Azonosították az egyik legszentebb magyarországi oszmán szakrális helyet

Publikálás dátuma
2018.08.27 13:50
Illusztráció: AFP
Fotó: /
A szigetvári Szulejmán-sírkomplexum feltárói azonosították az 1526-os mohácsi csata után a helyszínen (az oszmán seregek által emelt) győzelmi emlékmű helyét. A törökök kiűzését követően 1687-ben a Mohács melletti építményt kápolnává átalakították, amely így a csata keresztény mementójává, az ország visszafoglalás szimbólumává vált.
A budai Gül Baba-türbe és a szigetvári Szulejmán-sírkomplexum mellett a mohácsi egykori győzelmi pavilon a "legszentebb" magyarországi oszmán szakrális helyek közé tartozott - érzékeltette Pap Norbert, a kutatások pécsi vezetője, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója a felfedezés jelentőségét az MTI-nek.  Az ütközet nyitott kérdéseiről úgy fogalmazott:  
"nem ismerjük a mohácsi csata pontos helyszínét, köztük a táborokat, az összeütközés centrumát és azt sem, hogy a Mohácson elpusztult jóval több mint 20 ezer katonát hova temették".
A Szulejmán türbéjét megtaláló kutatócsoport ezúttal arra vállalkozik, hogy új kutatási módszerekkel, modern műszerekkel megválaszolja ezeket a nyitott kérdéseket - hangsúlyozta. Az egykori történelmi eseményeket felidézve elmondta: az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett.
Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét. A csata nem csupán súlyos anyagi és emberi veszteségeket okozott a közép-európai keresztény államoknak, de kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a magyar nemzeti és a mohácsi helyi identitásra is - vélekedett Pap Norbert. A kutató kiemelte azt is, hogy az oszmánok szemében Mohács történelmük egyik legnagyobb győzelmét jelképezte, így őket is foglalkoztatta az esemény helye és emlékezete.
A szigetvári Szulejmán-kutatásban jelentős új tudományos eredményeket felmutató kutatócsoport nyolc évvel a mohácsi csata 500 éves évfordulós megemlékezései előtt az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma pályázatot nyújtott be a Magyar Tudományos Akadémia Kiválósági Együttműködési Programjára és Fodor Pál (MTA BTK), valamint Pap Norbert társvezetésével hároméves időtartamra 120 millió forint támogatást nyert az ütközet tudományos kérdéseinek megválaszolására. Mint a kutatás pécsi vezetője hangsúlyozta, a csata helyszínét illetően több mint száz éve zajlanak a viták.
"Nem bizonyos a két sereg táborának helye, az ütközet centrumának pontos helye és a több mint 20 ezer halott közül is csak csekély számú áldozat került elő. A földrajzi pozíciók megállapítása és a tömegsírok feltárása fontos kutatási célkitűzés"
 Az új mohácsi kutatás első jelentős eredménye a csata helyszínén létesített oszmán győzelmi emlékmű egyértelmű azonosítása, jellegének meghatározása, átalakulási folyamatának megválaszolása - magyarázta Pap Norbert. Az oszmán győzelmi komplexumról augusztusban jelent meg A mohácsi Törökdomb címmel tanulmány a Történelmi Szemlében. Pap Norbert erről megjegyezte: megállapítható, hogy Magyarországon a 17. században egy fontos muszlim szakrális helyet hoztak létre az oszmánok, amelynek emlékezete a 20. század elejéig valamilyen formában fennmaradt. 
"A több feltételezett helyszín megvizsgálását követően sikerült egyértelműen meghatározni a helyet, amelynek alapos régészeti vizsgálata ezután következik. A csata keresztény oldali emlékezetében is fontos szerepet játszott a hely, ugyanis ott egy kápolna emlékeztetett a 18. században a csatára"
A kutatók azon dolgoznak, hogy részben földrajzi módszerekkel a Duna menti mocsárvilágban és a Mohácsi síkságon végzett vizsgálatokkal a csata tömegsírjainak a feltárásához is közelebb kerüljenek. 
"A különböző nemzetiségű katonák nyughelyének feltárása közelebb vihet bennünket egy egységesebb szemléletű Közép-Európa-tudat kialakításához is, hiszen több térségbeli népnek (magyarok, csehek, lengyelek, horvátok és németek) és a balkáni népcsoportok tagjainak is közös temetőjéről van szó, emlékük ápolása erősítheti az összetartozást és a megbékélést"
- összegzett a kutató.
Témák
Mohács
2018.08.27 13:50
Frissítve: 2018.08.27 15:37

