Nagy Lajos kiadatlan firkái

Antiszemitizmus és szovjetellenesség vádja miatt nem jelent meg az író naplója az előző rendszerben. Most mi lehet vele a baj?

Serf András irodalmár több, mint két éve igyekszik önerőből feldolgozni Nagy Lajos író gyakran olvashatatlanságig egyedi kézírással, 1940 és 1954 között vezetett naplóit. A negyven füzetet az író halála után özvegye a néprajzos Ortutay Gyulára hagyta, ő pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumba vitte. Ott nyilvános hagyatéki állományban található, kutatható is, mégsem adta eddig ki egyik kiadó sem. A rendszerváltás előtt ennek feltételezhetően politikai okai voltak, bár Serf András ezt cáfolja, ő eddig nem talált antiszemita bejegyzést. Szerinte a napló irodalomtörténeti értéke nem kérdés, de a szöveg nem szépirodalom, mivel Nagy elsődleges szándéka a rögzítés volt és nem a megformálás. „De alig van utólagos javítás a füzetekben, vagyis rendkívül tudatos volt a „firkáiban”, ahogyan maga nevezi a jegyzeteit. A 40-es, kora 50-es évek kultúrtörténésze is találhat jó pár érdekességet benne.”

Serf a szöveg leírásával párhuzamosan a jegyzeteken is dolgozik, és mindenképpen át kell néznie majd egy orvos-történésznek a szöveget. Az esetleges publikációhoz engedélyt kapott a jogörököstől, aki pontosan tisztában van a naplók jelentőségével. A novellistaként indult Nagy Lajos füzetei a mindennapi keretek rutinszerűen száraz, tényszerű rögzítésében leginkább talán a nemrég kiadott Heltai Jenő-naplóhoz hasonlítanak. A feljegyzéseket olvasva úgy tűnhet, hogy az irodalmi közélet nem sokat változott Nagy Lajos óta, a kutató úgy fogalmaz „futtatott féltehetségű pályatársak, belterjes megmondóemberek, csupa önmaga fontosságát elhívő figura szerepel a lapokon”. Nagy azonban a betegségeivel való drámai küzdelmeit is dokumentálja, az álmait rögzíti és mániákusan elemzi azokat, így „a Szabad ötletek jegyzéke is eszünkbe juthat, még ha egészen más műfaj és terjedelem” - állítja Serf.

A HVG egykori újságíró-dokumentátora Nagy Lajos egyik regényét akarta e-könyvben kiadni, így került kapcsolatba a naplókkal. Csak bele akart olvasni, hogy miket jegyzett föl ez a – mások mellett Balassa Péter kritikus szerint is – méltatlanul elfeledett jelentékeny szatirikus író. „Amikor beleolvastam, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a napló még kiadatlan. Hetekig lubickoltam benne, mire rádöbbentem, ha már olvasom a kézírást, akár le is írhatnám. És aztán jöttek sorra a meglepetések, rácsodálkozások, meg a küzdelmek és az érzelmi és szakmai elakadások.” A naplókból kiderül, hogy az íróról még a legközelebbi barátai sem tudták, hogy mennyire beteg. Fóbiák kínozták és idegrendszeri betegségek, esetenként az íráskép drámai megváltozása, a mondatok lerövidülése árulkodik a szenvedéstörténetéről.