Versbe szedett idő

Publikálás dátuma
2018.08.28. 13:36

Fotó: Magvető
Körbejár az idő Fehér Renátó legújabb Holtidény című verseskötetében. A költő szerint nap mint nap ugyanazt éljük meg.
„Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik” (Forever’s gonna start tonight) – énekli Bonnie Tyler híres, 1983-as popdalában, és ugyanezzel a sorral indul Fehér Renátó verseskötete is. A huszonkilenc éves költő ugyanis nem kisebbre vállalkozik második, Holtidény című könyvében, mint hogy nyelvileg fejezze ki az örökkévalóságot és magát a folyton visszatérő időt. Első, Garázsmenet című kötete még közéleti-közérzeti mű volt, mely a ’89 után született kelet-európai generáció életérzésére reflektált, a mostani könyv viszont kvázi filozófiai munka lett az időről mint témáról. Új kötetéhez Renátó az ihletet javarészt a képzőművészetből merítette. Még 2014 őszén utazott el hosszabb időre Párizsba, ahol többször látogatott el a Louvre-ba, a Museum d’Orsayba és a Pompidou Központba, melyek erős nyomot hagytak benne. Renátóra azonban nem az egyes festmények témái hatottak – noha verseiben felidéz egy-egy alkotást –, hanem a képzőművészetnek mint művészeti ágnak az időkezelése. Bár egy festmény eredeténél fogva statikus – szemben a zenével, az irodalommal vagy a filmmel, melyekre a folyamatszerűség a jellemző –, mégis képes az idő múlását vagy épp folytonos visszatérését érzékeltetni. Renátó is ezen szempontot próbálta átemelni verseibe, vagyis arra kereste a választ, hogy elbeszélhető-e az ismétlődő idő nyelvi-poétikai szinten. – Az írás során az érdekelt, hogyan létezünk az örökké tételezett pillanatban, amiben mindig benne vagyunk – mondja a költő, aki szerint Edward Hopper 1942-es Nighthawks című képe szemlélteti egyik leginkább ezt az ambivalens érzést. A képen éjjel, egy gyorsétteremben látunk két, a pultra támaszkodó öltönyös-kalapos férfit, egy hölgyet és az őket kiszolgáló pultost. S bár a történésből csak egy pillanat elevenedik meg, mégis folyamatosságot és az ismétlődés érzését kelti a kép. Renátó úgy látja, hogy a saját életünk is egy-egy statikus pillanatban ragadható meg, mely pillanatok egyben rámutatnak a létezés ciklikusságára is. A fiatal szerző az új verseiben az ismétlődő időt enciklopédikus jelleggel mutatja be. Hol egy utazásélmény, hol egy emblematikus épület, hol egy képzőművészeti alkotás vagy egy ókori mítosz megidézése utal az időélmény egyetemességére. Utóbbira remek példa a Volkswagen Sisyphus című vers, mely Francis Alÿs belga alkotó egy videoinstallációját idézi meg, melyben egy bogárhátú próbál feljutni egy emelkedőn, de minden egyes alkalommal visszagurul, mégis újrakezdi feladatát, akárcsak a görög hős, Sziszüphos. Új kötetében az idő mint téma miatt az elbeszélő szerepe is halványul, háttérbe szorul. Míg a Garázsmenet egy kifejezetten személyes, a ’89 után született generáció életérzését, közérzetét fogalmazta meg a költő személyén keresztül, addig a Holtidényben ezen személyesség teljesen eltűnt. – Önismétlésnek éreztem volna, ha ugyanazt a szereplőt használom mint korábban – mondja Renátó, aki arra törekedett, hogy az intimitás maradékától is megszabaduljon. Egyes verseiben így már csak tekintetek és puszta terek jelennek meg. A kötet címadó versében például egy endoszkóp járja be Karlovy Vary császárfürdőjét, míg az Atlantisz című költeményben egy drón száll New York szimbolikus terei, úgymint a Ground Zero, az Ellis Island és maga a nyílt víz fölé. A kötet elején három idézet segíti az olvasót eligazodni Renátó világában, és mindhárom idézet az idő egy-egy külön aspektusára hívja fel a figyelmet. Az elsőt a költő Thomas Mann Varázshegy című regényéből emelte át, mely a várakozás mint aktus időtapasztalatára mutat rá, vagyis arra, hogy a várakozással miként „nyerjük meg” és egyben „veszítjük” el az időt. A második idézet Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájából származik, mely az idő mozdulatlanságára utal (Vladimir: Megyünk? / Estragon: Menjünk. / Nem mozdulnak.). A harmadik idézet pedig a költő T. S. Elliot tollából származik miszerint „minden idő helyrehozhatatlan”, vagyis ami már elmúlt, azt nem lehet visszahozni. A három idézethez hasonló életfilozófiát Renátó nemcsak gondolatban, de a gyakorlatban alkalmazza: már idén ősszel nekiáll harmadik kötetének, mely ezúttal egy regény lesz. – Vérbeli kelet-európai sztorival készülök – mondja –, melyben fontos szerepet kap majd az idő.     
Info: Fehér Renátó: Holtidény   Magvető, 2018
Témák
könyv vers

