Ha igaz az, hogy a „régi baloldallal” nem lehet leváltani az Orbán-rendszert, ugyanúgy igaz az is, hogy egyelőre az MSZP és a DK nélkül sem lehet – hangsúlyozta Mikecz Dániel, a Republikon Intézet politológusa.
Csaknem öt hónappal a Fidesz újabb kétharmados győzelmét hozó országgyűlési választás után újfajta mozgások indultak be az ellenzéki térfélen. Körvonalazódik a Jobbik és az LMP szövetsége. Ebből a Jobbik – mivel „összeegyeztethetetlen az értékrendjük” – szeretné kihagyni a Momentum Mozgalmat, amelyet pedig Vona Gábor volt pártelnök korábban szintén a „XXI. század pártjai” közé sorolt.
A mellőzés nem különösebben viselte meg a Momentumot. A legerősebb parlamenten kívüli párt – amely első próbálkozására 3 százalékot szerzett a választáson – saját akciótervvel készül nekivágni az ősznek. Közben a Jobbik és az LMP egyaránt elutasítja az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót. A szocialisták így Gyurcsány Ferencék közelébe sodródhatnak, holott a két párt kapcsolatát sokkal inkább a „se veled, se nélküled” viszony jellemzi, mintsem a kiegyensúlyozott együttműködés.
Ehhez jön még Ungár Péter LMP-s politikus értékelése. Ungár a baloldali „dinoszauruszokat” süllyesztőbe küldené, és szerinte „ki kell mondani, hogy ebben a választási rendszerben csak az a kezdeményezés lehet sikeres, ami először el tudja foglalni az ellenzéki térfelet, majd így tud megmérkőzni a Fidesszel”.
Mikecz Dániel lapunknak elmondta: az ellenzéki pártok eddig egymás autonómiáját többé-kevésbe tiszteletben tartva szövetkeztek a Fidesz leváltására. Sikertelenül. Ungár Péter álláspontja ilyen szempontból változást jelent.
Ungár okfejtése a Hegylakó című filmből megismert „a végén csak egy maradhat” logikát követi, és ebben van is ráció. Egyértelműnek látszik, hogy az ellenzéknek valamilyen egységesülési folyamaton kell átmennie, ha szeretné legyőzni a Fideszt – közölte a politológus. Ungár azonban aligha alkalmas pillanatot választott. Érdemes lett volna megvárnia, amíg legalább a belső széthúzásoktól meggyengült LMP-ben konszolidálódik a helyzet.
Bármennyire zavaros is a kép, az ellenzéki oldal ma áttekinthetőbb, mint a tavaszi parlamenti választás előtt, amikor is mérhető támogatottsággal nem rendelkező pártok egyenrangú szereplőként szólaltak meg például a Közös Ország Mozgalom rendezvényein. Az ellenzék töredezettsége csökkent az elmúlt hónapokban – állapította meg Mikecz Dániel.
Érezhető a törekvés, hogy a Jobbik és az LMP megpróbál „új pólust” kialakítani. A már feloszlott Együtt belebukott egy hasonló kísérletbe: az esélyek most kedvezőbbek. A Jobbik és az LMP szövetsége ugyanakkor egész biztosan kevés a kormányváltáshoz, a hagyományos baloldalnak, főleg az MSZP-nek még mindig megkerülhetetlenül sok szavazója van – hívta fel a figyelmet a politológus.
Ha a baloldal nem képes fiatalokat megnyerni, akkor a „biológiai faktor” miatt a Jobbik és az LMP valóban az ellenzék vezető erejévé válhat, de csak hosszú távon. Ráadásul semmire nincs garancia: a jelenlegi felállás kockázatokkal is jár. Mikecz Dániel emlékeztetett rá, hogy felmérések szerint a jobbikos szavazók nyitottak ugyan az LMP felé, ám az LMP-s szimpatizánsok körében igen nagy a Jobbik elutasítottsága.
Éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy az a fiatal, urbánus réteg, amely eddig az LMP-t támogatta, a Jobbikkal való együttműködés miatt új pártot keres magának. Ennek a folyamatnak nevető harmadikként a Momentum Mozgalom lehet a nyertese.
Az ellenzéki egységesülés előbb vagy utóbb óhatatlanul bekövetkezik, de még nem látni, hogyan. Kérdésünkre, hogy a most zajló ellenzéki átalakulás gyengíti vagy erősíti-e a Fidesz pozícióját, Mikecz Dániel röviden csak annyit mondott: pillanatnyilag nincs hatással rá.
