Idén a tervek szerint a szén kitermelése Oroszországban meghaladja a 420 millió tonnát, ami több, mint amit a rendszerváltozás óta vagy a szovjet érában valaha is elértek. Furcsa siker ez egy olyan korban, amikor a természet megóvása éppen azt kívánná, hogy a szénbányászatot háttérbe szorítsák, és azt kevésbé szennyező iparágakkal cseréljék fel. Alekszandr Novak energetikai miniszter a közelmúltban számolt be arról, hogy 2012 és 2017 között a széntermelés 15,5 százalékkal nőtt.
Mint az Expert orosz internetes portál elemzője megállapítja, növekszik a nyersanyag ára, és növekszik a felvevő piac is. Az orosz export tavaly több mint 15 százalékos emelkedéssel elérte a 187 millió tonnát. A legnagyobb bányavállalatok zöme sikerekről számolt be.
A szénbányászat azonban támadás a természet ellen, és közvetlenül fenyegeti az egészséget. Tavaly szeptember óta a szibériai novokuznyecki területen egymást érik a tüntetések és népi megmozdulások a bányák fejlesztése és az újak megnyitása ellen. Itt a legnagyobb a hulladék mennyisége, több mint kétmillió tonnával kell a természetnek megbirkóznia. A meddőhányók füstölögnek, szennyezik a levegőt.
A szibériai Kuzbasz-medencében – amelynek a kormányzója egyébként sajátos ösztönző kezdeményezésként több tonna szenet ajánlott fel a lefogyni kész túlsúlyos lakosoknak – a szénbányászati vállalatok a levegőszennyeződés 60 százalékáért felelősek. A talajvizek szennyezettsége is növekszik, kutak száradnak ki, csökken a folyók vízmennyisége. Csak 2016-ban 211 millió köbméter vizet vontak el a termeléshez. Az erdőségek jelentősen visszaszorultak.
Mivel már a vállalatok is érzékelik a környezetrombolást, különböző beruházásokkal igyekeznek mérsékelni a károkat. Néhány helyen korszerű tisztítóberendezéseket terveznek beszerelni a bányákba, több százmillió rubel értékben. Számos helyen eredeti állapotukban helyreállítják a szennyezett földeket, a tudósokkal együttműködésben. Bekapcsolódtak az ENSZ nemzetközi programjába is, amely azt célozza, hogy Oroszország változtasson az eddigi energetikai gyakorlatán. A "zöld" beruházások általános elterjedésétől azonban még nagyon messze vannak.
Nyugat-Európában sem egyszerű a helyzet. Tavaly az ENSZ klímakonferenciáján a környezetvédők már a szénbányászat megszüntetéséről szóló bejelentést várták Angela Merkeltől, azonban a kancellár végül csak a szén energiahordozó fokozatos kivezetéséről beszélt. Januárban viszont a németek annak lehettek a tanúi, hogy Immerathban egy XIX. századi katedrálist lebontottak, hogy lehetővé tegyék az új szénlelőhely kiaknázását. Immerath lakosait már korábban új helyre költöztették. Az atomenergiáról és a vasércbányászatról lemondó Németország egyelőre rászorul a szénre.
Nagy-Britanniában viszont még 2015-ben bezárt az utolsó mélyművelésű szénbánya. Az észak-angliai Kellingley bányaipari komplexum valaha Európa legnagyobb mélyművelésű szénbányája volt, ahol kétezer bányász óránként 900 tonna szenet fejtett ki.
Kína, a világ legnagyobb szénkitermelője és felhasználója arra törekszik, hogy bezárja a szénbányákat, amelyek mérhetetlen környezeti károkat okoznak. Miközben számos ország a szénbányászat korlátozásán dolgozik, Trump amerikai elnök hitet tett a szénbányászat fontossága mellett, és feloldotta a szénerőművekre vonatkozó zárlatot, illetve a szövetségi szénbányák működésére kimondott moratóriumot.
