Magyar kisrepülők lephetik el az eget

Publikálás dátuma
2018.09.11. 13:00

Fotó: Csortos Szabolcs
Ha a Pécs melletti kisrepülőgép-gyár tervei megvalósulnak, akkor a magyar cég az iparág nemzetközi piacának meghatározó szereplőjévé válik.
Októberben indul a termelés a pécsi Magnus Aircraft Zrt. repülőgép-gyárában. A Péccsel szomszédos Pogány repülőterén emelt, 2900 négyzetméteres összeszerelő csarnokban százan kaphatnak majd munkát. A cég épít egy 5000 négyzetméteres csarnokot is: 2019 tavaszától ott gyártják a repülőgépek kompozit-testét, ez a fejlesztés pedig akár 160 embernek is megélhetést adhat. A kompozitüzem évente 200 géptest gyártására lesz képes, ám Pogányban csak 70-95, kétszemélyes kisgépet szerelnek össze. A különbség abból adódik, hogy a Magnus három országban tervez még összeszerelő üzemet építeni, s a testek „legó-kockái” azokba kellenek. Ha kereslet lesz a zrt. gépére, akkor a Magnus ezzel a termeléssel – sőt, ennek akár negyedével is - a nemzetközi piac meghatározó szereplőjévé válhat. Jelenleg ugyanis évente 350-400 darab könnyű (kompozit testű) sportrepülőgépet adnak el világszerte, ám a kínai értékesítés a terjeszkedés jelentős növekedését ígéri. 
Boros László, a Magnus vezérigazgatója szerint 120 ezer dollár (34 millió forint) körüli értékesítési áron van esélye a cég fő termékének, a Fusionnak, a legnagyobb reményeket pedig a kínai üzemhez fűzi. Ott ugyanis a Magnus a dollármilliárdos bevételt kasszírozó Tianshan Grouppal hozott létre egy vegyesvállalatot. A tavaly alapított cég 8,8 millió eurós alaptőkéjének 75 százalékát a távol-keleti partner adta, a Magnus 2,2 millió eurós részesedésének 90 százaléka szellemi apport. A Pekingtől 600 kilométerre lévő szerelőüzem azt követően indulhat be, hogy a Fusion 212 megkapja a repülési engedélyt az országban. Ez néhány hónapon belül megtörténhet, állítja Boros László. Ha a Magnus európai, amerikai és kínai elképzelései megvalósulnak, akkor a nemzetközivé váló cégcsoport éves árbevétele 2020. után 5-10 milliárd forint között mozoghat. A cég nagyívű terveit a kormány is segíti. A Pécs-pogányi beruházás költsége 5,1 milliárd forint, ehhez az állam 2 milliárdos támogatást nyújt. Ilyen mértékű támogatás esetén a sajtó rendszerint vizsgálja, hogy az állami segítség mennyiben köszönhető a preferált cég kormánykapcsolatainak. A Magnusnál azonban eddig nem fedeztük fel a „csókos” viszony jeleit. Úgy tűnik, hogy a támogatás odaítélőit a Magnus perspektivikusnak látott tervei és a cég mögött álló csapat szellemi teljesítménye győzték meg. A Fusion mérnök-teamjének két tagja egyébként korábbi munkahelyén részt vett már más gépek fejlesztésében is, ezek egyike volt Besenyei Péter műrepülő versenyjárműve. A Magnus iránti szakmai figyelmet erősíti, hogy a zrt.-nek van egy elektromos gépe is, az eFusion, amit a Siemensszel közösen fejleszt. Ez a gép 30 percnyi repülésre képes. A Magnus tulajdonosa Tarány Gábor, a fémszerkezet gyártással foglalkozó DAK Kft. ügyvezetője. A 220 embert foglalkoztató, általában 7-10 milliárdos árbevételt elérő, évek óta nyereséges dunaújvárosi cég szabadalmaztatta 2016-ban azt a fémkorlátot, amely képes visszatartani egy, az útról nagy sebességgel lesodródott járművet, akár egy éles kanyarban is. A rangos nemzetközi díjat elnyerő és számos megrendelőt hozó szabadalom kidolgozásában Tarány Gábor is részt vett. A Magnus története iránt érdeklődők abban azért látnak politikai momentumot, hogy a cég Pécsen építkezik. A Magnust Kecskeméten alapították, és idén májusban vitték át a zrt.