Versbe szedett idő

Körbejár az idő Fehér Renátó legújabb Holtidény című verseskötetében. A költő szerint nap mint nap ugyanazt éljük meg.

„Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik” (Forever’s gonna start tonight) – énekli Bonnie Tyler híres, 1983-as popdalában, és ugyanezzel a sorral indul Fehér Renátó verseskötete is. A huszonkilenc éves költő ugyanis nem kisebbre vállalkozik második, Holtidény című könyvében, mint hogy nyelvileg fejezze ki az örökkévalóságot és magát a folyton visszatérő időt.

Első, Garázsmenet című kötete még közéleti-közérzeti mű volt, mely a ’89 után született kelet-európai generáció életérzésére reflektált, a mostani könyv viszont kvázi filozófiai munka lett az időről mint témáról. Új kötetéhez Renátó az ihletet javarészt a képzőművészetből merítette. Még 2014 őszén utazott el hosszabb időre Párizsba, ahol többször látogatott el a Louvre-ba, a Museum d’Orsayba és a Pompidou Központba, melyek erős nyomot hagytak benne. Renátóra azonban nem az egyes festmények témái hatottak – noha verseiben felidéz egy-egy alkotást –, hanem a képzőművészetnek mint művészeti ágnak az időkezelése. Bár egy festmény eredeténél fogva statikus – szemben a zenével, az irodalommal vagy a filmmel, melyekre a folyamatszerűség a jellemző –, mégis képes az idő múlását vagy épp folytonos visszatérését érzékeltetni. Renátó is ezen szempontot próbálta átemelni verseibe, vagyis arra kereste a választ, hogy elbeszélhető-e az ismétlődő idő nyelvi-poétikai szinten.

– Az írás során az érdekelt, hogyan létezünk az örökké tételezett pillanatban, amiben mindig benne vagyunk – mondja a költő, aki szerint Edward Hopper 1942-es Nighthawks című képe szemlélteti egyik leginkább ezt az ambivalens érzést. A képen éjjel, egy gyorsétteremben látunk két, a pultra támaszkodó öltönyös-kalapos férfit, egy hölgyet és az őket kiszolgáló pultost. S bár a történésből csak egy pillanat elevenedik meg, mégis folyamatosságot és az ismétlődés érzését kelti a kép. Renátó úgy látja, hogy a saját életünk is egy-egy statikus pillanatban ragadható meg, mely pillanatok egyben rámutatnak a létezés ciklikusságára is.

A fiatal szerző az új verseiben az ismétlődő időt enciklopédikus jelleggel mutatja be. Hol egy utazásélmény, hol egy emblematikus épület, hol egy képzőművészeti alkotás vagy egy ókori mítosz megidézése utal az időélmény egyetemességére. Utóbbira remek példa a Volkswagen Sisyphus című vers, mely Francis Alÿs belga alkotó egy videoinstallációját idézi meg, melyben egy bogárhátú próbál feljutni egy emelkedőn, de minden egyes alkalommal visszagurul, mégis újrakezdi feladatát, akárcsak a görög hős, Sziszüphos.

Új kötetében az idő mint téma miatt az elbeszélő szerepe is halványul, háttérbe szorul. Míg a Garázsmenet egy kifejezetten személyes, a ’89 után született generáció életérzését, közérzetét fogalmazta meg a költő személyén keresztül, addig a Holtidényben ezen személyesség teljesen eltűnt. – Önismétlésnek éreztem volna, ha ugyanazt a szereplőt használom mint korábban – mondja Renátó, aki arra törekedett, hogy az intimitás maradékától is megszabaduljon. Egyes verseiben így már csak tekintetek és puszta terek jelennek meg. A kötet címadó versében például egy endoszkóp járja be Karlovy Vary császárfürdőjét, míg az Atlantisz című költeményben egy drón száll New York szimbolikus terei, úgymint a Ground Zero, az Ellis Island és maga a nyílt víz fölé.

A kötet elején három idézet segíti az olvasót eligazodni Renátó világában, és mindhárom idézet az idő egy-egy külön aspektusára hívja fel a figyelmet. Az elsőt a költő Thomas Mann Varázshegy című regényéből emelte át, mely a várakozás mint aktus időtapasztalatára mutat rá, vagyis arra, hogy a várakozással miként „nyerjük meg” és egyben „veszítjük” el az időt. A második idézet Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájából származik, mely az idő mozdulatlanságára utal (Vladimir: Megyünk? / Estragon: Menjünk. / Nem mozdulnak.). A harmadik idézet pedig a költő T. S. Elliot tollából származik miszerint „minden idő helyrehozhatatlan”, vagyis ami már elmúlt, azt nem lehet visszahozni.

A három idézethez hasonló életfilozófiát Renátó nemcsak gondolatban, de a gyakorlatban alkalmazza: már idén ősszel nekiáll harmadik kötetének, mely ezúttal egy regény lesz. – Vérbeli kelet-európai sztorival készülök – mondja –, melyben fontos szerepet kap majd az idő.

Info:

Fehér Renátó: Holtidény

Magvető, 2018