Átlépett a csillagközi térbe a Voyager 2

Publikálás dátuma
2018.12.10 20:01

Fotó: AFP/ HO / NASA/JPL-CALTECH
A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók még mindig kapcsolatban vannak az űrszondával.
Átlépett a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager 2 űrszonda, amely ikertestvére, a Voyager 1 után a második olyan, ember alkotta űreszköz, amely „elhagyta Naprendszerünket” – jelentette be hétfőn az amerikai űrkutatási hivatal (NASA). A misszió vezető kutatója, Edward Stone szerint a Voyager 2 űrszonda november 5-én lépett át a csillagközi térbe, túljutva a helioszféra határán, vagyis elhagyva azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban. A kutatók abból észlelték a „kilépést”, hogy a szonda által érzékelt részecskék egyszer csak eltűntek – írja a BBC hírportálja. A szakemberek szerint noha az űrszonda ikertestvére, a Voyager 1 már hat évvel ezelőtt átlépett ezen a határon, a Voyager 2 áthaladásának különlegessége, hogy még van olyan működő műszer az űreszköz fedélzetén, amely
„példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről”.
A Voyager 1-et 1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból, tizenhat nappal testvérszondája, a Voyager 2 fellövése után. Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Jelenleg 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad és 22 milliárd kilométerre jár kiindulópontjától. A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad. A NASA szakemberei szerint ugyanakkor az ikerszondák technikailag még mindig a Naprendszeren belül vannak. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a Naprendszer az úgynevezett Oort-felhő külső pereméig nyúlik. A két űreszköznek még évezredekbe fog telni, mire áthalad ezen az üstököszónán. A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók még mindig kapcsolatban vannak a Voyager 2-vel. A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti missziójukat már 1989-ben befejezték.
Szerző
2018.12.10 20:01
Frissítve: 2018.12.10 20:01

Megfejtették, mi okozta a kaliforniai „tűztornádót”

Publikálás dátuma
2018.12.10 12:12

Fotó: AFP/ Mark RALSTON
Amerikai kutatók szerint több tényező együttállása eredményezte idén nyáron azt a ritka jelenséget, amely a Kalifornia északi részén pusztító Carr nevű erdőtűz során alakult ki.
A San Franciscótól nagyjából 400 kilométerre északra található Redding peremén kialakult hatalmas tűztornádó, amely egy tűzoltó halálát okozta, a perzselő hőség, a szokatlan széljárás és egy több kilométer magasra felnyúló füstviharfelhő együttese idézte elő. A Geophysical Research Letters című folyóiratban publikált tanulmány készítői műholdas és radaradatokat felhasználva vizsgálták, hogy miként alakulhatott ki július 26-án a gigantikus méretű tűztornádó – írta az Érdekes Világ.
A tanulmány szerint a kaliforniai jelenség kialakulásának egyik kulcstényezője egy felhő volt, amelyet maga a tűz generált. A fagyott tetejű füstviharfelhő (pirocumulonimbus) rendkívül gyorsan növekedett függőleges irányba, mindössze 15 perc alatt megkétszereződött a hossza, míg végül 11,9 kilométer magasan felnyúlt a légkörbe. A kialakult felhő tornádóerősségű szeleket eredményezett. Mindez – kiegészülve a rekordmagas hőmérséklettel, az alacsony páratartalommal és a felszínhez közel kialakult vízszintes szélnyírással, amikor a szél iránya rendkívül gyorsan változik, miközben a nagy sebessége megmarad vagy kissé módosul –, tűztornádó kialakulásához vezetett.
A Kalifornia északi részén pusztító, Carr nevű erdőtüzet, amelyben nyolcan meghaltak, és több mint ezer otthon leégett, augusztus 30-ra sikerült megfékezni. A mostanihoz hasonló tűztornádót eddig mindössze egyszer, a 2003-as canberrai tüzek során dokumentáltak. A szakemberek reményei szerint az eredményeik a jövőben segíthetnek előre jelezni a hasonló jelenségek kialakulásának kockázatát.
2018.12.10 12:12
Frissítve: 2018.12.10 12:12