„Aki mindent kritizál, kiszolgálja a Fideszt”

Publikálás dátuma
2018.09.04 07:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Nem gondolta komolyan, hogy fenn tudna tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot – árulta el lapunknak Ungár Péter, az LMP parlamenti képviselője. Úgy vélte: jelenlegi állapotában irányíthatatlan az LMP.
– Nyár derekán azt mondta: lesznek még konfliktusok az LMP-ben, de szeptemberre minden kisimul, és egy egységes, ütőképes párt fut neki az őszi politikai szezonnak. Ez már az lenne? – Mindjárt megválasztjuk az új frakcióvezetőt, pár héten belül az új társelnököt, úgyhogy hamarosan feláll a pártvezetés, ami legalább az önkormányzati választásokig marad is.
– Miért, az önkormányzati megmérettetés után mi lesz? – Meglátjuk.
– Bővebben? – Meglátjuk.
– Híre ment, hogy ön is aspirál képviselőcsoport irányítására. Mit gondol, mennyi esélye van? – Keresztes László Lóránt társelnököt alkalmas frakcióvezetőnek tartom.
– És mi a helyzet a társelnöki pozícióval: megmarad, vagy egyszemélyes vezetésre áll át a párt? – Három társelnök távozott eddig a párt éléről. Nem véletlen, hogy Schiffer András, Hadházy Ákos és Szél Bernadett egyaránt azért kárhoztatta az LMP-t, mert jelenlegi formájában irányíthatatlan. Mindhármuknak igaza volt. Úgyhogy én az egyelnökös, centralizált működés híve vagyok – gondolom, most is kisebbségben maradok.
– Ez hatalomtechnikai kérdés, de hogy áll a tartalom – mi a legfontosabb az ön világnézetében? – Hogy patrióta vagyok, mert a nemzetképviselet az első. A jóléti állam pártján állok, mert ez a nemzeti politika alapja: épp ezért a Fidesz legnagyobb hibája, hogy módszeresen csonkolja azt. Továbbá rendszerkritikus ökopolitika kell.
– Szándékosan nem használja a bevett jobboldali-baloldali formulát? – Mivel a balliberális konszenzus ellenfele vagyok, balról egyértelműen jobboldalinak látszom. Pedig ha ideálképet kellene nevesítenem, akkor számomra a nemzeti érdekeket kifejezetten szem előtt tartó, a második világháború után kormányzó brit Munkáspárt lenne az.  – Ebbe a balos patriotizmusba hogyan fér bele az a kijelentés, miszerint igaza van a Fidesznek a migrációs politikai alapvetéseiben? – Kezdjük kicsit messzebbről. Amikor elindult a Jobbik rasszista-cigányozós kampánya, majd a Fidesz migránskampánya, akkor a balliberális reakció mindössze annyi volt, hogy a jobboldal gyűlölettel mételyezi az embereket, és mindenki egy gyűlölködő zombi lesz. Pedig- és ez a lényeg! – a problémafelvetés helyes volt. Pontosabban volt benne olyasmi, ami azonos volt az emberek mindennapi valóságával. Ez akkor is igaz, hogyha a Jobbik rasszista módon beszélt egy közbiztonsági problémáról, a Fidesz pedig felelőtlen módon az EU-egyik legsúlyosabb kérdéséről. De utóbbi lényege mindenképpen az, hogy ki dönti el: ki élhet Magyarországon és erre mennyit áldozunk az említett jóléti állam közpénzeiből. És igen, vállalom: a kerítéssel morálisan egyet lehet érteni, és jobban tenné az ellenzék is, ha ezt tudomásul venné, mert a szavazói is szeretik a határzárat. – Érdekes időzítés morális vállalhatóságot emlegetni azután, hogy kiderült: a kormány gyakorlatilag éhezteti azokat, akiknek elutasította a menedékkérelmét. – Abszurd, hogy sokadjára kell elmagyaráznom: nem értek egyet a Fidesz migránspolitikájának minden részletével: az alapfelvetést tartom helyesnek. Ha azt gondoljuk, hogy mindenki rasszista gyűlöletkeltő, aki szerint a kerítés jó, és