-t Pécsre. Van, aki úgy véli, hogy a piacon még nem bizonyító Magnus azért kapott a gyárépítéshez 40 százalékos beruházási támogatást, mert hajlandó volt áttelepülni a gazdaságilag lejtőn lévő Pécsre. Boros László, aki maga is kecskeméti, nem cáfolja ezt a hipotézist, ugyanakkor a Pécsre költözést további érvekkel indokolja. Így azzal, hogy az alig használt, ugyanakkor technikailag jól felszerelt Pécs-pogányi repülőtér remek bázis a gépek tesztelésére, bemutatására. (A NATO bérelte kecskeméti reptéren mindez nehezebb lenne). Kecskeméten ráadásul a Mercedes nagy konkurenciát jelent a képzett munkaerő megtalálásában, Pécsen viszont alig van jól fizető munkahely a versenyszférában. Az se mellékes, hogy a Pécsi Tudományegyetem tudásbázisa jól jöhet a Magnusnak. A cég már tavaly szeptemberben együttműködési megállapodást kötött a PTE-vel kutatásra, fejlesztésre, valamint duális szakemberképzésre. A beruházás támogatottsága ugyan feltűnően nagy, ám tudni kell, hogy a Magnus cserébe vállalta 112 ember hat évi foglalkoztatását. Ez bizalomkeltő, mint ahogyan az is, hogy a gyárépítés költségének fedezetét a banki hitel mellett a tulajdonos jelentős pénzügyi hozzájárulása biztosítja. Vagyis a szépreményű tervek megvalósulásának kockázatát alapvetően Tarány Gábor vállalta. Az új gép sorsát egy tragédia árnyékolja: 2018 májusában a Magnus egyik elektromos gépe a pogányi repülőtérről indulva Szalánta határában csapódott a földhöz. A balesetben a tapasztalt pilóta és a mellette ülő Siemens szakember életét vesztette. A jelek – Boros László szerint - arra utalnak, hogy repüléstechnikai hiba okozta a bajt, és nem a gép hibája. A baleset ugyan a Fusionokat nem parancsolja földre, „csak” az eFusionokat, ám a tragédia rossz hírét keltheti a Magnus Zrt. gépeinek. Boros László szerint a repülés világának szereplői igyekeznek pontosan tájékozódni egy gép adottságairól és arról, hogy a géppel történt rendkívüli eseményeket mi okozta. A lehetséges vevők tehát nem pletykák, hanem tények alapján tájékozódnak a Fusionról, s a gép tudása meggyőzi majd őket. Ezt elfogadva és a külföldi expanziós terveket megismerve is marad a kérdés: mi ad garanciát arra, hogy hamarosan nem bedőlt vagy levegő után kapkodó vállalkozás lesz a Magnus? Boros László úgy látja, hogy a cég gazdasági stabilitását alapvetően a kínai vegyesvállalattal kötött szerződés biztosítja. A kínai partner vállalta, hogy hét év alatt 1200 gépet szerel össze a Magnus által szállított alkatrészekből. Számos afrikai államból – így Kenyából és Marokkóból – is komoly az érdeklődés a Fusion iránt. Emellett a Magnus sanszait javítja, hogy 2018-tól a kereskedelmi gépeket vezető pilótáknak évente tíz óra képzésben kell részt venniük annak érdekében, hogy különböző vészhelyzetekben is baj nélkül folytassák útjukat. Bár erre a feladatra nyilván más repülőgyárak is rástartolnak, a képzésre a Fusion az egyik legalkalmasabb gép, állítja Boros, mert működése olcsó, szárnykialakítása miatt pedig 200 kilométeres sebesség mellett is képes elvégezni a képzés által előírt manővereket. Talán éppen ezért a repülőiskolák 15 gépet már meg is rendeltek. Amúgy a képzésre még alkalmasabb lenne az eFusion, ehhez azonban az kell, hogy a gép akkumulátora kibírjon egy órát. Két éven belül erre is van esély, ígéri a Siemens. Ám amíg a májusi baleset vizsgálata nem hoz a szakma számára egzakt eredményt, addig az eFusion sanszairól nem érdemes beszélni.

