Tudományos szenzáció: hibrid ősembert találtak

Publikálás dátuma
2018.08.22. 20:18
A Gyenyiszova-barlang bejárata.
Fotó: Alexandr Kryazhev / Sputnik
Egy félig neandervölgyi, félig gyenyiszovai korai ember csontjaira bukkantak a kutatók egy szibériai barlangban.
"Első reakcióként azt kérdeztem magamtól: mit rontottam el?" - nyilatkozta Viviane Slon, a Max Planck Intézet evolúciós biológusa az Atlantic-nak. A leletek genetikai elemzését újra és újra megismételve aztán bebizonyosodott, a megtalált csontok egy neandervölgyi anya és egy gyenyiszovai apa lányának maradványai. Mi több, az apának szintén volt neandervölgyi őse az eredmények szerint.
A leletek ugyanabból a barlangból kerültek elő, ami egyszer már komoly meglepetést okozott a tudóstársadalomnak. Arról a Gyenyiszova-barlangról van ugyanis szó, ahol 2008-ban felfedezték a korábban ismeretlen gyenyiszovai emberfaj nyomait. Máig szinte semmit nem lehet tudni ezekről a korai emberekről - leszámítva, hogy kiderült, DNS-üket ma is őrzik Ázsia és Melanézia lakói. Slon szerint ez arra utal, hogy a különböző korai emberek hibridjei nem kellett, hogy kitaszítottként éljenek.
A "Denisova 11" nevű lelet: egy neandervölgyi apa és egy gyenyiszovai anya lányának csontjai.
Fotó: Ian Cartwright / UNIVERSITY OF OXFORD / Max Planck Institute / A
Egész mostanáig azt gondolták a tudósok, az emberfajok keveredése egy ritka jelenség - mondta el Svante Pääbo evolúciós antropológus, aki nemrég egy Romániában talált, 40 ezer éves ember genomjának vizsgálatában is részt vett. Az a lelet szintén meglepetéssel szolgált: felmenői között mindössze 4-6 nemzedékkel ő előtte egy neandervölgyi ős is volt.
"Mikor tűt találsz egy szénakazalban, el kell gondolkozni azon, vajon valóban egy tűt látsz-e"

- fűzte hozzá John Hawks, a Wisconsin-Madison Egyetem antropológusa. Szerinte ezek a leletek azt mutatják, a korai emberek keveredése egészen általános lehetett a korban.
Szerző
Frissítve: 2018.08.22. 20:59

Törésveszély - A klímaváltozás a fákat sem kíméli

Publikálás dátuma
2018.08.22. 13:11
Illusztráció: Pexels
A globális felmelegedés miatt gyorsabban nőnek a fák, ám sűrűségük csökkent, és a könnyebb fáknak alacsonyabb a kalóriaértékük - állapították meg a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) kutatói 150 évre visszamenőleg vizsgálva anyagmintákat.
A Hans Pretzsch professzor vezette kutatócsoport több száz fa anyagmintáit vizsgálta, és elemezte 30 ezer fa minden egyes évgyűrűjét a legújabb, úgynevezett LIGNOSTATION technológiával. 
"Ezzel a technológiával képesek vagyunk a legpontosabban és legnagyobb felbontással mérni a fa fajsúlyát, ami korábban elképzelhetetlen volt"

- idézte Pretzsch professzort a Science Daily tudományos ismeretterjesztő hírportál.