a migrációs politikának nemzeti hatáskörben kell maradnia, nos akkor az ellenzék 3,6 millió polgárról lemond. És nem állunk olyan jól, hogy ezt meg lehessen tenni. Egyébként a média egy része – mondjak bármit – azonnal megvádol, hogy én vagyok Schmidt Mária náci fiacskája. – Ezt hogyan dolgozza fel? – Nem érintenek meg. Azoknak az ágenseknek az „érvelése” ez, akik nem érdekeltek az ellenzéki politika megújításában, mert ha ez megtörténne elvesztenék maradék befolyásukat is. – Szép szó ez az ágens, valaha a fizetett politikai ügynököket nevezték így. Ön is azzal jön, hogy a hatalom beépült az ellenzéki pártokba, hogy a tehetetlenség állapotában tartsa őket? – Szerintem az politizál a Fidesz érdekében, aki teljesen kiszámítható. Amikor Orbán Viktor mond valamit, akkor pontosan tudja, mi lesz a reakció, magyarán a Fidesz kommunikációs stratégái kedvük szerint mozgatják az ellenzéket. Ha a miniszterelnök azt mondja, migrációs probléma, Kunhalmi Ágnes rögtön riposztozik, hogy ez álprobléma. És máris eljutottunk e „kerítésbontó ellenzék” kampányig. Mindezt úgy, hogy az MSZP-szavazók többsége kerítés-párti. – Jól értem, azt mondja, hogy aki Orbán minden lépését kritizálja, az a Fidesz-ügynöke? – Ha nem is feltétlenül az ügynöke, de a Fidesz politikáját akarva akaratlanul kiszolgálja. 
– A különböző megnyilatkozásai mindegyikéből hiányzott egy szó: a hitelesség. Ez azért van mert saját magát sem tartja hitelesnek? – Ezt talán döntsék el a választópolgárok. – Az azért kíván némi magyarázatot, hogy a választások előtt nem ölelte a keblére a kerítést, most pedig, hogy a felmérések azt mutatják, az LMP nem jut be 2022-ben, hirtelen elfogadott lett a határzár. – Nálam nem így van: 2015-ben a kvótanépszavazáson a kormány álláspontjával egyezett a szavazatom – ezt a Magyar Nemzet dokumentálta is. – Egyébként akár egy másodpercig is komolyan gondolta, hogy az öné lehet a Magyar Nemzet? – Azt én sem gondoltam, hogy fel tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. Amikor bejelentettem, hogy megvenném rögtön megjelentek a pletykák és különböző újságcikkek, hogy igazából a Fidesznek akarom megvenni a Magyar Nemzetet. Hála isten, hogy nem vettem meg és így nem került át a Fidesz kezébe. Remélem az irónia érződik az írott szövegben is. – Az imént egyes szocialista politikusokat kárhoztatott, hogy szembe mentek a szavazóik akaratával. A mérések azt mutatják, az LMP-tábora mérsékelten, vagy egyáltalán nem nyitott a Jobbikkal való együttműködésre. – Nem láttam ilyen számokat, ha látok, megfontolom az üzenetüket. Ha a választások előtt nem úgy tűnt volna, hogy az összefogás-bohózat csupán technikai kérdésekről szólna, hanem lettek volna közös tartalmi pontjaink, könnyebb lett volna az együttműködés is. – És mond egy közös tartalmi pontot? – Például az „Orbán vagy Európa” mondás kapcsán egyik párt sem ül fel ennek az álságos szembe állításnak. Ha ezt a nézőpontot nem sikerül felülírni, akkor a Fidesz nagyon csúnyán nyeri az EP-választásokat. A migrációs problémára Európa sem tudja a választ, miközben Orbán a bevándorlásellenes szövetség építgetésével egy európai aktor lett. Ráadásul Macron elnök megtette neki azt a szívességet, hogy kinevezte első számú ellenséggé. Ha erre az ellenzék azt reagálja, hogy „mi a Macron-team vagyunk”, akkor azonnal az idegen érdekek képviselőjének tűnik.
2018.09.04 07:30
Frissítve: 2018.09.04 07:30

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08