Azonosították az egyik legszentebb magyarországi oszmán szakrális helyet

Publikálás dátuma
2018.08.27 13:50
Illusztráció: AFP
A szigetvári Szulejmán-sírkomplexum feltárói azonosították az 1526-os mohácsi csata után a helyszínen (az oszmán seregek által emelt) győzelmi emlékmű helyét. A törökök kiűzését követően 1687-ben a Mohács melletti építményt kápolnává átalakították, amely így a csata keresztény mementójává, az ország visszafoglalás szimbólumává vált.
A budai Gül Baba-türbe és a szigetvári Szulejmán-sírkomplexum mellett a mohácsi egykori győzelmi pavilon a "legszentebb" magyarországi oszmán szakrális helyek közé tartozott - érzékeltette Pap Norbert, a kutatások pécsi vezetője, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója a felfedezés jelentőségét az MTI-nek.  Az ütközet nyitott kérdéseiről úgy fogalmazott:  
"nem ismerjük a mohácsi csata pontos helyszínét, köztük a táborokat, az összeütközés centrumát és azt sem, hogy a Mohácson elpusztult jóval több mint 20 ezer katonát hova temették".
A Szulejmán türbéjét megtaláló kutatócsoport ezúttal arra vállalkozik, hogy új kutatási módszerekkel, modern műszerekkel megválaszolja ezeket a nyitott kérdéseket - hangsúlyozta. Az egykori történelmi eseményeket felidézve elmondta: az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett.
Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét. A csata nem csupán súlyos anyagi és emberi veszteségeket okozott a közép-európai keresztény államoknak, de kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a magyar nemzeti és a mohácsi helyi identitásra is - vélekedett Pap Norbert. A kutató kiemelte azt is, hogy az oszmánok szemében Mohács történelmük egyik legnagyobb győzelmét jelképezte, így őket is foglalkoztatta az esemény helye és emlékezete.
A szigetvári Szulejmán-kutatásban jelentős új tudományos eredményeket felmutató kutatócsoport nyolc évvel a mohácsi csata 500 éves évfordulós megemlékezései előtt az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma pályázatot nyújtott be a Magyar Tudományos Akadémia Kiválósági Együttműködési Programjára és Fodor Pál (MTA BTK), valamint Pap Norbert társvezetésével hároméves időtartamra 120 millió forint támogatást nyert az ütközet tudományos kérdéseinek megválaszolására. Mint a kutatás pécsi vezetője hangsúlyozta, a csata helyszínét illetően több mint száz éve zajlanak a viták.
"Nem bizonyos a két sereg táborának helye, az ütközet centrumának pontos helye és a több mint 20 ezer halott közül is csak csekély számú áldozat került elő. A földrajzi pozíciók megállapítása és a tömegsírok feltárása fontos kutatási célkitűzés"
 Az új mohácsi kutatás első jelentős eredménye a csata helyszínén létesített oszmán győzelmi emlékmű egyértelmű azonosítása, jellegének meghatározása, átalakulási folyamatának megválaszolása - magyarázta Pap Norbert. Az oszmán győzelmi komplexumról augusztusban jelent meg A mohácsi Törökdomb címmel tanulmány a Történelmi Szemlében. Pap Norbert erről megjegyezte: megállapítható, hogy Magyarországon a 17. században egy fontos muszlim szakrális helyet hoztak létre az oszmánok, amelynek emlékezete a 20. század elejéig valamilyen formában fennmaradt. 
"A több feltételezett helyszín megvizsgálását követően sikerült egyértelműen meghatározni a helyet, amelynek alapos régészeti vizsgálata ezután következik. A csata keresztény oldali emlékezetében is fontos szerepet játszott a hely, ugyanis ott egy kápolna emlékeztetett a 18. században a csatára"
A kutatók azon dolgoznak, hogy részben földrajzi módszerekkel a Duna menti mocsárvilágban és a Mohácsi síkságon végzett vizsgálatokkal a csata tömegsírjainak a feltárásához is közelebb kerüljenek. 
"A különböző nemzetiségű katonák nyughelyének feltárása közelebb vihet bennünket egy egységesebb szemléletű Közép-Európa-tudat kialakításához is, hiszen több térségbeli népnek (magyarok, csehek, lengyelek, horvátok és németek) és a balkáni népcsoportok tagjainak is közös temetőjéről van szó, emlékük ápolása erősítheti az összetartozást és a megbékélést"
- összegzett a kutató.
Témák
Mohács
Frissítve: 2018.08.27 15:37

