Bő három évvel ezelőtt tette meg drámai bejelentését az akkori amerikai elnök: az Egyesült Államok elleni kibernetikai támadások mértéke immár rendkívüli nemzetbiztonsági, külpolitikai és gazdasági fenyegetést jelent az országra nézve. Barack Obama ezzel kapcsolatban kihirdette a vészhelyzetet, amit azóta minden évben újra megerősítenek, és ennek alapján különleges intézkedéseket foganatosíthatnak az illetékes szervek. Eddig a hablaty.
Valójában nincs még egy ország, amely az amerikaiakéhoz fogható képességekkel rendelkezne a digitális világban. A New York-i ikertornyok elleni 2001-es támadás előtt ha az ember érdeklődni próbált az NSA nevű intézmény után, azt a viccesnek szánt választ kapta: ez annak a rövidítése, hogy No Such Agency, vagyis Nincs Ilyen Ügynökség. Azóta már fennen hirdetik, hogy az NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség, ha akar, mindent lát, mindent hall, mindent el tud olvasni, talán még azt a karaktert is, amit éppen csak leütni készülsz.
Nem az amerikai nemzetbiztonság felkészületlensége az oka annak, hogy sorra derül ki, mekkora disznóságokat művel időnként néhány jófejű orosz kódfeltörő. Például tonnaszámra lopták el Hillary Clinton levelezését, amikor azt fontosnak gondolták.
Valójában ez nem kapacitás kérdése. A digitális nagyágyúk hiába lövöldöznek verebekre. A hackeléshez nincs szükség nagyberuházásra: kell néhány számítógép interneteléréssel, és néhány megszállott programozó, akit éppen csak annyi kapcsolat fűz állami intézményhez, hogy néha kap egy megrendelést, néha pedig pénz jelenik meg a számláján.
A hacker arra is ügyel, hogy hamis nyomot hagyjon hátra. Amikor 2015 áprilisában részlegesen leállt a TV5Monde francia tévécsatorna, akkor sokáig a KiberKalifátust gyanúsították, de később kiderült, ott is oroszok szórakoztak a spájzban.