Tavaly év elején 1600 új munkavállalót vettek föl az egyik hazai autógyárba: év végére közülük csak 16-an maradtak. A toborzókampányok ellenére a helyzet nem javul, így jövő év elejére úgy kellene 2500 fővel gyarapítani a dolgozói állományt, hogy még a meglévő munkaerőt sem sikerül megtartani. Egy másik, autóipari beszállító cégnél szintén óriási a fluktuáció: augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Minderről László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke számolt be lapunknak. Elmondása szerint nem egyedi jelenségekről van szó: a fluktuáció általában is rendkívül magas - akár a 40 százalékot is eléri - a hozzájuk tartozó nehéz-, gép- és autóipari területeken működő cégeknél. Ez részben az alacsony és kiszámíthatatlan bérekre, részben a rossz munkakörülményekre, az extrém terhelésre vezethető vissza.
A munkaadók kétségbeesését jól jelzi, hogy már a konkurencia kapuinál is toboroznak: szórólapokat osztogatnak a kilépőknek, amelyben pár ezer forinttal az ott kapott bérre ráígérve próbálják átcsábítani a dolgozókat. Mindeközben nem ismerik fel, hogy a megtartóképességüket kellene erősíteniük, mert akkor nem küzdenének folyamatosan létszámhiánnyal – fogalmazott László Zoltán. Ehelyett olyan, motiválónak szánt bérpolitikát alakítanak ki, amely éppen ellentétesen hat. Gyakori, hogy egy alacsony alapbér mellett adnak jelenléthez kötött pótlékot, amelynek havi összege ugyan 10-50 ezer forint között mozog, de már egy néhány napos – például betegség miatti – hiányzással is el lehet veszíteni.
Ezzel egyrészt kiszámíthatatlanná teszik a dolgozók számára a várható jövedelmüket, másrészt azt üzenik nekik: lustaságból nem jönnek be dolgozni. A munkavállalók orra előtt elhúzzák a mézesmadzagot a hirdetésekben és a felvételin, hogy „akár” ekkora és ekkora összeget is „elérhet” a bérük: ezek a „lehetőségek” azonban sokszor csalódáshoz vezetnek az átláthatatlan, mindenféle jogcímen adott bónuszok rendszerében – sorolja a problémákat László Zoltán, aki szerint egy kiszámítható és tisztességes összegű alapbér sokkal motiválóbban hatna a dolgozókra.
Ennek hiányában viszont pár ezer forint ígéretéért hamar odébb állnak. Pláne, hogy a létszámhiány miatt a legtöbb cégnél a munkahelyi légkör is rendkívül stresszes, mindenki ideges és kapkod, az újonnan érkezőket nem segítik, mert teljesíteni kell a terveket. Szintén a létszámhiányra vezethető vissza, hogy a túlórakeretek már márciusra kimerülnek, ennek ellenére a törvényileg megengedettnek akár a dupláját is ledolgozzák túlórában a munkavállalók, csak éppen más jogcímen kapják meg az érte járó pénzt. Mindez egy öngerjesztő folyamat, hiszen a rossz munkahelyi légkör és a túlzott terhelés miatt hamar távoznak az újoncok, de akár a régiek is, ami miatt tovább fokozódik a létszámhiány, további rendkívüli terhelést róva az ottmaradókra.
László Zoltán szerint a fentiek következtében kialakult helyzetek miatt úgy tűnik, mintha rendkívül magas lenne a munkaerőhiány, a valós hiány azonban ennél alacsonyabb, csak a fluktuáció óriási. Annak viszont elejét lehetne venni kiszámítható, tisztességes alapbérekkel, valamint a munkahelyi légkör javítását, a munkavállalók megtartását célzó intézkedésekkel. Ez a cégek számára is kisebb kockázattal járna, mint a jelenlegi helyzet, amelyben eredménytelenül költenek el súlyos összegeket a toborzásra, és közben a létszámhiány miatt veszélyeztetik a termelést. (A magas fluktuáció egyébként nem csak a Vasas területén magas. A minap épp egy kereskedelmi üzletlánc vezetője számolt be lapunknak a "jó hírről": a tavalyi 32 százalékról az idén valószínűleg sikerül 30 százalék alá szorítani a fluktuációt.)
Az érdekvédő tapasztalatait külföldi és hazai kutatások is alátámasztják. A németországi Hans-Böckler Alapítvány Gazdasági és Társadalomtudományi Intézete nemrégiben azt közölte: Németországban valójában a magas fluktuáció, nem pedig a munkaerőhiány miatt áll üresen számos álláshely. A német iparkamara (DIHK) adatai szerint minden második német vállalkozás munkaerőhiányra panaszkodik, összesen már 1,6 millió szakembert keresnek Németországban. A német kutatóintézet közgazdászai azonban úgy látják: ezek az adatok túlzóak és ellentmondásosak, szerintük nem munkaerőből van hiány, hanem fizetési készségből. A Privátbankár által is szemlézett kutatásból az is kiderül, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő alacsony bérezésű ágazatokban alig emelkedtek az utóbbi években a fizetések.
Hasonló megállapításokra jutottak hazai közgazdászok is. A magyar sajtóban szintén egymást érik a munkaerőhiány erősödéséről szóló hírek; a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézetének vizsgálatai szerint például 5 éve még csak minden tizedik cég jelölte meg az üzleti tevékenységét akadályozó tényezőként a munkaerőhiányt, ma már majdnem minden második.
Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatói azonban arra figyelmeztetnek az év elején megjelent Munkaerőpiaci tükör című tanulmánykötetükben, hogy a munkaerőhiánnyal kapcsolatos vállalati jelzéseket óvatosan kell kezelni. Egyrészt azért, mert az „Ön vállalatánál hány fő hiányzik?” típusú kérdéshez ritkán teszik hozzá, hogy „Hány forintért hiányoznak ezek az emberek?”, ”Ugyanennyien hiányoznának-e a jelenleginél magasabb bérszinten is?”. Márpedig a bérek megadása nélkül Köllő János és Varga Júlia szerint a munkaerő-kereslet nem értelmezhető.
Leszögezték: Magyarországon nem emelkedett négyszeresére-hatszorosára a munkaerőkereslet 2013 és 2016 között, pedig a hiányt jelző vállalatok aránya ilyen léptékben nőtt. A jelenség egyik oka, hogy azok a vállalatok is panaszkodnak, ahol csak kevés ember hiányzik: az iparvállalatok 80 százaléka jelzett például 2016 végén munkaerőhiányt, ám – szintén az ő adataik alapján - az álláshelyek mindössze 2 százaléka volt betöltetlen. Növekvő fluktuáció esetén ráadásul a panaszok sokszorozódnak, egy-egy üresedési lánc több pontján is jelentkeznek. Ami viszont a béreket illeti: a piaci szint alatt fizető vállalatoknál – főként, ha képzett dolgozókat foglalkoztatnak -, így gyakrabban fordul elő munkaerőhiány. Ennek ellenére a 2015-ben létszámhiányról panaszkodó vállalatok nem emelték 2016-ban a többi céghez képest gyorsabb ütemben a béreiket.
