Legény a gáton

A chemnitzi tömegjelenetek egyedül a szászországi rendőröket lepték meg, pedig őket se kellett volna. Ugyanis a megfelelő szolgálatok precízen jelezték, hogy egész Németországból a városba gyűlnek a neonáci futballhuligánok. Amúgy mindenki tudhatta, hogy a volt NDK-ban sokkal népszerűbbek a szélsőséges eszmék, mint a nyugati tartományokban, itt már 1991-ben is vadásztak bevándorlóra. Azt is tudtuk, hogy a csak a balhé kedvéért meccsre járók nem feltétlenül a polgári párbeszéd hívei. (Mellesleg gyanúsan sok köztük a fiatal férfi, szinte egyáltalán nincs velük nő és gyerek, és talán az sem alaptalan feltételezés, hogy az átlag németnél szívesebben élnek segélyből. A drága telefonjaikról nem is beszélve.)
Németországban ugyanaz a dilemma, mint a modern népvándorlás oly sok más helyszínén. Az emberek természetesen idegenkedése a másságtól olcsó eszközt ad a felelőtlen politikusok kezébe. Olyanok kerülnek a hatalom közelébe, akikre a józan és óvatos többség sosem szavazna - hacsak nem páni félelmében. Lám, most is akadt olyan "alternatívás" képviselő, aki azonnal megpróbálta kihasználni a zavargásokat. Az is kiderült, hogy a neonácik jól szervezett erőként pillanatokon belül mozgósítani tudják a kemény magot. A helyi futballcsapat "szurkolóiból" álló Chemnitzi Káosz gyors segítséget kapott más városbeli elvbarátaitól. Közben a rendőrség ennél sokkal lassabban jutott erősítéshez Lipcséből és Drezdából. Mintha valaki pont abban lett volna érdekelt, hogy minél nagyobb legyen a felfordulás. Pedig az eredeti eset - nagyjából tíz ember összeverekedett a városi búcsúban, ketten kést húztak és megöltek egy harmadikat - aligha nevezhető kivételesnek. Ebből csak akkor lesz azonnal tömegfelfordulás, ha egyesek erre előre készültek, és csak a jelre vártak.
"Elegük lett, de nem is csoda." "Németország végre észre tért." "Nekünk is ezt kellene csinálnunk." A magyar interneten is olvashatók a randalírozókkal egyetértő vélemények. Csupa szájhős. Mintha a vak ösztönöktől vezérelt tömeghez való csatlakozáshoz, az embervadászathoz lenne szükség bátorságra. Mintha a németeknek és persze másoknak is nem éppen a régi eszmék és módszerek újraéledésétől kellene félniük.
Aljas és körmönfont hazugság a menekültek eltérő vallására vagy bőrszínére hivatkozni. Venezuelából spanyol ajkú katolikusok menekülnek a szomszédos, szintúgy spanyol ajkú és katolikus országokba. Ecuador, Peru és Kolumbia, továbbá a nyelvében nem azonos, de rokon Brazília mégis szigorítja a határátlépést, mert a helyiek - racionálisan - féltik a hirtelen felbukkanó idegenektől  a munkájukat, és - irracionálisan - a lányaikat meg a feleségüket.
A politikai vezetés két iskoláját látjuk. Az egyik az ösztöneitől hajtott "nép" élére állva uszít az idegenek ellen. A másik a múlt rossz tapasztalataiból kiindulva megpróbál az értelemre hatni, mérsékelni a vérünkben levő rettegést és vadságot. Az első egyenesen rohan a szakadékba és még gyorsítja is, a másik el akarja kerülni a katasztrófát. 
Legény kell a gátra. Olyan, mint Merkel.
2018.08.30 07:18

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34