Svájcban tűnnek el az MVM ötmilliárdjának nyomai

Valós értékénél milliárdokkal többet fizethetett ki az állami tulajdonú MVM egy szükségtelennek tűnő „termelésfelügyeleti” rendszerért; a lenyúlásgyanúra kurzusközeli politikusok árnya vetül.

Szinte hajítófát se ér az MVM Magyar Villamos Művek által saját leányvállalatától, a svájci bejegyzésű MVM International AG-tól tavaly közel ötmilliárd forintért megvásárolt „központi termelésmegjelenítő és felügyeleti (ktm) rendszer” - állítják egyöntetűen az ügyet közelről ismerő forrásaink. Egyikük a csomag hardver- és szoftverelemeinek összértékét legfeljebb ha százmillió forintra teszi. Elmondása szerint az egységes márkajelzés nélküli rendszer monitorokból, számítógépekből és internetes adattovábbító programokból áll. Meglátása szerint egy ilyen eszközre a komolyan hangzó elnevezés ellenére az MVM-nek nincs érdemi szüksége. Ez voltaképp egy diszpécserközponthoz hasonlít, ahol a kisebb-nagyobb kijelzőkön nyomon követhetőek az MVM erőműveinek pillanatnyi termelési mutatói. A látszat ellenére azonban az MVM nem avatkozhat be ily módon egységei termelésébe. Már csak azért sem, mert ellenkező esetben eddig is működtettek volna hasonlót. Az ügyletet ismerő segítőink egyöntetűen több milliárd forintos közpénzlenyúlásra gyanakszanak.

A rendszert megrendelő MVM Zrt. ugyanis csak egy, leányvállalatait összefogó központ, amely nem irányítja közvetlenül saját erőműveit. Így például a paksi nukleáris blokkok napi életéért maga az erőmű felel. A két éve átadott pécsi napelemtelepük pillanatnyi helyzetéről pedig MVM Ovit nevű leányvállalatuk dönt. Ám még eme lehetőségek is korlátozottak. A teljes hazai villamosenergia-rendszer egyensúlyáért ugyanis az MVM másik leányvállalata, a Mavir felel. Felügyeleti eszközökre tehát alapvetően ott van szükség, bár minden energiatársaság központjában látható hasonló. Értesülésünk szerint az MVM ktm-rendszere a gyakorlatban az állami holding épülőfélben lévő – a hazai áramrendszer mérete szempontjából kevéssé jelentős – napelem-erőműveinek működtetésére lesz alkalmas, már ha azok üzemeltetését nem adja át valamely leányvállalatnak, ami elég szokatlan lenne. Mások a rendszer elemeinek összértéke kapcsán némiképp megengedőbben úgy fogalmaznak: az ötmilliárdos számlát az MVM bizonyosan több milliárddal túlfizette. Lapunk értesülései szerint az MVM friss vezetése ennek érdekében most újraértékelteti az épp beüzemelés alatt álló termelésmonitort.

Mindezek alapján több milliárd forintnyi közpénz lenyúlását sem tartják kizártnak az ügyletet ismerő segítőink. A háttérben mindenki a Fideszt emlegeti. Erre utalhat, hogy a Svájcban alapított fiókcég igazgatóságában helyet kapott Mihalovics Péter, Seszták Miklós egykori nemzeti fejlesztési miniszter volt kabinetfőnöke. Az értelmi szerzőket tehát valahol a korábban az MVM-ért is felelős tárcavezető környezetében sejthetjük. A lenyúlás konkrét menetére szintén nagyjából egyforma feltételezések forognak. Eszerint nem az történt, hogy egy arra jogosult személy Svájcban felvette a bankból az MVM International AG milliárdos bevételét, majd aktatáskájából továbbosztotta azt az érintetteknek. Várhatóan az eszközök valós értéke és eladási ára közötti gigaprofit nem jelenik meg az MVM International könyveiben nyereségként se. Ezt ugyanis az anyavállalat, vagyis az MVM felvehetné osztalékként, és akkor csak a túlbonyolított beszerzés miatt érhetné szó a ház elejét. Sokkal valószínűbb, hogy az MVM International AG a ktm-et maga is haszon nélkül, körülbelül ötmilliárd forintért vásárolta meg egy következő láncszemtől. És így tovább, addig, amíg a hatalmas summa vagy több kamuvállalat között elporlasztva, vagy egy sokadik, a monitorokat, laptopokat és szoftvereket nagyon olcsón megvásárló, majd azokat több ezer százalékos haszonnal eladó társaságnál, egy helyen jelentkezik. Ebből pedig a milliárdok már „tisztára mosva”, haszonként szabályosan felvehetőek. Miközben ez nyilvánvalóan felveti állami milliárdok elsíbolása - csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés - gyanúját, ismereteink szerint az MVM egyelőre nem tett feljelentést.