Tengerentúli álmok

A Magnus „világmeghódításra” készülő gépe a Fusion 212. A 100 lóerős, benzines motorral meghajtott, a különböző kategóriákban 472,5 – 600 kilogramm felszálló tömegű gép, legfeljebb 300 kilométeres sebességre képes. Utazósebessége 200-220 km/óra. A 90 literes üzemanyagtartállyal a gép 1000-1200 kilométert képes megtenni, ennél pedig általában nagyobb teljesítményű autók is többet fogyasztanak a sztrádán. A Fusion magyar szellemi termék, az alkatrészek többségét azonban multicégek gyártják. Napjainkban 7-8 ezer kisgépnek lehet repülési engedélye, köztük 21 Fusiont találunk. A gép esélyeit az erősítheti, ha árát sikerül 120 ezer dollár (nagyjából 34 millió forint) körül tartani. Eddig ugyanis a kisgépek 50-60 százalékát az Egyesült Államokban adták el, ott pedig a legnépszerűbb típus a cseh Sport Cruiser, amely 140 ezer dollárba kerül. A Magnus egyik összeszerelő üzeme az USA-ban működik majd. Az e mögött álló, 2017-ben alapított, amerikai cég 100 százalékban a Magnus tulajdona. Az amerikai leányvállalat akkor lehet rentábilis, ha évente legalább 10 gépet el tudnak ott adni. Ígéretes, hogy a legnagyobb amerikai, az oshkoshi kisrepülőgép-bemutatón az idén bemutatkozott a Fusion, és harmincan jelezték igényüket tesztrepülésre. Ha jön megrendelés, az összeszerelő üzem beindul. Az üzem éves kapacitása 24 gép, ehhez a termeléshez tíz ember kell.

Orbán tudja, hogy vesztes csatára készül, de ez még jól is jöhet neki

Publikálás dátuma
2018.09.11. 11:25

Fotó: OMER MESSINGER / AFP
Rövid videóüzenetet tett közzé a kormányfő a Facebookon, amiben bakizott is egyet: azt mondta, Brüsszelbe megy megvédeni a magyarokat, pedig az EP-ülés Strasbourgban lesz.
„Az igazság az, hogy az ítéletet már megírták” – mondja Orbán Viktor miniszterelnök abban a rövid videóüzenetben, amelyet kedden délelőtt tett közzé a Facebook-oldalán. Az üzenet aktualitását az adja, hogy az Európai Parlamentben kedd délután rendezik a vitát az úgynevezett Sargentini-jelentésről, amely – ha megkapja az abszolút többséget – megindíthatja a 7. cikk szerinti eljárást az unió alapértékeit veszélyeztető Magyarország ellen.
Orbán a kormánykommunikáció bevett módszerével magyarázza a helyzetet: „Az Európai Parlamentben a bevándorláspárti képviselők vannak többségben. Ők most bosszúra készülnek Magyarország ellen, mert a magyarok úgy döntöttek, hogy nem lesznek bevándorló ország.” Ezzel egyben arra is utal, hogy elveszítheti a csatát, ami nem csoda, hiszen már a Fideszt soraiban tudó Európai Néppártban is egyre többen gondolják úgy, hogy kezdeni kell valamit a magyar kormánnyal. „Én most azért megyek Brüsszelbe, hogy megvédjem Magyarországot és a magyar embereket az igazságtalan vádakkal és hazugságokkal szemben” – mondja a videóban Orbán, ami egyrészt egy kis baki, hiszen míg ő Brüsszellel harcolna, az EP-ülés a franciaországi Strasbourgban lesz. Másrészt viszont azt jelzi, hogy belpolitikai értelemben a vereség is lehet győzelem: a jövő májusi EP-választás előtt épp kapóra jön, hogy ismét háborúzhat az EU-val, saját nézete szerint épp bevándorlásügyben. 

