Elgondolkodtató, hogy az Európai Bíróság egy spanyol ügyben olyan ítéletet hozott - mint arról azenpenzem.hu beszámolt –, hogy nem ütközik az uniós jogba, hogy az adós beleegyezése nélkül a pénzintézet eladhassa a problémás ügyféllel szembeni követelését. Az ügyfelek számos esetben ezt azért érzik sérelmesnek, mert úgy vélik, maguk is képesek lettek volna késedelembe esett hitelükért annyit fizetni a banknak, mint amennyiért az kiszállt belőle, s továbbadta egy faktorcégnek.
Nálunk üzleti titokként kezelik a felek, hogy mennyiért is kelnek el a nem teljesítő hitelek. A fedezet nélküli személyi hitelek, valamint az autóvásárlásra felvett kölcsönöket általában 5-10 százalékért adják tovább - mondta lapunk érdeklődésére Erdősi Éva. A pénzügyi tanácsadó ehhez hozzáfűzte, hogy a fedezetlen kölcsönök esetében azért ilyen alacsony az összeg, mert itt már csak az adós jövedelme maradt, amiből letiltható összeg, a hitelből vásárolt autó, vagy egyéb tárgy már rég nincs meg.
A jelzálogfedezet mellett felvett hiteleket 50 százalék körüli összegekért adják tovább, miután ezek mögött értékesíthető ingatlan áll. A szakember kifejtette: önmagában a követeléskezelés intézményének szükségessége nem kérdőjelezhető meg. Viszont álláspontja szerint nem helyes, hogy a hitelnyújtással és a beérkező törlesztőrészletek elkönyvelésével, valamint a mulasztásokkal kapcsolatos értesítésekkel véget ér a bankok szerepe, s amikor késedelembe esik az ügyfél, akkor anélkül adják át a követelést a faktorcégeknek, hogy maguk megkísérelnének egyezségre jutna az adóssal. Az lenne a helyes gyakorlat, ha a bank megbízna egy szakértőt az ügyfél számára is kedvező lehetőség kidolgozásával. Azonban ebben az esetben a rossz követelés a pénzintézet könyveiben maradna, rontaná a mérleget, ellenben, ha átadja a követeléskezelőnek, akkor kikerül onnan.
A jelenlegi helyzet amiatt állt elő - mondta Erdősi Éva -, hogy a bankok túlvállalják magukat, s olyan mértékben helyeznek ki hiteleket, hogy azok sorsát már nem tudják végig követni. Ez az oka, hogy létezik a gömböc módjára duzzadó másodlagos piac. Nem mentség az sem, amit a bankok szoktak magukról állítani, hogy pénzintézetek és nem ingatlanforgalmazó cégek. Így alkalom nyílik arra, hogy olyan cégek is foglalkozzanak követeléskezeléssel, amelyek tulajdonosi hátterével lehetnek gondok. Céljuk, hogy olcsón jussanak értékes ingatlanokhoz, amelyet szerencsés esetben többszörös áron adhatnak. Az Európai Bíróság döntése egyébként nem érinti a magyar gyakorlatot, miután az ezzel kapcsolatos szabályokat - a spanyolokhoz hasonlóan - nálunk is a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Ettől függetlenül a pénzintézetek szinte mindegyike eladta már a nem fizetett devizahitelek miatt halmozódó követeléseiket behajtócégeknek.
A spanyol ügyben az ottani bank az adós 53 664 eurós tartozását mindössze 3 215 euróért adta el. Az ügyfél egyébként vállalta volna, hogy ennyiért szívesen végtörlesztené a hitelét, kiegészítve hat százalékos kamattal, és az egyéb banki költségekkel. A bank azonban nem adta, s az adósok ezért fordultak az unió bíróságához, ahol vesztettek.
A humánus megoldás egyébként az lenne, ha - mivel az ingatlanhitelnél hosszú távú hitelezésről van szó -, a bank is hosszú időszakra vonatkozó adósságrendezést alkalmazna - vélekedett Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. A követeléskezelők viszont csak egyszeri projektként vásárolnak fel követeléseket, céljuk a gyors megtérülés, nem törekednek egyezségre. A szakember a jövőt tekintve sem optimista, szerinte itthon a következő 3-5 évben a faktorcégek jóval magasabb profithányaddal működhetnek majd, mint a bankszektor.
