Előfizetés

Márta István mindig megvalósítja a mániáit

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2018.08.28. 10:59

Hídkoncert, váratlan művészi kitárulkozások, megnyíló műemlékek és emberek. Közösségteremtés. Mindez a harmadszor megrendezett Bőköz Fesztiválon, az Ormánságban.
Márta István zeneszerzőnek, fesztiválszervezőnek már sikerült sok mániáját megvalósítani De mindig kitalál újabbat. Most a korábban általa elindított és már harmadszor megrendezett Bőköz Fesztiválra időzítve, azt vette a fejébe, hogy a drávaszabolcsi magyar-horvát határátkelőhelyen, a hídon rendez koncertet. És amit ő fejébe vesz, az az esetek többségében meg is valósul. Így történt ez vasárnap délután a fesztivál zárónapján is. Mintegy húsz fokkal hidegebb volt, mint előző nap és igencsak esőre állt, de ez nem gátolta meg a tényleg egyedi projektet. A határt az esemény miatt egy időre lezárták, magyar és horvát hivatalosságok kíséretében felvonultak a sajátos koncert résztvevői a hídra: a Magyar Készenléti Rendőrség Zenekara, a Vizin Zenekar és Kovács Zoltán tubaművész, valamint a horvát rendőrség Sveti Mihovil férfikara. Egyszer csak a határt jelképező piros vonal két oldalára rálépett Márta István. Az egyik lábát a magyar részre, másikat a horvátra illesztette és elkezdett vezényelni. Szirtes Edina Mókus ugyanis egy horvát népdalt hangszerelt át erre az alkalomra. A figyelem és az elfogadás erre a néhány percre valóban felülírta a régi időket idéző tolakodó protokollt. Kár, hogy a zene nem kapott nagyobb szerepet az egyébként tényleg ötletes rendezvényen. Szerencsére azonban a fesztivál többi eseményén valóban a zene és a kultúra játszotta a főszerepet. Jó ötletnek bizonyult az is, hogy egy sajátságos templomi túrára invitálták a látogatókat szombat délután. A nevezetes ormánsági festett fakazettás templomok közül három, a kémesi, a drávacsepelyi és az adorjási kulisszái tárultak fel Burján István főmuzeológus segítségével. A múzeumi túra után át lehetett érni Szaporcára a Sebő együttes koncertjére, akik profi értői és tolmácsolói műfajuknak és ezt öröm volt hallgatni a színpad előtt elhelyezett szalmabálákon is. Ugyancsak hasonló ülőalkalmatosságok fogadták a közönséget a szomszédban, Tésenfán Pál Zsolti öko- és kultúrkertjében. Szombat este Keresztben jégeső címmel Bereményi Géza és Másik János estjét élvezhették az érdeklődők. És igencsak jól jártak, akik ezt a programot választották. Az alcím pontosan így hangzik: „Bereményi Géza és Másik János estje „Cseh Tamással”. Utóbbi ugyanis természetesen főszerepet kapott az esten, mármint a dalai és mivel a dalszövegek írója Bereményi, ezért is izgalmasnak tűnt ez a felállás. A feltételezés be is bizonyosodott hamar. A tésenfai fülledt, vihar előtti kora estébe egészen sajátos hangsúlyt kaptak ezek a dalok és szövegek. El lehetett mélyülni bennük, alkalmasak voltak egyfajta időutazásra. Csakúgy mint Bereményi más prózája, vagyis a készülő és a Magvetőnél a következő évben megjelenő életrajzi regényének darabjai. Bereményi szarkasztikus önazonos skiccei felerősítették a dalokat, amelyeket Másik János remekül adott elő önfeledt nehezen felejthető pillanatokat teremtve. Főként amikor Bereményi is egy-egy refrénre betársult. Ugyancsak izgalmasra sikerült Szirtes Edina Mókus éjszakai koncertje a tésenfai református templomban. Miután elkezdődött a koncert, kint kitört a vihar. Ebből bent csak a mennydörgés zaját és a villámok fényeit érzékeltük mérsékelten. Ráadásul Szirtes Edina Mókus József Attila és Pilinszky istenes verseit is elővette elementáris világzeneévé transzformálva őket. Az intim, szakrális térben a vihar elől egyfajta védettséget is adtak a dallamok. Talán ezekért a momentumokért érdemes fesztiválozni, például a Bőközben. 