A közmédia is bakizott

Miután az MSZP úgy döntött, EP-képviselői megszavazzák a Sargentini-jelentést, a közmédia először úgy adta ki a hírt, hogy „Az MSZP megszavazza a Salvini-jelentést”. A baki azért igazán súlyos, mert a magyar közállapotokat kritizáló holland Judith Sargentinit sikerült összekeverniük Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel, aki nem csak egyetért Orbánnal a bevándorlás kérdésében, de akire a magyar kormányfő augusztus végén azt mondta: „az én hősöm”.

Szerző
Frissítve: 2018.09.11. 12:22

Milliárdokat öntenek semmire se jó képzésekbe

Publikálás dátuma
2018.09.11. 11:00
Sok varrótanfolyam indult, de cérnára se futja az asszonyoknak, nemhogy varrógépre, varrodák meg nincsenek sehol.
Fotó: Anton Chalakov
Jobbára eredménytelenül költött százmilliárdokat az Orbán-kormányok a nem dolgozók és a közmunkások képzésére.
Mónika 23 éves, így még két évet kell kihúznia, hogy felvehessék közmunkára. Kéri, vezetéknevét ne írjuk le, és azt se, melyik borsodi kisvárosban él, nehogy még a közmunka is veszélybe kerüljön. – Jobb az óvatosság, itt mindent számon tartanak – teszi hozzá, ahogy mindenki más is, akit a munkanélkülieknek szervezett tanfolyamokról faggatunk. Neki a héten lejár a fél év türelmi idő az előző tanfolyam után, így bemehet a „munkaügyi központba”, hogy újabb képzésre jelentkezzen. Legutóbb hathónapos kertészeti tanfolyamon volt, azt mondja, az égvilágon semmi hasznát nem látja.
Az önkormányzat a kora miatt nem veszi fel, a cégek meg azért, mert roma. Legalábbis így érezte, amikor próbálkozott.

Tudja ő, hogy a legnagyobb baj a nyolcosztályos végzettsége, bár a környezetében azt látja, azoknak se könnyebb, akiknek van valamilyen középfokú papírjuk. Ő 16 évesen kimaradt az iskolából, mert jött a gyerek, ahogy a most 19 éves húgának is. Őt is behívták egy óvodai dajka-tanfolyamra, de aztán visszamondták az utolsó percben, mert túl sokan voltak. Mónika azt mondja, ennek az egésznek így semmi értelme nincs. Szerinte a sok néhány hónapos képzés helyett inkább egy olyan hosszabb iskolát kellene támogatnia az államnak, amelyik középfokú végzettséget is adna. A szomszédos Szabolcs egyik civil roma szervezetének vezetője sem szeretné, ha leírnám a nevét, vagy az egyesület megnevezését, de szinte Mónika szavait folytatja, amikor arról beszél: ha fel is veszik a tanfolyamok után a fiatalokat, csak addig foglalkoztatják őket például dajkaként, amíg ezért támogatást kapnak az államtól. Ha ez lejár, elküldik őket. Üzemek kellenének, munkahelyek – mondja, s ezek igényei szerinti képzések, mert ma tömegével oktatnak kosárfonókat, amihez aztán az alapanyagot se tudják megvenni a munkanélküliek, rengeteg varrónő tanfolyam indult, de aztán cérnára se futja az asszonyoknak, nemhogy varrógépre, varrodák meg nincsenek sehol.
Így valójában nincs motiváció, csak az, hogy ezekre a hónapokra kapnak valamennyi „túlélőpénzt”.

