Bankunió

Emberemlékezet óta nem volt arra példa, hogy az Orbán-kormány ne Brüsszel megállítására fente volna a fogát, s ne zengedezett volna örömódát akkor, ha valamilyen uniós döntést sikerrel megfúrt. Az európai közösség pénzügyminisztereinek bécsi tanácskozásán mintha valamicskét olvadt volna a jég. Varga Mihály hitet tett - az eddig általa mindig válságok között hányódónak titulált - euróövezet kiegyensúlyozott és stabil működése mellett, sőt azt is kijelentette, hogy Magyarország kezdettől fogva támogatta a bankunió kialakításának befejezését, beleértve a kapcsolódó védőhálókat is. A tárcavezetőt feltehetően megcsalta az emlékezete, ugyanis az egykori pénzügyi felügyelet elnöke - feltehetően a Fidesz-kormánnyal történő egyeztetést követően - bizony fenntartásait hangoztatta a bankunióval szemben.

Varga Mihály támogató szavai kapcsán remélhetjük, hogy lassacskán oldódni fog a magyar kormánynak az a merev elutasító magatartása is, amely amennyi ideig csak lehetséges távol tartaná hazánkat a közös európai pénz bevezetésétől, valamint a tervezett bankunió filozófiáját elfogadva nem arra helyezné a fő hangsúlyt, hogy minálunk a nemzeti tulajdonban lévő pénzintézeteknek mindenáron többségük legyen.

A bankunió ugyanis éppen arról szól, hogy amíg a bankcsoportok határokon át terjeszkednek, addig a pénzügyi felügyeletek s a válságkezelés nemzetállami szinten történt. Így csődhelyzet esetén nem volt más, mint a bankpánik és az állami pénzből való bankmentés alternatívái között választani. A hosszú tárgyalássorozat eredményeként várható, hogy az Európai Központi Bank lesz felelős mintegy 6000 bank alapításának engedélyezéséért, és az engedély visszavonásáért, az egyedi szintű felügyeletéért. Feladatát a helyi felügyeletekkel együttműködve munkamegosztással látják majd el.

A magyar kormány ezúttal önvédelmi ösztöneinek engedelmeskedik. Felismerte, hogy a közösségi védelem hasznosabb, mint az egyénieskedés. Az első lépést a bankunió támogatása révén már megtették.