Az Európai Bizottság feszülten várja a populista olasz kormány első költségvetési tervezetét. Ha ugyanis ez számos választási ígéretet tartalmaz, az azt is jelenti, hogy Róma továbbra is a Brüsszellel szembeni konfrontációra épít. Egyértelmű, hogy az olasz kormány a költségvetési szigor jelentős fellazítása nélkül egy sor ígéretét nem lesz képes teljesíteni.
Matteo Salvini belügyminiszter stratégiája: lyukat beszélni az emberek hasába. Kormányát semmiért sem terheli felelősség, mindenért Brüsszelt kell hibáztatni. A legabszurdabb felvetése az volt, hogy a genovai híd összeomlásáért is az Európai Bizottságot terheli felelősség, mert nem adott elég forrást az infrastruktúra fejlesztéséhez.
Később Luigi Di Maio, a kormánypárti Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője, megfenyegette Brüsszelt, nem fizetik tovább az évi 20 milliárd eurót az Európai Unió kasszájába, ha az uniós partnerek nem hajlandóak befogadni a Catania partjainál kikötött Diciotti nevű hajón lévő menekülteket. (Később megoldódott a kérdés, miután eljárás indult Salvini ellen, múlt vasárnap leeengedték a hajó fedélzetéről a több mint 130 menekültet.)
A fenyegetés hatott, Günther Oettiniger, az EU költségvetési biztosa közölte, Brüsszel továbbra is támogatja Rómát, de elvárja, hogy a menekültkérdéssel kapcsolatos feladatokat és az uniós költségvetést ne mossák egybe. Mint mondta, Olaszország évente 14-16 milliárd eurót fizet a közös kasszába, s nem 20 milliárdot, amint ezt Di Maio állítja. Mindez azonban azt mutatja, a római kormány semmitől sem riad vissza, folyamatos konfrontációra épít. Úgy viselkedik, mint Alekszisz Ciprasz első görög kormánya, amely szintén a konfrontációra épített, de kénytelen volt belátni, a túlélés záloga a hitelezőkkel való együttműködés.
Olaszország azonban sokkal nagyobb zsarolási potenciállal rendelkezik, hiszen mégiscsak az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, mintegy 2,6 milliárd euróval az ötödik legnagyobb nettó befizető, Görögország viszont az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós büdzsének. Az olasz gazdaság azonban rendkívül ingatag lábakon áll. Az ország adósságállománya 2,3 billió euró. Giovanni Tria gazdasági miniszter szerint a lassú, az egy százalékot alig meghaladó gazdasági növekedés miatt emelkedni fog a költségvetési hiány. Ilyen körülmények között az adósság visszafizetése is ónos lassúsággal halad majd.
Emiatt is izgalmas, milyen költségvetési tervezetet nyújt be a kabinet. Bár Tria próbálná a kiadásokat észszerű keretek között tartani, nincs könnyű dolga a populista vezetőkkel. Ha a kormány tartaná magát az ígéretekhez, akkor a költségvetési hiány az egekbe szökne. Az adócsökkentés, a 780 eurós alapjövedelem bevezetése, az infrastruktúrába való beruházások jelen körülmények között megvalósíthatatlan ígéreteknek tűnnek.
Salviniék már most felkészülnek a Brüsszellel való konfrontációra. A belügyminiszter legutóbbi interjúiban már felvázolta a lehetőségét egy esetleges olasz pénzügyi válságnak, amely mögött olyan „sötét erők” rejtőznek, amelyek meg akarják buktatni a kormányt. Mint a Corriere della Serának elmondta, „a gazdasági támadás főpróbája már el is kezdődött”. A firenzei La Nazione című lapnak pedig kifejtette, „minden létező módon megpróbálják elfojtani az olasz kormány erőfeszítéseit tőzsdespekulációkkal, a hitelminősítők leminősítéseivel.
A Liga egyik legbefolyásosabb politikusa, Giancarlo Giorgetti, a parlament költségvetési bizottságának elnöke már augusztus közepén figyelmeztetett a leselkedő veszélyre. A populisták kedvenc orgánumának, a Libero című lapnak elmondta, „olyan támadást várok, amelynél kiválasztják a zsákmányt, aztán lecsapnak”.
Azért is érdekesek ezek a kirohanások, mert az ország mostani helyzetében épp a piacok megnyugtatása lenne a cél. Öngyilkos stratégiának tűnik azonban mindez egy olyan helyzetben, amikor az év végéig 47,9 milliárd rövid és 65,7 milliárd hosszú lejáratú államkötvényt kell visszafizetni.
Feltételezések szerint nem feltétlenül a Brüsszellel szembeni harcot készítik elő a különféle veszélyes összeesküvés-elméletek hangoztatásával, hanem Giovanni Triára kívánnak így nyomást gyakorolni, hogy a 2019-es költségvetés tervezése során három százalék fölé tervezze a GDP-arányos hiányt, amivel szembemenne az EU előírásaival.