Úgy látja, hasonló a helyzet az uniós projektek képzéseivel is, vagy ha lehet még eredménytelenebbek. Ha nem szakmai, hanem mondjuk életvezetési tréningekről van szó, ott a tapasztalat szerint nem nyílnak meg a résztvevők, kívülállónak nehezen beszélnek őszintén a bajaikról. A vezető mond azért jó példákat is. Akiket fabrikett gyártására tanítottak meg, vagy gépi fűkasza használatára, azok legalább tudnak valamit kezdeni a tudásukkal – teszi hozzá a civil szervezet vezetője. Aki mégis munkához jut a képzések után, gyakran azzal szembesül, hogy hiába kap OKJ-s végzettséget igazoló papírt, arra az van írva, hogy csak „rész szakképesítést” szerzett. Akinek nincs középfokú iskolája, az csak ezt érheti el. Így viszont csak a sima közmunkás bért kaphatja és nem a szakképzetteknek járó magasabb összeget.
A tanfolyamok sokaságával sokszor nem is a résztvevők, hanem a szervezők nyernek
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ági és Magdi zöldség- és gyümölcsfeldolgozást tanult három hónapig, és voltak olyan szerencsések, hogy a szomszédos borsodi falu szövetkezetében munkát is kaptak. Hogy a nettó mintegy 54 ezres közmunkás minimálbérnél valamivel többet vihetnek haza, az kizárólag a település polgármesterén múlik, aki azt vallja: az általuk végzett rengeteg munkáért nem lehet ilyen keveset fizetni. Az asszonyok tudják, hogy kivételes helyzetben vannak, hisz a 15 fős tanfolyamból csak nekik lett munkájuk. A környéken található Ricse polgármestere, Vécsi István azt sorolja, hogy mikor éppen kétszer 35 óra alatt el akarták tüntetni a hátrányos helyzetű falvakban élők "digitális szakadékát”, akkor sorra jelentkeztek be hozzá a tanfolyamokat szervező cégek. Kiszámolta az ajánlott árakat és arra jutott
, hogy ha minden érintettet beiskoláztak volna, csak ebben az 1700 fős faluban 29 milliót kaszált volna a képzést végző vállalkozás.

