Szkripal-ügy – Egy orosz üzletembert is meg akarhattak mérgezni

Publikálás dátuma
2018.09.08. 12:25
Rendőr Nyikolaj Gluskov londoni otthonánál 2018. március 13-án
Fotó: WILL EDWARDS / AFP
Erről egy mentőtiszt beszámolója szerint maga Nyikolaj Gluskov beszélt.
Szombati brit sajtóértesülés szerint a Scotland Yard azt gyanítja, hogy egy volt orosz üzletember, akit néhány nappal Szergej Szkirpal egykori orosz-brit kettős hírszerzőügynök és lánya, Julija Szkripal márciusi angliai megmérgezése után találtak holtan londoni lakásában, néhány évvel korábban maga is mérgezéses támadás célpontja lehetett – írja az MTI. A 68 évesen elhunyt Nyikolaj Gluskov egykor az orosz Aeroflot légitársaság vezérigazgató-helyettese volt, hazájában pénzmosás és csalás címén többszörösen börtönbüntetésre ítéltek. Az orosz állampolgárságú Gluskovot egy héttel Szkripalék megmérgezése után találták holtan Londonban. A halottkémi vizsgálatról kiadott jelentés hivatalos megfogalmazása szerint Gluskov halálát „a nyakára gyakorolt nyomás” okozta, vagyis a volt üzletembert megfojtották.
Rendőr Nyikolaj Gluskov londoni házánál AFP/BEN STANSALL
Gluskov öt évet töltött börtönben Oroszországban pénzmosás és csalás miatt, majd 2006-ban távozott Oroszországból, és politikai menedékjogot kapott Nagy-Britanniában. A brit sajtó úgy tudja, hogy Gluskovra – aki többször is nyilvánosan bírálta Vlagyimir Putyin orosz elnököt – tavaly, távollétében újabb nyolc év börtönbüntetést és egymillió rubel pénzbírságot róttak ki az Aeroflot sérelmére elkövetett csalás és 122 millió dolláros sikkasztás címén. A londoni rendőrség közleménye szerint nem merült fel semmiféle olyan bizonyíték, amely összefüggésbe hozná Gluskov halálát a délnyugat-angliai Salisbury városában március 4-én Novicsok típusú katonai idegméreg-hatóanyaggal elkövetett gyilkossági kísérlettel. E támadás célpontja a 66 éves Szergej Szkripal, a brit külső hírszerzés (MI6) egykori orosz ügynöke, az orosz katonai hírszerzés ezredese volt. Szkripallal együtt súlyos mérgezést szenvedett lánya, a 33 éves Julija Szkripal is, aki éppen látogatóban volt apjánál. Szkripal 2010-ben telepedett le az angliai kisvárosban, miután egy orosz-amerikai kémcsere keretében távozhatott Oroszországból, ahol korábban 13 évi fegyházra ítélték kettős ügynöki tevékenysége miatt. A mérgezést mindketten túlélték, jelenlegi tartózkodási helyük ismeretlen. A Scotland Yard és az angol-walesi ügyészség a héten bejelentette, hogy az orosz katonai hírszerzés két ügynökét gyanúsítja Szkripalék megmérgezésével, a két orosz állampolgár ellen vádat is emeltek. Csütörtökön Franciaország, Németország és az Egyesült Államok is közleményben fejezte ki a brit álláspont iránti „teljes bizalmát”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) Karen Pierce brit ENSZ-nagykövet még azt is felvetette, hogy pótlólagos szankciókat kellene foganatosítani Oroszország ellen. Moszkva mindvégig határozottan cáfolta, hogy köze volt Szkripalék megmérgezéséhez.

