Ha az a szerencsés típus lennék, aki másokat hibáztat saját gondjaiért, azt írnám múltheti családi vakációmról, hogy Trump elnök miatt nem lett százszázalékos. Pedig pompás időjárást fogtunk ki, a család minden tagja kivette a részét a főzésből és a mosogatásból, két unokám – életében először! – belekóstolt a vízisízés örömeibe.
Én voltam az, aki a kikapcsolódás helyett bekapcsoltam a televíziót - mint mindig, a hírműsorokat -, és több órán át az elnök problémáival foglalkoztam. A képernyő, olvastam később az Economistban, úgy nézett ki, mint a Rubik-kocka. Esemény esemény hátán. Breaking News! Az egyik sarokban: az elnök kampányfőnöke bűnösnek találtatott! A másikban: az elnök ügyvédje, aki nemrég még azt mondta, hogy az életét is feláldozná Trumpért, hirtelen rájött a hibáira, és - nyilván az enyhébb büntetés reményében és újonnan felvett ügyvédje tanácsára - vallani kezdett.
Az ügyvéd vallomása nem volt mindennapi. Azt vallotta ugyanis eskü alatt, hogy az akkor még elnökjelölt Trump közvetlen utasítására – a 2016-os választások előtt két héttel - 130 ezer dollárt utalt át egy pornósztárnak, majd 150 ezer dollárt a Playboy egyik csillagának, nehogy beszámoljanak a nyilvánosság előtt a Trumppal való szexuális kapcsolatukról. Az elnök tehát bűnrészes, ha minderre van bizonyíték.
Mosogasson el valaki más, mondtam magamban, de ezt nem mulasztom el. Kikapok a késésért, lesz hideg vacsora és fejmosás, de egy ilyen hírnarkós, mint én, nem várhat holnapig a részletekre. Ó, a bizonyíték? Az ügyvéd telefonon beszélte meg az ügyet az elnökjelölttel, és a beszélgetést rögzítette. A tévécsatorna lejátszotta. A hallásom már nem olyan jó, mint volt, de a felhatalmazás tény, mese nincs. A tévériporter pedig nem mondta, hogy „Hölgyeim és uraim, a maffia két vezetőjét hallották”. Erre nem is volt szükség.
Még mindig nyaraltunk, amikor jött a hét szomorú híre: hosszú betegség után John McCain republikánus szenátor meghalt. Hamarosan kiderült, hogy Trump elnök rövid tweetje csak a szenátor családját említette, a szenátort – akit gyűlölt – szóra sem méltatta. Ez érthető, hiszen az elnök vitatta McCain hősiességét, a szenátor pedig az elnököt afféle goromba pojácának tartotta. A szombati temetésre tehát Trump nem kapott meghívót.
Még McCain rendezte el a temetés részleteit úgy, hogy Amerika két volt elnöke méltassa őt. Az egyik George W. Bush lesz, aki 2000-ben alaposan megverte McCaint a republikánus előválasztások során, a másik a demokrata Barack Obama, aki 2008-ban legyőzte őt, és elnök lett. Kevés politikus van ma a világon, aki ilyen gesztusra képes. Magyarországon sem tudnánk hasonló helyzetet elképzelni.
Ha már temetésről van szó, hadd bizonygassam újra, hogy korai és félrevezető gyászbeszédet tartani az USA vagy éppenséggel a nyugati demokráciák sírjánál. Az elmúlt hét amerikai eseményei is jelzik, hogy fékek és ellensúlyok rendszere működik.