Márta István mindig megvalósítja a mániáit

Publikálás dátuma
2018.08.28. 10:59

Hídkoncert, váratlan művészi kitárulkozások, megnyíló műemlékek és emberek. Közösségteremtés. Mindez a harmadszor megrendezett Bőköz Fesztiválon, az Ormánságban.
Márta István zeneszerzőnek, fesztiválszervezőnek már sikerült sok mániáját megvalósítani De mindig kitalál újabbat. Most a korábban általa elindított és már harmadszor megrendezett Bőköz Fesztiválra időzítve, azt vette a fejébe, hogy a drávaszabolcsi magyar-horvát határátkelőhelyen, a hídon rendez koncertet. És amit ő fejébe vesz, az az esetek többségében meg is valósul. Így történt ez vasárnap délután a fesztivál zárónapján is. Mintegy húsz fokkal hidegebb volt, mint előző nap és igencsak esőre állt, de ez nem gátolta meg a tényleg egyedi projektet. A határt az esemény miatt egy időre lezárták, magyar és horvát hivatalosságok kíséretében felvonultak a sajátos koncert résztvevői a hídra: a Magyar Készenléti Rendőrség Zenekara, a Vizin Zenekar és Kovács Zoltán tubaművész, valamint a horvát rendőrség Sveti Mihovil férfikara. Egyszer csak a határt jelképező piros vonal két oldalára rálépett Márta István. Az egyik lábát a magyar részre, másikat a horvátra illesztette és elkezdett vezényelni. Szirtes Edina Mókus ugyanis egy horvát népdalt hangszerelt át erre az alkalomra. A figyelem és az elfogadás erre a néhány percre valóban felülírta a régi időket idéző tolakodó protokollt. Kár, hogy a zene nem kapott nagyobb szerepet az egyébként tényleg ötletes rendezvényen. Szerencsére azonban a fesztivál többi eseményén valóban a zene és a kultúra játszotta a főszerepet. Jó ötletnek bizonyult az is, hogy egy sajátságos templomi túrára invitálták a látogatókat szombat délután. A nevezetes ormánsági festett fakazettás templomok közül három, a kémesi, a drávacsepelyi és az adorjási kulisszái tárultak fel Burján István főmuzeológus segítségével. A múzeumi túra után át lehetett érni Szaporcára a Sebő együttes koncertjére, akik profi értői és tolmácsolói műfajuknak és ezt öröm volt hallgatni a színpad előtt elhelyezett szalmabálákon is. Ugyancsak hasonló ülőalkalmatosságok fogadták a közönséget a szomszédban, Tésenfán Pál Zsolti öko- és kultúrkertjében. Szombat este Keresztben jégeső címmel Bereményi Géza és Másik János estjét élvezhették az érdeklődők. És igencsak jól jártak, akik ezt a programot választották. Az alcím pontosan így hangzik: „Bereményi Géza és Másik János estje „Cseh Tamással”. Utóbbi ugyanis természetesen főszerepet kapott az esten, mármint a dalai és mivel a dalszövegek írója Bereményi, ezért is izgalmasnak tűnt ez a felállás. A feltételezés be is bizonyosodott hamar. A tésenfai fülledt, vihar előtti kora estébe egészen sajátos hangsúlyt kaptak ezek a dalok és szövegek. El lehetett mélyülni bennük, alkalmasak voltak egyfajta időutazásra. Csakúgy mint Bereményi más prózája, vagyis a készülő és a Magvetőnél a következő évben megjelenő életrajzi regényének darabjai. Bereményi szarkasztikus önazonos skiccei felerősítették a dalokat, amelyeket Másik János remekül adott elő önfeledt nehezen felejthető pillanatokat teremtve. Főként amikor Bereményi is egy-egy refrénre betársult. Ugyancsak izgalmasra sikerült Szirtes Edina Mókus éjszakai koncertje a tésenfai református templomban. Miután elkezdődött a koncert, kint kitört a vihar. Ebből bent csak a mennydörgés zaját és a villámok fényeit érzékeltük mérsékelten. Ráadásul Szirtes Edina Mókus József Attila és Pilinszky istenes verseit is elővette elementáris világzeneévé transzformálva őket. Az intim, szakrális térben a vihar elől egyfajta védettséget is adtak a dallamok. Talán ezekért a momentumokért érdemes fesztiválozni, például a Bőközben. 
Szerző
Frissítve: 2018.08.28. 11:07

