menekültek;rasszizmus;Spike Lee;Ku Klux Klan;

2018-08-24 09:30:00

Spike Lee kíméletlenül őszinte: Trump leporolta a Klán nyelvét

Spike Lee, az idei Cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíjával elismert Csuklyások – BlacKkKlansman rendezője elismerésre méltó őszinteséggel beszélt művének ideológiai hátteréről, és arról, hogy Amerika történelmének legfontosabb választása előtt áll.

A Csuklyások életveszélyes ívet ír le a felzaklató erejű dráma és a komédia műfajai között.

Nekem, mint filmkészítőnek a forgatókönyv az iránytű, amely meghatározza hova és merre haladj. Amikor Jordan Peele felhívott és telefonon gyorsan elregélte miről is van szó – egy fekete rendőr beépül a Ku-Klux-Klánba – úgy hangzott, mint egy abszolút őrültség, miközben igaz történetről volt szó. Ha valami ennyire abszurd, akkor természetes, hogy olykor röhejes szituációkat kreál. Sok dráma nem viseli el az intelligens humort sem, de itt kötelező és kikerülhetetlen volt.

Van esetleg olyan film, mely hasonlóképpen működik?

Naná. Ott van például a Doktor Strangelove. Vége a világnak én meg röhögtem Peter Sellers minden megmozdulásán. Ebben a műben Kubrick megtalálta a tökéletes egyensúlyt.

Elég sokszor hangzik el a filmben az „America First” szlogen, többféle kontextusban, mely egyértelmű utalás Donald Trump rezsimére.

Akkor hadd világosítsam fel: az „America First” fő kifejezése volt a Ku-Klux-Klánnak az 1920-as években, amikor a migránsellenes megnyilvánulásaik voltak. Szóval, ez a szlogen, ahogy ön nevezi, nem újdonság. Nevezzük úgy, hogy a „narancs ügynök” és csapata újrahasznosította, leporolta, kifényesítette, de egy dologban nem változtattak: továbbra is a gyűlölet áll mögötte. Számomra ez a kifejezés a szeretetet jelenti. Számomra a mostani amerikai kormány két jelenségnek a parafrázisa: pénz és gyűlölet, illetve gyűlölet és pénz. A sorrendben nem vagyok biztos.

Hadd tegyek fel egy elméleti kérdést: a Csuklyásokban az ostoba rasszista karakterek egy része meghal – így döntött alkotóként. De mit tenne az efféle emberekkel a valós életben?

Köszönöm, jogos felvetés. Novemberben az Egyesült Államokban időközi választások lesznek – talán a legfontosabb az ország történelme során. A demokraták számos pozíciót vissza fognak szerezni és én abban hiszek, hogy ez elindít majd egy hosszabb eseménysorozatot, ami két évvel később az elnökválasztásnál fog kulminálódni. Teljes a bizalmam Robert Mueller-ben. Olyan ez a fickó, mint egy agysebész, nem rohan sehova, csöndben gyűjti az információkat, amíg a kalapács végül le nem súlyt a konzervatívokra. Ebben hiszek, reménykedem.

A Csuklyások sokak szerint ebben fontos szerepet játszhat.

Én filmrendezőként és aktivistaként sosem mondtam meg senkinek, hogy kire szavazzon. Azt viszont mindenkinek mondtam, hogy regisztráljon a szavazásra. A legfontosabb, hogy minél több fiatalt el tudjunk juttatni az urnákhoz.

Hisz még a mozi erejében?

Hogyne hinnék. A fiatalok sokat járnak moziba.

Mi lenne a legfontosabb változás, amit remél?

Az, hogy ne dőljenek be olyan sokan a rasszista demagógiáknak. Ami manapság igazán felháborít az az, hogy családokat szednek szét, csöppségeket választanak el a saját anyjuktól a bevándorlásiak. Miért? Nincs olyan technika, hogy teljes családokat kövessenek nyomon? Idővel persze azt sem tudják már követni, hogy a gyerekeknek kik a szüleik és hol vannak. Ez embertelen barbarizmus. Hogy emberi lényekre használunk olyan jelzőket, melyeket erőszakolókra és gyilkosokra szokás, csak azért, mert illegális bevándorlók? Ez nem csak az Egyesült Államokra igaz, az egész világon divatos most a migránsokat megnevezni minden probléma okának. Ők lettek a gyilkosok, erőszakolók, tolvajok és a nyugati kultúra rombolói. „Elveszik a munkádat” – ismerős, mi? Ezt Magyarországon is mondják. De ugyanennek a politikus körnek a tevékenysége a Brexit is. Az egész világban ugyanaz a jobboldali bullshit zajlik éppen. Szeretném, ha az emberek, akik megnézik a filmem, ne gondolják, hogy a szégyenteljes dolgok csak Amerikában történnek meg, hanem nézzenek körbe saját maguk körül.

Az mindenki számára világos, hogy a Klán gyűlöli a feketéket. De a Csuklyásokból az is kiderül, hogy az antiszemitizmusért sem kell a szomszédba menniük.

Barátom…, merre élt eddig? Európában gyakran megtörtént velem a Cannes-i premier óta: ismerősök és ismeretlenek jönnek oda hozzám kétségbeesett arccal és közlik, hogy nem tudták, hogy a KKK ennyire utálja őket is. Ön zsidó?

Meglehet.

Akkor van egy rossz hírem: majdnem olyan nagy probléma a klán szemében, mintha fekete lenne. A zsidók az abszolút másodikok a gyűlöletlistán! Nézze csak meg a 2017-es Charlottesvillbe-n történt eseményeket és a fazonokat, akik horogkeresztes zászlóval vonultak fel.

