Újabb tárgyalási fordulót tartanak pénteken Brüsszelben a szerb-koszovói kapcsolatok rendezéséről Aleksandar Vucic szerb és a Hashim Thaci koszovói államfők által vezetett küldöttségek. A Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főbiztos védnökségével folyó egyeztetésekben sokan fordulatot várnak és megfogalmazódott az is, hogy akár pont is kerülhet az öt éve zajló folyamat végére.
Ez azért merült fel, mert az utóbbi időben nyíltan terítékre került a területcsere és a határmódosítás gondolata is, mind megoldási lehetőség. Belgrád és Pristina ugyan hivatalosan elzárkózik ettől, de több európai ország és az Egyesült Államok is elfogadhatónak nevezte azt és a bővítésért felelős uniós biztos is véleményt nyilvánított a kérdésben. A Szabad Európa Rádió balkáni irodájának nyilatkozva Johannes Hahn azt mondta, nem tartja kizártnak a területcsere lehetőségét, de a problémára a két félnek kell megoldást találnia. Azt viszont minél előbb, legkésőbb a jövő év nyaráig, amikor lejár az Európai Bizottság mandátuma, hogy az új összetételű testületre megoldott ügyet hagyjanak.
A főbiztos szavaiból egyértelműen kiderül – egyre nagyobb nyomás nehezedik mind Szerbiára, mind Koszovóra, a Bizottság e téren eredményt szeretne felmutatni. Bár Brüsszel eddig sem volt eredménytelen, erőfeszítései nem voltak hiábavalók.
2013. április 19-én, Az Európai Unió, pontosabban annak akkori kül- és biztonságpolitikai főbiztosa, Catherine Ashton meghívására ült először tárgyalóasztalhoz Brüsszelben Ivica Dacic szerb és Hashim Thaci koszovói miniszterelnök. Brüsszel Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálása érdekében. Az akkor elfogadott Brüsszeli Egyezményt mind a szerb, mind a koszovói parlament ratifikálta néhány napon belül. Az egyezménynek arra kellett megoldást találnia, hogy miként lehet kimozdítani a háborús holtpontról a két állam viszonyát úgy, hogy Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az új állam viszont épp ennek rendel mindent alá. A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem ássák alá egymás EU-integrációs erőfeszítéseit. Koszovó azt is szerette volna elérni, hogy Szerbia ne akadályozza az ország taggá válását a nemzetközi szervezetekben, de ez nem sikerült.
A dokumentum viszont rendezte a legkomolyabb viszály, a többségében szerbek lakta Észak-Koszovó jogállását. Pristina addig azt kifogásolta, hogy államot akarnak létrehozni az államban a koszovói szerbek. A Brüsszeli Egyezmény azt irányozta elő, hogy Észak-Koszovó különleges autonómiajogokat élvezhet, amelyeket Pristina ruház rá. Regionális rendőrparancsnokság jön létre, amely kizárólagosan illetékes a régió szerbek lakta településeinek ügyeiben, szerb rendőrparancsnok vezetésével, az állomány pedig a koszovói belügyminisztériumnak lesz alárendelve. Észak –Koszovó regionális választást rendezhet és képviselőket küldhet a pristinai parlamentbe. Az elmúlt öt évben nem is történt a korábbiakhoz hasonló nagyobb etnikai-összecsapás Észak-Koszovóban, noha az etnikai feszültségek nem tűntek el.
Ugyanez az egyezmény indította el a gyakorlatiasabb kérdések – a távközlés, áramszolgáltatás – rendezését valamint a koszovói telefonszámok nemzetközi előhívó számáról való megállapodást. Most már a „kényes” kérdések következnének, a határok ügyében azonban aligha hoz elmozdulást a mai brüsszeli forduló. Pillanatnyilag Szerbia úgy érezheti – érzi, hogy rajta van a nagyobb nyomás, mert bár hivatalosan ugyan soha ki nem mondatott, de több uniós, nyugati politikus beszélt már arról, hogy Szerbia tényleges uniós csatlakozásának feltétele Koszovó függetlenségének elismerése. Legutóbb februárban, a koszovói függetlenségi nyilatkozat tíz éves évfordulója alkalmából Pristinába és Belgrádba is ellátogató akkori külügyminiszter, Sigmar Gabriel német külügyminiszter jelentette ki nyíltan, hogy Szerbia csak ilyen áron válhat az unió tagországává. Belgrád viszont ezt elfogadhatatlan feltételnek tartja.