 A famintákat a legöregebb, mintegy 150 éves európai kísérleti erdőparcellákból vették a szakemberek, olyan mindennapos európai fajoktól, mint a lucfenyő, az erdei fenyő, a tölgy és a bükk. Miden egyes erdőparcella és fa történelmét részletesen ismerjük - tette hozzá Pretzsch.
Az 1870-es évektől a napjainkig vett fa anyagminták kombinációjával és az új technológiával a kutatócsoport képes volt kimutatni, hogy a megfigyelések kezdete óta a fák könnyebbekké váltak, 1900 óta 8-12 százalékkal. Ugyanakkor a közép-európai fák térfogat-növekedése felgyorsult 29-100 százalékkal.
Annak ellenére, hogy ma nagyobb mennyiségű fa nő, azok kevesebb anyagot tartalmaznak, mint néhány évtizeddel korábban. A könnyebb fa kevésbé tömör, és alacsonyabb a kalóriaértéke, ez fontos a faipar és az energiaipar számára is. A kisebb sűrűség fontos az élő növény esetében is, mivel emiatt növekszik a szél és hó okozta törés kockázata az erdőkben - írta az MTI szakemberek magyarázata alapján.
A felgyorsult növekedés azt is jelenti, hogy a fák több szén-dioxidot képesek tárolni. A Forest Ecology and Management folyóiratban megjelent tanulmányukban a növekedés felgyorsulásának okát a szakemberek a globális felmelegedéssel és a vegetációs időszak meghosszabbodásával magyarázzák. De a mezőgazdaság, a közlekedés és az ipar nitrogén-kibocsátása is szerepet játszik benne.
Frissítve: 2018.08.22. 13:50

Vizet találtak a Holdon

Publikálás dátuma
2018.08.21. 20:13

Fotó: AFP
Az indiai Csandrajáan-1 űrszonda lassan 10 éves mérései alapján mutatták ki a vízjeget a Hold sarkvidékein.
A fagyott vizet a Hold északi és déli sarkán figyelték meg a kutatók, akik a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban publikálták tanulmányukat - írja az MTI. A kutatás eredményeit az indiai Csandrajáan-1 űrszonda egy műszerének adataira alapozták. Az első Hold-körüli pályára állított indiai űrszonda 2008-2009-es küldetése alatt a Hold ásványtani feltérképezését végezte.
A tudósok szerint a Holdon megfigyelt vízjég foltokban helyezkedik el. A Hold déli pólusán a jég főleg a kráterekben koncentrálódik, az északin viszont ritkább, jobban szétszóródott foltokban található. Az indiai szonda fedélzetének ásványokat feltérképező Moon Mineralogy Mapper (M3) eszköze a felszínen jelen lévő vízjég három jellegzetes sajátosságát is azonosítani tudta.
Az M3 nemcsak a jégtől elvárt fényvisszaverő tulajdonságot mutatta ki, de képes volt közvetlenül mérni azt a jellegzetességet, ahogy a vízjég molekulái elnyelik az infravörös fényt. Ennek alapján különbséget tudott tenni a folyékony víz, a pára és a szilárd jég között. A Hold hőmérséklete nappal a 100 Celsius fokot is elérheti, ami nem épp a legmegfelelőbb környezet a felszíni jég megmaradásához.
A Hold tengelyferdesége miatt azonban akadnak olyan területek a pólusain, ahová soha nem ér el a napfény. A tudósok szerint a sarkokon állandóan árnyékban lévő kráterek hőmérséklete nem emelkedik mínusz 157 Celsius-fok fölé, és ez már olyan környezet, amelyben a vízjég sokáig stabilan meg tud maradni.
Az új tanulmány megállapításai a korábbi kutatásokat is igazolják, amelyek a Hold déli pólusán közvetett módon mutatták ki a vízjég jelenlétét, ám azokat akkor még más jelenségekkel is lehetett magyarázni, mint például a szokatlanul tükröződő holdi talajjal.
A kutatók szerint ha elegendő vízjég található a Hold felszínén - a legfelső néhány milliméteren belül -, az akár egy jövendőbeli emberi Hold-misszió számára is hozzáférhető forrás lehet. Felszíni vízjeget a Naprendszer más égitestjein is találtak már a tudósok: például a Merkúr északi pólusán és a Ceres törpebolygón.
Szerző
Témák
Hold űrkutatás