(Meg)fizetnek

Az állam pénznyelő automataként finanszírozta saját működését, és hozzásegítette klientúráját, hogy gyarapodjon.

Tényként állapíthatjuk meg: "Brüsszel" nem egy sértődős fajta. A magyar kormányzat kommunikációs kampányára is fittyet hánytak: nem is sikerült megállítanunk az Európai Uniót. Mintha mi sem történt volna, továbbra is dőlnek a közösségi támogatások, lendületet adva a beruházásoknak, amelyek 15 százalékkal bővültek egyetlen esztendő alatt.

Azt ugyan felelőtlenség lenne állítani, hogy az állam jól sáfárkodott ezekkel a pénzekkel, mert aki csak kicsit is nyitott szemmel jár ebben az országban, pillanatok alatt rábukkanhat a felesleges, túlárazott beruházások egész sorára, miként az évek óta égetően szükséges, de elmaradottakra is. A kistelepülések rogyadozó községházáit és korlátozott működésre kényszerített közösségi intézményeit látva jogosan merül fel a kérdés: hová lesz a pénz? Hiszen a legfrissebb statisztikai adatokból kiderül, hogy a beruházások legdinamikusabban fejlődő szegmense nem más volt, mint az a meglehetősen vegyes összetételű csoport, ahol együtt kezelik a közigazgatást, a kötelező társadalombiztosítást, a rend- és honvédelemet és a központi közigazgatást. Itt egyetlen esztendő alatt 75 százalékkal több költségvetési pénzt sikerült elkölteni, mint korábban. Úgy is mondhatnánk, az állam pénznyelő automataként finanszírozta saját működését, és hozzásegítette saját klientúráját is, hogy a közbeszerzési pályázatok privilegizált nyerteseiként maguk is gyarapodjanak.

Kijózaníthat ugyanakkor a szuperkórházakról szóló ábrándozások korában, hogy a fekvőbeteg-ellátáshoz kötődő fejlesztésekre - még leírni és szégyen - másfél százalékkal kevesebb jutott, mint korábban, a versenysport és a kultúra (azaz: Liget-projekt, Várnegyed) 21 százalékos növekményével szemben. S mintha a mindig közérdeklődésre számot tartó járműipar beruházásai is ráléptek volna a fékre, bár tudjuk, hogy ezúttal a visszaesés átmeneti.

Gyakran merül fel a kérdés: érdemes-e Magyarországon beruházni? A válasz egyértelműen igen. De csaknem mindent egy viszonyrendszer határoz meg: a jó kapcsolat, szebb kifejezéssel élve a lobbizás minősége.