Száz éven át fizettetnék a németekkel a világháborús jóvátételt

Publikálás dátuma
2018.09.07. 11:00
Az 1944-es varsói felkelés emlékműve
Fotó: WOJTEK RADWANSKI / AFP
Lengyelország akár több százmilliárd eurós kártérítést is követelhet Németországtól a második világháborúban elkövetett bűnök miatt. Egy kormánypárti képviselő szerint a varsói kormányt is csak azért bírálják, hogy megnehezítsék ennek érvényesítését.
A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) nem tett le arról, hogy kártérítést fizettessen Németországgal a nácik második világháborús károkozásaiért. 2019 elejéig parlamenti bizottság jön létre a PiS képviselője, Arkadiusz Mularczyk vezetésével. Fel akarják mérni, hogy az egyes lengyel városok mekkora károkat szenvedtek a második világháborúban. Még nem világos, pontosan mekkora összeget kér Varsó és ezt miként tárják majd a berlini kormány elé. Varsóban 850 milliárd eurós kártérítési összegről hallani. Mularczyk felvetette a lehetőségét annak, hogy Németország száz éven át törlesszen – írta a Spiegel. A lengyel jobboldal érvei szerint Németország sosem kárpótolta kellőképpen Lengyelországot az általa elkövetett bűnökért, miközben Berlin jogilag lezártnak tekinti a kérdést. Azzal azért Mularczyk is tisztában van, hogy Németország nem mond majd lelkesen igent Varsó követeléseire, s „komoly konfrontációra” számít. Már csak azért is, mert Berlin folyamatosan bírálja a lengyel kormányt a jogállamiság megsértése miatt. Mularczyk azonban ezt csak azért teszi, hogy megkérdőjelezze Lengyelország hitelességét és „megnehezítse a lengyelek kártérítési követeléseit”. Varsó nagyon is komolyan gondolja a kártérítést. Jacek Czaputowicz külügyminiszter szerint hazájában az emberek a második világháború után 73 évvel is az akkori veszteségeikről beszélek. „Ez úgyszólván az identitásunk része – fejtette ki a Spiegel Online-nak adott interjúban. – Mi lengyelek meg vagyunk győződve arról, hogy a veszteségeink bármely másik államénál nagyobbak voltak”. Czaputowicz szerint kizárólag történelmi vitáról van szó, amely semmiképpen nincs összefüggésben a lengyel kormány Berlin általi bírálataival. A PiS már tavaly is felvetette, hogy a németeknek kártérítést kellene fizetniük. A mostanság betegeskedő Jaroslaw Kaczynski pártelnök tavaly augusztusban, a közszolgálati rádióban sokat sejtetően „történelmi ellentámadást” helyezett kilátásba Berlinnel szemben. „Hatalmas összegekről beszélünk, no és arról, hogy Németország éveken át nem volt hajlandó vállalni a felelősséget a második világháborús bűntettekért” – mondta. Nyilván nem véletlen, hogy ez az akció éppen akkor indult, amikor minden korábbinál hűvösebbé vált Brüsszel és Varsó viszonya az EU által is bírált igazságügyi reform miatt. Kaczynski egyébként már 2006-2007 között miniszterelnökként is szóba hozta a kérdést. A német kormány tavaly visszautasította a követelést. Bár erkölcsi, politikai és pénzügyi tekintetben is elismerték történelmi felelősségüket, de szerintük a kártérítés ügye „mind jogi, mind politikai szempontból lezárult”. Ugyanezt erősítette meg az idén januárban az akkori német külügyminiszter, Sigmar Gabriel. Lengyel kollégájával azonban megállapodtak, hogy még szakértők is tárgyalnak a kártérítésről. 
Német katonák kidöntik a lengyel határsorompót 1939. szeptember 1-én
Fotó: Ann Ronan Picture Library / Photo12

Mennyire jogos a lengyel igény?

Miután a náci Németország 1939 szeptemberében megtámadta Lengyelországot, a második világháború évei alatt összesen hatmillió lengyel vesztette életét. Az NDK fizetett kártérítést, 1953 augusztusában azonban Lengyelország lemondott erről, hogy így bizonyítsa a szocialista táboron belül a „demokrácia és a béke” iránti elkötelezettségét. 1960-ban az NSZK megállapodott a kártérítésről Athénnal. Bonn szerint ez egy globális megállapodás része volt, más államokra is vonatkozott. Ez arról rendelkezett, hogy a mindenkori német kormánynak kell dűlőre jutnia arról, mi módon fizessenek a náci rezsim túlélőinek. A kommunizmus bukása, illetve a német újraegyesítés után ezt egy újabb kártérítési megállapodás egészítette ki, amely elsősorban az oroszországi és lengyelországi túlélőket érintette. E megállapodások alapján Németország több mint félmilliárd eurót fizetett ki Oroszországnak, Fehéroroszországnak és Ukrajnának. Lengyelország több mint 250 millió eurót kapott. Németország álláspontja az, hogy az 1990-es, úgynevezett „Kettő plusz négy” egyezmény minden vitás kérdést lezárt. Antoni Macierewicz volt lengyel védelmi miniszter, illetve a PiS-kormány több tagja ezt nem így látja. A korábbi tárcavezető úgy véli, a „kommunista Lengyelország” által megkötött szerződések nem érvényesek, mert azt egy „szovjet bábkormány” kötötte meg. 