Színház - és még minden más: újra dübörög a Pozsonyi Piknik

Sebes György
Publikálás dátuma
2018.08.28. 09:27

Szombaton immár tizedik alkalommal rendezik meg Újlipótvárosban az utcamulatságból magát meghatározó nagy rendezvénnyé kinövő kulturális sokadalmat.
Még Pozsonyi Pikniknek hívják - hiszen a név bevált -, de ez már nem ugyanaz a rendezvény, mint ami 2009-ben valóban hódító útjára indult. És nem csupán azért, mert már a színhely is más. Egy utcával ugyanis odébb kellett költözniük - az Újpesti rakpartra -, hiszen a Pozsonyi utat "kinőtték", ott már nem lehetett biztonságosan megtartani. Amikor - 2008-ban - Rédei Éva, a Láng Téka tulajdonosa és Bächer Iván, a Népszabadság újságírója kitalálta a pikniket, szabadtéri ünnepről, baráti találkozóról, közös főzésről volt szó. Ma pedig már úgy hirdetik, hogy Újlipótváros kulturális fesztiválja.
100 ezer
látogató volt tavaly, idén még többre számítanak.

Ebben pedig nincs semmi túlzás. Lesz színház és sok minden más is. Három színpadon szombaton délelőtt 10 és este 9 óra között mintegy száz produkciót láthatnak az érdeklődők. Fellép jónéhány társulat, így a József Attila Színház, a Magyar Színház, az Operettszínház, a Vidám Színpad és a Karinthy Színház több művésze. A Vígszínházból Kern András és ifj. Vidnyánszky Attila egy rendhagyó Cseh Tamás programmal készül. Ott lesz a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Szent Efrém kórus, a Nemzeti Táncszínház. Jávori Ferenc - vagyis Fegya - és Dunai Tamás kocsmadalokat ad elő. Szövegeikből, verseikből olvas fel Erdős Virág, Lackfi János, Lukács Sándor és Nyáry Krisztián, utóbbi megemlékezik Bächer Ivánról is. Ugyancsak tisztelegnek majd a legendás újlipótvárosi énektanár, Sík Olga emléke előtt: egykori tanítványai – köztük László Boldizsár és Zsédenyi Andrienn – dalokat adnak elő. Este koncertezik Varnus Xavér, míg Angyalföld új díszpolgára, Szörényi Levente pedig a Vujicsics együttes kíséretében lép színpadra. A Katona József utca és az Újpesti rakpart sarkán újra lesz Balkoncert (vagyis egy erkélyen énekelnek), a gyerekeket pedig az idén is a Hatszín Teátrum csapata várja gazdag programokkal a Radnóti Miklós utcában. Aki pedig csak sétálgatni és nézelődni akar, esetleg találkozni ismerősökkel, barátokkal, újra megteheti. Rengeteg árus kínálja ilyenkor portékáját, de kitelepülnek újságok és könyvkiadók is. Utóbbiaknál neves írók dedikálnak is. A piknik egyik fő szervezőjétől, Bubics Ádámtól meg is kérdeztük, nem tartanak-e attól, hogy túlságosan elüzletiesedik a piknik. Szerinte ez a veszély nem fenyeget, mert bár tény, a rendezvény anyagi hátterét éppen a standok bérlői teremtik meg, de az egykori szellemiséget még sikerült megőrizni. A nyitottság pedig garanciát jelent arra, hogy a mind több érdeklődő változatlanul jól érezze magát. A Pozsonyi Piknikre ugyanis az idén is több mint százezer látogatót várnak.

