Az amerikai maffia

Én voltam az, aki a kikapcsolódás helyett bekapcsoltam a televíziót.
Ha az a szerencsés típus lennék, aki másokat hibáztat saját gondjaiért, azt írnám múltheti családi vakációmról, hogy Trump elnök miatt nem lett százszázalékos. Pedig pompás időjárást fogtunk ki, a család minden tagja kivette a részét a főzésből és a mosogatásból, két unokám – életében először! – belekóstolt a vízisízés örömeibe. 
Én voltam az, aki a kikapcsolódás helyett bekapcsoltam a televíziót - mint mindig, a hírműsorokat -, és több órán át az elnök problémáival foglalkoztam. A képernyő, olvastam később az Economistban, úgy nézett ki, mint a Rubik-kocka. Esemény esemény hátán. Breaking News! Az egyik sarokban: az elnök kampányfőnöke bűnösnek találtatott! A másikban: az elnök ügyvédje, aki nemrég még azt mondta, hogy az életét is feláldozná Trumpért, hirtelen rájött a hibáira, és - nyilván az enyhébb büntetés reményében és újonnan felvett ügyvédje tanácsára - vallani kezdett.
Az ügyvéd vallomása nem volt mindennapi. Azt vallotta ugyanis eskü alatt, hogy az akkor még elnökjelölt Trump közvetlen utasítására – a 2016-os választások előtt két héttel - 130 ezer dollárt utalt át egy pornósztárnak, majd 150 ezer dollárt a Playboy egyik csillagának, nehogy beszámoljanak a nyilvánosság előtt a Trumppal való szexuális kapcsolatukról. Az elnök tehát bűnrészes, ha minderre van bizonyíték. 
Mosogasson el valaki más, mondtam magamban, de ezt nem mulasztom el. Kikapok a késésért, lesz hideg vacsora és fejmosás, de egy ilyen hírnarkós, mint én, nem várhat holnapig a részletekre. Ó, a bizonyíték? Az ügyvéd telefonon beszélte meg az ügyet az elnökjelölttel, és a beszélgetést rögzítette. A tévécsatorna lejátszotta. A hallásom már nem olyan jó, mint volt, de a felhatalmazás tény, mese nincs. A tévériporter pedig nem mondta, hogy „Hölgyeim és uraim, a maffia két vezetőjét hallották”. Erre nem is volt szükség.
Még mindig nyaraltunk, amikor jött a hét szomorú híre: hosszú betegség után John McCain republikánus szenátor meghalt. Hamarosan kiderült, hogy Trump elnök rövid tweetje csak a szenátor családját említette, a szenátort – akit gyűlölt – szóra sem méltatta. Ez érthető, hiszen az elnök vitatta McCain hősiességét, a szenátor pedig az elnököt afféle goromba pojácának tartotta. A szombati temetésre tehát Trump nem kapott meghívót. 
Még McCain rendezte el a temetés részleteit úgy, hogy Amerika két volt elnöke méltassa őt. Az egyik George W. Bush lesz, aki 2000-ben alaposan megverte McCaint a republikánus előválasztások során, a másik a demokrata Barack Obama, aki 2008-ban legyőzte őt, és elnök lett. Kevés politikus van ma a világon, aki ilyen gesztusra képes. Magyarországon sem tudnánk hasonló helyzetet elképzelni.
Ha már temetésről van szó, hadd bizonygassam újra, hogy korai és félrevezető gyászbeszédet tartani az USA vagy éppenséggel a nyugati demokráciák sírjánál. Az elmúlt hét amerikai eseményei is jelzik, hogy fékek és ellensúlyok rendszere működik.
2018.08.29 09:00
Frissítve: 2018.08.29 09:03

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34