Felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben – olvasható a Migration Aid közleményében, melyben a menekülteket segítő szervezet bejelenti, Éjjeli Őrség néven párttá alakul, így kerülve ki a bevándorlási különadót, melyet a „migrációt támogató” civil szervezeteknek kellene befizetniük az államkasszába.
A NAV-nál szombatig kellett regisztrálnia magát minden érintettnek, s cseppet sem meglepő módon nem omlott össze a hivatal szervere a túlterheltség miatt. A szóba jöhető, a kormány és médiája által évek óta Soros-bérencezett és bevándorlást támogatónak titulált szervezetek közül egyik sem iratkozott föl önszántából a listára. Álláspontjuk egyszerű: nem felelnek meg a törvényi kritériumoknak, azaz nem vonatkozik rájuk a jogszabály. Mely kissé elnagyoltra sikerült, hiszen miután nemzetközi nyomásra a Stop Soros!-ból kihúzták ezt az ötletet a törvényhozók, alig maradt idő beszuszakolni az adótörvények közé. Pontos szabályozás helyett így fércmunka született, a kormányzat által levadászni vágyott civilek pedig köszönték, és akkora kiskaput találtak, hogy anno a kalandos kedvű Botond is büszke lett volna rájuk Bizáncnál. A törvény ugyanis a bevándorlás támogatásáról szól, amire a civilek az igazsághoz híven rávághatják, ők bizony semmi ilyet nem tesznek, csak a menekülteket segítik. Kész, kéz leporol, alany elégedetten hátradől. Elvileg.
A gyakorlatban azonban elképzelhetetlen, hogy a civilek vegzálására és a nem létező bevándorlás elleni harcra évek óta kampányt építő, arra sokszor tízmilliárdot elégető hatalom némi fejvakarás után tanácstalanul széttárja majd a karját, és beletörődik a buktába. Első lépésként minden bizonnyal a NAV indul harcba a civilek ellen, ha a hivatal komolyabb ellenállásba ütközik – ami borítékolható -, segédcsapatként érkezhet a Kehi, némi rendőrségi segítséggel. Mondjuk, megjelenhet a Nemzeti Nyomozó Iroda korrupció és gazdasági bűnözés elleni főosztálya. Láttunk már ilyet, négy éve, a Norvég Alap elleni hadjárat során olyan vehemenciával rohanták le az Ökotárs irodáját, mintha Al Capone, de legalábbis Kaya Ibrahim vagy Josip Tot bujkált volna a szobákban.
Ezek alapján tehát nehéz pillanatok várnak a civil szervezetekre, melyek már előre jelezték: bármiféle vegzálás esetén jogi útra terelik az ügyet. Ami egyfelől reménykeltő, hiszen példák sora igazolja, hogy a bíróságokon valós az esély igazuk érvényesítésére, másrészt veszélyes, hiszen a kormány ilyen esetekben a carpe diem elvet követi, vagyis a dózer nem áll meg, legfeljebb néhány év múlva bebizonyosodik, hogy törvénytelenül jártak el. Csak éppen ha addigra beszántottak egy szervezetet, fékezett habzású siker a jogi diadal.
A megtámadottak akár külföldre is menekülhetnek, követve a Nyílt Társadalom Alapítványokat, bár ez esetben végzetes vereséget szenvedne a civil társadalom, és helyrehozhatatlan károk érnék az országot. A Migration Aid példáját másolva még pártokká is alakulhatnának. A sötétség úgyis akkora, hogy az Éjjeli Őrség egymaga nehezen hozza el a világosságot.