Frissítve: 2018.09.07. 11:44

Párbeszéd vezényszóra a Balkánon

Publikálás dátuma
2018.09.07. 10:00
Legutóbb akkor találkozott Vucic, Thaci és Mogherini Brüsszelben
Fotó: EU/ANADOLU AGENCY
Öt éve folyik brüsszeli nyomásra a szerb-koszovói párbeszéd a kapcsolatok rendezéséről. Most új, nem mindennapi alternatíva körvonalazódik – a területcsere. Pénteken újabb forduló lesz.
Újabb tárgyalási fordulót tartanak pénteken Brüsszelben a szerb-koszovói kapcsolatok rendezéséről Aleksandar Vucic szerb és a Hashim Thaci koszovói államfők által vezetett küldöttségek. A Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főbiztos védnökségével folyó egyeztetésekben sokan fordulatot várnak és megfogalmazódott az is, hogy akár pont is kerülhet az öt éve zajló folyamat végére. Ez azért merült fel, mert az utóbbi időben nyíltan terítékre került a területcsere és a határmódosítás gondolata is, mind megoldási lehetőség. Belgrád és Pristina ugyan hivatalosan elzárkózik ettől, de több európai ország és az Egyesült Államok is elfogadhatónak nevezte azt és a bővítésért felelős uniós biztos is véleményt nyilvánított a kérdésben. A Szabad Európa Rádió balkáni irodájának nyilatkozva Johannes Hahn azt mondta, nem tartja kizártnak a területcsere lehetőségét, de a problémára a két félnek kell megoldást találnia. Azt viszont minél előbb, legkésőbb a jövő év nyaráig, amikor lejár az Európai Bizottság mandátuma, hogy az új összetételű testületre megoldott ügyet hagyjanak. A főbiztos szavaiból egyértelműen kiderül – egyre nagyobb nyomás nehezedik mind Szerbiára, mind Koszovóra, a Bizottság e téren eredményt szeretne felmutatni. Bár Brüsszel eddig sem volt eredménytelen, erőfeszítései nem voltak hiábavalók. 2013. április 19-én, Az Európai Unió, pontosabban annak akkori kül- és biztonságpolitikai főbiztosa, Catherine Ashton meghívására ült először tárgyalóasztalhoz Brüsszelben Ivica Dacic szerb és Hashim Thaci koszovói miniszterelnök. Brüsszel Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálása érdekében. Az akkor elfogadott Brüsszeli Egyezményt mind a szerb, mind a koszovói parlament ratifikálta néhány napon belül. Az egyezménynek arra kellett megoldást találnia, hogy miként lehet kimozdítani a háborús holtpontról a két állam viszonyát úgy, hogy Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az új állam viszont épp ennek rendel mindent alá. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem ássák alá egymás EU-integrációs erőfeszítéseit. Koszovó azt is szerette volna elérni, hogy Szerbia ne akadályozza az ország taggá válását a nemzetközi szervezetekben, de ez nem sikerült.  A dokumentum viszont rendezte a legkomolyabb viszály, a többségében szerbek lakta Észak-Koszovó jogállását. Pristina addig azt kifogásolta, hogy államot akarnak létrehozni az államban a koszovói szerbek. A Brüsszeli Egyezmény azt irányozta elő, hogy Észak-Koszovó különleges autonómiajogokat élvezhet, amelyeket Pristina ruház rá. Regionális rendőrparancsnokság jön létre, amely kizárólagosan illetékes a régió szerbek lakta településeinek ügyeiben, szerb rendőrparancsnok vezetésével, az állomány pedig a koszovói belügyminisztériumnak lesz alárendelve. Észak –Koszovó regionális választást rendezhet és képviselőket küldhet a pristinai parlamentbe. Az elmúlt öt évben nem is történt a korábbiakhoz hasonló nagyobb etnikai-összecsapás Észak-Koszovóban, noha az etnikai feszültségek nem tűntek el. Ugyanez az egyezmény indította el a gyakorlatiasabb kérdések – a távközlés, áramszolgáltatás – rendezését valamint a koszovói telefonszámok nemzetközi előhívó számáról való megállapodást.  Most már a „kényes” kérdések következnének, a határok ügyében azonban aligha hoz elmozdulást a mai brüsszeli forduló. Pillanatnyilag Szerbia úgy érezheti – érzi, hogy rajta van a nagyobb nyomás, mert bár hivatalosan ugyan soha ki nem mondatott, de több uniós, nyugati politikus beszélt már arról, hogy Szerbia tényleges uniós csatlakozásának feltétele Koszovó függetlenségének elismerése. Legutóbb februárban, a koszovói függetlenségi nyilatkozat tíz éves évfordulója alkalmából Pristinába és Belgrádba is ellátogató akkori külügyminiszter, Sigmar Gabriel német külügyminiszter jelentette ki nyíltan, hogy Szerbia csak ilyen áron válhat az unió tagországává. Belgrád viszont ezt elfogadhatatlan feltételnek tartja.  

