Műholdfelvételekből kitűnik, Észak-Korea leállította a leszerelés folyamatát. Bár Donald Trump azt állította a júniusi szingapúri csúcstalálkozó után, hogy Kim Dzsong Un hitet tett a nukleáris leszerelés mellett, mára kiderült, ez csak a szokásos szemfényvesztés volt. Nemhogy arra nincs kilátás, hogy nukleárisfegyver-mentessé váljon a Koreai-félsziget, Phenjan a rakétaprogramjáról sem mond le.
Az akkori csúcsnak egy értelme volt: elmúlt a háború közvetlen veszélye. Trump és Kim Dzsong Un egy időre elásta a csatabárdot. Már az is eredmény, hogy az észak-koreai vezetőt sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni, és előzőleg a békemegállapodás megkötését ígérte Dél-Koreának. Ehhez mindenképpen hozzájárult az amerikai adminisztráció fenyegetésre épülő politikája. Trump tavaly katonai csapással fenyegette meg Phenjant, egyúttal az ENSZ BT szokatlanul kemény megszorításokkal sújtotta az országot. Az amerikai adminisztrációban most újra erősebbek azok a hangok, amelyek szerint miután Észak-Korea újfent bizonyította, mennyire megbízhatatlan partner, így ismét ideje megfenyegetni. Csakhogy nem biztos, hogy ez most bármilyen eredményre vezetne.
Phenjant ugyanis elsősorban nem az esetleges amerikai katonai csapás rémítette meg, hiszen Észak-Korea is megtanulhatta, Trumptól nem állnak távol a blöffök, hanem az, hogy a nemzetközi büntetőintézkedésekhez Kína is kőkeményen tartotta magát.
Azóta azonban jelentősen megváltozott a politikai széljárás, a Washington és Peking közötti koalíció csak rövid ideig tartott. Az Egyesült Államok ma már importvámokkal sújt kínai termékeket, ami miatt fagyossá vált a két ország viszonya. És ezzel Észak-Korea járt jól: Peking már messze nem olyan szigorú a sztálinista kistestvérrel szemben, ismét virágzik a két ország közötti feketekereskedelem.
Trump egyelőre nem tesz semmit Észak-Koreával szemben. Jövőre azonban már eredményt kell felmutatnia, hiszen ha nem sikerül, a sikertelenséget a fejére olvashatják a következő amerikai elnökválasztási kampányban.