Ezért mondja, hogy szerinte ez a hihetetlen tömegű felesleges oktatás nem szól másról, mint ezeknek a cégeknek a gyarapodásáról. Berki Judit Nógrád megyei szociálpolitikus pedig arra figyelmeztetett a közelmúltban lapunknak adott interjúban, hogy a ma teljesen összehangolatlan képzési csomag különösen akkor lesz látványosan haszontalan, ha tovább csökken a közmunkások száma, mert akkor még ez terület sem szívja fel a felesleges dolgokra felkészített tömegeket. Márpedig újabb tanfolyamdömping közelít uniós projektek keretében. Ráadásul mindet egyszerre kellene megcsinálni, mert az előző Orbán-kormány úgy akarta lezárni a választás előtt a ciklust, hogy minden uniós forrásnak tudja a helyét. A munkába állást segítő pályázatok többsége a humán fejlesztéseket tartalmazó Emberi Erőforrás-fejlesztési csomag, az EFOP keretében valósul meg, de ez a célja több gazdaság- és területfejlesztési programnak is. A humán pályázatok előkészítését és megírását sok helyen külső tanácsadók is segítették. Egy ilyen sikeres, felnőttképzéssel is foglalkozó szervezet vezetője lapunknak elmondta: ha foglalkoztatási kérdés – például a fiatalon gyermeket szülő nők továbbtanulása – igazán fontos egy településen, több párhuzamos pályázatba is beleírták a képzésük megszervezését, bebiztosítva magukat, hogy valamelyik forrásból biztosan megkapják a szükséges pénzt. Ott van gond, ahol a humán, a területfejlesztési és a gazdasági projektek közül kettőt, netán mind a hármat el tudták indítani. Ott ugyanis három tanfolyammal kellene majd elszámolni. Országos szinten vigyáztak a pályázati kiírások párhuzamosságainak kiszűrésére, de helyi szinten nem ellenőrzik, hogy van-e átfedés az egymás után megnyert projektek tartalmában. Ahol van, ott most lázasan próbálják módosítani a szerződéseket – utalt a napi bonyodalmakra a szakértő. Változtatást kérnek többen azért is, mert a pályázatok beadása óta eltelt másfél évben sokat változott a hazai munkaerőpiac, általános lett a munkaerőhiány. Csakhogy ezekre a változásokra reagál a járási hivatalok foglalkoztatási osztályainak átalakítása is, s ez a korábbiaknál is látványosabbá teszi a közigazgatási és a civilekkel összefogó önkormányzati szint közötti párhuzamos munkavégzés buktatóit. Ahol működik a szereplők között az együttműködés, együttgondolkodás, ott a kistérségi program és a hivatali munka kiegészíti egymást, de ahol nem, ott állandósulnak a viták. Pozitív példának hozta Túristvándi térségét, ahol a település korábbi polgármestere, egy kiváló közösségszervező lett a járási hivatal vezetője, s azóta is remek az aprófalvak együttműködése, míg máshol inkább versenyeznek egymással a települések.

Lassan lesz eredmény

Egész Európában nehezen találja meg a munkaügyi ellátórendszer azokat, akik hosszú ideje kiestek a munkaerőpiacról, vagy még soha nem dolgoztak. A 2013-ban indult Ifjúsági Garancia Rendszer épp utóbbiakat vadássza, de még azt is alig lehet elérni, hogy regisztráljanak a nem dolgozó és nem tanuló 15-24 év közötti fiatalok – mutatott rá a nehézségekre Csillag Márton, a Budapest Intézet vezető kutatója.    Máshol kinek a feladata azok felkutatása, akik nincsenek a regisztrált munkanélküliek között? Ebből a szempontból tarka a kép az uniós tagállamokban. Németországban és Franciaországban például állami és magánszolgáltatók egymás mellett végzik ezt a munkát. Abban tehát semmi különleges nincs, ha nálunk a járási hivatalok és támogatott projektek keretében önkormányzati és magáncégek is ezt a kört célozzák meg programjaikkal. Azért lett fontos az eddig minden ellátásból kiesett munkanélküliek sorsa, mert elfogyott a munkaerő? Igen, de erre is hamarabb jöttek rá Brüsszelben. Nagyjából két éve született egy EU ajánlás arról, hogy a tartós munkanélkülieket a szociális és munkaügyi programoknak egyszerre kell megszólítani, mert csak az ilyen integrált megközelítés vezetheti őket a munkaerőpiacra. Minden tagországban próbálnak megfelelni ennek az ajánlásnak, mert ehhez ad pénzt az unió. A járási hivatalok foglalkoztatási osztályainak mostani átszervezése is ennek felel meg, bár erről nem beszél a kormány. Vannak ilyen integrált magyar programok? Ez volt a célja a speciális közfoglalkoztatási programoknak, de nagyon kevés embert értek el, az eredményről pedig nagy a hallgatás. Vannak helyi kezdeményezések, a máltaiak több helyen dolgoznak, máshol is felbukkannak ötletek, hogy mit kellene csinálni, de átfogó programról még nem tudok. Nehéz lesz előbbre lépni, hiszen közben azoknak is más szolgáltatások kellenének, akiknek az adatai megvannak az ellátórendszerben.