A dél-franciaországi kikötővárostól Mozart szülőhelyéig politikai értelemben – ezekben a hetekben legalábbis – Strasbourgon át vezet az út.
Péntek este Marseille-ben munkavacsorán egyeztetett az Európai Unió két legnagyobb tagországának – és egyben a további európai integráció motorjaként emlegetett Franciaországnak és Németországnak - az első számú vezetője. Kedden Strasbourgban – a történelem során véres harcokban oly sokszor gazdát cserélt Elzász szívében, amely ma már a német-francia megbékélés jelképe - az Európai Parlament megvitatja a Magyarországról szóló jelentést, szerdán pedig szavaz róla. A következő hét csütörtökön aztán az EU soros elnökségét adó Ausztria festői szépségű városában úgymond informális találkozót tartanak az uniós országok csúcsvezetői. Az informális azt jelenti ugyan, hogy ott hivatalos határozatok nem születnek, de ez semmit nem von le az esemény súlyából, mert az elhangzó szavak értékét – legyenek azok akár „hivatalosak”, akár nem – úgyis a cselekedetek adják meg utólag.
Emmanuel Macron és Angela Merkel marseille-i megbeszélése a salzburgi EU-csúcs előkészítését szolgálta. A strasbourgi magyar vita és szavazás abban az értelemben tekintendő köztes állomásnak Marseille és Salzburg között, hogy a kontinens jövőjét illetően most már elég jól körvonalazódik két, egymással versengő forgatókönyv, és ezek közül az egyiket Emmanuel Macron, a másikat pedig – sírjunk vagy nevessünk? – Orbán Viktor írja. Az első az együttműködő, közös sorsot megélő Európa forgatókönyve, a másik a nemzetállamok durcás széthúzásáé. E tekintetben a menekültek elosztásának csökönyös elutasítása csak a csúcsa az európai szolidaritást és integrációt tudatosan romboló jéghegynek.
A forgatókönyves szóképnél maradva, a producer azonban - akinél a pénz van - Angela Merkel, aki a nézetei alapján egyértelműen Macronhoz húz, ám különböző hatalomtechnikai megfontolások lavírozásra késztetik.
Macron a minap felszólította az Európai Néppártot, hogy válasszon Merkel és Orbán között. A Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője az a bajor Manfred Weber, aki most Merkel támogatásával pályázik az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az pedig, hogy meglesz-e az Európai Parlamentben a kétharmados többség a magyar kormányt elmarasztaló, az EU-alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárást kezdeményező Sargentini-jelentés elfogadásához, azért kérdéses, mert a Néppártban nincs erről egységes álláspont. Tekintettel arra, hogy Merkel támogatja a Fideszt a végsőkig, sőt talán azon túl is a Néppárton belül tartani próbáló Weber uniós ambícióit, Macron felszólítása burkoltan Merkelnek is szól: válasszon önmaga és Orbán között, még akkor is, ha önmagát választva, kitagadva a Fideszt a Néppártból, elenyészhet a Néppárt vezető szerepe a jövő májusi európai parlamenti választások nyomán.
A pénteki marseille-i vacsora előtt sok szóvirág elhangzott, utána viszont semmilyen érdemi információ nem szivárgott ki. Csak annyit tudunk, hogy a kancellár autókonvoja elhajtott a kikötőben veszteglő Aquarius mentőhajó mellett is, amely sikertelenül próbált Itáliában partra tenni a hullámsírból kimentett menedékkérőket.