Színház - és még minden más: újra dübörög a Pozsonyi Piknik

Publikálás dátuma
2018.08.28. 09:27

Szombaton immár tizedik alkalommal rendezik meg Újlipótvárosban az utcamulatságból magát meghatározó nagy rendezvénnyé kinövő kulturális sokadalmat.
Még Pozsonyi Pikniknek hívják - hiszen a név bevált -, de ez már nem ugyanaz a rendezvény, mint ami 2009-ben valóban hódító útjára indult. És nem csupán azért, mert már a színhely is más. Egy utcával ugyanis odébb kellett költözniük - az Újpesti rakpartra -, hiszen a Pozsonyi utat "kinőtték", ott már nem lehetett biztonságosan megtartani. Amikor - 2008-ban - Rédei Éva, a Láng Téka tulajdonosa és Bächer Iván, a Népszabadság újságírója kitalálta a pikniket, szabadtéri ünnepről, baráti találkozóról, közös főzésről volt szó. Ma pedig már úgy hirdetik, hogy Újlipótváros kulturális fesztiválja.
100 ezer
látogató volt tavaly, idén még többre számítanak.

Ebben pedig nincs semmi túlzás. Lesz színház és sok minden más is. Három színpadon szombaton délelőtt 10 és este 9 óra között mintegy száz produkciót láthatnak az érdeklődők. Fellép jónéhány társulat, így a József Attila Színház, a Magyar Színház, az Operettszínház, a Vidám Színpad és a Karinthy Színház több művésze. A Vígszínházból Kern András és ifj. Vidnyánszky Attila egy rendhagyó Cseh Tamás programmal készül. Ott lesz a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Szent Efrém kórus, a Nemzeti Táncszínház. Jávori Ferenc - vagyis Fegya - és Dunai Tamás kocsmadalokat ad elő. Szövegeikből, verseikből olvas fel Erdős Virág, Lackfi János, Lukács Sándor és Nyáry Krisztián, utóbbi megemlékezik Bächer Ivánról is. Ugyancsak tisztelegnek majd a legendás újlipótvárosi énektanár, Sík Olga emléke előtt: egykori tanítványai – köztük László Boldizsár és Zsédenyi Andrienn – dalokat adnak elő. Este koncertezik Varnus Xavér, míg Angyalföld új díszpolgára, Szörényi Levente pedig a Vujicsics együttes kíséretében lép színpadra. A Katona József utca és az Újpesti rakpart sarkán újra lesz Balkoncert (vagyis egy erkélyen énekelnek), a gyerekeket pedig az idén is a Hatszín Teátrum csapata várja gazdag programokkal a Radnóti Miklós utcában. Aki pedig csak sétálgatni és nézelődni akar, esetleg találkozni ismerősökkel, barátokkal, újra megteheti. Rengeteg árus kínálja ilyenkor portékáját, de kitelepülnek újságok és könyvkiadók is. Utóbbiaknál neves írók dedikálnak is. A piknik egyik fő szervezőjétől, Bubics Ádámtól meg is kérdeztük, nem tartanak-e attól, hogy túlságosan elüzletiesedik a piknik. Szerinte ez a veszély nem fenyeget, mert bár tény, a rendezvény anyagi hátterét éppen a standok bérlői teremtik meg, de az egykori szellemiséget még sikerült megőrizni. A nyitottság pedig garanciát jelent arra, hogy a mind több érdeklődő változatlanul jól érezze magát. A Pozsonyi Piknikre ugyanis az idén is több mint százezer látogatót várnak.
Témák
Pozsonyi Piknik
Frissítve: 2018.08.28. 09:41