáros – ez a címe a fesztivál harmadik produkciójának. „Ha George Gershwin nevét halljuk, leginkább a Kék rapszódia, az Egy Amerikai Párizsban, a Porgy és Bess című opera, esetleg az F-dúr zongoraverseny jut eszünkbe, holott az egyik legjelentősebb amerikai dalszerzőt és Broadway-szerzőt is tisztelhetjük az orosz bevándorlók gyermekeként, 120 éve New Yorkban született komponista személyében. Dalait Ella Fitzgeraldtól Louis Armstrongon keresztül Miles Davisig szinte minden jazzmuzsikus műsorára tűzte és tűzi a mai napig. A Müpában látható Gershwin-koncert különlegessége a briliáns New York-i olasz zongorista, a stride piano stílus mestere, Rossano Sportiello vendégszereplése, valamint a mester dalainak klasszikus swing jazz stílusú, instrumentális előadásmódja lesz” – mondta kérdésünkre Szalóky Béla trombitás, harsonás, zenekarvezető. A hazai muzsikusok közül ezen az esten színpadra lép még Dennert Árpád (szaxofon), Gyárfás István (gitár), Lutz János (bőgő) és az egyébként zongoristaként is kiváló Tálas Áron (dob).
Infó: New Orleans Swingfesztivál Augusztus 24-26. (péntek-vasárnap), Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és Fesztivál Színház

Nicole, a rejtőzködő sztár

Nicole Rochelle (eredeti családneve: Leach) színésznőként, amerikai tévésorozatokban alapozta meg hírnevét, s csak később derült ki, milyen kiváló jazzénekes és swing-táncos. 2006 és 2010 között a La recherche de Josephine című Baker-musical címszereplőjeként bejárta az egész világot. A 2010-es évek eleje óta Európában él, és kerüli a nyilvánosságot: a sztár-karrier helyett csak olyan fellépéseket vállal, amelyek szívének kedvesek. Tavaly viszont harcos aktivistája volt a MeToo mozgalomnak. Bényei Tamással és zenekarával már többször dolgozott együtt, de igazi nagy koncertjük még nem volt Magyarországon.

Témák
swing MÜPA

“Nem lehet mindenkiből lázadót csinálni”