Dacic fókuszban

Koszovói elemzők szerint egyébként a területcserét valójában sem Belgrád, sem Pristina nem tartja elfogadhatónak, kizárólag Ivica Dacic szerb külügyminiszter beszélt róla többször is, mindemellett ha szó is lett volna erről, sem a szerb, sem a koszovói ellenzék nem olyan erős, hogy bármit is tehessen, írta az MTI. Dacic, akinek miniszterelnökségéhez kötődik a Brüsszeli egyezmény is, többek között azt javasolta, hogy a szerb-koszovói kérdést egy, a délszláv háborúk lezárását és Bosznia-Hercegovina felosztását eredményező daytoni konferenciához hasonló nemzetközi konferencia keretében kellene rendezni.    A koszovói ellenzék is komolyan tart a területcserétől. Az újabb brüsszeli fordulóra készülve,  a parlamentben megpróbáltak olyan indítványt áterőltetni, amely megfosztja Thaci államfőt attól a lehetőségtől, hogy területcseréről és államhatárokról tárgyaljon.  

Szerző
Témák
Balkán Szerbia
Frissítve: 2018.09.07. 10:19

Ügyészek szállják meg New York állam katolikus egyházközségeit

Publikálás dátuma
2018.09.07. 07:58
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az állami főügyész a philadelphiai molesztálási botrány miatt döntött az átvilágításról, mivel az ottani katolikus vezetők módszeresen eltussolták a helyi papok gyermekzaklatási ügyeit.
New York állam főállamügyésze csütörtökön elrendelte az állam összes katolikus egyházközségének átvizsgálását esetleges szexuális visszaélések miatt. New Jerseyben hasonló vizsgálat végett az államügyész vizsgálóbizottságot hoz létre.   Barbara Underwood New York állam főállamügyésze bejelentette: polgári peres eljárást indít az állam mind a nyolc egyházközsége ellen, kiderítendő, hogy az egyház megfelelően járt-e el az esetleges szexuális visszaélések feltárásában. Az államügyész bírság terhe alatti idézést küldött valamennyi egyházközségnek - írja Járai Judit, az MTI washingtoni tudósítója.
A New York állammal szomszédos New Jerseyben Gurbir Grewal főállamügyész irányítja majd azt a különleges bizottságot, amely megvizsgálja, történtek-e a pennsylvaniaihoz hasonló szexuális visszaélések és megpróbálták-e ezeket eltussolni az egyházi elöljárók. Mindkét államügyész hivatala hivatkozott a Pennsylvaniában néhány héttel ezelőtt egy vádesküdtszék által nyilvánosságra hozott jelentésre, amelyből kiderült: 
a tagállamban az elmúlt hét évtizedben több mint ezer gyermek lett papok szexuális zaklatásainak áldozata. A jelentés kitért arra is, hogy a pennsylvaniai katolikus vezetők mindvégig tudtak a visszaélésekről, de eltussolták ezeket.

„A pennsylvaniai vádesküdtszék jelentése fellebbentette a fátylat a papság hihetetlenül zavarba ejtő és züllött cselekedeteiről... A New York-i áldozatoknak is joguk van arra, hogy hallassák hangjukat, és mi tőlünk telhetően mindent megteszünk, hogy igazságot szolgáltassunk nekik" - fogalmazott Underwood főállamügyész. Bejelentette egyúttal azt is: "forródrótot" hoztak létre, hogy az áldozatok beszélhessenek a nyomozókkal.
Gurbir Grewal, New Jersey főállamügyésze szintén közölte, hogy az áldozatoknak módjuk lesz "forródróton" közvetlenül beszámolni a nyomozóknak. "Tartozunk annyival New Jersey lakóinak, hogy kiderítsük, vajon nálunk is történtek-e ugyanolyan a visszaélések, mint Pennsylvaniában. Ha igen, akkor megtesszük a megfelelő intézkedéseket a felelősök ellen" - közölte Grewal.   Az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben megrengette a katolikus egyházat a napvilágra került szexuális visszaélések sorozata. A pennsylvaniai botrány augusztus 15-én robbant ki. Azóta kiderült, hogy Theodore McCarrick bíboros, Washington volt érseke is vádolható szexuális visszaélésekkel, sőt, egy Volt pöspök és vatikáni nagykövet, Carlo Maria Vigano szerint McCarrick ügyeiről állítólag Ferenc pápának is tudomása volt. McCarrick lemondásra kényszerült a bíborosi kollégiumban betöltött posztjáról, a pápa viszont botránykeltésről beszél.. Daniel DiNardo, az amerikai püspöki konferencia elnöke - aki elítélő és bocsánatkérő nyilatkozatot adott ki az ügyben - a Vatikánba készül, hogy megvitassa a helyzetet. 
Szerző