Sebes György: Napló kutyával

Publikálás dátuma
2018.09.02 12:53
SVÁBY ANDRÁS ÉS VÉDJEGYE, KARCSIKA
Fotó: HETI NAPLÓ SVÁBY ANDRÁSSAL FACEBOOK-OLDAL
Az a múlt hét végi vasárnap, amikor ízelítőt kaptunk az őszi időjárásból, meghatározónak bizonyult. Az egymással versengő tévék ugyanis rögtön másnap elkezdték az őszi műsorrendet. Még az sem számított, hogy a héten - elviselhetőbb kivitelben - visszatért a nyár, a kereskedelmi adóknál sok minden megváltozott. Természetesen függetlenül a klimatikus viszonyoktól, viszont magyarázatot sem adva arra, hogy miért augusztus 27-én és miért nem szeptember 2-án indították az új programokat. Ez maradjon is a nézők mindenkori etetéséért felelős szakemberek titka, egyelőre amúgy sem a héten startolt műsorok szolgáltatnak témát: érdemes kicsit kivárni, mi lesz belőlük.
Ezúttal tehát egy olyan tévéssel és hetente jelentkező összeállításával foglalkozunk, aki és amely négy évszakra hitelesített. Nem is tartott egy pillanatig sem nyári szünetet, mi több, nem is látszott rajta az uborkaszezon, ami elég nagy szó egy aktuális magazinnál. Már csak ezért is megérdemel minden dicséretet az ATV-n vasárnap esténként jelentkező egyórás Heti Napló Sváby Andrással.
Nem titok, Svábyt régóta ismerem. Igaz, az utóbbi húsz évben ritkán találkoztunk, viszont újságírói pályájának kezdetén egy rövid ideig együtt is dolgoztunk. Azon nagyon tehetséges fiatalok közé tartozott, akik a Magyar Televízió rövid életű - második számú - hírműsorában, az Egyenlegnél megmutatták, övék lehet a jövő. Több kollégájához hasonlóan ő is külsős volt, fő munkahelyének a Magyar Rádió Krónikája számított, onnan küldték ki rövid időre Pekingbe tudósítónak. Egy év után azonban hazajött, tovább krónikázott és amíg lehetett, bedolgozott az Objektív című - két év után ugyancsak megszüntetett - háttérműsorba. Mindez azonban jó alapot adott neki. Egy életre megtanulta a riporteri szakmát, és azt, hogyan kell korszerű hír- és háttéranyagokat készíteni.
Ezért lehetett alapítója az 1997-ben induló két nagy kereskedelmi csatorna egyikének, a TV2-nek (amely akkor még egészen más volt, mint napjainkban). Legfontosabb "találmánya" a Napló, ami akkor valódi konkurenciája volt az MTV-n még látható, de egyre inkább ellaposodó A Hét című műsornak. Vezette a Jó estét Magyarország! című adást is, abban készített nagy feltűnést keltő - és kisebb botrányt kavaró - interjút Orbán Viktorral. 2000-ben régi barátjával, közvetlen rádiós és tévés munkatársával, Kereszty Gáborral saját műsorkészítő céget alapított. 2007-ben aztán időlegesen véget ért újabb tévés karrierje, kilépett a TV2-től és majdnem tíz évnek kellett eltelnie, hogy ismét műsora legyen. Közben néha nem tudott ellenállni a celebség kihívásainak, olykor főzött, el is vált, de sokkal többet nem lehetett tudni róla.
Tavaly március óta azonban minden vasárnap látható az ATV-n az egykori TV2-es Napló átformált, megújított változatában, amelynek létrehozásában - producerként - nagy szerepe volt Hajdu Péternek. Viszonylag kis csapattal, de nagyon profin és koncepciózusan készül az adás. Vastagon foglalkoznak politikával, de nem csak azzal. Közérdekű témákat igyekeznek feldolgozni, de közben nem szűkölködnek érdekességekben, ritkaságokban sem. Céljuk - amit el is érnek -, hogy a képernyő elé szegezzék a nézőket.
A legutóbbi adásban először annak jártak utána, miért "fogyóeszköz" Magyarországon a pártelnök. Hiszen az áprilisi parlamenti választás óta Gyurcsány Ferencen kívül távozott posztjáról az összes ellenzéki vezető. Legutóbb Szél Bernadett, így az ő sorsa nagyobb teret is kapott a riportban. Utána képet kaptunk arról, hogy szinte mindent elönt a szemét. Megrendítően emlékeztek a műsorban a múlt héten elhunyt Székhelyi Józsefre, annak az interjúnak néhány - korábban kivágott - részletével, amelyet halála előtt nem sokkal adott Svábynak. Végül szó volt a mobiltelefonok változásáról.
E négy téma rövid ismertetése is jelzi a szerkesztési elveket. Ebben a műsorban elfér egymás mellett a kemény pártpolitika és a szociális helyzet, a ritkaságok bemutatása és az emberi sorsok feltérképezése. Az utóbbi időben ennek jegyében láthattunk helyzetképet a Hős utcai gettóról, a vízi-mentők munkájáról és olyan emberekről, akik repülők, vagy éppen metrókocsik utolsó járatait irányították.
A profizmus mellett nem hibátlan egyik adás sem. Ha például egy riportnak vége van - mert Szél Bernadett kimegy és becsukja az ajtót -, akkor már nem szabad megjelennie a riporternek egy zárszóra (noha ez minden anyag végén így történik). Dicséretes, hogy ifjú tehetségek munkáit is leadják, de tévében olyat nem mondhatunk, hogy "az alábbi felvételen", ezt ki kell javítani. Az egy-egy kérdésről minden adásban ismétlődő szavazás pedig gyakran erőltetett, érthető, hogy a szponzorok és reklám miatt van rá szükség, de sok időt vesz el az értékes műsoridőből.
Mindezzel együtt példamutató a Heti Napló. Sváby valóban remekül tartja össze a csapatot, tehetséges riportereket válogatott maga mellé és politikusan, ugyanakkor ízléssel állítja össze az adásokat. Így még a műsorvezetői asztalon ülő kutyát is elnézzük neki. Elhisszük, hogy Karcsika nagyon intelligens és szeretik egymást, de azért ez túlzás. Valószínűleg olyan neki a kutya, mint Tvrtkonak a sapka. Védjegy. Bár nélküle is jó lenne.
Frissítve: 2018.09.02 12:53

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20