Publikálás dátuma
2018.08.23. 11:30

Fotó: Népszava
Nemrég több, ismert, elismert szakmájukban kiemelt helyet betöltő nőket bemutató kötet, gyerekeknek szánt mesekönyv látott napvilágot. Kérdés azonban, lehet-e bármilyen társadalmi súlya mindezeknek.
Motorversenyző, súlyemelő, hegymászó, Forma 1-es pilóta, űrhajós, miniszterelnök, asztrofizikus – a lista tetszőlegesen bővíthető. Olyan foglalkozásokról van szó, amelyeket elsősorban a “tipikusan nem női”, vagy a “férfiaknak való” kategóriákba szorítva ismerünk. Mindezen hivatások azonban női alakokhoz, történelmi, vagy ma is élő személyiségekhez párosítva jelennek meg a nemrég - eredetileg angolul - kiadott Esti mesék lázadó lányoknak, majd a Magyar mesék lázadó lányoknak, valamint az 50 elszánt magyar nő című kötetekben. Míg az utóbbi kötet – a Bookline által megjelentetett – inkább több információ átadására törekszik, addig az előbbi kettőt meséken keresztül mutatja be a kiemelkedően erős akaraterejű, bátor, merész nőket. A Móra kiadó gondozásában megjelent magyar kötet meséit hat női szerző (Kiss Judit Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna, Miklya Luzsányi Mónika és Tóth Krisztina) jegyzi. A kötetek egymást követő, gyors megjelenése kapcsán azonban felvetődik a kérdés, egy megkésett, a nőket a negatív megkülönböztetésből kiemelő diskurzust próbálunk most hirtelen pótolni, és a hátrányt némiképp ledolgozni, vagy tényleg a XXI. század második évtizedében jutott el odáig a könyvkiadói szféra, hogy felfigyelt erre a már-már mondhatni, piaci résre. A kötetek – különösen a magyar változatok – egyik legfőbb előnye abban rejlik, hogy bár főképp gyerekkönyvek, mégis egyfajta nőtörténelmet írnak – mondta lapunknak Réz Anna, az Üvegplafon blog alapítója. Úgy látja, ezek a történetek kánont is teremtenek: kik azok a nők, akikkel kiemelten kell foglalkoznunk; kik voltak kiemelkedő vagy szimbolikus alakjai a magyar történelemnek, akár kulturális, akár politikai, akár tudományos értelemben. Ahogy az eredeti angolszász kötetben nemzetre, bőrszínre, és minden külsődlegességre való tekintet nélkül megfér egymás mellett Evita Perón, Hillary Rodham Clinton, Kleopátra, Nina Simone, Zaha Hadid, Frida Kahlo vagy épp Yoko Ono, úgy a magyar kötetek válogatása is rendkívül sokszínű, Czinka Panna, Kertész Erzsébet, illetve Dévényi Anna is szerepel bennük. Továbbá számos ma élő nő sorsát is megismerhetjük (többek közt helyet kapott Polgár Judit, Pásztory Dóra, Ürge-Vorsatz Diána, Hocleiter Fanny Mosolyka, Péterfy Bori), s ezáltal némileg közelebb kerülhetünk hozzájuk.
FRIDA KAHLO Az 1970-es évek óta szerte a világon példakép a nők szemében
Fotó: NOTIMEX - CORTESÍA / AFP
Réz Anna hangsúlyozta, mindez azért is fontos vállalkozás, mert a lányok számára nem állnak rendelkezésre megfelelő szerepmodellek. A történelemkönyvekből szinte teljesen hiányoznak a nők, a gyerekmesék nőfigurái pedig sokszor nem az aktivitásukkal vagy az eszükkel, kitartásukkal tűnnek ki. Réz Anna szerint azonban nem feltétlenül az a legjobb irány, ha felmutatjuk a gyerekek számára a legkiválóbbakat és legkivételesebbeket – hiszen nem vagyunk mind azok. Ezt már a kisgyerekek is érzékelik. „A lányomnak épp Hugonnai Vilmáról olvasok, s felvetődik a kérdés: te meg tudtad volna csinálni, amit ő? Én tuti nem. Nem véletlen, hogy ő volt az első orvosnő. Hatalmas harcot vívott meg, amelyhez olyan szenvedély, állhatatosság, akaraterő és ész kellett, ami nagyon kevesekben van meg.” Réz Anna hozzátette: az emberben szorongást kelthet, amikor felmutatják neki a csúcstehetségeket. „Ha én nem vagyok ilyen eltökélt, tehetséges, vagy okos, akkor nekem mit tudtok mondani?”   A jelenlegi magyarországi diskurzus, akár a nőügyekre, akár a genderszak beszántására, vagy a számos mindennapi életünket meghatározó példára gondolunk, azokban mintha teljesen szembe menne azzal, amit ezek a könyvek tükröznek. Bizonyára azonban a kormány egyetlen tagja sem vette kezébe a köteteket, különben már mind a bűnös feketelistára kerültek volna, közvetlenül a kommunista Frida Kahlót bemutató kiállítás mellé. “Van abban valami groteszk, hogy itt élünk egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége rettentően tradicionálisan gondolkozik a férfi-női szerepekről; ahol a férfiak és nők közti társadalmi különbségek jobb esetben stagnálnak, rosszabb esetben romlanak; ahol semmi fajta politikai akarat nincsen ennek megváltoztatására. És akkor hirtelen elkezdünk ilyen gyerekkönyveket készíteni” – világított rá Réz Anna. Elmondta, számára felemás ezekben a projektekben, hogy miközben a nők nagy része (önhibáján kívül) nem tud egyenjogúságot kiharcolni a saját életében, azt gondolhatja, hogy ezekkel a könyvekkel a lányát már felvértezte egy jobb világra. A jövendő generáció azonban nem ettől lesz más – fűzte hozzá. Azt is kiemelte: nem lehet mindenkiből lázadót csinálni. Ha van olyan, hogy társadalmi haladás, az biztosan nem úgy működik, hogy megtanítjuk a gyerekeknek, hogy mindannyian legyenek lázadók, elszántak és bátrak – hangsúlyozta. – Hanem, hogy együtt teremtünk egy olyan világot társadalompolitikai eszközökkel és szemléletformálással, amiben nekik már nem kell bátornak és lázadónak lenniük ahhoz, hogy sakkvilágbajnokok vagy asztrofizikusok lehessenek.”

Tényleg kevesebbet keresnek a nők?

Számos különféle vélekedés van arról, valóban kevesebbet keresnek-e a nők, vagy mindez csak egy városi legenda, amit a feministák hintettek el. Nagy-Britanniában ez év áprilisáig kötelezően közzé kellett tenniük a nagyvállalatoknak és az állami szféra munkáltatóinak az úgynevezett gender pay gap-et, azaz, hogy átlagosan mennyivel kapnak kevesebb fizetést a női alkalmazottak a férfiaknál. Az adatok alapján kirajzolódik, tíz esetből hét-nyolc alkalommal kevesebbet keresnek a nők a férfiaknál. A legnagyobb különbségek az építőipari szektorban, a pénzügyi és biztosítási szférában, a légi közlekedésben, valamint az oktatásban figyelhetőek meg. A fizetéskülönbségek azonban nem feltétlenül abból erednek, hogy ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet keresnének, inkább az áll mindezek hátterében, hogy a jobban fizetett, magasabb státuszú pozíciókba nehezebben, nem egyenlő mértékű elbírálás alapján kerülnek be.