Gluskov azt mondta: ivott a pezsgőből, majd rosszul lett

A Guardian című baloldali brit napilap szombati beszámolója szerint azonban a Scotland Yard arra gyanakszik, hogy öt évvel ezelőtt Nyikolaj Gluskovot is megpróbálhatta megmérgezni két orosz állampolgár. A gyanú egy mentőtiszt beszámolójára alapul. Keith Carr elmondása szerint 2013-ban, a nyugat-angliai Bristolban eszméletlenül találták Gluskovot, aki magához térése után a mentősöknek elmondta: előző este két másik orosszal pezsgőzött a bristoli Grand Hotelben. A találkozó közben kiment a mosdóba, de visszatérte után is ivott a pezsgőből, és ezután lett rosszul. Gluskov a mentősöknek és a velük együtt kivonuló rendőröknek azt mondta: biztos abban, hogy meg akarták mérgezni, mivel egykor szoros üzleti kapcsolatban állt Borisz Berezovszkijjal. Berezovszkij orosz nagybefektető volt, aki szintén szembekerült Putyinnal, és 2000-ben Londonba emigrált. Nagy-Britanniától menedékjogot kapott; távollétében rendkívül nagy értékre elkövetett sikkasztás és csalás címén 20 év börtönre ítélték hazájában. Berezovszkij egy ideig szoros kapcsolatban állt Alekszandr Litvinyenkóval, az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) egykori alezredesével is, aki szintén szembefordult az orosz kormánnyal, és ugyancsak 2000-ben Londonba emigrált, ahol 2006 novemberében, hatalmas adag polónium 210-es sugárzó izotóppal megölték. Borisz Berezovszkijt 2013-ban holtan találták az angliai Ascot közelében lévő birtokán. A Scotland Yard akkori vizsgálata szerint Berezovszkij önkezével vetett véget életének. A londoni alsóház belügyi bizottsága nemrégiben azonban 14 olyan orosz állampolgár, köztük Berezovszkij és Gluskov ügyének újbóli kivizsgálását kérte a belügyminisztériumtól, akiknek nagy-britanniai halálát a brit nyomozóhatóságok eredeti vizsgálatai szerint nem övezték gyanús körülmények.
Szerző
Frissítve: 2018.09.08. 13:13

„Trump úgy tekint Orbánra, mint hasonló gondolkodású valakire”

