választás;interjú;EBESZ;Haraszti Miklós;

2018-09-03 08:30:00

Látszólag demokratikus választások

Miközben demokratikusnak nevezik a hazai voksolást az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (Ebesz) választási megfigyelői, azt leszögezik: nem voltak egyelőek a feltételek. Erről furcsa kettőségről is kérdeztük Haraszti Miklóst, aki magyarként nem vehetett részt a hazai vizsgálatban, de évek óta vezet választási megfigyelői csoportokat a világban.

Hogy lehet demokratikus a választás, ha nem egyelőek a feltételek?

Az Ebesz azt írta a jelentésében, hogy a választások jogszabályi kerete megfelelő alapot biztosított a demokratikus voksolás lebonyolításához, de ezt az előtte és utána lévő mondattal együtt kell értelmezni. Azokban leírták ugyanis, hogy az információszabadság, a médiaszabadság és az egyesülés, azaz például a szervezetalapítás szabadsága is korlátozott, és éppen a közelmúltbeli jogi változások miatt. A demokratikus jelző tulajdonképpen csak azt jelzi, hogy részt vehettek a voksolásban más pártok is a Fideszen kívül.

Mik a legsarkalatosabb bírálatai az Ebesznek?

Már a vezetői összefoglalóban is a média szabadságát és pluralizmusát hiányolják, a részletes jelentésben pedig leírták azokat az egymást követő stációkat is, amelyekben megszorították a médiát. Ugyanis, habár formálisan több kézben, de információs monopóliuma van a kabinetnek és a kormányzó pártnak. Egypárti diktátumként írják le a választójogot, és azt részletesen is bírálják többek között a választói egyenlőség hiánya, vagy a győzteskompenzáció miatt. Hangsúlyozzák, hogy probléma van az egyesülés szabadságával is. Vélhetően ez a legfájdalmasabb a magyar kabinetnek, hiszen az Ebesz kitér a civil társadalom elleni legutóbbi fellépésekre is.

Mi köze a civil szervezeteknek a választási eljáráshoz?

A jelentés rögzíti, hogy az egyesített kormány- és Fidesz-kampány egyik fő üzenete éppen a civiljogok megnyirbálása volt. Ráadásul egyedülálló módon a civilszervezetek hazánkban ki vannak zárva a választási megfigyelésből. Sok olyan körzet volt áprilisban, ahol nem ült ellenzéki delegált, ezt a hiányt pótolja mindenütt a demokratikus világban a civilszervezetek választási megfigyelői jogköre. Elismerve azt, amit a magyar kormány ma szisztematikusan tagad, hogy igenis van közük a politikához. Egyébként 2010-ben Orbán Viktor is aláírta az Asztanai Nyilatkozatot, amely szerint a civil társadalom és a szabad média segít az emberi jogok, a demokrácia, a szabad és tiszta választások bebiztosításában.

A kormány szerint az Ebesz túllépte a hatáskörét.

A reakció azt bizonyítja, hogy nem vették dicséretnek a demokratikus jelzőt.

Egyszerűbb lett volna, ha kiemelik, hogy demokratikusnak tartja egy külföldi szervezet is a hazai voksolást.

Még ha ki is emelték volna a demokratikus jelzőt, és csak ezt hangsúlyozzák annak a hatalmas választói rétegnek, amelyet a jelentésben is bírált módon kizárólagosan érnek el évek óta, akkor sem tudták volna elrejteni a valódi üzenetet. Ettől függetlenül is, a magyar kormány taktikája, hogy ellenséget keres külföldön. Előszeretettel nemzetközi szervezeteket, amelyek az egyetemes emberi jogok alapján állnak. A kampányban is támadták az EU-t, vagy az ENSZ-t. A populista politika lényege, hogy külföldi ellenségeket és hozzájuk társítható belföldi árulókat keres, így állandó harcban maradhat, két kedvenc pozitúráját előadva: a védelmet és a győzelmet. A logikának, a tényeknek, a saját korábbi cselekedeteknek, a diplomáciának, a jogi kritikának nem kell, hogy eleget tegyenek, mert kizárólag a saját bázisuknak akarnak megfelelni.

Ön régóta választási megfigyelői csoportokat vezet szerte a világban. Legutóbb Hollandiában és Türkmenisztánban járt. Melyikhez hasonlítunk jobban?

Az Ebesz nem hasonlít össze országokat. Hollandiában, ahol 28 párt indult, egyetlen olyan szabadsághiány sem mutatkozott, mint a magyarországi voksolással kapcsolatban. Türkmenisztánban pedig a demokratikus jelző is hiányzott, hiszen két párt van csak az elnök eredeti pártján kívül. A mezőgazdasági és vállalkozói pártnak azonban nincs is külön programja. Nem kétséges egyébként, hogy a magyar pártok a hazai rendszert minden bírálatuk mellett elfogadták, részt vesznek benne, s ezzel hozzájárultak, hogy ezt a rendszert kívülről nézve demokratikusnak lehessen nevezni.