A kulisszák mögött természetesen megy az egymásra mutogatás. A legtöbben értelemszerűen a papírokat vezérigazgatóként ellenjegyző Zsuga János felelősségét firtatják. Őt sokan azzal veszik védelmükbe, hogy a szerződés még tavaly, Csiba Péter vezérigazgatósága idején köttetett, aki ráadásul elnöki pozícióját ez év augusztusáig megőrizte. Erre az a válasz, hogy Zsuga János az MVM akkori friss műszaki vezérhelyetteseként már a két évvel ezelőtti alapításkor a svájci cég vezetőségében ült. A mostani ügy szempontjából az se érdektelen, hogy a magáról őszinte és egyenes képet sugalló Zsuga János – legalábbis bejegyzett állandó lakcíme alapján – az elmúlt évek során az offshore-központként ismert svájci Appenzellben lakott. A svájci, pénzmosásgyanús ügyletek ráadásul a Fidesz gazdasági hátországától se állnak távol. Eszerint tehát az MVM fura leányvállalatát pont a pénz későbbi útjának lekövethetetlensége végett jegyezték be Svájcban. Mások viszont kötik az ebet a karóhoz, mondván: alapvetően Csiba Péter fűthetett be utódjának, aki nem mérte fel kellőképpen a széke alá rejtett akna erejét. Csiba Péter felelősségét viszont árnyalja, hogy a szerződésről döntő igazgatósági ülésen állítólag nem vett részt. Forrásaink arra is felhívják a figyelmet, hogy a botrány előszeleként május környékén több vezető is távozott a csoporttól. Így például a gazdasági vezérhelyettesi poszton ekkor váltotta Huszár Andrást a – beszámolókat végül Zsuga János mellett aláíró – Fazekas László.

Rosszmájú megközelítések szerint Orbán Viktor rendszerében az állami pénzek nagybani lenyúlását akkor követi csak botrány, ha az a legfelsőbb szinteken nem volt leegyeztetve. Ebből a szempontból a mostani események ellentmondásosak. Tény, hogy Seszták Miklós már nem kormánytag. Augusztus elején, mindössze egy nappal azután, hogy az új, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, Bártfai-Mager Andrea a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől elvonta az MVM feletti tulajdonosi jogok gyakorlását, közös megegyezéssel elküldte Zsuga Jánost és Csiba Pétert is. Helyükre pedig Kóbor Györgyöt, az MVM 50 százalékos tulajdonában álló, korábban a politikus felügyelte NKM Nemzeti Közművek addigi elnök-vezérigazgatóját ültette. Az egykor az E.ON-t is megjárt, szakértőnek számító új vezér látványos rendteremtésbe kezdett, a Zsuga János tiszavirág-életű vezérigazgatóságához köthető menedzserek zömét NKM-esekre cserélve. Mindazonáltal a hazai energiaipar hatalmi beágyazottságára utal, hogy a most kissé ellenérdekeltté vált három üzletember valamiképp egyaránt összefüggésbe hozható Csányi Sándorral, miközben az OTP-vezérnek és Mol-alelnöknek hivatalosan semmi köze nincs az MVM-hez. Mások ilyen előzmények után a tisztogatást csak a kötelező minimumnak tartják. Ebből a szempontból az intézkedések akár enyhének is ítélhetőek. Feljelentés nem született, az MVM és a háttérből irányító miniszter nem nyilatkozik, sőt az MVM legutóbbi közleménye szerint Fazekas Lászlónak a csoporton belül találtak más munkát.

Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre az MVM nem reagált, Zsuga Jánost és Csiba Pétert nem értük el.