Publikálás dátuma
2018.09.08. 11:00
Mark Kramer
Fotó: ÚSTR
Az amerikai elnök nagyon sok szemléletbeli hasonlóságot lát önmaga és a magyar kormányfő között, például a bevándorlás elleni érvelésben – mondta lapunknak adott nyilatkozatában Mark Kramer amerikai politikatudós.
– Kezdjük egy viszonylag frissebb fejleménnyel. A kelet-ukrajnai oroszpárti vezető, Olekszandr Zaharcsenko meggyilkolása miként változtatja meg az ukrajnai konfliktushelyzetet? Mondhatjuk-e, hogy megbékélés úgynevezett minszki folyamata immár halott? – Szerintem a minszki folyamat már halott volt akkor, amikor a tárgyalások nyomán elindították. Egyik félnek sem állt ugyanis őszintén a szándékában, hogy teljesítse az előírásokat. Különösen az orosz fél állt hozzá nagyon cinikusan ezekhez a tárgyalásokhoz. Fenn akarta tartani azt a helyzetet, amely a 2014-ben létrejött ukrán kormányt egyensúlyhiányos helyzetben, gyenge pozícióban tartja. A kijevi kormánynak energiái jelentős részét Kelet-Ukrajnára kell fordítania. Zaharcsenko megölése alapvetően nem változtat a képleten. Rövid távon egy kicsit nehezebbé válik az oroszok számára a helyzet kézben tartása, de alapvetően nem változtat az orosz törekvéseken. – A 2016-os amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásnak az oroszokkal való esetleges republikánus összejátszás kérdésének a kivizsgálása eddig nem eredményezett áttörést. Most, közeledve a félidős választásokhoz, mit mondhatunk arról, hogy mi lenne a választás oroszok számára kedvező kimenetele, és vannak-e jelei annak, hogy az oroszok ezúttal is megpróbálnak beavatkozni? – Számos bizonyíték van arra, hogy az oroszok legalábbis tettek előkészületeket a 2018-as kampányba történő beavatkozásra. Azzal kezdték, hogy hamis profilokat hoztak létre a Facebookon, a Twitteren és más közösségi médiafelületeken. Ezek segítségével konfliktusokat akarnak gerjeszteni. Amikor ezeknek a lépéseknek egy része nyilvánosságra került, akkor maguk is leállítottak bizonyos programokat, de az amerikai hírszerző közösségen belül senkinek nincs kételye azt illetően, hogy önszántukból az oroszok nem fogják vissza az ilyen beavatkozási próbálkozásaikat. A Trump-kormányzat távolról sem tett meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy ezt megakadályozza. Ami az Ön által említett vizsgálatot illet, füstölgő pisztollyal a kezében eddig senkit nem sikerült tetten érni, de szerintem az is eléggé ártalmas Trumpra nézve, ami eddig kiderült. Volt összejátszás, Trump elnökjelölt kampánystábjának vezető alakjai, nyilvánvalón magától Trumptól kapott felhatalmazás alapján találkoztak orosz kormányzati tisztségviselőkkel, azzal a céllal, hogy Hillary Clintonra nézve kártékony információkra tegyenek szert. Ez önmagában nem feltétlenül jogellenes, de most az a kérdés, hogy az együttműködés kiterjedt-e olyan konkrét cselekedetekre, mint például email-szerverek feltörésére, hamis profilok létrehozására, illetve más, az amerikai jogot sértő cselekményekre.
– Mi lehet a Kreml stratégiai célja az Egyesült Államokkal való kapcsolatokban Trump elnöksége alatt? – Először is azt hiszem, az orosz beavatkozás nyilvánosságra kerülését nyereségként könyvelik el az oroszok, hiszen az tudódott ki, hogy jelentős a befolyásuk, mindenféle tevékenységet képesek végezni, alá tudnak ásni –alapvető intézményeket nagyhatalmú nyugati országokban. Ami a szélesebb értelemben vett orosz célokat illeti, az oroszok egészen világossá tették, hogy nagyon nem kedvelik az ellenük életbe léptetett szankciókat. Sem az amerikai, sem az uniós szankciókat. Megtesznek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy legalább néhány nyugati országot – köztük Magyarországot – meggyőzzenek arról, a szankciókat fel kell oldani. Igyekeznek megkerülni a korlátozásokat olyan országokon keresztül, amelyek nem vesznek részt a szankciós rendszerben, mint például Kína, egyes közel-keleti országok. De egyre növekvő mértékben arra irányul az oroszok törekvése, hogy megosszák a nyugati, különösképpen az EU-országokat. Ez meglehetősen szűk látókörű törekvésnek számít, és rávilágít arra, hogy jelenleg az orosz vezetés a rövid távú nyereségekre összpontosít elsősorban, és szem elől tévesztette az átfogóbb stratégiai célkitűzéseket. Putyinnak szemmel láthatóan nem célja, hogy országát mélyebben integrálja a nyugati világba. – Európa nagyon fontos piaca az orosz gáznak. Eközben köztudott, hogy a Kreml populista, szélsőjobboldali pártok és kormányok segítségével igyekszik megbontani Európa egységét. De mitől szolgálná az orosz érdekeket, ha káosz keletkezik Európában? – Jó kérdés, nem is hiszem, hogy káoszt akarnak teremteni Európában. Társadalmi konfliktusokat igen, és azt, hogy szélsőségesebb pártok kerüljenek hatalomra. Példa volt erre egy ideig Görögországban a szélsőbal és a szélsőjobb bizarr koalíciójának az elősegítése. Ami Magyarországot illeti, ott sem káosz keletkezett, hanem az történt, hogy Orbán Viktor, a korábbi forradalmár, Oroszország egyik legjobb unióbeli barátja lett. Vagy vegyük a nem EU-tag Törökországot. Az orosz-török kapcsolatoknak sokat ártott, hogy 2015 novemberében a törökök lelőttek egy orosz gépet Szíriában. Mégis, néhány hónap alatt kibékültek, Erdogan nagyon megalázó körülmények között kért bocsánatot, és ma már egyetértenek számos dologban, így például abban, hogy vissza kell szorítani az Egyesült Államok befolyását. – Említette Magyarországot. A washingtoni kormány az utóbbi időben változtatott a Magyarországhoz való hozzáállásán. Az Orbán-kormánnyal minden rendben van, nincs jogállamisági probléma, mondják. Mi van emögött? Pusztán az-e, hogy a Fehér Ház biztosítani szeretné a magyar egyetértést Ukrajna euroatlanti integrációjához? – Magyarország esetében különösen hangsúlyos az Orbán-Trump egyetértés a bevándorlás ellenzését illetően, bár ez megfigyelhető például Lengyelországban, illetve a Cseh Köztársaságban is. Azt hiszem, Trump úgy tekint Orbánra, mint hasonló gondolkodású valakire, aki osztja az ő értékrendszerét, és hozzá hasonló identitásfelfogást képvisel, aki szereti azt a képet felfesteni, hogy a nyugati civilizációt hordák fenyegetik a nem nyugati világból, legyenek azok közel-keletiek vagy mexikóiak. Úgy vélem, Trump olyan sok hasonlóságot vél felfedezni Orbánnal, hogy ezt kifejezésre akarja juttatni. Benne lehet ebben az is, hogy minden kormányzat igyekszik megkülönböztetni magát az előzőtől, különösen ha az előd és az utód eltérő pártállású. Tehát Trump úgy is felfoghatja ezt, hogy nem akarja Obama példáját követni az Orbánhoz való viszonyulásban sem. De Trump esetében ehhez még mindenképpen hozzájárul az ő különös személyisége.  – Gondolja, hogy az Orbán Viktort lelkesen méltató Steve Bannonnak még mindig van valamelyes befolyása az elnökre? – Beszéltek ugyan egyszer-kétszer azóta, hogy Bannonnak távoznia kellett a Fehér Házból, de annak a Trumpról szóló előző könyvnek – nem Bob Woodward mostani kötetének – a megjelenése nyomán Bannon olyan lesújtó kijelentéseket tett Trumpról, amiket az elnök feltételezésem szerint soha nem fog neki megbocsátani. – Ön szerint Orbán Viktor a belátható jövőben meghívást kap a Fehér Házba? – Erre Orbán mindenképpen pályázik, és azt hiszem, csalódást okozott számára, hogy ez eddig nem sikerült, de szerintem a nem túl távoli jövőben, talán nem sokkal az idén novemberben tartandó félidős választások után megtörténhet.