Ha már szóba hozta: nem mindenki értett egyet abban, hogy a Csuklyások végén bevágta, amint Charlottesville-ben a kocsi halálra gázolja Heather Heyer-t, mivel a film a hetvenes években játszódik. Az egyik fikció, a másik meg valóság…

Charlottesville 2017. augusztus 12-én történt. Mi szeptemberben kezdtünk el forgatni, de már augusztus 12-én biztos voltam benne, hogy ez lesz a film vége. A Csuklyások tele van áthallásos jelenetekkel, melyek a narancs ügynököt és az adminisztrációt jellemzik. Heather Heyer halála nem egyfajta hab a tortán trükk volt tőlem, hanem kézzelfogható bizonyítéka annak a belföldi terrorizmusnak, ami egy ártatlan ember halálát követelte.

Néhány történész azt is kifogásolta, hogy a klán tagjai túl keveset hordják a csuklyát a filmben.

Persze, mert még ma is a Griffith féle propagandafilm, az Egy nemzet születése képsoraiban gondolkodnak. Ezt 1915-ben forgatták, ma viszont már nem igazán lehet csuklyás embereket mutogatni hosszan a vásznon. A David Duke-ot alakító Topher Grace ötlete volt, hogy nyakkendős ficsúrként ábrázolja a figurát.

Denzel Washington négy filmjében is főszereplő volt, most viszont a fiára, John David-re esett a választása. Igaz, hogy casting nélkül kapta meg a főszerepet?

Igen. Szerepet ő korábban a Malcolm X-ben. Ismertem már őt.

De hát akkor csak hatéves volt még.

Igen. De már akkor is vérbeli színész volt.

Harry Belafonte-nek is jutott egy erős jelenet. Ő pedig még mindig színész kilencvenegy évesen.

Ő akart részt venni! Kérdéses volt a szereplése, mert kilencven évesen a doktorai nem nagyon akarták őt elengedni. Az utolsó forgatási napra időzítettem a jelenetét, hogy legyen ideje pihenni. Egy héttel előtte telefonált, hogy jön. Tiszteletére a teljes stáb nyakkendőt és öltönyt vett fel. Amikor felvettük a jelenetet, éreztem, hogy ezzel „megcsináltuk” a filmet.

Fő a fiatalosság, nem?

Már nem azért, de én csak hatvanegy éves vagyok. Kurosawa nyolcvannyolc évesen forgatta le az utolsót. Szóval, fiatalos vagyok, igen.

A Csuklyások egyik csúcspontja, amikor Kwame Ture egyik híres beszédét rekonstruálja. Miközben a színész beszél a színpadon, a hallgatóság mintha más térbe és dimenzióba került volna. Miért nem „normálisan” forgatta le?

Milyen szót mondott? Normális? Én sosem gondolkodom szimplán normális megoldásokban. De a kérdés jogos. Corey Hawkins, aki Kwame Ture beszédét szóról szóra adta elő, gigantikus színészi teljesítményt rakott az asztalra. Ture volt az, aki megalkotta a Black Power – fekete erő kifejezést. Akkor tette, amikor a tévén, a médián keresztül és társadalmi szinten azt hallgattuk, hogy a fekete ember alsóbbrendűek és gusztustalanok vagyunk. Ő volt az, aki kimondta, hogy gyönyörűek voltunk. Meg kellett találnom a vizuális módját annak, hogy ábrázolhassam ezt a szépséget. Ennek a lényege az volt, hogy lássa a néző: mennyire többféleképpen lehetünk gyönyörűek.

A filmben többször elhangzik a White Power-frázis is.

Igen, de az nem jelent semmi többet a fehér felsőbbrendűségnél. A Black Power erre egy reakció volt és más a morális szintje.

Azt szeretné, ha a nézők ráébrednének valamire. Önnél mikor volt az első ilyen pillanat?

Az én gyerekkoromban, még a mobiltelefonok kora előtt, a családok együtt ültek le, hogy közösen költsék el a vacsorát. Manapság ez teljesen más, ezt gyakorló szülőként állítom. Van két fiam, az egyik huszonegy, a másik huszonhárom éves. Nem tudom elérni, hogy letegyék a telefont még a közös vacsora idejére sem. Amikor én vacsoráztam a szüleimmel, minden este megbeszéltük, mi történik a világban. Nem szólhatott a rádió, vagy a tévé a háttérben. Beszélgettünk. Olyan szüleim voltak, akik elolvasták a híreket, és próbálták megmagyarázni nekünk, mi történik a nagyvilágban, mit jelent az, hogy a testünket fekete bőr fedi. Ma nem lehet komolyan beszélgetni. Megszűnt az efféle kommunikáció. Most nem akarok zsémbes vénembernek tűnni, aki a technológia és a fejlődés ellen prédikál, de ahogy élünk ma, az már nem természetes. Ez a fajta modernizáció a filmművészetre is kihat: el tudja képzelni, hogy mondjuk élvezettel nézze végig a Doktor Zsivágót vagy az Arábiai Lawrence-t egy mobilon? Egy ilyen vacakon? Amikor gyerek voltam, csak kilenc tévécsatorna volt. Most meg kilencszáz. És csomóan otthagyják a tévé előtt a gyerekeiket? Öreg hiba.

Írásaiban és elemzéseimben sokszor okolta Hollywoodot a rasszizmus népszerűsítésért, ennek megfelelően sosem hódolt be az álomgyárnak. Ez szimpla negligálás vagy ideológiai harc is volt?

Az egyetemen a diákjaimnak mindig azt mondom: Hollywoodot elsősorban egy dolog mozgatja, a kapzsiság. A többi csak természetes következmény.

Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy a zsűri nagydíját kapta Cannes-ban?

Azt, hogy, mindenségit, az második hely! De nem panaszkodom, az több mint a semmi!