Sikeresen landolt a japán űrszonda a Ryugu aszteroidán

Publikálás dátuma
2019.02.22 14:22

Fotó: AFP/ Kaname Muto / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun
Sikeresen leszállt a Hajabusza-2 japán űrszonda a Ryugu kisbolygó felszínére – jelentette be pénteken a japán űrhajózási és -kutatási hivatal, a JAXA.
Az űrszondáról érkezett adatok alapján közép-európai idő szerint csütörtök éjfél előtt nem sokkal sikeresen megtörtént a landolás a Földtől mintegy 340 millió kilométerre lévő aszteroidán. Arra azonban még napokig várni kell, hogy kiderüljön, az űrszondának sikerült-e begyűjteni kőzet- és talajmintákat a 900 méter átmérőjű Ryugu kisbolygón - írta a Híradó.hu.
A szakemberek szerint a C-típusú Ryugu kisbolygó a Naprendszer kialakulásának hajnalán képződhetett, így olyan szerves anyagokat tartalmazhat, amelyek a földi élet kialakulásához is hozzájárultak, így többet megtudhatunk az élet keletkezéséről. A pénteki mintagyűjtés az első a Hajabusza-2 számára tervezett három ilyen landolás közül.
A japán űrkutatási hivatal októberben néhány hónappal elhalasztotta az űrszonda landolását, mert a kisbolygó felszíne a vártnál göröngyösebb, és nehéz volt megfelelő leszállóhelyet találni. A hosszú halasztás másik oka az volt, novemberben és decemberben megszűnt a kapcsolat a Hajabusza-2-vel, mert a Nap túloldalán volt.
A JAXA tudósai a landolás helyét egy hat méter átmérőjű körzetben jelölték ki az eredetileg tervezett mintegy száz méteres átmérőjű térség helyett, emiatt a vártnál jóval bonyolultabb volt a művelet. 
Frissítve: 2019.02.22 14:22

Ha nem változtatunk, 140 év múlva évmilliókkal ezelőtti csúcsára érhet a felmelegedés

Publikálás dátuma
2019.02.22 09:09
Diákok tüntetnek Brüsszelben
Fotó: AFP/ EMMANUEL DUNAND
Az emberiség teljes szén-dioxid-kibocsátása kevesebb mint öt nemzedék múlva elérheti azt a szintet, amely a Föld egyik legszélsőségesebb üvegházhatású felmelegedési eseményét jellemezte mintegy 56 millió éve - figyelmeztettek amerikai tudósok.
A Michigani Egyetem kutatói kimutatták, hogy az emberek jelenleg kilencszer-tízszer nagyobb ütemben juttatnak szén-dioxidot a légkörbe , mint a paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (PETM) idején, mintegy 56 millió évvel ezelőtt.
Az elmúlt 66 millió évben a PETM volt a Földön a leggyorsabb és a legszélsőségesebb, természetes globális felmelegedési esemény. Számítások szerint mintegy 150 ezer évig tartott és a földi átlaghőmérséklet mintegy 5-8 Celsius-fokos emelkedése jellemezte. Az esemény csúcsán a Föld átlaghőmérséklete 23 Celsius-fok volt, mintegy 7 Celsius-fokkal magasabb a mostaninál. A PETM időszakában a sarkokat nem borította jég, sőt az Északi-sarkon pálmafák nőttek és krokodilok éltek. Nem ez volt a földtörténet legforróbb időszaka, de a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalása óta a legmelegebb volt.
Az amerikai kutatók eredményei szerint ha a szén-dioxid-kibocsátás folytonosan nő, az iparosodás korától a légkörbe jutott szén-dioxid teljes mennyisége 2159-re eléri azt a mennyiséget, amely a PETM időszakában volt tapasztalható. 
"Sem ön, sem én nem leszünk itt 2159-ben, de ez mintegy négy nemzedéknyire van. Ha gyermekeinkre, unokáinkra, dédunokáinkra gondolunk, mindjárt ott vagyunk"
- mondta Philip Gingerichet, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók gyakran használják a PETM-esemény adatait a modern klímaváltozási adatokkal való összehasonlításra. Új tanulmányuk azonban azt vetíti előre, hogy az eddig véltnél jóval hamarabb elérjük a PETM szintjét, mivel napjainkban a felmelegedés mértéke jóval meghaladja a dianoszauruszok kihalása óta történt klímaeseményekét. A PETM-hez hasonló szén-dioxid-szint pontos környezeti hatása nem ismert, de a hőmérséklet-növekedés hatására sok faj fog kihalni, a szerencsésebbek alkalmazkodhatnak vagy elvándorolnak élőhelyükről. Ráadásul évezredek kellenek majd ahhoz, hogy ismét lehűljön az idő - magyarázta Larisa DeSantis, a Vanderbilt Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban.
Szerző
Frissítve: 2019.02.22 14:11