Fából épült hungaricumok

Torma Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.08.27. 14:00
A látványos fainstallációkról már messzirol látszik a Hello Wood-stílus
Fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS
Nyolcéves a Hello Wood. Azóta a sajtó kedvencévé is lett az utóbbi évtized egyik legsikeresebb kreatív márkája.
A Hello Woodot nyugodtan nevezhetjük kulturális start up-nak, ha úgy tetszik, hungarikumnak, vagy magabiztosan terjeszkedő vállalkozásnak is. Egyetemistáknak meghirdetett, nyári alkotótábornak indult, aztán mára nemzetközi hírű program lett belőle. Sokaknak a Hello Wood név talán ismeretlen, de képen vagy élőben biztosan mindenki látta már valamelyik alkotásukat óriás karácsonyfáiktól mondjuk a csopaki vasútállomáson álló rózsaszín és kerekes halcsontvázig, a Balatoni Hekkig, ami a település új szimbóluma lett. A látványos fainstallációikat egyre többen ismerik a hazai és a nemzetközi piacon (korábban a Müpa előtt, az Erzsébet téren, vagy éppen Európa több nagyvárosában építettek szánkókból, fahasábokból óriás karácsonyfát), állandó szereplői (és építői) a Sziget Fesztiválnak, néhány éve szétszerelhető és szállítható modulházaival a nemzetközi szálláshely-piacon is megjelentek. Részben így választottak központi témát a Hello Wood idei, csórompusztai nemzetközi nyári egyetemének is, amikor a nemzetközi csapatok kisméretű kabinház variációkat hoztak össze. A Hello Wood elsősorban a faépítészetről szól és egyre több regiszterben. 2010-ben öt kilométernyi faanyaggal és még csak néhány vállalkozó kedvű, bulira hangolt építésszel indult, miután az egyik alapító, Pozsár Péter építész (és a MOME oktatója) egy koppenhágai építészeti fesztivált, a Woodot vadászta le, ahová falécekből készült installációkkal lehetett pályázni. A dán fesztivál elmaradt, megszületett a Hello Wood és az alapító csapat (Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid, Janota Orsolya és Lakatos Nikoletta, továbbá a kezdeteknél Bakos Maxim). Azóta a növekvő népszerűsége miatt az építészhallgatóknak kitalált – és a kalákázó szakmázást a nomád táborozással, a nyári egyetemet a faépítő kortárs dizájnnal keverő − táborozást is két részre kellett osztaniuk. A Veszprém megyei Kapolcs és Vigántpetend között fekvő nyári csodálatos helyszínen (Csórompuszta a kapolcsi Művészetek Völgye egyik helyszíne is) saját területet vásároltak, így itt most már Csóromföldére, az eddigi majorságközpontból pár száz méterrel kijjebb költözött táborba érkeztek, érkeznek a külföldi diákok − de most nem erről lesz szó. Ennyi szín legyen csak elég a kreativitás áradására: most (ismét) az ország másik felébe, északkeletre megyünk. A Hello Wood két éve Tokaj-Hegyalját találta meg a magyar egyetemek építészhallgatóinak. A Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával idén 14 településre érkeztek az egy hétig itt táborozó magyar diákok, akik egyetemükkel együtt azt vállalták, hogy a kiválasztott település, kiválasztott helyszínén valami olyan különleges, fából készült installációt építenek, aminek megtervezésére előzőleg egy féléves szemináriumot szánnak. Hogyan olvadhat egybe a hegyaljai környezet, kulturális vagy nem annyira kulturális örökség és kortárs fadizájn? A Népszava augusztus elején már tallózott a nyolc településen elkészült projektek közül − most jöjjön a sokszínűség illusztrálására négy egészen másképp. 

Tarczali Platz, Tarcal (Szent István Egyetem −Tájépítészeti és Településtervezési Kar)

Milyen lenne egy tájseb? Mint például a Tarcal határában húzódó mandulási álpincesor. A faluvégi kisebb völgyben valaha vályogházak álltak, de idővel nem nagyon bírták a közelben nyitott kőbánya robbantásait, a házakat lebontották. A helyükre borospincéket képzeltek pályázati pénzből, nyertek is, el is kezdték fúrni balra és jobbra is – csak éppen egyik irányban a régi temetőből előomló csontokba ütköztek, az alacsonyabb oldalán pedig a semmibe, a néhány méter után kibukkanó szőlőkbe. Ennyiben maradt aztán a nagy (ál)pincesor vállalkozás, és ide próbált be apró gyógyírként egy kilátópontot a SZIE csapata. A két és fél méterre előre ugró placc kilátó is hegyek és alföld találkozásánál, de szépen lekerekített építmény is lett, ahol majd megállnak majd a bányatóra járó fiatalok. Igen, oda, ahol az egykori kőbányát a víz foglalta el.

Tűzvíznéző, Bodrogkisfalud (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem)

Bodrogkisfaludot ma gát választja el a Bodrogtól, a gáton belül maradt csapadékgyűjtő tavacska pedig elhagyatottá vált. A diákot az itt gyűjtött uszadékfára építettek pihenőhelyet egy tégla tűzrakóval. Az installáció nemcsak újra közelebb hozta a faluhoz a kistavat, de a hely egyik szimbólumát, az uszadékfát tette az egyik fő építőanyaggá is. A hallgatók előzőleg még egy katamaránt is készítettek, erről gyűjtötték össze az installációhoz szükséges 3-4 köbméter uszadékfát.

Églék, Szerencs (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)

Szerencstől fölött, a temetődomb mellett áll egy feketefenyő liget, ami a helyi fiatalok kedvenc találkozóhelye. Az ide emelt faépület terasz, fedél, kilátó egyszerre, lehet magányos erdei meditáló hely, de vagány sütögetős-iszogatós bulihelyszín is. (Az Építést Mustra helyszínein készített Instagram képeimből ez kapta a legtöbb lájkot...)

Nyári egyetem és fesztivál

A Hello Wood független oktatási platform, ami évente rendezi meg Európa egyik vezető nemzetközi építészeti nyári egyetemét, amely workshopból, előadásokból és szimpóziumból áll. A Hello Wood Magyarország egyetlen angol nyelvű építészeti nyári egyeteme és fesztiválja, így egyedülálló lehetőséget biztosít a nemzetközi csapatokban dolgozó magyar diákoknak, hogy konkrét helyzetekben gyakorolhassák az angol építészeti szaknyelvet. A Hello Woodon készült munkák két fő jellegzetessége: a művek fából készülnek, és a kreatív megközelítést ötvözik a felelős társadalmi gondolkodással.