Az illusztráció fontosabb, mint gondolnánk

 A kötetek kinyitásakor szembetűnő a különösen szép képi világ; az illusztrációk gyakran a valóságot tükröző nőket ábrázolnak. „Az volt a cél, hogy minél sokszínűbbek legyenek a rajzok, ne csupán egyfajta típust, hanem különböző grafikai stílusokat is mutassanak be” – hangsúlyozta lapunknak Lonovics Zoltán, a Móra kiadó művészeti vezetője a Magyar mesék lázadó lányoknak című könyv kapcsán. Elmondta, fontosnak tartották, hogy egyenértékű része legyen a kötetnek a hat szerző, és a tizenkét grafikus autonóm munkája egyaránt, ez utóbbiak pedig ne csak portrérajzként, hanem önálló műalkotásként jelenjenek meg. A kiadáskor koncepció volt, hogy némileg hasonlítson ugyan az eredeti angolszász verzióra, de egy teljesen új ízt hozzon – emelte ki Lonovics Zoltán, hozzátéve, bár a magyar jellegre kevéssé törekedtek, a felirat betűtípusában például, az íves, a magyar népmesékre, vagy organikus világra hajazó tulajdonságok jelennek meg. A művészeti vezető szerint azért nagy a jelentőségük a mesekönyvek ilyen jellegű, rajzolt illusztrációinak, mert különféle világokat láttatnak a gyerekekkel. „Fontos bővíteni a látókörüket, olyan vizuális világot bemutatva, amely által akár a kortárs képzőművészetre, és a nem legkommerszebb képi világra, megfogalmazásra is nyitottak lesznek” – tette hozzá. Úgy véli, a szülők közül sokan követik blogokon, fórumokon, melyek az illusztráció-szöveg szempontjából a legújítóbb gyerekkönyvek. Az ismert karakterek – beleértve a magyar klasszikusokat is – nagyon sikeresek, de többen igyekeznek azért egy-két egyedibb darabot is becsempészni – hangsúlyozta.
Szerző
Témák
könyv kötet

Goztola Krisztina pszichothrillerje nyert a Bujtor-fesztiválon

Publikálás dátuma
2018.08.23. 08:42
Fotó: Goztola Krisztina
Kisjátékfilm kategóriában a Les recherches continuent – Engedj el! című alkotás nyert a IX. Bujtor István Filmfesztiválon. A francia-magyar koprodukcióban készült film főszereplője Goztola Krisztina volt, aki első ízben mutatkozott be producerként.
Augusztus 18. és 20. között kilencedik alkalommal rendezték meg Balatonszemesen a Bujtor István Filmfesztivált, ahol a független filmes alkotókat, alkotóközösségeket díjazták négy kategóriában.
A zsűri idén a Les recherches continuent – Engedj el! című pszichológiai drámát ítélte a legjobb kisjátékfilmnek, ami Giorgio Scerbanenco műve alapján készült. A legnépszerűbb olasz krimiíró több mint 50 regényéből és novellájából eddig tizenkettőt filmesítettek meg.
A film egy négyéves kislány eltűnéséről szól. A történet szerint az édesanyát alakító Goztola Krisztina kétségbeesetten rohan a rendőrségre, és a végsőkig harcol a megtalálásáért. A thriller Párizsban játszódik, de mivel a főszereplő egy olasz származású nő, a színésznő beszédtanárhoz is járt, hogy olasz akcentussal beszéljen franciául.  
A 17 perces kisfilmet Clayton Burkhart rendezte, aki már dolgozott Kate Moss-al és Christy Turlingtonnal. A Krisztina férjét az olasz származású Xavier Bonadonna, a nyomozót pedig Eric da Costa alakítja.
Az Engedj el! Goztola Krisztina 2017-ban alakult saját produceri irodája, a Budapest-Párizs központú JONA FILMS PARIS első kisjátékfilmje.
A fesztiválon az elmúlt egy év magyar és koprodukciós alkotásai négy kategóriában (játékfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő filmek; animációs, fikciós és kísérleti rövidfilmek, valamint versklipek) versenyeztek. A fesztivál versenyprogramjának zsűritagjai Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke; Kiss László rendező, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke; Kútvölgyi Erzsébet Kossuth-díjas színművész, valamint Kalász József és Wiegmann Alfréd rendezők voltak. 
A versenyprogramba meghívott filmeken túl számos Latinovits Zoltán- és Bujtor István-filmet nézhetett meg ingyenesen a közönség. 
Szerző