Névjegy

Mark Kramer az amerikai Harvard Egyetemen működő, orosz és eurázsiai kérdésekkel foglalkozó Davis Központ „hidegháborús tanulmányok” részlegének a programigazgatója. Kutatási szakterülete a hidegháború története, a nemzetközi kapcsolatok, az összehasonlító politikaelmélet, a szovjet és kelet-európai történelem, illetve a posztkommunista Kelet-Európa politikai és gazdasági változásai. 

Nem makulátlan az új korrupcióellenes főügyész múltja

Publikálás dátuma
2018.09.08. 09:30

Fotó: Libertatea
Második nekifutásra talált alkalmas jelöltet a Korrupcióellenes Ügyészség élére a román igazságügyi miniszter. De hogy ki fogja valójában betölteni a júniusban menesztett Laura Codruta Kövesi helyét, az még kérdéses.
Adina Floreát, a konstancai törvényszéki ügyészség ügyészét javasolta Tudorel Toader igazságügyi miniszter az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyészi tisztségébe – jelentette be a bukaresti szaktárca. Kinevezése azonban még egyáltalán nem biztos, hiszen a hatályos román jogszabályok szerint Florea jelöltségéről a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak (CSM) is véleményt kell mondania, majd az új főügyészt Klaus Johannis államfőnek kell kineveznie. A CSM ügyészi részlege szeptember 27-én hallgatja meg Floreát, október 2-án küldi el véleményezését az igazságügyi miniszterhez. A tanács véleményének figyelembevétele nem kötelező, az pedig, hogy az elnök visszautasíthatja-e a szaktárca jelöltjét, egyelőre nem egyértelmű. A nemzetközi média és politika, a román ellenzék és civil szervezetek által a korrupcióellenes harc hősének tartott Laura Codruta Kövesi volt DNA-főügyész júniusi leváltása körüli botrány azonban azt sejteti, újabb kormány-államfő közötti nyilvános háborúskodás elé néz Románia. Kövesi leváltására alkotmánybírósági döntés kötelezte az államfőt, ennek ellenére Johannis az utolsó percig halogatta a végrehajtást. Romániában most azt találgatja a média és szakértők sora, hogy ilyen előzmények után joga van-e az elnöknek elutasítani a miniszter kinevezési javaslatát, vagy sem. És ez nem egyértelmű, ami előrevetíti az újabb román belpolitikai válságot. Az igazságügyi törvények és eljárás módosításáért amúgy is nemzetközi szinten bírált román kormány, illetve az igazságügyi minisztériumot vezető Tudorel Toader miniszter mindent meg is tett annak érdekében, hogy a korrupcióellenes fellépés a politikai- és közbeszéd középpontjában maradjon. A Kövesi megüresedett helyére kiírt pályázatra jelentkezőket első fordulóban kivétel nélkül „alkalmatlanak” találta Toader, majd a megismételt pályázat után egy olyan személyt választott, aki eleve támadási felületet ad. Adina Florea édesapja a kormányzó PSD színeiben Konstanca megyei tanácsos, ő maga pedig érintett a vádhatóság egyik ismeretlen tettes ellen indított bűnvádi vizsgálatában. Az egyelőre nem nyilvános, hogy Florea neve tanúként vagy potenciális vádlottként merül fel az ügyben. Igaz ugyan, hogy a román ügyészek és bírák több mint felének van DNA-dossziéja, amint Augustin Lazar legfőbb ügyész nyilatkozott a román sajtónak, azért, mert a legtöbb elítélt feljelenti az ellene eljáró ügyészt, bírót.    Nem is ez lenne a legnagyobb gond az új DNA főügyésszel. A hovatovább két éve tartó, a korrupcióellenes ügyészség mindenhatóságát is megnyirbáló igazságügyi törvénymódosítások ellen tüntető pártok és civilek szemében az a legnagyobb bűne, hogy pályázati érvelésében gyakorlatilag szóról-szóra megismételte az igazságügyi tárca és miniszter érvelését, DNA-bírálatát, hangsúlyozva a testület visszaéléseit. Mivel az igazságügyi reform elutasítói szerint a kormánypárt ezekkel a módosításokkal csak saját korruptjait, illetve vezetőjét, a PSD elnök, egyben képviselőházi elnök Liviu Dragneát próbálja menteni, Florea hitelessége komoly csorbát szenvedett.   
Szerző
Frissítve: 2018.09.08. 12:58